Search Results

You are looking at 11 - 20 of 32 items for

  • Author or Editor: Péter Lukovich x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az intraluminalis invazív endoszkópia fejlődésével a nagy, sessilis polipok, a muscularis mucosa rétegét nem meghaladó malignus tumorok eltávolítása jelent napjainkban kihívást. A korábban ilyen indikációval végzett mucosectomiák különböző formáinál nehézséget okozott a mélységi és laterális reszekciós szélek kontrollja, a 20 mm-nél nagyobb elváltozások pedig csak piecemealtechnikával voltak eltávolíthatók. Beteganyag: 64 éves nőbeteg nagy, korábban piecemealtechnikával, majd mucosectomiával eltávolított sessilis rectumpolipjának helyén észlelt recidív elváltozás eltávolítását végeztük endoszkópos submucosus dissectiót alkalmazva. Eredmények: Az 55 percig tartó beavatkozás során csak minimális vérzés jelentkezett. A beavatkozás során szövődményt nem észleltünk, a beteg egynapos obszerváció után panaszmentesen távozott. A szövettani vizsgálat szerint az elváltozás eltávolítása vertikálisan és laterálisan is az épben történt. Következtetés: Az endoszkópos submucosus dissectio olyan elváltozások radikális eltávolítására is alkalmas, melyek a korábban alkalmazott technikákkal nem voltak sikeresen reszekálhatók.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A laparoscopos technika betegen történő elsajátítása financiális és betegbiztonsági szempontból sem előnyös. A technika oktatására és elsajátítására jelenleg a tréningboksz tűnik a legmegfelelőbbnek, de a laparoscopos gyakorlattal már rendelkező szakorvosok technikájának mérésére és rezidensekkel történő összehasonlítására még kevés a releváns adat. Módszer: A SE I. sz. Sebészeti Klinikán 25 sebész és urológus szakorvost, illetve 30 rezidenst vizsgáltunk MENTOR® tréningbokszon egy kérdőív kitöltése után, melyben többek között rákérdeztünk a szakmai gyakorlatukra, korábbi tréningboksz-, virtuális szimulátor-, hangszer- és videojáték-használatukra. A vizsgált személyeknek 3, az Amerikai Sebész Társaság szakvizsgájához megkövetelt gyakorlatot (FLS) és 3 általunk meghatározott feladatot kellett el-végezniük meghatározott idő alatt. A statisztikai számításokhoz lineáris regresszióanalízist használtunk (ANOVA táblázat). Eredmények: A szakorvosok 16%-a, a rezidensek 6,66%-a tudta teljesíteni időkorláton belül az összes feladatot. A feladatok elvégzéséhez szükséges idő és a saját laparoscopos műtétek száma között szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot igazoltunk, míg a többi befolyásoló tényező és az idő között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot. A résztvevők 66%-a az általunk készített feladatokat tartotta hasznosabbnak. Következtetések: Magyarországon jelenleg a rezidensek jellemzően a betegen sajátítják el a laparoscopos műtéti technikát, holott a tréningbokszok alkalmasak a szem-kéz koordináció, a kétkezesség begyakorlására, valamint az eszközhasználat megtanulására. Ezért szükség lenne szervezett gyakorlási lehetőségek biztosítására.

Restricted access

Cirrhosis and cholelithiasis. Laparoscopic or open cholecystectomy?

Előnyös-e májcirrhosisban szenvedő betegeknél az epekövesség laparoszkópos műtétje?

Orvosi Hetilap
Authors: Levente Déry, Zoltán Galambos, Péter Kupcsulik, and Péter Lukovich

Napjainkban az epehólyag-kövesség esetében a laparoszkópos cholecystectomia a standard műtéti megoldás. Az ellenjavallatok köre csökkent, ma már nem számít egyértelmű kontraindikációnak például a korábbi hasi műtét, a súlyos epehólyag-gyulladás, illetve a graviditás sem. A laparoszkópos technika előnye és haszna májcirrhoticus betegek esetében még bizonytalan. Módszer és betegek: A Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján 1996 és 2006 között 52, májcirrhosisban szenvedő és epehólyag-kövesség miatt műtétre került beteg adatait dolgozták fel retrospektív tanulmány formájában. A nő-férfi arány 2,7:1, az átlagéletkor 58,5 év (31–87) volt. A betegek Child szerinti megoszlása: A = 36, B = 14 és C = 2. Huszonhárom hagyományos (open cholecystectomia – OC) és 29 laparoszkópos (LC) cholecystectomiát végeztek, az utóbbiak közül 4 esetben konverzióra kényszerültek. Eredmények: Az átlagos műtéti idő Child A, B cirrhoticus betegeknél LC esetében 86,5 perc, hagyományos műtétnél 86,21 perc volt. Child C cirrhoticus betegeknél mindkét esetben nyílt cholecystectomia történt, az átlagos műtéti idő 81,5 perc volt. Posztoperatív szövődmény (Child A, B) 8 esetben fordult elő (LC/1, OC/7), míg a Child C pácienseknél mindkét esetben. Az átlagos kórházi tartózkodás 7,6 (LC), illetve 12,45 (OC) nap volt. Ugyanez a Child C betegeknél 28 napra emelkedett. A posztoperatív szakban 4 beteget vesztettek el, mindegyikük nyílt cholecystectomián esett át, Child B (3 beteg), illetve Child C (1 beteg) stádiumú májcirrhosisban szenvedett, és befolyásolhatatlan hepatorenalis szindróma alakult ki. Következtetés: Eredményük alapján kompenzált, Child A és B stádiumú cirrhoticus betegeknél az LC biztonságos eljárás. Bár a májcirrhosis a műtéti kockázatot extrém mértékben megnöveli, valamint a szövődmények lehetőségét, a hospitalizációt és a műtét idejét is emeli, a cirrhoticus betegek szimptómás cholelithiasisa egyértelmű műtéti javallatot képez.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Péter Lukovich, András Papp, László Nehéz, Katalin Nagy, and Péter Kupcsulik

Absztrakt

Bevezetés: A minimálisan invazív nyelőcső-exstirpatio a nyelőcsőtumorok sebészetében napjainkban már a hagyományos műtéti technika alternatívája. Beteg és módszer: A szerzők egy 51 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinek bizonytalan hasi panaszok miatt végzett endoscopia során derült fény a fogsortól 32 cm magasságban elhelyezkedő, kb. 2 cm-es nyelőcsődaganatára. EUS- és CT-vizsgálat történt, mely szerint a tumor a submucosát elérte, regionális nyirokcsomó-metastasis nem volt kimutatható. A tumor intraluminalis endoscopos eltávolítása nem jött szóba, ezért laparoscopos transhiatalis nyelőcső-exstirpatio történt. A nyelőcső pótlása az intracorporalisan csövesített gyomorral a hátsó mediastinumban történt. Eredmény: A posztoperatív szakban a gyomor középső harmadában ventriculopleuralis fistula alakult ki, mely konzervatív kezelés mellett (mellkasi drainage, Salem-szonda) gyógyult. Az egyik trokár helyén készült tápláló jejunostoma mellett kialakult phlegmone miatt feltárás, majd perzisztáló vékonybélnedvcsorgás miatt a jejunostoma helyének suturája történt. 3 hónappal a műtét után végzett kontrollvizsgálat során a beteg panaszmentes volt, és hízott 2 kg-ot. Következtetés: A laparoscopos transhiatalis nyelőcső-exstirpatio rendelkezik a minimálisan invazív módszer minden előnyével, ugyanakkor – a kifejezetten jó látási viszonyok következtében – a hagyományos transhiatalis műtétnél radikálisabb műtét végezhető ilyen módon. A szerzők az esetismertetés kapcsán egyéb minimálisan invazív módszerekről s ezekkel kapcsolatban a nyirokcsomó-dissectio, a pylorusplasztika és nyelőcsőpótlás kérdésköréről is beszámolnak.

Restricted access

Esettanulmányukban a szerzők egy 27 éves beteg rectumot, szigmabelet és a spatium rectovaginalét érintő mélyen infiltráló endometriosisának laparoszkópos műtéti kezeléséről számolnak be. A műtét során eltávolították az érintett vastagbélszakaszt, majd end-to-end anastomosist készítettek. Ezt követően a spatium rectovaginale és a hátulsó hüvelyboltozat mélyen infiltráló endometriosiscsomóját CO2-lézer alkalmazásával excindálták. A kimetszett 12 cm hosszú bélszakaszt transvaginalisan úgynevezett „natural orifice specimen extraction” technikával távolították el a hasüregből. Az első posztoperatív napon a rectumból utóvérzést észleltek, amit szintén laparoszkópia útján láttak el. Az irodalmi adatok áttekintése alapján megállapítják, hogy a „natural orifice specimen extraction” technika széles körben alkalmazható mélyen infiltráló endometriosis miatt végzett műtétek során, és az általuk végzett laparoszkópos szegmentális bélreszekció vérzéses szövődménye laparoszkópia útján is biztonságosan ellátható. Orv. Hetil., 2014, 155(11), 420–423.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: Az endometriosis miatt műtétre kerülő betegek száma nő, és az esetek 10–40%-ában nemcsak a nőgyógyászati és urológiai szerveket, hanem a beleket is érinti. Betegek és módszer: 2009. július 14. – 2014. január 13. között 383, endometriosis miatt kezelt beteg közül 224 esetében igazolt bélendometriosist a praeoperativ sigmoideoscopia, közülük 127 beteg került műtétre. A beavatkozásokat minden esetben ugyanaz a nőgyógyász-sebész team végezte. Eredmények: 120 betegnél bélresectio, 2 esetben lokális kimetszés, míg 2 esetben shaving történt. 46 betegnél a rectum, 68 betegnél a rectosigmoidealis átmenet, 30 betegnél a szigmabél, 4 betegnél a coecum, 2 betegnél az appendix, 2 betegnél a vékonybél volt érintett. Az urológiai szervek érintettsége miatt a hólyagresectio (9 eset), ureterresectio (2 eset), illetve ureter felszabadítása (26 eset) is megtörtént. Konverziót – arteria epigastrica inferiorból származó vérzés miatt – 1 betegnél végeztünk, 1 betegnél a műtét estéjén a gépi anastomosis vonalából észlelt vérzés miatt laparoscopos vérzésaláöltés történt. 16 esetben transvaginalisan, 13 esetben transrectalisan távolítottuk el a reszekált bélszakaszt. Varratelégtelenség 2 esetben, rectovaginalis fistula további 4 esetben alakult ki, ahol a reoperációkat (stomakészítés-stomazárás) is minden esetben laparoscoppal végeztük. Következtetés: Belet infiltráló endometriosis ellátása multidiszciplináris teammel, laparoscopos úton végzett bélresectióval javasolt. Az invasivitas transrectalis specimeneltávolítással tovább csökkenthető.

Restricted access

Bevezetés: Mélyen infiltráló bélendometriosisról beszélünk abban az esetben, ha az endometriumhoz hasonló szövet infiltrálja a bél subserosáját, illetve eléri a subserosus neurovascularis plexust. Célkitűzés: A szerzők a vastagbelet érintő mélyen infiltráló endometriosis miatt bélreszekción átesett betegek ellátása kapcsán szerzett tapasztalataikról számolnak be. Módszer: 2009 és 2012 között 50 betegnél végeztek a rectumot és/vagy a szigmabelet érintő mélyen infiltráló endometriosis miatt szegmentális bélreszekciót. Eredmények: Ultramély reszekció 21 esetben, 29 esetben mély rectum, illetve szigma anterior reszekció történt. Valamennyi esetben szükség volt a rectumon kívül más szerveken is műtéti beavatkozásra endometriosis miatt. Leggyakrabban a belső női nemi szerveken (n = 47) és a húgyhólyagon (n = 9), valamint az ureteren (n = 18) végeztek műtétet. A vastagbelet érintő mélyen infiltráló endometriosiscsomók száma betegenként átlagosan 2,4±1,8 volt. Valamennyi esetben sikerült megőrizni a fertilitást. Súlyos sebészeti szövődmény (Clavien–Dindo III. stádium vagy súlyosabb) 3 esetben fordult elő (6%). Következtetések: Az eredmények azt igazolják, hogy a mélyen infiltráló colorectalis endometriosis kezelésére alkalmazott szegmentális reszekció hatékony és biztonságos sebészi eljárás. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 182–186.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: Az endometriosis miatt kezelt betegek száma az utóbbi évtizedekben nőtt és az esetek is előrehaladottabbak. A belet infiltráló endometriosis legsúlyosabb szövődménye a vastagbélileus. A betegség ezen szövődményéről napjainkig 16 angol nyelvű, a betegek anamnézisét, kivizsgálását leíró esetismertetés jelent meg. Betegek: 2009 óta az I. Nőgyógyászati Klinikán endometriosissal kezelt 535 beteg közül három esetében korábban vastagbél-elzáródás miatt akut sebészeti beavatkozás történt. Eredmények: A betegek (13/21) 59%-ának anamnézisében endometriosisra utaló tünetek vagy endometriosis miatti korábbi kezelés szerepelt. A képalkotó vizsgálatok (ultrahangvizsgálat, komputertomográfia, mágneses rezonanciás vizsgálat) csak egy esetben vetették fel endometriosis gyanúját. Az esetek 61%-ában (13/21) a primer műtét előtt, 24%-ában (5/21) a műtét után történt kolonoszkópia, de egyetlen esetben sem merült fel endometriosis lehetősége. Bár minden esetben ileus alakult ki, a mucosa csupán 5%-ban (1/19) volt infiltrált. Következtetések: Fiatal nőbeteg ileusa hátterében endometriosis is állhat. A másodlagos kolonoszkópos jelek (falmerevség, megtöretés, benyomat) felismerésével a gasztroenterológus segítheti a preoperatív diagnózist, így megelőzhető a műtét felesleges kiterjesztése. Javasolt nőgyógyász bevonása a műtétbe. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1960–1966.

Open access

A vastagbél-diverticulosis sebészi kezelése

Javallati dilemmák, kezelési lehetőségek, műtéti megoldások

Surgical management of colonic diverticulosis

Issues of indications, treatment options, surgical solutions
Orvosi Hetilap
Authors: Alpár György, Bianka Barok, and Péter Lukovich

Összefoglaló. Bevezetés: A vastagbél-diverticulosis a lakosság kb. 60%-át érinti, incidenciája folyamatosan növekszik. A betegek 6%-ánál van szükség sebészi beavatkozásra. Jelenleg nincs egységes irányelv, mikor indokolt elektív műtétet végezni. Módszer: Retrospektív módszerrel elemeztük az osztályunkon 2017. július 17. és 2020. április 30. között vastagbél-diverticulosis miatt operált betegek demográfiai és műtéti adatait, emellett a szövődmények arányát. Összehasonlítottuk az elektív (EM) és a sürgős műtétek (SM), illetve a nyitott és a laparoszkópos műtétek adatait. Eredmények: 38 operált beteg közül 19-nél történt EM, illetve 19 betegnél SM. A betegek átlagéletkora az EM-eknél 64 év, az SM-ek esetében 67 év volt. EM-nél az indikáció 12 esetben recidiváló diverticulitis, 5 esetben colovesicalis, 2 esetben colovaginalis sipoly volt. SM-nél az indikáció 17 esetben perforáció, 2 esetben hasüregi tályog volt. Az EM-ek 89%-a laparoszkópos módon került elvégzésre; az átlagos műtéti idő EM/SM esetében 96 perc/89 perc, az átlagos ápolási napok száma 17/14 volt. Az EM-csoportból 1 beteg, míg az SM-csoportból 5 beteg meghalt. Szignifikáns különbség volt a műtét típusa, a stomaképzés és a transzfúziós igény tekintetében. Nem találtunk szignifikáns eltérést a posztoperatív ápolási napok és a mortalitás tekintetében. Következtetés: Az elektív műtétek alacsonyabb morbiditása és mortalitása, illetve a laparoszkópos technika alkalmazhatósága miatt törekedni kell a tervezett műtétre. Nincs egységes irányelv a relatív műtéti indikáció felállításában: gasztroenterológus és sebész által felállított, személyre szabott kezelési stratégia szükséges. Véleményünk szerint indokolt a műtét, amennyiben igazolt diverticulosis esetében szigorú diéta mellett kiújul a gyulladás. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2146–2152.

Summary. Introduction: Colonic diverticulosis affects 60% of the population, incidence of the disease grows progressively. During its course, 6% of patients with diverticulosis will need surgical intervention. There is no current guideline when to carry out elective operation. Method: We analyzed demographics, surgical patient data and also post-operative complications of patients operated in our department due to colonic diverticulosis between 17-07-2017 and 30-04-2020 retrospectively. We compared the results of elective (ES) and acute surgeries (AS), also laparotomies versus laparoscopies. Results: 19 out of 38 patients underwent ES and 19 AS. ES group average age was 64 years, and 67 in the AS group. Indications of ES were recurring diverticulitis in 12, colovesical fistula in 5 and colovaginal fistula in 2 cases. Indications of AS were perforations in 17 and intraabdominal abscesses in 2 cases. 89% of all ES were operated laparoscopically; average operation time in ES/AS was 96/89 minutes, average hospital stay was 17/14 days. 1 patient after ES and 5 after AS died. Significant difference was found between the groups with regard to the type of operation, frequency of colostomy creation and the need of blood transfusion but no significant difference was demonstrated in average hospital stay and mortality. Conclusion: Due to the lower morbidity and mortality rate as well as the benefits of laparoscopic approach, we should always opt for ES. No guideline for relative surgical indication exists: gastroenterologist and surgeon should make a personalized surgical plan. In our opinion, operation should be carried out if diverticulitis reoccurs while the patient is on strict diet. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2146–2152.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Lukovich, Balázs Kádár, Attila Jónás, Mehdi Sadatakhavi, Gábor Váradi, Krisztina Tari, and Péter Kupcsulik

Bevezetés: A flexibilis endoszkópia fejlődése az utóbbi években új minimálisan invazív technikákat teremtett, melyek segítségével a szövődmények esélye csökkenthető, a gyógyulás folyamata felgyorsítható. Az új módszerek egyike a flexibilis endoszkóppal végzett transgastricus beavatkozás, melynek során a gyomor falán ejtett metszésen keresztül a flexibilis eszköz a hasüregbe vezethető és ott különböző beavatkozások végezhetők el. Kísérletünk elsődleges célja transgatricus gastrojejunalis anastomosis készítése és a technikai nehézségek kimutatása volt, melyek kiküszöbölésével a későbbiekben ez az új módszer a mindennapokban is alkalmazható lenne. Módszer: A szerzők házi sertés gyomor-bél traktusának (gyomor és első néhány vékonybélkacs) felhasználásával élethű bioszintetikus modellt készítettek, melyet plexilapra rögzítettek. A kísérlet kivitelezéséhez két, egy munkacsatornás endoszkópot használtak. Első lépésként a gyomorfalon kb. 2 cm-es metszést ejtettek elektrokoagulátor és tűpapillotom segítségével. A nyíláson át az eszközt átvezetve idegentest-fogóval az első jejunumkacsot megragadták, a gyomorba húzták, majd a jejunumon is egy metszést ejtettek. A bélszéleket endoclipekkel rögzítették egymáshoz. Eredmények: A modell – élő állat felhasználása nélkül – alkalmasnak bizonyult a gyakorláshoz. Az anastomosis transgastricus úton történt elkészítése technikailag kivitelezhető volt. Habár a gyomron és a jejunumon a metszések könnyen kivitelezhetők voltak, a beavatkozás után az anastomosist megvizsgálva az nem volt elég biztonságosnak tekinthető. Következtetés: További kísérletek és új eszközök kifejlesztése szükséges az anastomosis biztonságos elkészítéséhez.

Restricted access