Search Results

You are looking at 11 - 20 of 38 items for :

  • Author or Editor: Péter Igaz x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Hungarian Medical Journal
Authors: Zsófia Tömböl, Peter Szabó, Károly Rácz, Zsolt Tulassay, and Peter Igaz

MicroRNA molecules consisting of 19–23 nucleotides influence numerous basic physiological and pathophysiological processes, as endogenous mediators of RNA interference. These molecules are capable of specifically inhibiting the translation of messenger RNA molecules, but in some cases also promote the degradation of mRNA-s. Altered microRNA expression profiles were noted in some human diseases, most data, however, are known for neoplasms. Characteristic microRNA profiles are known both in solid and haematologic malignancies. MicroRNA profiles enable the distinction of benign follicular adenomes from follicular neoplasms of the thyroid. The microRNA expression patterns could be associated with the clinical behaviour of certain tumours (e.g. lung tumours and chronic lymphocytic leukemia) as well. It is possible that small molecular weight RNA-s may be used for therapeutical purposes in the future.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Tömböl, Péter Szabó, Károly Rácz, Zsolt Tulassay, and Péter Igaz

Az RNS-interferencia endogén mediátoraiként a kis molekulasúlyú, kb. 19–23 nukleotidból álló mikro-RNS-ek számos alapvető élettani és kórélettani folyamat szabályozásában játszanak szerepet. E molekulák specifikusan képesek a hírvivő, messenger RNS-ek (mRNS) fehérjére történő átíródását gátolni elsősorban a transzláció gátlásával, de egyes esetekben akár az mRNS lebomlásának elősegítésével. Több humán betegségben észlelték megváltozott expressziójukat, a legtöbb adat azonban elsősorban a mikro-RNS-ek daganatokban betöltött szerepében ismert. Mind szolid, mind hematológiai daganatokban jellegzetes mikro-RNS-expressziós mintázatokat észleltek. A follicularis pajzsmirigyrákok esetében a mikro-RNS-ek segítségével lehetséges a jóindulatú adenomák rosszindulatú daganatoktól történő elkülönítése. Több daganattípus esetén a mikro-RNS-expressziós profil a daganat klinikai viselkedésével is kapcsolatba hozható (pl. tüdődaganatok és krónikus lymphoid leukaemia). A jövőben a kis molekulasúlyú RNS-ek terápiás alkalmazása is felmerül.

Restricted access

Absztrakt:

A mellékvesekéreg daganatos elváltozásai a népesség jelentős részét érintik. E daganatok többsége jóindulatú, hormonálisan inaktív mellékvesekéreg-adenoma. A ritka hormontermelő mellékvesekéreg-adenomák súlyos klinikai következményekkel járó betegségeket okoznak, a kifejezetten ritka mellékvesekéreg-carcinoma prognózisa ugyanakkor előrehaladott stádiumaiban nagyon rossz. E daganatok patogenezise a mai napig nem teljesen tisztázott. A mikro-RNS-ek kisméretű nem kódoló RNS-molekulák, amelyek a génexpresszió poszttranszkripciós szabályozása révén jelentős szerepet töltenek be számos alapvető sejtbiológiai folyamatban. Megváltozott kifejeződésüket számos daganatban leírták. Több szöveti mikro-RNS, így a miR-483-5p, a miR-503, a miR-210, a miR-335 és a miR-195 megváltozott kifejeződését találták jó- és rosszindulatú mellékvese-daganatok között, és ezeknek patogenetikai jelentőségük is lehet. A mikro-RNS-ek szövetspecifikus és stabil kifejeződésüknek köszönhetően a diagnosztikában is felhasználhatók lehetnek. Tekintettel arra, hogy a mellékvesekéreg-daganatok szövettani diagnózisa nehéz, a szöveti mikro-RNS-ek segíthetnek a malignitás megállapításában is. Új eredmények igazolták, hogy a mikro-RNS-ek különböző testnedvekbe is kiválasztódnak, ami a folyadékbiopszia módszere révén biomarkerként történő felhasználhatóságukat vetíti előre. Összefoglaló cikkünkben a mikro-RNS-ek mellékvesekéreg-daganatokban betöltött patogenetikai szerepét és diagnosztikai alkalmazási lehetőségeit tekintjük át. Orv Hetil. 2018; 159(7): 245–251.

Open access

Iatrogenic Cushing’s syndrome is the most common form of hypercortisolism. Glucocorticoids are widely used for the treatment of various diseases, often in high doses that may lead to the development of severe hypercortisolism. Iatrogenic hypercortisolism is unique, as the application of exogenous glucocorticoids leads to the simultaneous presence of symptoms specific for hypercortisolism and the suppression of the endogenous hypothalamic-pituitary-adrenal axis. The principal question of its therapy is related to the problem of glucocorticoid withdrawal. There is considerable interindividual variability in the suppression and recovery of the hypothalamic-pituitary-adrenal axis, therefore, glucocorticoid withdrawal and substitution can only be conducted in a stepwise manner with careful clinical follow-up and regular laboratory examinations regarding endogenous hypothalamic-pituitary-adrenal axis activity. Three major complications which can be associated with glucocorticoid withdrawal are: i. reactivation of the underlying disease, ii. secondary adrenal insufficiency, iii. steroid withdrawal syndrome. Here, the authors summarize the most important aspects of this area based on their clinical experience and the available literature data.

Restricted access

Absztrakt:

A nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) a fejlett országokban a populáció harmadát érintő metabolicus népbetegség. A magas prevalencia mellett a NAFLD jelentőségét a spektrumbetegség (steatosis → NASH [nem alkoholos steatohepatitis] ± fibrosis → cirrhosis → HCC [hepatocellularis carcinoma]) jellege, illetve a társuló kórállapotok (obesitas, 2-es típusú diabetes mellitus, dyslipidaemia, metabolicus szindróma, inzulinrezisztencia), valamint mind a májbetegség közvetlen progressziójából adódó hepaticus, mind a társuló anyagcserezavar progressziójához kapcsolódó célszervkárosodás (cardiovascularis, renalis) adja. A NAFLD diagnosztikus, terápiás, illetve követési algoritmusának egységesebb kialakítására három európai szakmai társaság (EASL–EASD–EASO) összefogásával 2016-ban jelent meg a hiánypótlónak számító klinikai szakmai irányelv. Az eredeti közleményben kiemelt ajánlási pontok szó szerinti fordításra kerülhettek, ugyanakkor az ehhez társuló magyarázó részek – a terjedelmi korlátok miatt – a jelen közleményben nem voltak egy az egyben ismertethetők, így a közlemény szerzői ezekből csak a leglényegesebb szempontok kiemelésére, sőt egy-egy esetben az ajánlás óta megjelent új irodalmak ismertetésére törekedhettek. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1815–1830.

Open access

A szomatosztatinanalóg-kezelés a neuroendokrin daganatok terápiájának egyik sarokköve. A hormontermelés gátlásában hatékonysága jól ismert, de újabb adatok a daganatnövekedést gátló hatását is alátámasztják. A szerzők májáttétet adó 1-es típusú gyomor neuroendokrin daganatban szenvedő nő kórtörténetét ismertetik, akinél a szomatosztatinanalóg-kezelés két éven belül mind a gyomorfolyamat, mind a májáttétek teljes regresszióját váltotta ki. Az eset felhívja a figyelmet arra, hogy a szomatosztatinanalóg-kezelés nemcsak a hormonális tünetek, hanem a daganat növekedésének gátlásában is eredménnyel alkalmazható. Orv. Hetil., 2011, 152, 407–410.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Lakatos, Zoltán Nádházi, Péter Igaz, and Károly Rácz

A szerzők egy 63 éves férfi beteg esetét mutatják be, akinél tüdőfibrosist, az arc bőrének kékesszürke elszíneződését, valamint szemészeti eltéréseket észleltek. A tünetek, illetve panaszok amiodaron szedésével függtek össze. Az amiodaronkezelés során gyakran jelentkező pajzsmirigybetegség (thyreoiditis, hyperthyreosis vagy hypothyreosis) a betegnél nem igazolódott. Az esetismertetéssel a szerzők az amiodaronkezelés mellékhatásaira kívánják felhívni a figyelmet. Orv. Hetil., 2013, 154(51), 2043–2047.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Igaz, Károly >Rácz, Miklós Tóth, Edit Gláz, and Zsolt Tulassay

A iatrogén Cushing-szindróma a hypercortisolismus leggyakoribb formája. Számos betegség kezelésében alkalmaznak sokszor nagy adagban glükokortikoidokat, ami nem ritkán súlyos klinikai képpel jellemzett hypercortisolismus kialakulásához vezet. A iatrogén Cushing-szindróma különlegességét az exogén glükokortikoidok okozta hypercortisolismus tüneteinek és az endogén hypothalamo-hypophysis-mellékvese rendszer gátlásának kettőssége adja. A kórkép kezelésének központi kérdése a glükokortikoid terápia leépítésének nehézsége. A hypothalamus-hypophysis-mellékvese rendszer gátlásában és regenerálódásában igen nagy fokú az egyének közötti variabilitás, emiatt a leépítés megtervezése csak fokozatosan, a klinikai kép és az endogén hormonaktivitás hatékonyságát jelző laboratóriumi paraméterek figyelembe vételével lehetséges. A leépítés során három fő szövődmény jelentkezhet: az alapbetegség reaktiválódása, másodlagos mellékvesekéreg-elégtelenség kialakulása, ill. az ún. szteroid megvonási tünetegyüttes. A szerzők saját klinikai tapasztalataik és a nemzetközi irodalom javaslatai alapján foglalják össze a témakör legfontosabb kérdéseit.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Reismann, Zoltán Kender, Gabriella Dabasi, Lídia Sréter, Károly Rácz, and Péter Igaz

A neuroendokrin daganatok kezelésében a hagyományos terápiás lehetőségek mellett ma már egyre nagyobb szerepet kap a peptid-receptor endoradioterápia. A kezelés alapjául a neuroendokrin daganatok jellegzetes szomatosztatinreceptor-expressziója és a ligand (szomatosztatin, illetve analógjai) kötődése után a szomatosztatinreceptor internalizálódása szolgál. Ezeket a jellegzetességeket kihasználva lehetőség nyílt a szomatosztatinanalógokhoz kapcsolt radioaktív izotópok terápiás célú felhasználására. Az endoradioterápiában a szomatosztatinanalóghoz kelátot kapcsolnak, ami stabilan köti a sugárzó izotópot. Neuroendokrin daganatok kezelésére a leggyakrabban használt izotópok a β-sugárzó ittrium-90 (90Y) és a β+γ-sugárzó lutécium-177 (177Lu). A szomatosztatinreceptor-endoradioterápia indikációja ma leginkább a sebészileg nem megoldható, progresszív, szomatosztatinreceptort erősen expresszáló neuroendokrin tumoros betegek esetében áll fenn. A nemzetközi irodalom szerint a kezeltek 25%-ában 50%-nál nagyobb tumorméret-csökkenés érhető el. Bár hazánkban jelenleg ez a kezelési lehetőség nem áll rendelkezésre, 2005 óta az Országos Egészségbiztosítási Pénztár támogatásával hazai betegek számára is lehetőség nyílt a bázeli Nuklearmedicina Intézettel történő együttműködés révén a kezelésre. Az elmúlt 5 évben a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinikáján keresztül 51 beteg részesült ilyen kezelésben. Az összefoglaló röviden áttekinti a szomatosztatinreceptor-endoradioterápia alapjait, felhasználási területeit, a nemzetközi irodalomban közölt eredményeit, mellékhatását, valamint elsőként mutatja be a bázeli intézettel kooperációban kezelt hazai betegekkel szerzett tapasztalatokat. Orv. Hetil., 2011, 152, 392–397.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Diána Szabó, Adrienn Zsippai, Melinda Bendes, Zsófia Tömböl, Péter M. Szabó, Károly Rácz, and Péter Igaz

A mellékvesekéreg-carcinoma ritka, rossz prognózisú daganat. Döntően sporadikus előfordulású, de ismertek nagyon ritka öröklődő formái is, amelyek a patogenezis megértésében nagy segítséget nyújtanak. A mellékvesekéreg-daganatokra hajlamosító öröklődő szindrómák közé tartozik a Li–Fraumeni-szindróma, a Beckwith–Wiedemann-szindróma, a familiáris adenomatosus polyposis, illetve a döntően benignus daganatokkal társuló multiplex endokrin neoplasia 1-es típusa (MEN1), Carney-komplex és McCune–Albright-szindróma. A mellékvesekéreg-daganatok patogenezisében szereplő főbb mechanizmusok közé tartozik az inzulinszerű növekedési faktor-2 fokozott expressziója, a Wnt/β-katenin és a cAMP-proteinkináz-A jelátviteli utak aktivációja, valamint a p53 és MEN1 gének mutációi. A mellékvesekéreg-carcinoma kezelésében a gyógyszeres lehetőségek meglehetősen korlátozottak. Az utóbbi évek molekuláris-bioinformatikai kutatásai számos eddig ismeretlen patogenetikai út szerepét vetették fel, amelyek új gyógyszeres támadáspontok lehetőségét is jelenthetik. E tanulmányban a szerzők az öröklődő daganatszindrómák patogenezisét, a sporadikus daganatokban észlelt eltéréseket és a legújabb molekuláris-bioinformatikai eredményeket ismertetik.

Open access