Search Results

You are looking at 11 - 20 of 41 items for

  • Author or Editor: Pál Szabó x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A testdiszmorfiás zavar pszichológiai vonatkozásai

Psychological aspects of body dysmorphic disorder

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Beáta Szászi
and
Pál Szabó

A testdiszmorfiás zavar (BDD) nagy szenvedéssel, a pszichológiai és szociális funkciók súlyos károsodásával jár. A pszichiátriai betegség központi tünete a saját test észlelésének súlyos zavara, amely alacsony önértékeléshez, szorongáshoz, depresszióhoz, szociális izolációhoz vezet, mindez akadályozza a továbbtanulást, munkavégzést, családalapítást. Nagy a pszichiátriai komorbiditás és az öngyilkosság miatti halálozás kockázata. A betegség nozológiai helyzete a DSM-5-ben megváltozott. Kialakulásában és fennmaradásában biológiai, pszichológiai, környezeti és szociokulturális tényezők játszanak szerepet. A szerzők célkitűzése a pszichológiai tényezők áttekintése. A legfeltűnőbb tünet, a testképzavar hátterében a kognitív funkciók (észlelés, figyelem, információfeldolgozás, végrehajtó működés) jellegzetes megváltozását feltételezik. Legtöbbet az arcészlelést és az érzelemfelismerést vizsgálták. Az érzelemszabályozás zavara is hajlamosít BDD-re. Jellegzetes személyiségvonások: félénkség, érzékenység a visszautasításra, kritikára, alacsony önértékelés, perfekcionizmus. Domináló érzésük, a szégyen meggátolja, hogy segítséget kérjenek. A betegség korán, többnyire serdülőkorban (átlagosan 16,7 éves korban) kezdődik. Gyakoriak a korai életévekben átélt traumatikus élmények, stresszel teli életesemények, a testtel kapcsolatos kellemetlen megjegyzések. A BDD-sek gyakrabban számolnak be érzelmi, fizikai és szexuális abúzusról. Figyelemre méltó, hogy a zaklatásnak nemcsak áldozatai, hanem gyakran elkövetői is. A társas környezetnek is etiológiai szerepet tulajdonítanak. Ez a közösségi médiában is megvalósulhat (Facebook, Instagram, Snapchat, TikTok). A prevalencia az általános népességben 2%, pszichiátriai fekvőbetegeknél 7,4%, kozmetikai sebészeti és bőrgyógyászati betegeknél 10% feletti. Az elmúlt években gyakoribbá vált, a COVID-érában megjelent a „snapchat diszmorfia” és a „zoom diszmorfia”. Az SSRI-típusú antidepresszívumok és a kognitív viselkedésterápia hatékonysága igazolt. Ígéretes az elfogadás-elköteleződés terápiája, a metakognitív terápia és a már bevált terápiás módszerek online változatai. A pszichológiai tényezők bármelyike lehet a terápia és megelőzés célpontja.

Open access

The prevalence of body dysmorphic disorder and the acceptance of cosmetic surgery in a nonclinical sample of Hungarian adults

A testdiszmorfiás zavar prevalenciája és a kozmetikai sebészet elfogadottsága magyar felnőttek vizsgálati mintáján

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Beáta Szászi
and
Pál Szabó

Background: Body dysmorphic disorder (BDD) is a common, often undiagnosed, serious condition. The relationship between body dysmorphic disorder and cosmetic surgery is rather complex, as many patients with body dysmorphic disorder search for cosmetic solutions for the imagined defect in appearance. Aims: To assess the prevalence of body dysmorphic disorder and its relationship to the acceptance and use of cosmetic services and body-related variables among Hungarian adults. Methods: Body weight and height, body satisfaction, health state, aesthetic intervention-related experiences, and plans were assessed by a self-report online questionnaire that included the Body Dysmorphic Disorder Questionnaire and the Acceptance of Cosmetic Surgery Scale. Six hundred three subjects (94% women, n = 567, 6% men, n = 36, age M = 40.16 years, SD = 13.32 years) joined the research on a social media platform. Results: The prevalence of BDD is 8.1% (n = 49), 8.1% (n = 46) in women, and 8.3% (n = 3) in men. The BDD-positive group had higher BMI (U = 9641.5, p = 0.028), more plastic surgeries (χ2(1) = 19.682 , p = 0.012), and more acceptance of cosmetic surgery (U = 6664, p < 0.001). The risk of BDD is significantly higher in those who have a lower education (OR = 0.424, p = 0.031), accept cosmetic surgery (OR = 1.031, p = 0.025), plan plastic surgery (OR = 0.351, p = 0.027) and are more dissatisfied with their body (OR = 0.397, p < 0.001). Consideration of cosmetic surgery (U = 7433, p = 0.006) and planning for future plastic surgeries χ 2(1) = 7.943, p = 0.019) are more frequent in females. Sixty-six women (11.6%) have already had some intervention, 26.4% plan, and 10.4% probably plan cosmetic surgery, while these data are 11.1%, 8.3% and 5.6% in males. These symptoms occur more frequently among women according to Body Dysmorphic Disorder Questionnaire: avoidance behavior (33.9% vs. 16.7%, χ 2(1) = 4.539, p = 0.033), significant mental suffering caused by the perceived flaw(s) (29.8% vs. 13.9%, χ 2(1) = 4.178, p = 0.041). The Acceptance of Cosmetic Surgery Scale total score has a significant positive relationship with BDD caseness (β = 0.100, p = 0.011) and the number of blepharoplasties (β = 0.111, p = 0.005) and significant negative relationship with the planning of cosmetic surgery (β = –0.491, p < 0.001). Conclusions: The prevalence of body dysmorphic disorder is high in this non-clinical, unselected Hungarian sample. The risk for body dysmorphic disorder is higher in those interested in cosmetic services; screening for this body image disorder is necessary.

Open access

Az evészavarok sokféle, időnként irreverzíbilis és veszélyes szövődményekkel és jelentős pszichiátriai komorbiditással járó betegségek, amelyek elsősorban a fiatal nőket érintik. Ellentmondásos eredményeket közölnek azzal kapcsolatban, időben hogyan változik az evészavarok gyakorisága. Célkitűzés: annak meghatározása, hogyan változott az evészavarok és tüneteinek gyakorisága 10 év alatt. Módszerek: Az 1989-ben végzett vizsgálatot (Túry és mtsai, 1991; Szabó és Túry, 1991) ismételtük meg az 1998/1999-es tanévben. Mindkét vizsgálatban ugyanazokat a kérdőíveket alkalmaztuk az evészavarok vizsgálatára: az Evési attitűdök tesztjét, a Bulimia kognitív disztorziós skálát és az Evészavar-súlyossági skálát. A kérdőívet 6 város 9 középiskolájának tanulói töltötték ki. Eredmények: Összesen 2731 tanuló vett részt a vizsgálatban (2138 lány és 593 fiú, az 1. vizsgálatban 932, a másodikban 1799). A testsúly csökkentésére használt módszerek és az evészavar-patológiát jelző kérdőíves pontszám szerint a kóros jelenségek lényegesen gyakoribbak a lányok körében, emellett 10 év távlatában gyakoribbá is váltak. A klinikai és szubklinikai anorexia és bulimia gyakorisága is lényegesen nőtt a lányoknál a vizsgált időszakban (összesen 0,12%-ról 0,68%-ra). Következtetések: Eredményeink alapján az evészavarok tünetei és az evészavar-szindrómák gyakorisága lényegesen nőtt 10 év alatt a hazai középiskolás lányok csoportjában. Ebben nagy jelentőséget tulajdonítunk a külső megjelenés fontosságának és a karcsúságideál térnyerésének.

Open access

Bevezetés: A szépségiparban dolgozók szakmájuk által a szépség közvetítőivé válnak. Cél: A szerzők arra a kérdésre keresték a választ, hogy a szépségiparban dolgozók fokozott kockázattal rendelkeznek-e evés- és testképzavarok kialakulására. Módszerek: Az evészavarok vizsgálatára az Evési Attitűdök Teszt és az Evészavartünetek Súlyossági Skálája, míg a testkép vizsgálatára az Emberalakrajzok Teszt és az Evészavar Kérdőív testtel való elégedetlenség alskálája, valamint a Testi Attitűdök Teszt és a Testtel Kapcsolatos Befektetések Skálája szolgált. A kérdőíveket összesen 266 (18–26 éves) személy töltötte ki. Közülük 56 erdélyi és 59 magyarországi szépségipari dolgozó volt. A kontrollcsoportot 57 erdélyi és 54 magyarországi személy alkotta. Eredmények: A testsúlycsökkentő viselkedések közül a falásroham gyakoribb volt a szépségiparban dolgozóknál, mint a kontrollcsoportban. Az Evési Attitűdök Tesztben a küszöbértéket meghaladó esetek száma gyakoribb volt a szépségiparban dolgozóknál, mint a kontrollcsoportban. Következtetés: A klinikai és szubklinikai súlyosságú evészavarok gyakoribbnak bizonyultak a szépségiparban dolgozók csoportjában. Orv. Hetil., 2013, 154, 665–670.

Restricted access

A nyálnyelés szerepe a dysphagia betegágy melletti felmérésében – irodalmi áttekintés

The role of saliva swallowing in the bedside assessment of dysphagia – a state-of-the-art review

Orvosi Hetilap
Authors:
Pál Tamás Szabó
,
Viktória Szabó-Műhelyi
,
András Folyovich
, and
Zoltán Balogh

Nyáltermelésünk folyamatos, a szájüregben összegyűlt nyálat rendszeresen nyeljük. A páciens váladékkezelési képessége ezért nyilvánvaló változónak tűnik a nyelési zavar megítélésében. Ennek ellenére még a validált, betegágy melletti felmérésekben is különböző formában és hangsúllyal jelenik meg. Irodalmi áttekintésünkben ezt a jelenséget, amelyet a szakirodalom nyálnyelésként vagy száraz nyelésként ismer, a ’state-of-the-art’ típusú irodalmi áttekintés módszertanával vizsgáltuk. Azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy hogyan írható le a száraz nyelés élettana, van-e olyan neuroanatómiai jellegzetessége, amely megkülönbözteti a táplálkozási célú nyeléstől. Továbbá milyen validált száraznyelés-vizsgálatok vannak a dysphagia/aspiratio szűrésében, amelyeket a hazai gyakorlatban is biztonsággal alkalmazhatunk? Vannak-e kifejezetten száraznyelés-vizsgálati protokollok, létezik-e egységes gyakorlat? Dolgozatunk eredményeként olyan alapelveket fogalmaztunk meg, amelyek több betegcsoportra is általánosíthatók, közvetlen gyakorlati hasznát vehetik a felnőtt betegpopuláció nyelészavar-ellátását végző szakemberek, és új kutatási területeket is kínálhatnak. A betegvizsgálat során figyelembe kell venni a spontán nyelési gyakoriságot. Spontán nyelési esemény hiányában stimulációval kell megkísérelni a nyálnyelés kiváltását, majd csak ezt követően történjen a felszólításra végrehajtott száraznyelés-teszt. Csak a nyálnyelés megfigyelését követően történjen nyelésvizsgálat különböző konzisztenciákkal. A nyálnyelési eredményeket mindig további, nyelészavarra utaló változókkal együtt javasolt értelmezni. Orv Hetil. 2024; 165(12): 443–454.

Open access

A mitokondriális encephalomyopathiát, laktátacidózist, stroke-szerű epizódokat (MELAS-szindrómát) a leggyakrabban a mitokondriális genom A3243G-mutációja okozza. A mitokondriális DNS (mtDNS) A3243G-szubsztitúciója számos egyéb klinikai tünet, tünetcsoport hátterében is előfordulhat. Jelen közleményünkben egy 33 éves nő esetét ismertetjük, akinél a serdülőkori ophthalmoplegia externa, 19 éves korban, szülést követően jelentkező generalizált izomgyengeség, terhelési intolerancia, progresszív hypacusis és diabetes mellitus hátterében a szövettani vizsgálat mitokondriális betegséget igazolt. A genetikai analízis az mtDNS tRNS Leu(UUR) génjében heteroplazmikus formában A3243G-cserét talált. Esetünkben a klasszikus MELAS-fenotípus nem jelentkezett, az irodalmi adatok alapján azonban az A3243G-mutációhoz izoláltan társuló maternális öröklődésű diabetes mellitus, progresszív nagyothallás, krónikus progresszív ophthalmoplegia externa (CPEO), terhelési intolerancia és myopathia együttesen fordult elő. A családon belüli fenotípus egységes, a proband szintén A3243G-mutációt hordozó leányának is ptosisa, terhelési intoleranciája és myopathiája van. Az esetleírás kapcsán rövid áttekintést nyújtunk az A3243G-mutációkhoz társuló változatos klinikai fenotípusokról, valamint a CPEO-szindróma hátterében álló mtDNS-alterációkról.

Restricted access

Összefoglalás

A nagy mennyiségű növényi biomassza előállításához EU-konform energianövények szükségesek. Ilyen speciális biológiai alap a cirok is. A bioetanol célú felhasználás legfontosabb ígénye a területegységenként kinyerhető minél nagyobb etanol kihozatal. Ennek komponensei: a magas termőképesség, az ezerszemtömeg, a keményítőtartalom és minőség, valamint a szemtermésben található keményítő- és fehérjetartalom aránya. A Kertészettudományi Intézet bemutatókertjében 2008-ban saját előállítású, kétvo-nalas cirokhibrideket vetettünk el. Célkitűzésünk az volt, hogy meghatározzuk a low input technológiával termesztett hibridek esetében a heterózis és a heterobeltiózis mértékét a keményítőre, a fehérjére, valamint az ezerszemtömegre nézve. Vizsgáltuk a beltartalmi mutatók közötti korrelációt. Az analízist a DA 7200 diódasoros NIR spektrométerrel végeztük.

A keményítőtartalom a kísérleti hibridek esetében 48,37–62,63% közötti intervallumban változott a vizsgált paraméter tekintetében. A hibridek között szignifikáns különbségeket találtunk. A legnagyobb érték az SL 1 xRL 12 hibridet jellemezte. A nyersfehérjetartalom 9,43–17,7% szélsőértékek között változott, a legnagyobb értéket az SL 1 xRL 10 esetében mértük. Negatív korrelációt találtunk a keményítő és a nyersfehérjetartalom között (r = –0,9412***). A jobbik szülő átlagát mind fehérje, mind keményítőtartalomra nézve egyik hibrid sem haladta meg, tehát negatív heterobeltiózist tapasztaltunk. Minden hibridnél pozitív átlagos- és abszolut heterózishatás volt tapasztalható a keményítőtartalomra nézve.

A keményítőre nézve pozitív volt az átlagos heterózis (1,9%), csakúgy, mint az ezerszemtömeg esetében (29,09), ennél a tulajdonságnál még pozitív heterobeltiózis is érvényesült.

Restricted access
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Ferenc Túry
,
Pál Szabó
,
Szilvia Dukay-Szabó
,
Irena Szumska
,
Dávid Simon
, and
Günther Rathner

Abstract

Background and aims

There are contradictory findings on time changes in the prevalence of eating disorders (EDs). The first epidemiological studies in Hungary were carried out in the late 1980s. The objective of the present study was to follow the changes in the prevalence of EDs in medical students after a period of 22 years.

Methods

A questionnaire survey was conducted in 1989 and in 2010. The sample comprised medical students: 538 subjects (248 males and 290 females) in 1989 and 969 subjects (261 males and 708 females) in 2010. The questionnaire contained sociodemographic and anthropometric items, the Eating Behaviour Severity Scale, the General Health Questionnaire, the Anorexia Nervosa Inventory for Self-Rating, and the Eating Disorder Inventory (EDI). In the second wave, three subscales of the EDI-2 and the SCOFF questionnaire were added.

Results

Current and desired body mass index were significantly higher in the second study. Binge eating at least once a week was reported less frequently (2.7% vs 6.8% in males, 6.1% vs 13% in females) in 2010. The proportion of subclinical anorexia nervosa was higher among females in 2011 (2.5% vs 0.3%, P < 0.01). Among males, the proportion of counterregulatory behaviours increased significantly (from 8.9 to 14.6%).

Discussion and conclusions

The increase of the proportion of subclinical anorexia nervosa and that of male EDs may relate to the importance of the changes in the sociocultural background. Further representative studies are proposed in other countries of Central and Eastern Europe among medical students and in the general population.

Open access

Az Összehasonlító Kollektív Áldozati Vélekedés Kérdőív magyar változatának pszichometriai jellemzői

Psychometric Properties and validity of the Hungarian version of the Collective Comparative Victim Beliefs Questionnaire

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors:
Zsolt Péter Szabó
,
Noémi Zsuzsanna Mészáros
,
Pál Kővágó
, and
Éva Fülöp

Háttér és célkitűzések

Az Összehasonlító Kollektív Áldozati Vélekedés Kérdőív (ÖKÁVK) a csoport viktimizációjával kapcsolatos szubjektív konstrukciók, az összehasonlító kollektív áldozati vélekedések mérésére kidolgozott eszköz. A jelen tanulmányban a kérdőív magyar nyelvű változatainak a pszichometriai sajátosságait vizsgáljuk.

Módszer

A kérdőív két változatát (globális összehasonlító kollektív áldozati vélekedések; regionális összehasonlító kollektív áldozati vélekedések) teszteltük összesen hét független mintán, 1925 fő részvételével (1025 fő töltötte ki a globális verziót, 860 fő a regionális verziót). A kérdőív szerkezetét feltáró és megerősítő faktorelemzések segítségével vizsgáltuk, a kérdőív validitását pedig több releváns kimeneti változó segítségével ellenőriztük.

Eredmények

Az ÖKÁVK magyar változatában megjelennek és egymástól elkülönülnek a szakirodalomban korábban feltárt összehasonlító kollektív áldozati vélekedések: (1) exkluzív összehasonlítások: a saját csoport szenvedése mennyiségében és/vagy minőségében súlyosabb, mint más csoportok szenvedései; (2) inkluzív összehasonlítások: a saját csoport szenvedése mennyiségében és/vagy minőségében hasonló más csoportok szenvedéseihez; (3) lefelé összehasonlítások: más csoportok szenvedése mennyiségében és/vagy minőségében súlyosabb, mint a saját csoport szenvedései. A kérdőívben továbbá elkülöníthető a (4) saját csoport történelmi viktimizációjának személyes fontossága. Ezek a vélekedések és a saját csoport történelmi viktimizációjának személyes fontossága szignifikáns kapcsolatot mutatott releváns csoportközi kimenetekkel.

Következtetések

Az ÖKÁVK magyar változata alkalmas az összehasonlító kollektív áldozati vélekedések mérésére. Az összehasonlító kollektív áldozati vélekedések kapcsolatban vannak a csoportközi viszonyok szempontjából jelentős változókkal.

Open access