Search Results

You are looking at 11 - 20 of 20 items for

  • Author or Editor: Krisztina Károly x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Cohesion and news translation

An exploratory study of shifts of cohesion in the Hungarian-English translation of news stories

Acta Linguistica Hungarica
Authors: Krisztina Károly, Henrietta Ábrányi, Szilvia Deák, Ágnes Laszkács, Andrea Mészáros, and Márta Seresi

This study explores the (re)creation of cohesion in the English translations of Hungarian news stories. It reveals the quantity and quality of shifts of cohesion and the extent to which these are influenced by the differences between the languages, the stereotypical features of the kind of translation (news translation) and the genre (news story). Results indicate no significant quantitative shifts in translation; the in-depth analysis of the corpus, on the other hand, shows considerable qualitative shifts, some of which (optional shifts in particular) modify news contents. The paper also investigates the validity of the explicitation and the repetition avoidance hypotheses regarded as universals of translation.

Full access
Hungarian Medical Journal
Authors: Peter Igaz, Nikolette Szücs, Tibor Retteghy, Katalin Leiszter, Krisztina Hagymási, Károly Rácz, and Zsolt Tulassay

Hepatic encephalopathy is the most frequent cause of altered mental status and coma in cirrhotic patients. In this report we describe an interesting case of a differential diagnostic pitfall, where a cirrhotic patient with compromised mental status initially supposed to suffer from hepatic encephalopathy turned out to have a non-traumatic chronic subdural hematoma. The major points leading to diagnosis were almost normal ammonia, hypertension and deteriorating overall condition despite targeted therapy of hepatic encephalopathy. In comatose cirrhotic patients with normal ammonia and hypertension intracranial hemorrhage should be excluded.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Károly Erdélyi, János Gál, László Sugár, Krisztina Ursu, Petra Forgách, Levente Szeredi, and Theodora Steineck

Oval, firm, cutaneous tumours with a rough, hairless, pigmented surface, exhibiting a moderately pronounced papillary structure were detected on the abdominal skin of two young red deer ( Cervus elaphus ). One animal was shot in Lower Austria in 2004, the other at a deer farm in Hungary in 2007. Histological examination of both samples classified the tumours as fibropapillomas, showing marked proliferation of fibroblasts and connective tissue, accompanied by hyperkeratosis, parakeratosis and acanthosis of the overlaying epidermis, and occasional foci of inflammation. The distribution of cytokeratin and vimentin was characterised in the lesion. The presence of papillomavirus (PV) antigen was demonstrated by immunohistochemistry in both cases. Papillomavirus-specific DNA was successfully amplified by PCR from one sample. The obtained partial nucleotide sequence of the L2 ORF exhibited the highest critical identity values with the homologous regions of Delta-papillomaviruses, especially the Roe deer papillomavirus (93%). Phylogenetic analysis of the partial L2 ORF sequence alignment of 10 papillomaviruses by both neighbour-joining and maximum parsimony method confirmed that the Red deer PV is very closely related to the Western roe deer papillomavirus (CcPV1).

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Károly Péter Sárvári, József Sóki, Miklós Iván, Cecilia Miszti, Krisztina Latkóczy, Szilvia Zsóka Melegh, and Edit Urbán

Members of the genus Bacteroides are important components of the normal microbiota of gastrointestinal tract; however, as opportunistic pathogens are also associated with severe or even life-threatening infections with significant mortality. Various species within Bacteroides fragilis group are phenotypically very similar; thus, their identifications with traditional-automated biochemical methods are frequently inaccurate. The identification of the newly discovered or reclassified bacteria can be doubtful because of the lack of biochemical profile in the database of these tests. The aim of this study was to determine the accuracy of matrix-assisted laser desorption/ionization time-of-flight mass spectrometry (MALDI-TOF MS) method by testing of 400 Hungarian Bacteroides clinical isolates. Inaccurate identification results with MALDI-TOF MS were confirmed by 16S rRNA gene sequencing and findings were compared with traditional-automated biochemical test rapid ID 32A method as well.

Restricted access

Pneumonectomiát követően végzett pulmonalis metastasectomiák

Pulmonary metastasectomy after pneumonectomy

Magyar Sebészet
Authors: Károly Vincze, Gábor Balogh, Győző Bátor, László Kecskés, Krisztina Patak, and Judit Muskát

Absztrakt

Szerzők 2 hazai mellkassebészeti osztályon malignus betegség miatt végzett pneumonectomiákat követő pulmonalis metastasectomiás gyakorlatukat ismertetik.

Hat beteget operáltak pneumonectomiát követően a residualis tüdőfélen észlelhető egy vagy több áttét miatt. A betegek átlagéletkora 52,5 év volt, köztük 3 férfi és 3 nő szerepelt. Ismertetik az alkalmazott diagnosztikai módszereket (mellkas-rtg, CT, MR, PET-CT, perfúziós tüdőscintigraphia, bronchologiai, terheléses légzésfunkciós és EKG-vizsgálat, szív-UH-, vérgáz- és laborvizsgálat). A műtétre történő kiválogatás érdemi onkológiai és cardiorespiratoricus kritériumainak felhasználásával döntöttek a műtétek elvégezhetőségéről. Ismertetik az alkalmazott műtéttechnikát (atípusos gépi resectio).

A műtétek után az intenzív ápolás tartama 3–7 nap volt (átlag 5 nap). A kórházi ápolás ideje 13–18 nap (átlag 15,2 nap). Egy beteg szorult átmeneti – 5 napig tartó – mesterséges gépi lélegeztetésre. Két elveszített betegük 18, illetve 25 hónappal élte túl a tüdőáttétel eltávolítását. A 4 jelenleg is élő beteg átlag túlélése 33,5 hónap. Onkológiai ellenőrzés, illetve kezelés alatt állnak, állapotuk, életvitelük megfelelőnek mondható.

A ritkán, nagyfokú szelekciót követő metastasectomiák sikerének titka a betegek teherbíró képességének gondos, egyénre szabott megtélése, melyben a betegek “thoracotomiaképes” állapota, stabil cardiopulmonalis funkciói, a residualis tüdőfél épsége meghatározó jelentőségű. A gyors, kíméletes atípusos gépi resectio, valamint az anaesthesiologiai és intenzív terápiás szakemberek összehangolt munkája vezethet sikerre, s adhat reményt a megoperáltak számára elfogadható életminőségű és időtartamú túlélésre.

Restricted access

Döntési szempontok és az eszközös terápia elfogadásához szükséges idő előrehaladott Parkinson-kórban

Egy nagy betegforgalmú közép-európai központ retrospektív adatai

Decision-making and duration to accept device-aided therapy in advanced Parkinson’s disease

Retrospective data from a Central European center with high patient turnover
Orvosi Hetilap
Authors: József Attila Szász, Szabolcs Szatmári, Viorelia Constantin, István Mihály, Attila Rácz, Attila Frigy, Előd Nagy, Krisztina Kelemen, Timea Forró, Emőke Almásy, and Károly Orbán-Kis

Összefoglaló. Bevezetés: Az előrehaladott Parkinson-kór bizonyos fázisában a motoros komplikációk már nem befolyásolhatók hatékonyan a hagyományos orális, illetve transdermalis gyógyszerekkel. Ilyenkor meg kell fontolni, komplex felmérési és döntési folyamatot követően, az invazív eszközös terápiák bevezetését. Célkitűzés: A döntéshozatal és a fontosabb klinikai paraméterek elemzése levodopa-karbidopa intestinalis géllel kezelt betegeinknél az elfogadás időtartamának függvényében. Módszer: Retrospektíven vizsgáltuk azon betegeink adatait, akiknél a marosvásárhelyi 2. Sz. Ideggyógyászati Klinikán 2011. június 1. és 2019. december 31. között vezettük be a levodopa-karbidopa intestinalis géllel történő terápiát. A kezelés elfogadásához szükséges időintervallum szerint két csoportot alkottunk: egy hónap vagy annál rövidebb, illetve egy hónapnál több idő az első, célzott kivizsgálás és a tesztelés megkezdése között. Eredmények: A vizsgált időszakban 163 betegnél teszteltük orrszondán a kezelés hatékonyságát, közülük 127 esetben történt meg a terápia véglegesítése. A döntéshozatal 56 betegnél egy hónap vagy annál rövidebb időt, míg 71 betegnél egy hónapnál több időt igényelt. A dyskinesisek átlagos időtartamának szempontjából szignifikáns különbséget találtunk a két csoport között (3,1 ± 0,7 vs. 2,8 ± 0,8 óra, p = 0,02). Az eszközös terápia bevezetése előtti levodopa-átlagadag 821,5 ± 246,6 mg volt, naponta átlagosan 5-ször adagolva. A kiegészítő terápiák alkalmazási arányai: a dopaminagonisták 80,3%-ban, a katechol-O-metiltranszferáz-gátlók 62,2%-ban, illetve a monoaminoxidáz-B-gátlók 68,5%-ban. Az átlagos off időtartam 4,7 ± 1,1 óra volt, és 85 betegünknél tapasztaltunk 2,9 ± 0,8 óra átlag-időtartamú dyskinesist. Következtetés: Hamarabb fogadják el az eszközös terápiát azok az előrehaladott Parkinson-kóros betegek, akiknek hosszabb időtartamú a napi dyskinesisük, illetve régebbi a betegségük. A terápiás irányelvek gyakorlatba ültetésekor figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat: a kiegészítő gyógyszerekhez, illetve az eszközös terápiákhoz való hozzáférést. Orv Hetil. 2021; 162(21): 839–847.

Summary. Introduction: In advanced stages of Parkinson’s disease, motor complications cannot be effectively controlled with conventional therapies. In such cases, the complex assessment and decision-making process that leads to device-aided therapies should be considered. Objective: To analyze the decision-making and key clinical parameters, as a function of duration of acceptance, patients treated with levodopa-carbidopa intestinal gel. Method: We retrospectively examined the data of patients who started levodopa-carbidopa intestinal gel therapy at the 2nd Department of Neurology Târgu Mureş, between 1 June 2011 and 31 December 2019. Two groups were formed: less than one month and more than one month between the first targeted examination and the start of testing. Results: Therapeutic efficiency was tested with nasal tube on 163 patients, out of whom 127 patients remained on treatment. Decision-making took one month or less for 56 patients and more than a month for 71 patients. Duration of dyskinesias was significantly different between the two groups (3.1 ± 0.7 vs 2.8 ± 0.8 hours, p = 0.02). Mean dose of levodopa prior to the introduction of device-aided therapy was 821.5 ± 246.6 mg, administered 5 times daily. Dopamine agonists were used in 80.3%, catechol-O-methyltransferase inhibitors in 62.2%, and monoamine oxidase-B inhibitors in 68.5% of cases. The mean off-time was 4.7±1.1 hours and data from 85 patients showed 2.9 ± 0.8 hours of dyskinesia. Conclusion: Device-aided therapy is adopted sooner by patients with advanced Parkinson’s disease with longer disease duration and more dyskinesias. Local specificities, such as access to add-on medication and device-aided therapies, must be taken into account when implementing therapeutic guidelines. Orv Hetil. 2021; 162(21): 839–847.

Restricted access

The 2006 epidemic due to highly pathogenic avian influenza virus (HPAIV) subtype H5N1 in Hungary caused the most severe losses in waterfowl which were, according to the literature at the time, supposed to be the most resistant to this pathogen. The presence of pathological lesions and the amount of viral antigen were quantified by gross pathology, histopathology and immunohistochemistry (IHC) in the organs of four waterfowl species [mute swans (n = 10), domestic geese (n = 6), mulard ducks (n = 6) and Pekin ducks (n = 5)] collected during the epidemic. H5N1 subtype HPAIV was isolated from all birds examined. Quantitative real-time reverse transcriptase-polymerase chain reaction (qRRT-PCR) was also applied on a subset of samples [domestic geese (n = 3), mulard (n = 4) and Pekin duck (n = 4)] in order to compare its sensitivity with IHC. Viral antigen was detected by IHC in all cases. However, the overall presence of viral antigen in tissue samples was quite variable: virus antigen was present in 56/81 (69%) swan, 22/38 (58%) goose, 28/46 (61%) mulard duck and 5/43 (12%) Pekin duck tissue samples. HPAIV subtype H5N1 was detected by qRRT-PCR in all birds examined, in 19/19 (100%) goose, 7/28 (25%) mulard duck and 12/28 (43%) Pekin duck tissue samples. As compared to qRRTPCR, the IHC was less sensitive in geese and Pekin ducks but more sensitive in mulard ducks. The IHC was consistently positive above 4.31 log10 copies/reaction but it gave very variable results below that level. Neurotropism of the isolated virus strains was demonstrated by finding the largest amount of viral antigen and the highest average RNA load in the brain in all four waterfowl species examined.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: József Szász, Szabolcs Szatmári, Viorelia Constantin, István Mihály, Attila Rácz, Imola Török, Előd Nagy, Krisztina Kelemen, Timea Forró, Beáta Baróti, and Károly Orbán-Kis

Absztrakt:

Bevezetés: Parkinson-kórban gastrointestinalis zavarok a betegség minden stádiumában előfordulnak, gyakran évekkel a diagnózis felállítása előtt. Jelentőségük előrehaladott Parkinson-kórban nagy, mert az életminőséget tovább rontják, és korlátozhatják mind a hagyományos, mind az eszközös terápiás lehetőségeket. Célkitűzés: Előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegeknél jelentkező gastrointestinalis zavarok felmérése. Módszer: Retrospektív tanulmányunkban 6 éves periódusban minden olyan, levodopára reagáló Parkinson-kóros beteg adatait elemeztük, akinél legalább napi 2 óra off állapot bizonyítható, az on állapot súlyossága a Hoehn–Yahr-skálán mérve legalább 3 pont, és legalább napi négyszer kapott levodopát különböző kombinációkban. A gastrointestinalis panaszokat a következő célzott kérdésekre adott igen-nem válaszok segítségével azonosítottuk: volt-e nyelészavar, étvágytalanság, gyomortáji diszkomfort, puffadás, korai jóllakottság, émelygés, hányás, székrekedés. Eredmények: A 286 beteget két csoportra osztottuk a gastrointestinalis panaszok jelenléte, illetve hiánya szerint. A legalább egy gastrointestinalis tünetre panaszkodó 181 beteg esetében szignifikánsan hosszabb volt a kórtartam (10,13 ± 4,03 vs. 7,4 ± 2,42 év), illetve súlyosabb a klinikai kép (hosszabb off periódusok: 4,03 ± 1,32 vs. 2,91 ± 1,02 óra, tartósabbak a dyskinesisek: 2,76 ± 0,91 vs. 1,83 ± 0,61 óra, magasabb a Hoehn–Yahr-pontszám). Ezek a betegek nagyobb levodopaadagokat kaptak nagyobb adagolási frekvenciával. A gastrointestinalis panaszok közül a székrekedés (59%) és a meteorismus (32,5%) volt a leggyakoribb. A panaszok nagy többsége szignifikánsan gyakrabban fordult elő a dyskinesises betegeknél. Következtetés: A tápcsatorna működésére vonatkozó panaszok gyakoriak előrehaladott Parkinson-kórban. Ezek felmérése a rutinvizsgálat szerves része kell, hogy legyen. Meg kellene határozni a betegek gastrointestinalis profilját, interdiszciplináris megközelítésben, a megfelelő klinikai és paraklinikai módszerekkel. A gastroparesis és a dyskinesisek közötti kapcsolat fontos láncszem lehet az előrehaladott Parkinson-kór patomechanizmusában, ennek tisztázására további vizsgálatok szükségesek. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1681–1687.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Lilla Tamási, Gábor Speer, and Viktória Csilla Éva Margit Judit Ágnes Orsolya Zoltán Andrea Ildikó Gyöngyi Nikolett Emese Judit Maha Zsolt Marianna Anna Márta Zsuzsanna Károly Krisztina Erika Tibor Zoltán Csilla Imre Éva Ljubomir Aranka László Erika Emil Gabriella Eszter Réka Miklós Magdolna Márta Gabriella Orlovszki

Absztrakt:

Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) sok szervrendszert érint, ezért a légúti áramlás korlátozottságának mértéke önmagában nem tükrözi a COPD teljes betegségterhét. Magyarországon nincsenek a járóbeteg-ellátásban alkalmazott COPD-kérdőívekről országos adatok, így arról sem, hogy a betegek mennyire találják könnyűnek vagy nehéznek a kitöltést. Célkitűzés és módszer: A vizsgálat célkitűzése az egészségi állapotra vonatkozó, beteg által kitöltött, irányelvek javasolta kérdőívek (CCQ, CAT, mMRC, EQ-5D-5L) eredményeinek értékelése olyan COPD-s betegeknél, akik a mindennapos betegellátásban, 16 hetes kezelési szakaszban glikopirrónium-bromid-terápiát kaptak (korábban terápiában nem részesültek, vagy kiegészítő kombinációban más hörgőtágítókkal kapták, vagy váltás történt egyéb terápiáról). A vizsgálat nyílt elrendezésű, multicentrikus, beavatkozással nem járó, megfigyeléses volt. Eredmények: A vizsgálatba vont 527 beteg átlagéletkora 63,8 ± 9,64 év, az átlagos FEV1 59,8 ± 15,12% volt. Az első és az utolsó vizit között, mindhárom kezelési csoportban, klinikailag jelentősen csökkentek a CCQ-átlagpontszámok, az összes CCQ-alpontszám, a CAT- és az mMRC-pontszámok, növekedtek ugyanakkor az EQ-5D-5L- és a VAS-pontszámok. A vizsgálók szerint a CAT-teszt jobban tükrözte a betegek állapotát (84,7%), mint a CCQ vagy az mMRC. A betegek szerint is a CAT-teszt a legegyszerűbb és a legkönnyebben érthető (83,2%). Az utolsó viziten szignifikáns különbség volt a CCQ- és a CAT- (rs = 0,711, p<0,001), a CCQ- és az mMRC- (rs = 0,524, p<0,001), illetve a CAT- és az mMRC- (rs = 0,475, p<0,001) pontszámok között. Következtetés: Eredményeink azt igazolták, hogy a CAT-teszt a legkönnyebben érthető a betegeknek, és a vizsgálóorvosok szerint is a CAT tükrözte a legjobban betegeik állapotát, így a CAT-teszt tűnik a legígéretesebb eszköznek a COPD tüneteinek értékelésében. Orv Hetil. 2020; 161(8): 295–305.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: , Budapest, Üllői út 78., 1082, Csilla András, Péter Bartek, István Battyáni, János Bezsilla, György Bodoky, Barna Bogner, Attila Bursics, Tibor Csőszi, László Damjanovich, Magdolna Dank, Zsófia Dankovics, Pál Ákos Deák, Kristóf Dede, Attila Doros, Ibolyka Dudás, Tamás Györke, Oszkár Hahn, Erika Hartmann, Erika Hitre, Zsolt Horváth, Marianna Imre, Károly Kalmár Nagy, Zsolt Káposztás, László Kóbori, Péter Kupcsulik, László Landherr, Zoltán Lóderer, László Mangel, Zoltán Máthé, Tamás Mersich, Klára Mezei, Elemér Mohos, Attila Oláh, Péter Pajor, András Palkó, Zsuzsanna Pápai, András Papp, Mihály Patyánik, András Petri, János Révész, Ágnes Ruzsa, Krisztina Schlachter, László Sikorszki, István Sipőcz, Eszter Székely, Attila Szijártó, László Torday, Lajos Barna Tóth, Edit Dósa, László Harsányi, Gábor István, György Lázár, József Lövey, Zsuzsa Schaff, Ákos Szűcs, and András Vereczkei
Open access