Search Results
You are looking at 11 - 20 of 24 items for :
- Author or Editor: László Szerafin x
- Medical and Health Sciences x
- Refine by Access: All Content x
A felnőttkori akut lymphoid leukémia epidemiológiai jellemzői Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (35 év adatainak elemzése)
Epidemiologic features of adult lymphoblastic leukemia in Szabolcs-Szatmár-Bereg county (analysis of data of a 35-year period)
Absztrakt:
Bevezetés: A szerzők a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukémia/lymphoma regiszterben 35 év alatt (1983. január 1. és 2017. december 31. között) 4942 újonnan felismert, malignus hematológiai betegségben szenvedő, megyéjükben élő felnőtt beteg adatait rögzítették. A 4942 beteg között 115 akut lymphoid leukémiás fordult elő, a regisztráltak 2,3%-a. Célkitűzés: A felnőttkori akut lymphoid leukémia fontosabb megyei epidemiológiai jellemzőinek a bemutatása. Módszer: A regisztrált 115 beteg adatainak az elemzése. Eredmények: A teljes megfigyelési időszakra vonatkozó incidencia 0,57/100 000 lakos/év, a betegség előfordulási gyakorisága a 35 év során csökkenő tendenciát mutatott. A betegek medián életkora betegségük felismerésekor 45 (14−83) év, a nemek közötti arányt enyhe férfi dominancia jellemzi (férfi:nő = 1,25:1,00). A betegek között a 39 év felettiek aránya 59% volt. A megyében egyetlen olyan települést sem találtak, ahol a megyei átlaghoz (0,20) viszonyítva statisztikailag szignifikánsan nagyobb volt az ezer lakosra jutó akut lymphoid leukémiás betegek száma. Következtetések: Eredményeik megfelelnek a felnőttkori akut lymphoid leukémia epidemiológiájára vonatkozó szórványos irodalmi adatoknak.
Bevezetés: A szerzők 27 év tapasztalatait közreadó közleménye óta nem jelent meg az extranodalis lymphomák hazai epidemiológiájával foglalkozó tanulmány. Célkitűzés: A jelenlegi munka célja a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukaemia/lymphoma regiszterbe 1983 és 2012 között felvett non-Hodgkin-lymphomás betegek adatainak részletes elemzése, az extranodalis és a nodalis formák főbb epidemiológiai jellemzőinek az összehasonlítása, valamint az eredmények irodalmi adatokkal történő összevetése. Módszer: 1983. január 1. és 2012. december 31. között 1123 újonnan felismert non-Hodgkin-lymphomás – megyéjükben lakó – felnőtt (14 éves vagy annál idősebb) beteg adatait rögzítették. Az 1123 beteg közül 347-nek a betegsége extranodalis kiindulású, 776-nak nodalis eredetű volt. Összehasonlítják az extranodalis és a nodalis non-Hodgkin-lymphomák megyei incidenciáját, a betegek átlagéletkorát, nemek szerinti megoszlását, a B- és a T-sejtes, valamint az indolens és az agresszív formák arányát, a regisztrált esetek területi eloszlását, carcinomával történő társulását. Vizsgálják a familiaritás kérdését, részletesen elemzik az extranodalis formák szervi lokalizáció szerinti megoszlását. Eredmények: A non-Hodgkin-lymphomák előfordulási gyakorisága Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is, miként világszerte, emelkedő tendenciát mutat. A megállapítás az extranodalis és a nodalis formákra egyaránt érvényes, jóllehet, az extranodalis formákra jóval kifejezettebb mértékben. A két csoport főbb epidemiológiai jellemzői között a megyei anyagban lényeges különbséget nem találtak, az extranodalis formák legnagyobb csoportját megyéjükben is a gastrointestinalis lymphomák alkották. Következtetések: A szerzők megfigyelései összhangban vannak a nemzetközi felmérések eredményeivel. Adataik lényegében egyeznek a nyugat-európai és az észak-amerikai adatokkal. Orv. Hetil., 2015, 156(3), 98–104.
A malignus hematológiai kórképek jelentős hányadát jellemző áramláscitometriai, citogenetikai és molekuláris genetikai eltérések kísérik, amelyek azonban nemritkán egészségesekben is kimutathatók. A szerzők a rendelkezésükre álló irodalom alapján összefoglalják a monoklonális B-sejtes lymphocytosisra vonatkozó ismereteket, majd ismertetik azokat az adatokat, amelyek a t(14;18) és a t(11;14) kromoszómatranszlokáció, az NPM-ALK fúziós gén, a JAK2 V617F-mutáció, a BCR-ABL1 fúziós gén, az ETV6-RUNX1(TEL-AML1), az MLL-AF4 és a PML-RARA fúziós gén egészségesekben is tapasztalható előfordulására utalnak. Ma sem egyértelműen eldöntött, hogy a nem betegek körében talált ilyen eltéréseknek mi a jelentősége. Az irodalmi áttekintésből kiderül, hogy elméleti és gyakorlati (diagnosztikus, prognosztikus és terápiás) szempontból egyaránt fontos kérdésről van szó. Orv. Hetil., 2012, 153, 531–540.
Terhesség során az anaemia napjainkban is a leggyakoribb belgyógyászati elváltozások közé tartozik. Az anya és az utód számára egyaránt számos káros következménnyel járhat. Célkitűzés: A szerzők vizsgálták a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 2008-ban szült nők vérképadatai (hemoglobin, átlagos vörösvértest-térfogat), szérum ferritinszintje és a terhességi kor, a várandósok életkora, az iskolázottság, az előző terhességek száma, a vetélések és koraszülések gyakorisága közötti összefüggéseket. Módszer: A szerzők a megyei, 2008-as védőnői nyilvántartások adatait elemezték. Eredmények: A vérszegénység előfordulásának aránya az I. trimeszterben 2,54%, a másodikban 0,71%, a harmadikban 1,87% volt, és szignifikánsan gyakoribbnak bizonyult a fiatalkorúak (10,30%), az alacsony iskolai végzettségűek (5,55%), a második vagy többedik terhességüket viselők (2,56%) között. A vetélések arányában nem volt különbség, de a koraszülés gyakoribb volt az anaemiás terhesek között (7,14%, vs. 5,46%). Minden vizsgált csoportban az anaemiások számánál jelentősen magasabb volt a normálisnál alacsonyabb átlagos vörösvértest-térfogattal jellemezhető vérképek aránya (6,06–22,88%), ami az esetek döntő többségében kórosan csökkent vasraktárra utal. (Ferritinszint-meghatározás csak az esetek 2,42%-ában történt, ezek között viszont 93,1%-ban kórosan alacsony értéket mértek!) Következtetések: A szerzők a többségükben (latens) vashiányos, jóval ritkábban vashiányos anaemiás várandós esetek kapcsán felhívják a figyelmet a fiatalkorú, alacsony iskolázottságú, illetve többedszer szülő terhesek gondozásának kiemelt fontosságára, valamint már a várandósság korai szakaszában a vérkép helyes értelmezésére, a megfelelő vaspótlás időben történő elkezdésére, sőt, a vasraktárak még fogamzás előtti feltöltésének szükségességére. Ehhez az irodalmi adatok alapján ajánlásokat fogalmaznak meg.
Absztrakt
Bevezetés: A krónikus lymphoid leukaemia az egyik leggyakoribb hematológiai rosszindulatú kórkép. Célkitűzés: A 2000–2015 között diagnosztizált krónikus lymphoid leukaemiás betegek körében előfordult társuló rosszindulatú daganatok jellemzőinek vizsgálata. Módszer: A szerzők az adott időszakban kórismézett krónikus lymphoid leukaemiás betegek körében felismert további daganatban szenvedők adatait elemezték a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Leukaemia/Lymphoma Regiszter és a betegdokumentációk alapján. Eredmények: A 2000. január 1. és 2015. december 31. között diagnosztizált B-sejtes krónikus lymphoid leukaemiás betegek száma 526 volt. Ebből 95 betegben találtak társult egyéb tumort (18,06%). 48/95 esetben (50,5%) a krónikus lymphoid leukaemia volt az elsőként diagnosztizált tumor, 23/95 esetben (24,2%) a társult daganatot diagnosztizálták elsőként, míg 24/95 esetben (25,3%) a krónikus lymphoid leukaemia és a társult egyéb tumor szinkron megjelenésű volt. Többes társult tumort 10/95 betegben (10,5%) találtak, az összes társult tumor száma 107 volt. A krónikus lymphoid leukaemia incidenciája 2000–2015 között jelentősen növekedett az 1983–1999 közötti időszakhoz képest (3,19/100 000 lakos/év vs. 5,65/100 000 lakos/év; 1,77-szoros növekedés). A társult tumoros betegségek előfordulásának gyakorisága szintén emelkedett (8,06% vs. 18,06%). A leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganatokon (colorectalis, emlő, hörgő, prostata) kívül gyakori volt a bőrlaphám-carcinoma (17/95 eset, 17,9%) és a melanoma (6/95 eset, 6,3%) társulása is. A krónikus lymphoid leukaemia diagnózisát követően és azzal szinkron megjelenő tumorok gyakoriak voltak (84/107 eset, az összes társult daganat 78,5%-a). A szekunder daganatok incidenciája csak a krónikus lymphoid leukaemia diagnózisát követő tíz év után csökkent. Következtetések: A krónikus lymphoid leukaemiához társuló egyéb daganatok gyakoriságának és időbeli megjelenésének lehetséges okai a betegek magas életkora, a krónikus lymphoid leukaemia okozta immunszuppresszív állapot és feltehetően a krónikus lymphoid leukaemia kemoterápiája. A betegek gondozása során figyelni kell társuló daganatok kialakulásának lehetőségére. A betegek kezelését csak indokolt esetben kezdjük el. Orv. Hetil., 2016, 157(44), 1752–1756.
Absztrakt:
Bevezetés: A szerzők a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukaemia/lymphoma regiszterben 36 év alatt (1983. január 1. és 2018. december 31. között) 5159 újonnan felismert, malignus hematológiai betegségben szenvedő, megyéjükben élő felnőtt beteg adatait rögzítették. Célkitűzés: Az egyes hematológiai malignitások megyei incidenciájának, az incidencia évek során tapasztalt változásának, valamint hematológiai malignitások társulásának és családon belüli előfordulásának az ismertetése. Módszer: A regiszter adatainak áttekintése, részletes, statisztikai számításokkal is alátámasztott elemzése. Eredmények: Megyéjükben a Hodgkin-kór és a non-Hodgkin-lymphoma incidenciája (1,49, illetve 7,12/100 000 lakos/év) kissé elmarad a közölt értékektől, essentialis thrombocythaemia esetében (1,96) meghaladja azt. A többi hematológiai malignitásé megegyezik az irodalmi adatokkal. Az incidencia idők során tapasztalható változása valamennyi entitás esetében egyezik az irodalomból ismert tendenciával. Malignus hematológiai kórképek társulását 35 beteg esetében, familiáris előfordulását 88 családban tapasztalták. Következtetés: A Hodgkin-kór, a non-Hodgkin-lymphoma és az essentialis thrombocythaemia kivételével az egyes hematológiai malignitások megyei incidenciája egyezik az irodalmi adatokkal, az incidencia idők során tapasztalt változása valamennyi entitás esetében megfelel azoknak. Malignus hematológiai kórképek ilyen nagy számú társulását elemző hazai közlemény nem ismeretes. Az oldalági leszármazottakban, valamint a testvérekben előforduló betegségtársulásokban kimutatott antepozíció nemzetközi viszonylatban is újdonságnak számít. Orv Hetil. 2020; 161(34): 1400–1413.
Bevezetés: A szerzők 25 év tapasztalatait közreadó közleménye óta nem jelent meg tanulmány a malignus hematológiai betegségek hazai incidenciájáról. Célkitűzés: A szerzők a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukaemia/lymphoma regiszter 1983 és 2012 közötti adatainak elemzésével e betegség incidenciájának tanulmányozását tűzték ki célul. Módszer: A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukaemia/lymphoma regiszterben az elmúlt 30 év alatt 3964 újonnan felismert, malignus hematológiai megbetegedésben szenvedő felnőtt beteg adatait rögzítették. Myelodysplasiás szindrómás és monoklonális gammopathiás betegek a regisztráltak között nem szerepeltek. Eredmények: A megbetegedések évenkénti száma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is, miként világszerte, emelkedő tendenciát mutatott. A növekedést elsősorban a nem-Hodgkin-lymphoma, a krónikus lymphoid leukaemia és az essentialis thrombocythaemia első években tapasztaltnál jóval gyakoribb megjelenése magyarázta. Következtetések: A szerzők megfigyelései összhangban vannak a nemzetközi felmérések eredményeivel. Az egyes hematológiai entitások Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei incidenciája lényegében egyezik a nyugat-európai és az észak-amerikai adatokkal. Orv. Hetil., 2013, 154(47), 1858–1864.
Bevezetés: Az alacsony perifériás lymphocyta- és magas monocytaszám kedvezőtlen prognózisra utal különböző típusú lymphomákban és egyéb daganatos megbetegedésekben. Krónikus lymphoid leukaemiában azonban az abszolút monocytaszám prognosztikus értékéről csak kevés adat ismert. Célkitűzés: A szerzők krónikus lymphoid leukaemiás betegeik diagnóziskor mért abszolút monocytaszámának hatását vizsgálták a kezelésig eltelt időre és a túlélésre. Módszer: 2005. január 1. és 2012. december 31. között diagnosztizált 223 krónikus lymphoid leukaemiás beteg adatait rögzítették. Értékelték a kezelést igénylő betegek arányát, a kezelésig eltelt idő és a túlélés relatív kockázatát, valamint a halálokokat a Rai-stádiumtól függően, a CD38-, ZAP-70-pozitivitásnak és az abszolút monocytaszámnak megfelelően. Eredmények: Rai 0, I., II., III. és IV. stádiumban a betegek 21,1%-a, 57,4%-a, 88,9%-a, 88,9%-a és 100%-a, CD38-, illetve ZAP-70-pozitivitás esetén a betegek 61,9%-a, illetve 60,8%-a, továbbá, ha az abszolút monocytaszámuk <0,25 G/l, 0,25–0,75 G/l és >0,75 G/l volt, akkor a betegek 76,9%-a, 21,2%-a és 66,2%-a szorult kezelésre. A kezelés elkezdéséig tartó medián idő, illetve a túlélés medián ideje a monocytaszámtól függően 19,5, 65 és 35,5 hónap, illetve 41,5, 65 és 49,5 hónap volt. A kezelésmegkezdés szükségességének relatív kockázata, RR = 1,62 (p<0,01) volt a 0,25 G/l alatti vagy 0,75 G/l feletti és a 0,25–0,75 G/l abszolút monocytaszámú betegek összehasonlításakor, míg a túlélésé RR = 2,41 (p<0,01) volt, ha a 0,25 G/l alatti és feletti abszolút monocytaszámú betegeket hasonlították össze. A relatív kockázatok Rai 0 stádiumú betegekben vizsgálva is szignifikánsak maradtak. A fő halálokok alacsony abszolút monocytaszám esetén fertőzések (41,7%) és a krónikus lymphoid leukaemia (58,3%), míg közepes és magas monocytaszámnál elsősorban egyéb daganatok (25,9% és 35,3%) és egyéb kórokok (48,1% és 11,8%) voltak. Következtetések: Az alacsony és a magas abszolút monocytaszámú betegek kezeléséig eltelt időtartam rövidebb, mint a köztes alcsoportba tartozóké. Az alacsony abszolút monocytaszám – a fertőzéses szövődmények és a krónikus lymphoid leukaemia miatt – megnövekedett halálozással társul. Az abszolút monocytaszám Rai 0 stádiumban is többlet prognosztikus információt tud adni. Orv. Hetil., 2015, 156(15), 592–597.
Vörösvértest morfológiai eltérések COVID–19 fertőzésben
Erythrocyte morphological abnormalities in COVID-19 infection
Introduction
Among the haematological abnormalities caused by COVID-19 disease, the literature on hemostasis abnormalities and cytopenias is abundant. However, the morphological differences of the red blood cells have been studied even less. In our paper, we analyzed the morphological changes of blood counts and red blood cells in COVID-19 patients.
Methods
Quantitative characteristics of the blood counts of 44 COVID-19-infected patients treated in our hospital (17 in the intensive care unit, 27 in the general COVID ward) were determined with an ADVIA 2120i hematology machine. The morphology of erythrocytes was studied by microscopic examination of smears stained according to May-Grünwald-Giemsa. C-reactive protein levels were measured and d-dimer and fibrinogen levels were determined in our intensive care unit patients.
Results
Red blood cell morphological abnormalities were seen in the blood smears of 90.9% of patients (88.2% of patients treated in the intensive care unit and 92.6% of patients treated in the general COVID department). The most common erythrocyte morphological changes: rouleaux formation (70.6% and 44.4%, respectively), basophil puncture (35.3% and 74.1%, respectively), acanthocytosis (17.6% and 55.6%, respectively). In addition, stomatocytosis, sphaerocytosis, fragmentocytosis, elliptocytosis, and dacryocytes were observed in smaller numbers. No significant correlation was found between the coefficient of variation of the red blood cell diameter (RDW) and the severity of the disease.
Conclusions
Morphological abnormalities of erythrocytes in COVID-19 infection are very common regardless of the severity of the disease. These are due to high levels of oxidative stress due to infection, damage to erythrocyte membrane structural proteins and membrane lipid homeostasis, and autoagglutination.
