Search Results

You are looking at 11 - 20 of 20 items for

  • Author or Editor: Judit Oláh x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Extraabdominalis desmoid tumorral megjelenő Gardner-syndromás beteg kezelésével szerzett hosszú távú tapasztalataink és irodalmi áttekintés

Long-term experience with therapy of a Gardner's syndrome female, first presenting with extra-abdominal desmoid tumor, and review of the literature

Magyar Sebészet
Authors:
Zoltán Mátrai
,
János Papp
,
Csaba Polgár
,
Erika Hitre
,
István Köves
,
Edit Oláh
,
Judit Andi
,
Andrea Kiss
,
István Vámosi Nagy
,
László Tóth
, and
Zsolt Orosz

Absztrakt

A Gardner-syndroma a familiaris adenomatosus polyposis klinikai altípusa, autosomalis dominánsan öröklődő betegség, amelyet a gastrointestinalis traktus polyposisa és extraintestinalis elváltozások jellemeznek, mint multiplex osteomák, valamint bőr- és lágyrésztumorok. A Gardner-syndromához társuló desmoid tumorok terápiás kihívást jelenthetnek. A szerzők egy 17 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinél a Gardner-syndroma a lumbalis régió agresszív desmoid tumorával jelent meg. A beteget a 80 hónapos utánkövetés során sebészileg, non-steroid gyulladáscsökkentőkkel, tamoxifennel és sugárterápiával kezeltük. Következtetésként elmondhatjuk, hogy familiaris adenomatosus polyposisban vagy Gardner-syndromában a desmoid tumorok megjelenése megelőzheti a betegség gastrointestinalis manifesztációját. Az ilyen betegeknél genetikai vizsgálatot és colonoscopiát kell végezni, megelőzendő a későbbi colorectalis rosszindulatú daganat kialakulását. A desmoid tumor multidisciplinaris kezelést igényel.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Zsuzsa Nagy
,
Zoltán Oláh
,
Judit Kókai
,
Anna Barbara Molnár
,
Ágnes Laczkó
,
Gábor Viktor Szabó
,
Viktória Juhász
,
Dávid Garbaisz
,
Márton Berczeli
,
Zsófia Sztupinszky
, and
Zoltán Szeberin

Absztrakt

Bevezetés: Az érhomograftokat korábbi érrekonstrukció után kialakult graftinfekció vagy saját véna hiányában, végtagmentő érműtétek esetén alkalmazzuk. Többszervi donáció során a thoracalis aortaszegmens, aortabifurcatio, arteria iliaca, arteria femoralis és poplitea, illetve vena saphena magna és a vena femoralis kerülhet eltávolításra. Célunk, hogy az elvégzett beavatkozások eredményeit elemezve optimalizáljuk a homograftok alkalmazását. Módszerek: A betegek anyagát retrospektíven dolgoztuk fel a kórházi számítógépes nyilvántartás segítségével. 2007 és 2014 között 162, homografttal végzett műtét történt 144 betegen. A rövid és hosszú távú nyitva maradási időt, a vascularis szövődmény gyakoriságát, az amputációs arányt és mortalitást vizsgáltuk. Értékeléseink kapcsán figyelembe vettük a graft felhasználási lokalizációját, a graft típusát és a mélyhűtött tárolás időtartamát. Aorta iliofemoralis, femoropoplitealis régióba ültetett artériás és vénás homograftokat vizsgáltunk. Eredmények: Az átlagéletkor 63,6 ± 10,7 év, a betegek átlagos utánkövetési ideje 36 ± 28 hónap. A graftok primer nyitva maradási aránya egy, három és hat hónappal a műtét után 83,7%, 75,0% és 63,4% volt. Saját anyagunkban a felhasznált erek közül az artériák/mélyvénák nyitva maradási aránya jobb volt a vénás graftokkal összehasonlítva: artériás felhasználás esetén egy, három, hat hónappal a műtét után 85,6%, 78,6%, 74,3% a primer nyitva maradás, míg vena saphena magna felhasználásával 81,4%, 70,4%, 47,7% ugyanezen intervallumokban. Összefoglalás: A szeptikus környezetben végzett érsebészeti beavatkozások komoly kihívást jelentenek az érsebész számára. Az AB0 vércsoport-kompatibilis graftok beültetése hosszú távon nem járt jobb eredménnyel, mint a nem AB0 vércsoport-kompatibilis graftoké. Az ideális homológ érpótlásnak, vizsgálataink alapján, a fél évnél rövidebb ideig tárolt artériás homograft bizonyult.

Restricted access

Új trendek az axilla sebészi kezelésében emlőrák esetén

New trends in the surgical treatment of axilla in breast cancer

Magyar Sebészet
Authors:
Zoltán Horváth
,
Attila Paszt
,
Zsolt Simonka
,
Melinda Látos
,
László Kaizer
,
Sándor Hamar
,
András Vörös
,
Katalin Ormándi
,
Zsuzsanna Fejes
,
Judit Oláh
, and
György Lázár

Az emlődaganatok onkosebészeti kezeléséhez szorosan hozzátartozik az áttétes hónalji nyirokcsomók eltávolítása is. Az utóbbi 30 évben a hónaljnyirokcsomók diagnosztikája, kezelése is nagymértékű változáson ment keresztül. A sentinel nyirokcsomó-biopsia 1993-as bevezetése a betegek jelentős részénél biztonságosan elhagyhatóvá tette a nagy morbiditással járó axilláris blockdissectiót, és hasonlóképpen szignifikánsan pontosabbá vált az emlődaganatok stádiummeghatározása és így az onkológiai, komplex kezelés is. Az őrszemnyirokcsomó-biopsia bevezetése után nem sokkal megjelent az őrszemnyirokcsomó intraoperatív vizsgálata (pl.: inprint citológia) is, mely már a két ülésben végzett műtétek számát, ezáltal a betegek megterhelését és a műtéti költségeket is jelentősen csökkentette.

Saját vizsgálatunk eredménye rámutat, hogy az axilla kezelésében az axilláris blockdissectio elvégzése a betegek egyre kisebb csoportjánál szükséges, és ez az arány a jövőben tovább fog csökkeni, az alternatív hónalji sugárkezelés egyre szélesebb körű alkalmazásával is.

A sentinel nyirokcsomó imprint citológiai vizsgálata, a jelenlegi irányelvek figyelembevételével, már nem jár igazolható előnyökkel, rutinszerű alkalmazása nem indokolt. A legfrissebb nemzetközi ajánlások alapján mastectomia kapcsán (amikor posztoperatív sugárkezelést nem tervezünk), valamint neoadjuváns kezelést követően lehet indikált az őrszemnyirokcsomó intraoperatív vizsgálata.

Eredményeink szerint a preoperatív axilláris ultrahangvizsgálat során a gyanús nyirokcsomók észlelése előre jelezheti a betegség stádiumát. A kutatási eredményeink alapján a neoadjuváns kezelésben részesült betegek esetén sikerült igazolnunk, hogy a preoperatív daganatméret (≤20 mm, P = 0,002) mellett a preoperatív nyirokcsomóméret (≤15 mm, P = 0,04) alapján jósolható meg, hogy a betegség N0-1-es státuszú.

Open access

Új eljárás a nem melanoma típusú bőrdaganatok kezelésében: „daylight” fotodinámiás terápia

Innovation in the treatment of non-melanoma skin cancer: daylight photodynamic therapy

Orvosi Hetilap
Authors:
Dóra Ágoston
,
Henriette Ócsai
,
Ferenc Ignácz
,
Éva Viharosné Dósa-Rácz
,
Ferenc Rárosi
,
Judit Oláh
,
Lajos Kemény
, and
Eszter Baltás

Bevezetés: A fotodinámiás terápia a superficialis basalsejtes carcinoma, a Bowen-kór és az aktinikus keratosis kezelésére alkalmas eljárás. A módszer lényege, hogy a kezelendő bőrfelületre felvitt fényérzékenyítő anyag metabolitjából fény hatására reaktívoxigén-gyökök szabadulnak fel, melyek szelektíven a tumorsejtek pusztulásához vezetnek. Az eljárás mesterséges fényforrással vagy a napfény alkalmazásával végezhető. Ez utóbbi a „daylight” fotodinámiás terápia, melynek hatékonysága mellett előnye, hogy nem jár fájdalommal. Célkitűzés: Munkánk célkitűzése a napfénnyel végzett fotodinámiás terápia bevezetése volt klinikánkon aktinikus keratosis indikációjában és a kezelési protokoll optimalizálása a helyi éghajlati viszonyokhoz. Módszer: Klinikai vizsgálatunk három részből állt. A kezelési protokollok között különbség a fényérzékenyítő anyag inkubációs idejében és a napfényen történő kezelés időtartamában volt. Eredmények: A nemzetközi protokoll alapján végzett vizsgálatban az aktinikus keratosisok 73%-ában komplett, 27%-ában részleges remissziót értünk el. A szabadban eltöltött idő arányát csökkentve a lasiók kétharmadánál teljes, egyharmadánál részleges remissziót értünk el. 100 J/cm² feletti kezelési dózis esetén súlyos erythema megjelenését észleltük a kezelést követő 24 órában. Ennek elkerülésére dozimetria segítségével határoztuk meg a szabadban eltöltött kezelési időt. A betegek a kezelést jól tolerálták, a lasiók 15%-ában részleges, 85%-ában teljes remissziót értünk el. Megbeszélés: A módosított nemzetközi protokoll alapján végzett „daylight” fotodinámiás terápia hatékony és jól tolerálható kezelési eljárás az aktinikus keratosis indikációjában. Következtetés: A napfénnyel végzett fotodinámiás kezelést sikerrel adaptáltuk és alkalmazzuk klinikánkon a mindennapi gyakorlatban aktinikus keratosisok kezelésében. Orv Hetil. 2022; 163(36): 1422–1429.

Open access

Immunszupprimált betegek multiplex bőrdaganatainak elektrokemoterápiás kezelése

Electrochemotherapy for multiple cutaneous tumors in immunosuppressed patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Petra Rózsa
,
Dóra Ágoston
,
Edit Szederkényi
,
Henriette Ócsai
,
Eszter Baltás
,
Gábor Vass
,
Lajos Kemény
,
Judit Oláh
, and
Erika Kis

Bevezetés: A hosszú távon immunszupprimált betegekben a rosszindulatú bőrdaganatok kialakulásának rizikója jóval nagyobb, mint az átlagpopulációban. Ezek a tumorok nagy számban jelentkezhetnek, gyors növekedés és agresszív viselkedés jellemző rájuk. Sebészi kimetszést követően gyakran fordul elő lokális recidíva. A multiplex tumorok sebészi kezelése, különösen a fej-nyak régióban, kihívást jelent. Célkitűzés: Az elektrokemoterápia segítségével egyszerre számos daganat kezelhető. Célul tűztük ki az elektrokemoterápia hatásosságának vizsgálatát immunszupprimált betegekben. Módszer: Klinikánkon 9 immunszupprimált beteg összesen 118 (átlagosan egy betegen 13, n = 5–27) bőrdaganatának elektrokemoterápiás kezelését végeztük el egy alkalommal, intravénás bleomicin adásával az ESOPE-irányelvnek megfelelően. Eredmények: Az átlagos utánkövetési idő 15 hónap volt. A kezelést követően 6 hónappal az objektív tumorválasz 96% volt. A daganatok 88%-a (n = 46) esetén teljes remissziót, 8%-ban (n = 4) parciális remissziót, 2%-ban (n = 1) progresszív betegséget észleltünk, 2%-ban (n = 1) a tumorválasz nem volt megítélhető. Következtetés: Az immunszupprimált betegeken a multiplex nem melanoma bőrdaganatok kezelésére az elektrokemoterápia hatásos és biztonságos terápiának bizonyult. Ennek a betegpopulációnak a jobb ellátása és gondozása érdekében a prevenció, a multidiszciplináris szemléletmód és az immunszuppresszió optimalizálása kiemelten fontos. Orv Hetil. 2023; 164(37): 1462–1468.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Judit Bedekovics
,
László Rejtő
,
Béla Telek
,
Miklós Udvardy
,
Anikó Újfalusi
,
Éva Oláh
,
Zsuzsa Hevessy
,
János Kappelmayer
,
Béla Kajtár
, and
Gábor Méhes

A nucleophosmin gén (NPM1) 12-es exonjának mutációja, jelenlegi ismereteink szerint, a leggyakoribb genetikai eltérés akut myeloid leukaemiában. Az eddigi beszámolók alapján kimutatásával a betegség sajátos biológiájú és kedvező lefolyású formája határozható meg, amely a leukaemiák WHO-osztályozásában 2008-tól külön csoportként kerül említésre. A mutáció hatására megváltozik a kódolt fehérje sejten belüli eloszlása, és az NPM fehérje a sejtmag helyett a citoplazmában halmozódik fel (NPMc+). Ez a jelenség, amely a kizárólag mutáns géntermék kapcsán figyelhető meg, szövettani vizsgálat keretében immunhisztokémiával is kimutatható. Jelen tanulmányunkban hazai körülmények között először vizsgáltuk az NPM-mutáció előfordulását felnőttkori AML-ben immunhisztokémia módszerével. A 2005 és 2008 között diagnosztizált összesen 41 eset részletes kiértékelése során 6 esetben (14,6%) észleltünk citoplazmikus reakciót, valamennyi de novo jelentkező és jellegzetes citogenetikai eltérést nem mutató AML-esetek közül került ki (6/23, 26,1%), egy kivételével nőbetegekben. A blasztsejtek alacsony CD34-, c-kit- és HLA-DR-expressziója alapján a NPMc+ AML a nem érintett esetektől jól elkülöníthetőnek bizonyult, ezek a markáns jellegzetességek az eddig közölt külföldi adatokkal teljes mértékben megegyeznek. Tapasztalataink alapján az NPM-mutáció immunhisztokémiai vizsgálata egyszerűen beépíthető a hétköznapi hematológiai diagnosztikai gyakorlatba.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zoltán Boda
,
Miklós Udvardy
,
Katalin Farkas
,
Judit Tóth
,
László Jámbor
,
Pál Soltész
,
Katalin Rázsó
,
Zsolt Oláh
,
Péter Ilonczai
,
Mariann Szarvas
,
Krisztina Litauszky
,
János Hunyadi
,
Tamás Sipos
,
János Kappelmayer
,
Zoltán Veréb
, and
Éva Rajnavölgyi

Súlyos perifériás artériás érbetegségekben a gyógyszeres és/vagy érsebészeti beavatkozások kimerülését követően a tűrhetetlen fájdalom, kiterjedt végtagi fekélyek, gangraenák megszüntetésének egyetlen módja a végtag amputációja. Betegek és módszerek: A szerzők – hazánkban elsőként – 5 előrehaladott perifériás artériás érbetegben (1 arteriosclerosis obliterans és 4 thromboangiitis obliterans) autológ csontvelői eredetű őssejtterápiát végeztek. A csontvelői őssejteket (CD34+ sejtek) crista biopsia végzésével nyerték. Mágneses sejtszeparálással CD34+ sejtszuszpenziót állítottak elő. Meghatározták a CD34+, CD133+ és CD45± sejtek számát és arányát. Az őssejtszuszpenziót intramuscularis injekció formájában a beteg végtagba juttatták vissza. Betegenként 0,37–1,14 × 10 5 /kg őssejt visszaadására került sor. Betegeiket 12 hónapig követték. Vizsgálatok történtek a beavatkozás előtt és után (1, 3, 6, 9 és 12 hónappal). Klinikai vizsgálatok: nyugalmi fájdalom, dysbasiás távolság, ischaemiás fekélyek gyógyhajlama, boka-kar index. Laboratóriumi vizsgálatok: angiográfia (az őssejtterápia előtt és után 1 és 6 hónappal), duplex ultrahang- és lézer-Doppler-scan, transcutan oxigéntenzió mérése, az endothelfunkciók vizsgálata. Eredmények: A nyugalmi fájdalom mind az öt betegük esetében megszűnt. A dysbasiás távolság szignifikánsan nőtt (36/440 m). Három beteg végtagi ischaemiás fekélye begyógyult, egy beteg nagyméretű fekélye lényegesen kisebbé és felületesebbé vált, egy betegben a végtagi fekély nem változott. A kezelt oldalon a boka-kar index szignifikánsan nőtt (0,41/0,83) tizenkét hónappal az őssejtterápiát követően, s nem változott az ellenoldalon. Három betegben tapasztaltak számottevő változást angiográfiával az őssejtterápia után hat hónappal. Csak szerény javulást észleltek color-Doppler- és lézer-Doppler-vizsgálatokkal. Az őssejtterápia előtt és után 1, 6 és 12 hónappal a transcutan oxigéntenzió-értékek a lábháton 18,10/16,78/23,83/37,50 Hgmm-re, míg a lábszáron 36,66/31,25/45,00/37,30 Hgmm-re változtak. A makro- és mikrocirkulációs paraméterek nem mutattak javulást az őssejtterápiát követően 1 hónappal, azonban az őssejtterápia után 3, 6, 9 és 12 hónappal már mérhető javulást tapasztaltak. Szövődményt, mellékhatást nem észleltek. Következtetések: Klinikai eredményeik alapján az autológ csontvelői eredetű őssejtterápiát hatásosnak, tartósnak és biztonságosnak tartják előrehaladott perifériás artériás érbetegségben. Szükség van további klinikai tapasztalatgyűjtésre.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ádám Kocsis
,
Noémi Mezőlaki
,
Dorottya Porkoláb
,
Gábor Mohos
,
Erika Kis
,
János Varga
,
Eszter Baltás
,
Henriette Ócsai
,
Irma Korom
,
Erika Varga
,
István Balázs Németh
,
Lajos Kemény
, and
Judit Oláh

Absztrakt:

Bevezetés: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (SNB) jelentősége az előrehaladott – 4 mm-nél vastagabb – melanomák kezelésében eddig vitatott volt a szakirodalomban. Manapság azonban az adjuváns terápiák alkalmazásának előfeltétele a regionális nyirokcsomók érintettségének szövettani igazolása. Ugyanakkor az SNB szükségességének kritériumai Magyarországon sem egységesek, van, ahol jelenleg a vastag melanomák esetén nem végzik el ezt a beavatkozást. Célkitűzés: Klinikánkon az elmúlt években konzekvensen elvégeztük az őrszemnyirokcsomók vizsgálatát 4 mm-nél vastagabb melanomák esetén is, így érdemesnek tartottuk értékelni, hogy ebben a betegcsoportban milyen arányban fordul elő a tájéki nyirokcsomók klinikailag nem, szövettanilag viszont detektálható áttéte. Módszer: A klinikánkon 2007 és 2011 között melanomával diagnosztizált 1133 beteg közül kiválasztottuk azokat a pácienseket, akiknek 4 mm-nél vastagabb primer tumoruk volt, és retrospektíven értékeltük a betegek demográfiai adatait, primer daganatuk klinikai, valamint szövettani jellegzetességeit az őrszemnyirokcsomó szövettani paramétereinek függvényében. Eredmények: Az 5 éves időszakban 116 olyan, melanomában szenvedő beteget diagnosztizáltunk, akinél vastag melanoma került sebészi kimetszésre. 78 páciensnél történt SNB, mely 50 esetben szövettanilag pozitívnak bizonyult. A betegek átlagos életkora közel 58 év volt. Következtetés: Klinikánkon évente tíz olyan, vastag melanomás beteget kezelünk, akinél az őrszemnyirokcsomó szövettani pozitivitása alapján igazoltuk a betegség metastaticus stádiumát. Eredményeink és a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján akár 100 körülire becsülhető azoknak a pácienseknek a száma Magyarországon, akiknél ezzel a patológiai stádiumot meghatározó módszerrel az adjuváns kezelés szükségessége megállapítható. A betegcsoport fiatal életkorát figyelembe véve, hatékony target/immunterápia adjuváns alkalmazásával eredményesebben csökkenthető lehet az elvesztett életévek száma, mint a belszervi metastaticus stádiumban megkezdett kezelésekkel. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1675–1680.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin Judit Szabó
,
Róza Ádány
,
József Balla
,
Zoltán Balogh
,
Zoltán Boda
,
István Édes
,
István Fekete
,
Miklós Káplár
,
János Mátyus
,
László Oláh
,
Sándor Olvasztó
,
György Paragh
,
Dénes Páll
,
György Pfliegler
,
Gusztáv Vajda
,
Margit Zeher
, and
László Csiba

Az érelmeszesedés generalizált betegség, amely egyaránt károsítja az intracerebralis, carotis, coronaria-, vese- és perifériás ereket. A korai morfológiai és funkcionális károsodások már a második–harmadik életévtizedben kimutathatók, és a betegség progressziója függ a kockázati tényezők gyakoriságától, súlyosságától és az egyéni érzékenységtől. Noha a vascularis kockázati tényezők (dohányzás, túlsúly, életkor, egészségtelen táplálkozás, mozgáshiány, magas vérnyomás, cukorbetegség, idült vesebetegség és dyslipidaemia) közösek és gyakoriak a különböző érbetegségekben, de a jelen klinikai rutin mesterségesen különböző szubdiszciplínák feladatává teszi az egyes vascularis manifesztációk átvizsgálását és kezelését a polypragmasia állandó veszélyével. A közelmúltban világméretű felmérések igazolták a sokszervi károsodásban szenvedő vascularis betegségek holisztikus szemléletét úgy a diagnosztika, mint a terápia területén. A jelen összefoglaló áttekinti a vascularis betegségek határterületi kérdései területén elért legújabb eredményeket és felvázolja a jövő perspektíváit. Orv. Hetil., 2012, 153, 483–498.

Restricted access

A hepatocellularis carcinoma komplex kezelése.

Konszenzuskonferencia, Budapest, 2021. április 24.

Complex management of hepatocellular carcinoma.

Consensus Conference, Budapest, April 24, 2021
Orvosi Hetilap
Author:
Magyar Hepato-Pancreatico-Biliaris (HPB) Kutatócsoport 1 Magyar Hepato-Pancreatico-Biliaris (HPB) Kutatócsoport 1
Open access