Search Results

You are looking at 11 - 13 of 13 items for

  • Author or Editor: László Márkus x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Károly Könyves
,
Zoltán Engert
,
István Molnár
,
Éva Pánykó
,
László Varga
,
József Farkas
,
Endre Márkus
,
György Hajós
,
Sándor Scheid
, and
Ildikó Rajnai

A sebészi kezelés az egyetlen bizonyított kuratív eljárás a vesesejtes rák gyógyításában. A szervmegtartó veseműtétek megfelelő indikáció mellett végezve hasonlóan jó recidívamentes és hosszú távú túlélési arányokat biztosítanak, mint a radikális műtétek. Célkitűzés: Közleményünkben az elmúlt 9 év során végzett szervmegtartó veseműtétekkel szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be, meghatározzuk az egyes műtéti indikációk típusát és arányát, a malignus vesedaganatok szövettani megoszlását, a szövődmények és a daganatmentes túlélési arányokat. Módszer: Retrospektív vizsgálattal 1999 és 2008 között, 33, szervmegtartó veseműtéten átesett T1 stádiumú vesedaganatos beteg adatait elemeztük. Az utolsó betegállapot-felmérést 2009 márciusában végeztük. Az átlagos utánkövetési idő 4,64 év volt. Eredmények: A betegek 82%-ánál elektív, 3%-ánál relatív és 15%-ánál abszolút indikációval végeztük a műtétet. Az átlagos vesetumorméret 2,86 cm volt. A malignus szövettani elváltozások közül világos sejtes veserák 94%-ban, papilláris veserák 6%-ban igazolódott. Az 1 és 5 éves daganatspecifikus túlélés esélyét 93,8%-nak találtuk. Posztoperatív szövődmény miatt 3 esetben kellett nephrectomiát végeznünk (vérzés, urinoma). Következtetés: Megállapításunk szerint a szervmegtartó veseműtét aT1a stádiumú vesedaganatok esetében biztonsággal alkalmazható, kiváló hosszú távú daganatspecifikus túlélést biztosít.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Julianna Rozália Sallai
,
Gábor Héjj
,
István †Ratkó
,
Aniella Hunka
,
Ilona Márkus
,
Judit Ortutay
,
Gábor Ormos
,
Andor Ujfalussy
,
László Szekeres
,
Antal Insperger
,
Tibor Varjú
, and
Géza Bálint

Rehabilitációs osztályon kezelt osteoporosisos betegek demográfiai és szociális adatairól, illetve életminőségéről még nem végeztek hazai felmérést. Cél: A szerzők célja kérdőíves felmérés segítségével négy hazai kórház reumatológiai rehabilitációs osztályain, illetve részlegén egy időszakban kezelt osteoporosisos betegek adatainak elemzése. Módszerek: A betegek demográfiai és szociális adatait a szerzők által összeállított kérdőív, az életminőségét SF-36 kérdőív segítségével vizsgálták. Az életminőséget ugyanazon intézményekben, ugyanazon időszakban kezelt, azonos módon kiválasztott rheumatoid arthritisben, arthrosisban vagy krónikus derékfájásban szenvedő betegek életminőségével hasonlították össze. Eredmények: A vizsgálatban való részvételre felkért 253 beteg közül 211 beteg töltötte ki a kérdőívet. A betegek 25,6%-a volt férfi. A betegek 58%-a volt 60 évesnél fiatalabb, 40%-a korábban nehéz fizikai munkát végzett. Több mint 50%-uk az érettséginél alacsonyabb iskolai végzettségű volt, és 6,7%-uknak volt egy fogyasztási egységre eső havi jövedelme 100 000 Ft felett. Az osteoporosisban szenvedő betegek életminősége SF-36 kérdőívvel mérve 34,7-nek bizonyult, ami szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a magyar népesség 70–90 pontos átlagértéke. Az osteoporosisos betegek SF-36-értékei minden tartományban alacsonyabbak voltak a rheumatoid arthritisben, arthrosisban vagy krónikus derékfájásban szenvedők értékeinél, de a különbség csak a fizikai működést tekintve volt szignifikáns. Az érzelmi szerepet illetően az osteoporosisos betegek pontértéke szignifikánsan alacsonyabb volt a rheumatoid arthritises és arthrosisos betegek pontszámához képest. Következtetések: Rehabilitációs osztályon kezelt osteoporosisos betegek életminősége azonosan rossz vagy rosszabb a rheumatoid arthritisben, arthrosisban vagy krónikus derékfájásban szenvedő betegekéhez képest. Orv. Hetil., 2012, 153, 1314–1319.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Julianna Rozália Sallai
,
Aniella Hunka
,
Gábor Héjj
,
István †Ratkó
,
Judit Ortutay
,
Ilona Márkus
,
Gábor Ormos
,
Andor Ujfalussy
,
László Szekeres
,
Antal Insperger
,
Tibor Varjú
, and
Géza Bálint

Bevezetés: Hazai kórházakban rehabilitált, rheumatoid arthritisben szenvedő betegek életminősége kevéssé ismert. Célkitűzés: A szerzők négy hazai kórház reumatológiai rehabilitációs osztályán rehabilitációban részesülő 239 rheumatoid arthritises beteg (169 nő, 70 férfi) demográfiai adatainak, szociális helyzetének, betegségükkel kapcsolatos életminőségük, illetve tájékoztatás és támogatás iránti igényeik felmérését tűzték ki célul. Módszer: Az életminőséget validált Short Form 36 generikus életminőség kérdőívvel vizsgálták. A demográfiai, szociális és egyéb adatok felmérésére e célokra készített kérdőíveket alkalmaztak. Eredmények: Megállapították, hogy a rheumatoid arthritises betegek a diagnózis megállapítása után viszonylag korán kerülnek intézeti rehabilitációra. A betegek 80,4%-a 50 év feletti volt, és szociális helyzetük az átlagosnál rosszabbnak bizonyult. Életminőségük is szignifikánsan rosszabb volt, mint az átlagnépességé, de megfelelt az arthrosisban, osteoporosisban, illetve krónikus derékfájásban szenvedőkének. A betegek életminőség-kategóriái körül a fizikai működés és fájdalom pontszámai voltak a legalacsonyabbak. A kísérő betegségek közül a hypertonia és az osteoporosis volt a leggyakoribb. Térd- és csípőműtétek esetén a rehabilitációra megfelelő időben került sor. A betegségükkel kapcsolatos felvilágosítást és oktatást a betegek nem tartják kielégítőnek. Következtetések: Kórházban rehabilitált, rheumatoid arthritisben szenvedő betegeket a rossz életminőség jellemzi. A betegek tájékoztatása és oktatása javításra szorul. Orv. Hetil., 2013, 154, 1381–1388.

Restricted access