Search Results

You are looking at 11 - 18 of 18 items for

  • Author or Editor: Júlia Papp x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Magyar történelmi témák 18. századi bécsi festői: adatok Wenzel Pohl munkásságához és az August Rumelnek tulajdonított mohácsi csata-képhez

18th century viennese painters of Hungarian historical themes: addenda to Wenzel Pohl’s work and the battle of mohács painting attributed to August Rumel

Művészettörténeti Értesítő
Author:
Júlia Papp

Media news made the name of Wenzel Pohl known in Hungary in the early 2000s, for the two large history paintings (The Battle of Mohács, Saint Stephen converting the Hungarians to the christian faith), which had cropped up in the art trade and which were purchased by the Hungarian state and deposited in the Hungarian embassy in Vienna, were attributed to him. Although more recent research has proposed that the painter of the cycle once consisting of six pieces was most probably August Rumel and not Pohl, it is worth knowing of Pohl’s artistic activity irrespective of the Hungarian relevance, too, because his person is gradually fading out of art historiography – for example, his name is missing from the 96th volume of the Saur Allgemeines Künstlerlexikon published in 2017.

The best-known Pohl portraits are the ones he painted of the noted Jesuit astronomer, mathematician and physicist Miksa Hell. A full-figure portrait shows the scientist in traditional Sami costume during his research trip to the North, and we know of a portrait showing Hell is a monk’s frock. His engraved copies of paintings in the Viennese imperial collection, real forerunners to the representative 19th century album of prints presenting the collection, probably belong to a series. In the cycle of paintings about the coronation of Joseph II as Holy Roman Emperor (Frankfurt, 1765) he was assigned the painting of architectural details, which is confirmed by the fact that he was sent on a study trip to Frankfurt to make drawn sketches of the venues of the event. After the representative painting of Martin van Meytens he made a small-scale version of the group portrait of Maria Theresa and her family. His chef d’oeuvre is the representative painting series showing the events of the coronation of Maria Theresa in Pozsony in 1741 painted for the Hungarian court chancellery in Vienna. He painted it with Franz Messmer in the second half of the 1760s. In contrast, the three portraits of monarchs in Riesensaal in Innsbruck so far attributed to him by researchers were actually painted by Jakob Kohl.

The other part of the paper contributes a few new viewpoints to the examination of the painting about the battle of Mohács earlier attributed to Pohl. In addition to contemporaneous woodcuts of the tragic battle of 1526 in news-letters and pamphlets in German, to 16th century Turkish miniatures, and diverse 16–18th century European manuscript and book illustrations, a ceiling fresco in Garamszentbenedek and several large paintings – including Rumel’s work – also conjured up the battle in the 18th century. Since in the nation’s historical consciousness and cultural memory the battle of Mohács did not acquire its symbolic, mythic position represented to this day before the 19th century, the two works of art were way ahead of their time in anticipating the salient position of the tragic event, because, unlike, for example, István dorffmaister’s late 18th century pictures ordered in Mohács, they show the battle as a fatal even in the history of the entire nation. on the other side, by the terminating piece of the series ordered for the Transylvanian court chancellery being the battle of Mohács, the client departed from the 18th century imperial, dynastic outlook which presented as positive parallels to the battle of Mohács and the capture of Szigetvár by the Turks the victorious battles of the late 17th century liberating war led by the Habsburg Empire: the second battle of Mohács and the recapture of Szigetvár, partly as examples of divine justice and partly as legitimation of the Habsburg Empire’s territorial expansion “earned with blood”. It is noteworthy that the right side of central scene of Rumel’s Battle of Mohács resembles the composition of leonardo da Vinci’s Battle of Anghiari surviving in copies only. It is presumable that the renaissance battle scenes served as a model example for the painter.

Open access

„...A nőket seholsem látjuk valami vérengző foglalkozásban...”

Székely Bertalan Egri nők című festményének történeti forrásai

Historical sources of Bertalan Székely’s Women of Eger

Művészettörténeti Értesítő
Author:
Júlia Papp

The scenes depicted in Bertalan Székely’s Women of Eger can be traced to 16th century historical sources. The Italian historiographer reporting on the Ottoman siege of Eger in 1552, Ascanio Centorio degli Hortensi presented two episodes to illustrate the valiance and heroism of the women of Eger: one story was about a woman who went on fighting with her husband’s sword after he was slain by her side, and the other was of a young girl who hurled the heavy stone that killed her mother at the enemy and killed several Turks. Having become tropes of the bravery of Hungarian women, the two motifs were elaborated in several Hungarian and foreign historical and literary works up to the mid-19th century, and they appear in book illustrations and art works as well.

As the surviving sketches reveal, Bertalan Székely first experimented with depicting these two episodes. The centre of the final composition features the woman revenging her husband’s death, but the story of the mother and daughter was changed: the sketches still show a collapsing mother and a girl throwing the stone, while in the completed painting the two are fighting side by side against the Turks.

The 16–19th century historical and literary sources that emphasize the heroism of the women of Eger demonstrate that there was general agreement in society about women’s behavior: women would only leave the private sphere traditionally reserved for them to adopt male behavioral patterns in the public sphere dominated by men in extreme situations, on the battleground. Unlike the image of pugnacious, masculine, sometimes cruel and blood-thirsty women prevalent in the historical sources, Székely’s women are more feminine, in accord with the social expectations and concept of the woman in the 19th century.

Restricted access

Szemle

Review

Művészettörténeti Értesítő
Authors:
Pál Lővei
,
Béla Zsolt Szakács
,
Ibolya Gerelyes
, and
Júlia Papp
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ervin Hruby
,
Júlia Hajdú
,
Éva Görbe
,
Petronella Hupuczi
, and
Zoltán Papp

A hármasiker-fogamzás felismerését követően a várandósok számára részletes felvilágosítást kell nyújtani a hármasiker-terhesség kihordásának kockázatairól, a trigemini terhességből származó újszülöttek esélyeiről, amely alapján valóban körültekintő döntést tudnak hozni a terhesség továbbviseléséről, illetve a redukció lehetőségének igénybevételéről. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján az anyai életkor mint kockázati tényező vizsgálata az anyai szövődmények és a perinatalis eredmények elemzésével. Módszer: Retrospektív kohorsz tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán az 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban szüléssel végződött 114 hármasiker-terhességet vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgált hármasiker-terhes populációban 15 beteg volt 35 éves vagy annál idősebb (35–39 éves) a szüléskor (13,2%), 99 várandós pedig 35 évnél fiatalabb (20–34 éves) (86,8%). A terhesség alatt jelentkező anyai szövődmények hasonló arányban voltak megfigyelhetők a két vizsgált csoportban, és nem volt szignifikáns különbség a szüléskor betöltött átlagos terhességi kort tekintve (33,0 ± 2,9 és 32,2 ± 3,3 hét), valamint az igen éretlen (6,7% és 9,1%) és éretlen koraszülések (32,9% és 43,4%) arányában, bár mindhárom jellemző a 35 év felettieknél mutatott kedvezőbb értéket. Az élve született újszülöttek átlagos születési súlya magasabb volt a 35 év feletti betegek csoportjában (1796 ± 492 és 1664 ± 506 g, p = 0,064), és az igen-igen kis súlyú (6,8% és 10,7%), valamint az igen kis súlyú újszülöttek aránya (34,1% és 38,6%) is alacsonyabb volt ebben a csoportban. A 35 év feletti várandósok újszülöttjeinek egyperces és ötperces Apgar-értéke szignifikánsan magasabb volt (8,4 ± 0,5 és 8,0 ± 1,0, p = 0,016, valamint 9,5 ± 0,7 és 9,2 ± 0,8, p = 0,006). A perinatalis halálozási mutatók nem jeleztek szignifikáns különbséget a két csoport között, és a puerperalis szövődmények tekintetében sem volt különbség. Sepsis/pneumonia ritkábban fordult elő a 35 év feletti betegek újszülöttjeinek körében (6,9% és 28,6%, p = 0,011), és ebben a csoportban lélegeztetésre is ritkábban volt szükség (31,0% és 58,2%, p = 0,011). A többi újszülöttkori szövődmény közel azonos arányban fordult elő a két csoportban. Következtetések: Bár a terhesség alatt és a gyermekágyas időszakban bizonyos anyai szövődmények kockázata magasabb idősebb életkorban, a kedvezőbb perinatalis eredmények és neonatalis morbiditási adatok alapján az idős anyai életkor hármasiker-terhességben kockázatot csökkentő (protektív) tényező.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Barbara Pete
,
Ágnes Harmath
,
Zsanett Szigeti
,
Csaba Papp
, and
Júlia Hajdú

A szerzők az 1976 és 2005 közötti időszakban, az intézetük genetikai tanácsadásán előforduló autoszomális dominánsan öröklődő Holt–Oram-szindrómás esetekről számolnak be. Első betegük, egy Holt–Oram-szindrómás férfi a betegség 50%-os átörökítési esélyét túl magasnak ítélve, lemondott a gyermeknemzésről. Két, Holt–Oram-szindrómában szenvedő nő terhességében történt magzati ultrahangvizsgálat és echokardiográfia. Az egyik esetben kizárták a betegség lehetőségét, a másik esetben diagnosztizálták a magzat Holt–Oram-szindrómáját. Ezenkívül két, genetikai szempontból nem terhelt nő magzatában ismerték fel a Holt–Oram-szindrómát praenatalisan a második trimeszterben. Az egyik esetben a szív- és végtagfejlődési rendellenességek olyan súlyosak voltak, hogy a házaspár a terhesség megszakításához folyamodott. A vetélésindukciót követő fetopatológiai vizsgálat megerősítette a praenatalis diagnózist.

Restricted access
Művészettörténeti Értesítő
Authors:
Júlia Papp
,
Erika Kiss Erika
,
Szilárd Papp
,
Dániel Pócs
,
István Mészáros F.
, and
Edit Szentesi

Summary

Knapp Éva-Tüskés Gábor: Populáris grafika a 17–18. században. Balassi Kiadó, Budapest 2004, 270 oldal, 134 fekete-fehér illusztráció; P. Szalay Emőke: Debreceni ötvösség. Ethnica Kiadás, Debrecen 2001, 189 oldal, illusztrált; “A királyi udvar építkezései Magyarországon 1480–1515 között a dél-német és szász stílusösszefüggések szemszögéből”című PhD-értekezésének vitája; “Mátyás király hatalmi reprezentációja és Firenze az 1480-as években. A Didymus-corvina címlapjának értelmezése és a kódex helye a királyi könyvtár tematikájában”című PhD-értekezésének vitája; “Caylus gróf (1692–1765) és az »Egyiptomi, etruszk, görög, római és gall régiségek gyűjteménye (1752–1766)«”című PhD-értekezésének vitája; “Birodalmi patriotizmus és honi régiségek. Az egykorú osztrák hazafias történeti festészetről szóló írások Josef Hormayr lapjában (1810–1828). I. Kísérlet a hazafias történeti festészet megteremtésére az Osztrák Császárságban (1808–1813)”című PhD-értekezésének vitája;

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Júlia Hajdú
,
Barbara Pete
,
Ágnes Harmath
,
Artúr Beke
,
Csaba Papp
,
Zsanett Szigeti
, and
Zoltán Papp

Célkitűzés: Tíz, praenatalisan diagnosztizált pulmonalis billentyűagenesia esetében a társuló cardialis, extracardialis és kromoszóma-rendellenességek, valamint a terhesség kimenetelének elemzése alapján a diagnosztikus és prognosztikus tényezők azonosítása. Beteganyag és módszer: A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Magzati Echokardiográfiás Laboratóriumában 1993. január 1. és 2005. december 31. között praenatalisan felismert pulmonalis billentyűagenesia-esetek adatainak retrospektív elemzése. A diagnózis ellenőrzése fetopatológiai, patológiai, illetve postnatalis ultrahangvizsgálattal történt. Vizsgálták a terhességi kort a praenatalis diagnózis idején, a magzati echokardiográfia indikációját, a társuló cardialis, extracardialis és kromoszóma-rendellenességek előfordulását. Eredmények: A pulmonalis billentyű agenesiájának diagnózisát praenatalisan tíz esetben állapították meg. A terhesség kora a diagnózis felállításának idején átlagosan 23,1 hét (18–33 hét) volt. Hat esetben a rendellenességet a 24. hét előtt, négy esetben pedig annál későbbi terhességi korban diagnosztizálták. A szülők kérésére hat esetben került sor a terhesség megszakítására. Négy terhességet viseltek tovább. Egy magzat elhalt méhen belül, két beteg újszülöttkorban halt meg. Egy újszülött sikeres műtéti beavatkozást követően él, és jól van, a közlemény írása idején 5 éves. Öt magzatnál a Botallo-vezeték hiánya társult a pulmonalis billentyű betegségéhez, közülük három magzatnál Fallot-tetralógia, egy magzatnál atrioventricularis septum defectus, egy betegnél pedig subaorticus kamrai septumdefectus volt a komplex cardialis rendellenesség része. Öt betegnél a Botallo-vezeték fejlettsége szabályos volt, közülük egy betegnél az aortabillentyű dysplasiája, egy másik betegnél pedig a tricuspidalis billentyű dysplasiája volt megfigyelhető. Három magzatnál nem volt társuló szívfejlődési rendellenesség. A magzati echokardiográfia indikációja két esetben kóros magzati szívkép, egy esetben magzati hydrops, három esetben mellkasi ciszta gyanúja, egy esetben extracardialis malformatio, három esetben a pozitív családi anamnézis volt. Konklúzió: Az arteria pulmonalis billentyű agenesiája súlyos fejlődési rendellenesség, melynek prognózisa a társuló rendellenességektől függ. Korrekt praenatalis diagnózis lehetséges, melynek birtokában körülhatárolhatók a lehetséges beavatkozások, és véleményezhetők a betegek életkilátásai. Jelen adatfeldolgozás alapján az ismétlődés kockázata egyes családokban autoszomális recesszív öröklődésmenetnek is megfelelhet.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Barbara Pete
,
Júlia Hajdú
,
Ágnes Harmath
,
Zsolt Csapó
,
Csaba Papp
,
Zsanett Szigeti
, and
János Rigó jr.

A praenatalis ultrahangvizsgálatok elterjedése óta számos próbálkozás történt a ritka Cantrell-pentalógia (elülső hasfali defektus, sternumdefektus, elülső diaphragmahernia, pericardiumhiány és szívfejlődési rendellenesség) intrauterin felismerésére. Célkitűzés és módszerek: Intézetünkben 1991. január és 2009. június között diagnosztizált Cantrell-pentalógiás magzatok praenatalis ultrahangvizsgálati eredményeit hasonlítottuk össze a boncolás során leírt fejlődési rendellenességeikkel. Saját és a nemzetközi szakirodalomban található Cantrell-pentalógiás magzatok prae- és postnatalis leletei alapján vizsgáltuk a pentalógia részét képező malformatiók és ectopia cordis előfordulási gyakoriságát, és ezek praenatalis felismerési arányát. Eredmények: A fenti időszakban 6 Cantrell-pentalógiás magzatot diagnosztizáltunk. Praenatalisan 3 esetben multiplex, 3 esetben izolált malformatiót észleltünk. A boncolás sternumdefektust minden magzatban igazolt. Összesen 49 Cantrell-pentalógiás eset adatainak elemzése azt mutatja, hogy a praenatalisan leggyakrabban felismert ectopia cordis (91%, 31/34) és hasfali defektus (83%, 38/46) mellett (prevalenciájuk 69%, 34/49 és 94%, 46/49) a pentalógiás magzatok jelentős részében sternumdefektus (80%, 39/49) és elülső diaphragmahernia (73%, 36/49) is megtalálható. Következtetések: A Cantrell-pentalógia részét képező, de izoláltnak vélt malformatio praenatalis észlelésekor érdemes keresni a tünetegyüttes további összetevőit a pontos diagnózis intrauterin felállítása érdekében.

Open access