Search Results

You are looking at 11 - 20 of 20 items for

  • Author or Editor: Mihály Molnár x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Hypertonic small-volume resuscitation transiently restores the cardiovascular function during various circulatory disturbances. Nitric oxide (NO) is an important mediator of flow-induced peripheral and central hemodynamic changes, and therefore, we hypothesized that a decreased endogenous NO production could influence the consequences and the effectiveness of hypertonic fluid therapy. The main goal of this study was to outline and compare the circulatory effects small volume hypertonic saline-dextran (HSD, 7.5% NaCl-10% dextran; 4 ml/kg iv) infusion with (n=7) or without (n=7) artificially diminished NO production in normovolemic anesthetized dogs. HSD administration significantly increased cardiac index (CI), coronary flow (CF) and myocardial contractility, and elevated plasma nitrite/nitrate (NOx) and endothelin-1 (ET-1) levels. However, the late (2 h) postinfusion period was characterized by significantly decreased myocardial NO synthase (NOS) and enhanced myeloperoxidase activities. Pre-treatment with the non-selective NOS inhibitor N-nitro-L-arginine (NNA, 4 mg/kg) immediately increased cardiac contractility, and the HSD-induced CI and CF elevations and the positive inotropy were absent. Additionally, plasma ET-1 levels increased and NOx levels were significantly decreased. In conclusion, our results demonstrate that HSD infusion leads to preponderant vasoconstriction when endogenous NO synthesis is diminished, and this could explain the loss of effectiveness of HSD resuscitation in NO-deficient states.

Restricted access
Central European Geology
Authors:
Attila Demény
,
Alexandra Németh
,
Zoltán Kern
,
György Czuppon
,
Mihály Molnár
,
Szabolcs Leél-Őssy
,
Mihály Óvári
, and
József Stieber

Determination of the long-term behavior of cave systems and their response to changing environmental conditions is essential for further paleoclimate analyses of cave-hosted carbonate deposits. For this purpose, four actively forming stalagmites were collected in the Baradla Cave where a three-year monitoring campaign was also conducted. Based on textural characteristics and radiocarbon analyses, the stalagmites are composed of annual laminae, whose counting was used to establish age–depth relationships. Fast and slowly growing stalagmites have different stable carbon and oxygen isotope compositions as well as trace element contents that could be attributed to differences in drip water migration pathways. The stable isotope compositions were compared with meteorological data of the last ∼100 years indicating that carbon isotope compositions of the stalagmites may reflect changes in precipitation amount, while oxygen isotope compositions are more related to temperature variations. The combined textural–geochemical–meteorological interpretation lead us to select the isotope record that can best reflect variations in environmental conditions and can be used for further evaluation of the climate–proxy relationships.

Open access

Abstract

Purpose

The present study compares the efficacy of refractive surgery using third-generation and sixth-generation laser vision correction procedures in terms of postoperative visual acuity. The goal of the authors was to determine whether advances in laser technology had improved patients' uncorrected visual acuity, as measured at six-month follow-ups.

Materials/Methods

Results were reported from one of Europe's leading laser eye clinics, which has performed an outstandingly high number of treatments (over 100,000). The results of the clinic's first 10,000 treatments and most recent 10,000 treatments were evaluated.

Results

The analysis was performed by treated dioptric range and age group. The raw six-month visual acuity results show a statistically significant improvement over the last 10,000 interventions. The treatments resulted in significant improvements in all groups compared to the previous technology. With the new devices, visual acuity increased to above 1.0 in young myopes. The best results were seen in patients between 18 and 45 years of age, in the dioptric range between −1.0 D and −6.0 D.

Conclusions

It can be concluded that advances in technology improved refractive outcomes in all patient groups. This conclusion has excellent reliability and predictability due to the particularly high number of cases.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ilona Mihály
,
Tímea Kolozsi
,
Zoltán Liptai
,
Adrienn Lukács
,
Péter Molnár
,
József Budai
,
Géza Prinz
,
Anita Ábrahám
,
Miklósné Palánszky
, and
Józsefné Dóczy

A herpes simplex vírus-1/2 által okozott kórképek kiemelkedő szerepet játszanak a heveny központi idegrendszeri fertőzések között, súlyosságuk, gyakoriságuk és antivirális szerrel történő kezelhetőségük miatt, ezért diagnosztikájuk is kiemelt fontosságú. Célkitűzés: A polimeráz láncreakció (PCR) és az IgM-IgA-IgG-IFT diagnosztikus célú alkalmazásának vizsgálata heveny központi idegrendszeri fertőzések kóreredetének kiderítésében. Módszer: A házilagos kivitelezésű multiplex nested PCR- és a fluoreszcens jelzésű IgM-, IgA-, IgG-antitest-vizsgálat. Az eredmények kiértékelése 396, heveny központi idegrendszeri fertőzésben szenvedő beteg (1 napostól a 81 évesig) 474 liquorának és 555 szérumának vizsgálata alapján történt 2003. január 1. és 2009. december 31. között. Eredmények: A vizsgált betegek 21%-ában (82 beteg) sikerült igazolni a HSV-1/2 kóroki szerepét. Az igazolt fertőzések évi átlaga 12 volt. Huszonhat betegben mindkét módszerrel (32%), 41 betegben csak PCR-rel (50%), 15 betegben csak antitestválasz-vizsgálattal (18%) történt a HSV-1/2 kóreredet igazolása (p<0,0001). A liquorok 35%-ában a HSV-1/2-DNS a 30. mintavételi napon túl vett mintából is kimutatható maradt, ezek mindegyike kétéves kor alatti betegekből származott. Következtetések: 1. A PCR alkalmazásával jelentősen megnőtt a virológiailag igazolt herpeszes eredetű heveny központi idegrendszeri fertőzések száma. 2. A HSV-1/2-specifikus antitestválasz-vizsgálat PCR birtokában sem hagyható el a csak antitestválasszal diagnosztizált esetek miatt. 3. A HSV-1/2-DNS a betegek jelentős hányadában tartósan kimutatható marad a liquorban az antivirális kezelés ellenére, különösen korai életkorban. 4. A korai liquor-PCR-vizsgálat eredménytelensége vagy álpozitív eredmény gyanúja esetén a PCR-teszt ismétlése ajánlott újabb mintából. 5. A PCR alkalmazását, az eredmények korrekt értelmezését a klinikusok és a virológusok közötti összehangolt együttműködéssel lehet eredményesen megvalósítani. Orv. Hetil., 2010, 46, 1896–1903.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors:
András Mihály Boros
,
Péter Perge
,
Klaudia Vivien Nagy
,
Astrid Apor
,
Zsolt Bagyura
,
Endre Zima
,
Levente Molnár
,
Tamás Tahin
,
Dávid Becker
,
László Gellér
,
Béla Merkely
, and
Gábor Széplaki

Background

Cardiac resynchronization therapy (CRT) in chronic heart failure has been shown to improve mortality and morbidity. However, comprehensive data are not available as concerns how circulating biomarkers reflecting different organ functions, such as serum uric acid, blood urea nitrogen (BUN), albumin, cholesterol, or various liver enzymes, change over time as a consequence of CRT. The aim of this prospective study was to overview these possible changes.

Methods

A total of 20 routine laboratory parameters were measured in 122 control subjects and in 129 patients with chronic heart failure before CRT, 6 months, and 2 years later.

Results

The levels of serum uric acid [before: 432 (331–516) mmol/L, 6-month: 372 (304–452) mmol/L, 2-year: 340 (290–433) mmol/L; p < 0.001] and BUN [8.3 (6.4–11.5) mmol/L, 8.0 (6.3–11.1) mmol/L, 6.8 (5.0–9.7) mmol/L; p < 0.001) reduced statistically significant. Total bilirubin underwent reduction [16 (11–23) μmol/L, 11 (7–14) μmol/L, 8 (7–13) μmol/L; p < 0.001], while albumin increased [45 (43–48) g/L, 46 (44–48) g/L, 46 (43–48) g/L; p = 0.04]. Cholesterol concentrations elevated [4.3 (3.6–5.0) mmol/L, 4.5 (3.8–5.1) mmol/L, 4.6 (3.8–5.4) mmol/L; p < 0.001] and glucose decreased [6.2 (5.6–7.2) mmol/L, 5.9 (5.1–6.7) mmol/L, 5.7 (5.1–6.8) mmol/L; p < 0.001].

Conclusions

CRT influences the levels of routinely used biomarkers suggesting improvements in renal function, liver capacity, and metabolic changes. These changes could mirror the multiorgan improvement after CRT.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Miklós Kásler
,
Nándor Ács
,
Zsuzsanna Bata
,
Dávid Dankó
,
Zoltán Hernádi
,
Mihály Kálmán
,
László Kornya
,
Julianna Kovács
,
Gyula Mészáros
,
Márk Péter Molnár
,
Zoltán Mór
,
Zoltán Novák
,
Gábor Sobel
,
Zoltán Szentirmay
,
László Takács
, and
Tímea Tisza
Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztián Bányai
,
Judit Deák
,
James Gray
,
Miren Iturriza-Gomara
,
Julianna Kovács
,
József Kónya
,
Brigitta László
,
Vito Martella
,
Zsófia Mészner
,
Ilona Mihály
,
Péter Molnár
,
Zoltán Nyúl
,
László Pátri
,
Ferenc Schneider
,
András Tóth
, and
György Szűcs

Az A-csoportú rotavírusok világszerte a gyermekkori súlyos gasztroenteritiszek leggyakoribb okai. A rotavírusok szero- és genotípusainak különböző földrajzi területeken észlelt megoszlása ugyanabban a szezonban és az egymást követő években egyaránt változik. Jellemző ezenkívül a genetikailag egymástól eltérő törzsek együttes előfordulása, akárcsak az adott típuson belüli variabilitás bármely területen és időben. A rotavírus elleni vakcinák széles körű alkalmazását feltételezve a közeljövőben a természetes rotavírus-fertőzések átfogó surveillance-a alapvető fontosságú lesz. Az EuroRotaNet mindenekelőtt azért jött létre, hogy átfogó információt gyűjtsön az Európában keringő rotavírusok szero- és genotípusairól. A megfogalmazott feladatok közül a legfontosabbak a következők: (i) a rotavírustörzsek hatékony tipizálási és jellemzési módszerének és algoritmusok kifejlesztése; (ii) a rotavírus-fertőzések molekuláris epidemiológiájának részletes leírása Európában; (iii) a jelenlegi genotipizálási módszerek hatékonyságának felmérése és a genetikai sodródás (drift) és váltás (shift) okozta változásokra történő reagálás; és (iv) az új törzsek európai felbukkanásának rögzítése és terjedésük nyomon követése. Mindez megfelelő alapot nyújthat a jövőbeli surveillance-tevékenységekhez, és talán lehetőséget kínál majd olyan alvizsgálatok elvégzésére, amelyekkel értékelni lehet az oltóanyagnak a leggyakoribb rotavírustörzsek által okozott fertőzések számára gyakorolt hatását az általános populációban, ki lehet szűrni azokat a genotípusokat, amelyek a vakcináció hatására létrejött ellenanyagválasz kikerülésével válnak fontossá a populációban, valamint azonosíthatók lesznek azok az új reasszoránsok, amelyek a vakcinatörzsek és a vad típusú törzsek keveredéséből jönnek létre.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Orsolya Huszár
,
József Baracs
,
Mariann Tóth
,
László Damjanovich
,
Róbert Kotán
,
György Lázár
,
Eszter Mán
,
Gellért Baradnai
,
Attila Oláh
,
Zoltán Benedek-Tóth
,
Sándor Bogdán-Rajcs
,
Péter Zemanek
,
Tibor Oláh
,
Krisztián Somodi
,
Mihály Svébis
,
Tamás Molnár
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A sebészeti sebgyógyulási zavar (Surgical Site Infection, SSI) a harmadik leggyakoribb nosocomialis fertőzés, az összes infekciót tekintve megközelíti a 14–16%-ot. A jelentős költségvonzattal is járó magas infekciós ráta javítása, valamint a triclosannal bevont varrófonalakról szóló pozitív nemzetközi tanulmányok arra ösztönöztek, hogy randomizált vizsgálat keretében győződjünk meg a triclosan hatásosságáról – a magas infekciós rátájú – colorectalis műtétek kapcsán. Módszer: Hét sebészeti osztály bevonásával indítottuk prospektív, randomizált, multicentrikus vizs-gálatunkat, mely során triclosannal bevont (PDS plus®), valamint azonos anyagból készült, nem bevont varróanyag (PDS II®) hasfali varratként való összehasonlítását végeztük a sebfertőzés gyakoriságát illetően elektív colorectalis műtéteket követően. A vizsgálat alapvető célja a posztoperatív sebinfekció jelenlétének, az azt kiváltó kórokozók törzseinek, valamint az SSI okozta többletköltségeknek a meghatározása volt. Eredmények: 485 beteget randomizáltunk, ebből 47 (12,5%) esetben fordult elő SSI, 23 (12,23%) beteg a triclosanos csoportból (n = 188), 24 (12,18%) beteg pedig a nem bevont csoportból (n = 197) került ki (p = 0,982). 13 (27,66%) betegnél alakult ki késői sebgyógyulási zavar, ebből 4 (8,51%) esetben a triclosanos fonalat és 9 (19,15%) esetben a nem bevont fonalat (p = 0,041) alkalmaztuk. Nem találtunk különbséget a colon- és a rectumműtéteket követő SSI aránya között. Következtetések: A triclosan Gram-pozitív baktériumok elleni, korábbi tanulmányokban bizonyított hatását – a kis esetszám miatt – nem tudtuk bizonyítani. Szintén nem tudtunk igazolni a triclosan hatékonyságát a Gram-negatív colonflóra esetében sem. A retrospektív vizs-gálatunkhoz viszonyítva sebinfekciós eredményeink 50%-os javulást mutattak, függetlenül attól, hogy a PDS loop be volt-e vonva triclosannal, vagy sem. Az SSI előfordulásának szempontjából az operatív faktorok lényegesebbnek bizonyultak, mint a beteg rizikófaktorai/kísérőbetegségei. Tanulmányunk igazolta, hogy az SSI megnyújtja a hospitalizációt, és jelentősen növeli a kezelési költségeket.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Petra Anna Golovics
,
Péter László Lakatos
,
Gyula Dávid
,
Tünde Pandur
,
Zsuzsanna Erdélyi
,
Ágnes Horváth
,
Gábor Mester
,
Mihály Balogh
,
István Szipocs
,
Csaba Molnár
,
Erzsébet Komáromi
,
Barbara Dorottya Lovász
,
Miklós Szathmári
,
Lajos S. Kiss
, and
László Lakatos

A Crohn-betegség gyógyszeres kezelése az utóbbi 20 évben jelentősen megváltozott, az immunszuppresszív szerek egyre gyakrabban és egyre korábban kerülnek alkalmazásra. Ezzel szemben a sebészi beavatkozások száma még mindig magas, és kevés bizonyíték van arra, hogy a Crohn-betegség kimenetele változott az utóbbi évtizedben. Célok: A szerzők célkitűzése az volt, hogy megvizsgálják a sebészi beavatkozások rizikóját és a változó gyógyszeres kezelési stratégia közötti kapcsolatot a Veszprém megyei populációs alapú adatbázis alapján. Módszer: 506, az adott periódusban diagnosztizált (incidens) Crohn-beteg adatait elemezték (életkor a diagnóziskor 31,5 SD 13,8 év). A fekvő és a járó betegek adatait folyamatosan követték. A tanulmány által vizsgált populációt három csoportba osztották a diagnózis éve szerint (kohorsz A: 1977–1989, kohorsz B: 1990–1998, kohorsz C: 1999–2008). Eredmények: Összességében az azathioprint, a szisztémás szteroidot és a biológiai kezelést (ami csak 1998 óta érhető el) a betegek 45,8%-a, 68,6%-a és 9,5%-a kapott. Az egy és öt éven belüli azathioprinkezelés 3,2% és 6,2% volt az A csoportban, 11,4% és 29,9% a B csoportban és 34,8% és 46,2% a C csoportban. Többváltozós Cox-féle regressziós analízisben szignifikáns összefüggés volt kimutatható az azathioprinkezelés kezdete és a diagnózis időpontja (p<0,001), a diagnóziskori életkor (p<0,001), a betegség viselkedése (p<0,001) és a szisztémás szteroid adásának igénye (p<0,001) között. A sebészeti beavatkozások száma a vizsgált periódusban csökkent (PLogrank = 0,022, PBreslow = 0,07). Többváltozós Cox-analízisben (HR: 0,43, 95% CI: 0,28–0,65) és propensity score modellben (HR: 0,42, 95% CI: 0,26–0,67) a korai azathioprin adása szignifikáns kapcsolatot mutatott a reszekciós műtét valószínűségével. Következtetés: A szerzők populációs alapú vizsgálatban igazolták, hogy az utóbbi években sebészeti beavatkozások számának csökkenése független kapcsolatot mutat az agresszívebb kezelési stratégiával, az egyre gyakoribb és korábbi azathioprinhasználattal. Orv. Hetil., 2012, 153, 541–552.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Brigitta László
,
Edina Czellár
,
Judit Deák
,
Ágnes Juhász
,
Julianna Kovács
,
József Kónya
,
Júlia Mészáros
,
Zsófia Mészner
,
Ilona Mihály
,
Péter Molnár
,
Zoltán Nyúl
,
László Pátri
,
Erzsébet Puskás
,
Ferenc Schneider
,
Csaba Siffel
,
András Tóth
,
Erzsébet Tóth
,
György Szűcs
, and
Krisztián Bányai

A rotavírusok okozta gyermekkori akut gastroenteritisek megelőzésében a vakcináció játssza a főszerepet. Az új generációjú rotavírus-vakcinák bevezetése, illetve piaci megjelenése óta a vadvírus-surveillance világszerte még fontosabbá vált. Jelen tanulmányban a magyarországi posztvakcinációs törzsmonitorozás első évének eredményeit ismertetik a szerzők. A 2007-ben gyűjtött, rotavírust tartalmazó székletmintákból kivont virális RNS genotipizálása multiplex PCR segítségével történt. A szerzők a VP7 gén esetében G1–G4, G6, G8–G10 és G12 típusokra, a VP4 gén esetében pedig P[4], P[6], és P[8]–P[11] típusokra specifikus primereket alkalmaztak. A 482 betegtől származó 489 rotavírus-pozitív székletmintából 466 esetében sikerült a G típust, és 474 mintában a P típust azonosítani. Összesen 457 törzs esetében volt sikeres mindkét felszíni antigén genotípusának meghatározása. A vizsgált időszakban a G4P[8] törzsek voltak túlsúlyban (31,5%), ezeket követték a G1P[8] (28,3%), G2P[4] (19,3%) és G9P[8] (10,2%) genotípusok. A gyakori törzstípusok mellett ritka antigén-kombinációkat is sikerült azonosítani: G1P[4] (0,4%), G2P[8] (1,3%), G3P[9] (0,2%), G4P[6] (0,7%), G6P[9] (0,4%) és G12P[8] (0,4%). A G8P[8] (0,2%), G9P[4] (0,2%) és G9P[6] (0,8%) genotípusok 2007-ben első alkalommal kerültek felismerésre hazánkban. A minták kis hányadában (1,2%) kevert fertőzést lehetett igazolni. A nem tipizálható törzsek aránya 4,9% volt. A Magyarországon cirkuláló, klinikailag fontos rotavírustörzsek a vizsgálat adatai szerint szinte teljes átfedést mutatnak a vakcinákban is megtalálható antigéntípusokkal. A következő évek surveillance-eredményei számos nyitott kérdésre adhatnak választ, köztük tisztázhatják a máig ellentmondásos szerotípus-specifikus (homotípusos) vagy a heterotípus-specifikus védettség elsődlegességét.

Restricted access