Search Results

You are looking at 11 - 14 of 14 items for

  • Author or Editor: Klára Faragó x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Summerville és Rose (2008) a Higgins-féle önszabályozás elmélet (1997, 1998) és az azt vizsgáló mérőeszközökkel kapcsolatban végzett kutatásai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy az önszabályozás koncepciója két különböző konstruktumot von egybe, az ideálok, illetve a kötelességek motivációs bázisát (önvezérlés), valamint a nyereség megszerzésének, illetve a veszteségek elkerülésének vágyát (referenciapont). Az első koncepciót az RFQ teszt, a másodikat a GRFM teszt vizsgálja. Egy nagyobb, 1023 fős mintán vizsgáltuk a Lockwood, Jordan és Kunda (2002) által megalkotott GRFM teszt validitását abból a célból, hogy támpontokat kapjunk a skála megbízhatóságáról és érvényességéről. Egy kisebb mintán végzett további vizsgálat segítségével elemeztük, hogy az RFQ és a GRFM a regulációs fókusz egységes felfogását tükrözi-e. Előzetes vizsgálatok tapasztalatait megerősítve mi sem találtunk megfelelő együttjárást a két skála eredményei között. így csatlakozunk Summerville és Rose nézetéhez, amely szerint a két teszt a regulációs fókusz különböző felfogását tükrözi. A Megismerés iránti szükséglet (NFCS) és az Ambiguitás iránti tolerancia (MSTAT-II) skálákkal kapott eredményeink ugyanakkor megerősítik mindkét teszt külső validitását. Vizsgálataink eredményeképpen a regulációs fókusz dichotóm felfogása helyett egy olyan kategorizációt javasolunk, ami számot vet azzal, hogy számos olyan személy található, aki mind a promóció-, mind a prevenciófókuszt mérő alskálán magas vagy alacsony eredményt ért el. Az így kialakított négy kategória tagságának számát és demográfiai jellegzetességeit tekintve alkalmasnak bizonyult arra, hogy további vizsgálatokban az önszabályozás komplexebb vizsgálatának kiindulópontjául szolgáljanak.

Restricted access

The impact of goal attainment and goal importance on satisfaction with life – a polynomial regression and response surface analysis

A célok fontosságának és megvalósulásának hatása az élettel való elégedettségre – Polynomiális regresszió analízis

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Ágnes Tóth
,
Barbara Wisse
, and
Klára Faragó

Introduction

Most people want to be happy in their lives and actively try to achieve some degree of contentment. Previous studies have shown that pursuing goals can increase peoples’ well-being and that in order to understand the role of goals in well-being, it is important to differentiate between the importance and the attainment of both extrinsic and intrinsic goals. Yet, the issue of how the congruence between goal importance on the one hand and goal attainment on the other affects well-being has rarely been addressed.

Aims

We investigated if well-being is a function of goal pursuit, or more precisely, if the extent to which people are satisfied with their lives is a result of their success in achieving goals that are relatively important to them. We expected that goal attainment would be a stronger predictor of well-being than goal importance. We also expected that the congruence between intrinsic goal attainment and importance would be positively related to subjective well-being. In addition, we explored whether the congruence between extrinsic goal attainment and importance would be negatively or positively associated with subjective well-being.

Methods

A survey of 149 Hungarian adults was conducted (75% female). To test our hypotheses we used bivariate polynomial regression and response surface analysis. This tool is ideal to measure the joint effect of two predictor variables on a third variable, such as the goal importance and goal attainment on well-being.

Results

Intrinsic goal attainment is positively related to well-being (B = .77, p = .04), while goal importance has no such effect. We also found that the congruence between intrinsic goal importance and goal attainment is positively related to well-being (a1 = 1.29, p = .04). The polynomial regression with well-being as the dependent variable and extrinsic goal attainment and importance as the predictor variables showed that whereas extrinsic goal importance (B = –.32, p = .02) has a negative relationship with well-being, goal attainment (B = .51, p = .007) has a positive one. Moreover, we found that well-being is higher when extrinsic goal attainment is higher than extrinsic goal importance (a3 = –.84, p = .005) and that well-being increases more sharply to the extent that the degree of discrepancy increases (a4 = –.41, p = .03).

Conclusions

Based on our results it seems that the congruence between intrinsic goal attainment and goal importance enhances our well-being. While valuing extrinsic goals does not seem to increase happiness, attaining those goals does so.

Restricted access

A pszichológiai tőke skála (PCQ) adaptációja magyar mintán

Hungarian Adaptation of the Psychological Capital Questionnaire (PCQ)

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Anna Kádi
,
Boglárka Mittich
,
Judit Sessler
, and
Klára Faragó

Háttér és célkitűzések

A pszichológiai tőke (PsyCap) az egyén pozitív pszichológiai állapota, amely befolyásolja személyes és munkahelyi közérzetét, magas szintje hozzájárul egyéni és munkahelyi jóllétéhez és teljesítményéhez (Luthans, Avey, Avolio és Peterson, 2010). Kutatásunkban a pszichológiai tőke Luthans által kidolgozott 24 itemes kérdőívének (PCQ) magyar adaptációjára vállalkoztunk. Kutatásunkban kidolgoztuk a skála magyar verzióját, elvégeztük belső és külső validitásának és megbízhatóságának vizsgálatát, teszteltük fogalmi érvényességét (construct validity), valamint az egyes alskálák diszkriminációs érvényességét (discriminant validity), megbízhatóságát és külső érvényességét.

Módszer

A pszichológiai tőke fogalmának és mérőeszközének hazai adaptálása érdekében kérdőíves kutatást folytattunk hazai szervezetek körében. A vizsgálatra több szervezet bevonásával, kényelmi mintavétellel került sor, amelyben 583 munkaviszonyban dolgozó személy vett részt. A belső validitásvizsgálatok elvégzése mellett a skála külső validitását Allen és Meyer (1991) háromfaktoros szervezeti elkötelezettség modelljével vizsgáltuk.

Eredmények

Kutatásunk eredménye a szakirodalomban található megállapításokkal összhangban egyértelműen alátámasztotta a pszichológiai tőke négyfaktoros modelljét, ugyanakkor a diszkriminanciaelemzés a faktorok függetlenségét nem támasztotta egyértelműen alá. Feltáró faktorelemzésünk eredménye szerint a magyar mintán a pszichológiai tőke a szerzők által létrehozott négy komponenssel szemben két faktorra, egy érzelmi-motivációs és egy kognitív komponensre válik szét. A kétfaktoros modell érvényességét a validitásvizsgálatok megerősítették.

Következtetések

Eredményeink szerint a pszichológiai tőke skála magyar változata érvényes mérőeszköz. Eredményeink fényében fontosnak tartjuk a pszichológiai tőke kétfaktoros modelljének érvényességét további vizsgálatokban is tesztelni, más kulturális közegben és egyéb szervezeti jellemzők tükrében is elemezni.

Background and Objectives

Psychological capital (PsyCap) is a positive psychological condition infl uencing personal and workplace well-being and makes a valuable contribution to organizational performance. It highly contributes to individual and workplace well-being and performance (Luthans és mtsai, 2010). The objective of our study is the Hungarian adaptation of the 24-item Psychological Capital Questionnaire (PCQ) developed by Luthans. In our study we translated the PCQ and assessed its internal and external validity and reliability. We also tested each subscale’s construct and discriminant validity, reliability, and external validity as well.

Method

The Hungarian version of the questionnaire was completed in several organizations involving 583 employees. Respondents were gathered by convenience sampling. External validity of PCQ was assessed by comparing the answers with that of an organizational commitment scale by Allen and Meyer (1991).

Results

The results of our confi rmatory factor analysis supported the four-factor model of PsyCap in as with the fi ndings in other published literature, however, in the discriminant analysis the independence of the factors was not supported. According to our exploratory factor analysis, psychological capital is divided into only two factors in the Hungarian sample, an emotional and a cognitive factor. The validity of the two-factor model was confi rmed by validity tests.

Conclusions

The Hungarian version of PCQ is a valid measurement tool for the Hungarian population. Based on our results, it would be useful to test the validity of the two-factor model of PsyCap, in relation to other organizational variables and in different cultural contexts.

Open access

A multitasking jelenség hatása a feladatvégzésre és az időbeosztásra módszertani előtanulmány

The effect of multitasking on task performance and time management: A pilot study of methodology

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Csilla Kvaszingerné Prantner
,
Péter Soltész
,
Boglárka Faragó
,
Csaba Pléh
, and
Klára Soltész-Várhelyi

Háttér és célok: A modern információs és kommunikációtechnikai (IKT) eszközök alkalmazásának alapvető jellemzője a multitasking jellegű használat, vagyis a több információforrás párhuzamos futtatása. A tanulás kontextusában ez azt jelenti, hogy az IKT-eszközök minimális viselkedéses befektetés ellenében megkönnyítik a tanulási célunknál jutalmazóbb figyelmi folyamatok működtetését. Vizsgálatunk célja, hogy az átlagos IKT-környezetben zajló tanulási folyamatot modellezzük laboratóriumi körülmények között, ezáltal vizsgálva a multitasking hatását a személyek feladatvégzésére.

Módszer: A vizsgálatban alkalmazott főfeladat a Flanker-teszt volt, mely az egyik leggyakrabban alkalmazott figyelmi és gátlási feladat. A főfeladat végzését ugyanakkor időről időre megzavarták bizonyos (villogó vagy egyéb módon jelző) disztraktorok, amelyek lehetővé tették, hogy a főfeladatról a vizsgálati személyek átváltsanak rájuk, és korlátlan mennyiséget „fogyasszanak” belőlük. A vizsgálatot 91 diákkal végeztük el az Eszterházy Károly Főiskoláról. Célunk a disztraktorokkal eltöltött pihenések hosszának, illetve számának főfeladatban nyújtott teljesítményre gyakorolt hatásának felmérése volt.

Eredmények: A pihenések hossza és száma, valamint a reakcióidő között nem találtunk összefüggést. Míg a pihenés hossza és a teljesítmény között erős negatív korreláció volt kimutatható, a sok megszakítás nem mutatott kapcsolatot a teljesítménnyel. Közvetlenül a pihenés után a személyek reakcióideje átlagosan javult. A több feladatot végző személyek arányaiban jobb válaszokat adtak.

Konklúzió/következtetések: Eredményeink a pesszimista multitasking metahipotézist támasztották alá, vagyis azt találtuk, hogy a többet pihenő személyek túlbecsülik a pihenés teljesítményükre gyakorolt hatását, hiszen valójában a több pihenés rosszabb teljesítménnyel járt együtt. Viszont ha a vizsgálati személy képes korlátozni a pihenések hosszát, vagyis a disztraktív ingerek hosszú távra nem vonják el a figyelmét a főfeladatról, ezek a rövid pihenők pozitívan befolyásolják a teljesítményt.

Restricted access