Search Results
You are looking at 11 - 20 of 23 items for
- Author or Editor: Rózsa Péter x
- Refine by Access: All Content x
The forms and stocks of secondary carbonate accumulations and the distribution of secondary carbonate content were investigated in 20 soil profiles from Nagy-hegy, Tokaj. The secondary carbonate content varied to a great extent under different lithological conditions. The frequency of carbonate crusts coating the coarse fragments to a thickness of 1–7 mm was especially conspicuous. In selected profiles the amount of secondary carbonates was analysed separately for three carbonate pools: in the fine earth (<2 mm), in carbonate crusts and other concentrations, and in the skeletal part of the soils (dominantly dacite blocks and boulders). In one profile a calculation was made of the calcium carbonate stocks (in kg m−2) in the separate fractions of the fine earth, the skeletal fraction and the carbonate crusts and concentrations. The values obtained for the distinct soil horizons were then summed for the whole profile above the continuous hard rock.
The loess deposits can be regarded as the primary source of calcium carbonate, but many types of secondary carbonate accumulations occurred in places where the loess deposits were completely eroded or the original surface of the soil was only preserved on terraces with retaining walls. The results suggest that the highest accumulation of calcium carbonate occurs in profiles where loess, redeposited loess or colluvial deposit covers weathered volcanic rocks (pyroxene dacite), resulting in lithological discontinuity.
The carbonate crusts consisted of 55–96 % (m/m) CaCO3, and the coarse fraction (dacite boulders and blocks) also had a higher calcium carbonate content (5–10 % m/m) than the non-weathered pyroxene dacite. The calcium carbonate stocks in Calcic accumulation horizons proved to be 2.5 times higher than in the overlying soil horizons.
The accumulation forms of carbonates in the soil profiles and the lack of loess deposits on the top of the soil profiles suggest that the calcium carbonate was accumulated in the transitional zone between the loess and the weathered volcanic rocks. This appears to have taken place under humid climatic conditions, unlike the recent climate, and can thus be regarded at least partially as the result of paleoecological processes.
A szerzők egy személygépkocsi-balesetben multiplex traumát szenvedett 63 éves beteg esetét ismertetik, akinél többszörös mellkasi és medencefractura mellett, a bal rekeszfél rupturája, következményes csepleszherniatio lépett fel. Urgens sebészi beavatkozásra nem volt szükség. A betegen állapotának stabilizálását követően, a tizedik napon electiven, laparoscopos úton, rekeszreconstructiót végeztek. A szerzők a laparoscopos megoldás helyét és jogosultságát elemzik a traumás rekeszsérv ellátásában.
Quartz grains from the Ries impact structure containing shock-induced microstructures were investigated using Scanning Electron Microscopy in cathodoluminescence (SEM-CL), secondary electron (SEM-SE) and back-scattered electron (SEM-BSE) modes as well as Mott–Seitz analysis. The purpose of this study is to evaluate the mechanism by which CL detects Planar Deformation Features (PDFs) in quartz, which is one of the most important indicators of shock metamorphism in rock-forming minerals. PDFs are micron-scale features not easily identified using optical microscopy or scanning electron microscopy. The CL spectrum of PDFs in quartz that has suffered relatively high shock pressure shows no or a relatively weak emission band at around 385 nm, whereas an emission band with a maximum near 650 nm is observed independent of shock pressure. Thus, the ~385 nm intensity in shocked quartz demonstrates a tendency to decrease with increasing shock metamorphic stage, whereas the 650 nm band remains fairly constant. The result indicates that the emission band at 385 nm is related to the deformed structure of quartz as PDFs.
Obsidian samples from different localities of various geologic settings (Armenia, Hungary, Iceland, Mexico, Slovakia and Turkey) were analyzed by particle induced gamma-ray emission (PIGE) technique and laser ablation-inductively coupled plasma-mass spectrometry (LA-ICP-MS). Samples from Mexico and Iceland show higher alkali and REE content as well as higher Nb and Ta abundances than the other samples. Discrimination diagrams show samples from Mexico and Iceland to belong to WPG. The position of the samples from the Tokaj Mts is also definite, and it corresponds to the expectation (VAG or VAG+syn-COLG fields). Using a Li-B diagram the obsidian samples can be distinguished according to their geographic distribution. By means of a Ce-Ti diagram, obsidian from the Tokaj Mts can be divided into three groups that may correspond to the archeometrical C2E, C2T and C1 groups. Phenocrysts in the obsidian samples from the Tokaj Mts, and the Aragats Mts (Armenia) were detected and analyzed by micro-PIXE (proton induced X-ray emission) method. In this way silicate minerals (zircon, pyroxene, biotite, plagioclase feldspars), ore minerals (chalcopyrite, pyrrhotite, pyrite), and other non-silicate mineral (anhydrite) were identified.
Absztrakt:
Az elmúlt évtizedben a gastrointestinalis kórképek diagnosztikája sokat változott. Az endoszkópos és képalkotó módszerek mellett előtérbe kerültek a gyorsan elvégezhető laboratóriumi diagnosztikus vizsgálatok is. Külön előnynek számít, ha a vizsgálat könnyen ismételhető, így a krónikus betegségek követésére, az esetleges fellángolások időben történő felismerésére is alkalmas lehet. A székletkalprotektin meghatározása, mely más országokban már a mindennapi diagnosztika része, hazánkban is egyre több helyen hozzáférhető. Összefoglaló közleményünkben bemutatjuk a székletkalprotektin-vizsgálat szerepét és megbízhatóságát a gasztroenterológiai kórképekben, különös tekintettel a gyulladásos bélbetegségekre, a bélrendszeri fertőzésekre, az irritábilisbél-szindrómára és egyes gyermek gasztroenterológiai kórképekre. A különböző betegségekben és helyzetekben használatos határértékeknek és az ezekhez tartozó specificitásnak és szenzitivitásnak a bemutatásával szeretnénk segíteni a klinikai orvosokat a helyes döntéshozatalban. Orv Hetil. 2019; 160(9): 322–328.
Állkapocsízületi diszfunkció kezelése skeletalis horgonylattal kombinált fogszabályozással
Skeletal anchorage combined orthodontic treatment of temporomandibular disorder
Temporomandibular disorder is the most common form of orofacial pain. Today it affects 15% of the adult population and 7% of adolescents. It is characterised by pain originating from the muscles and/or the temporomandibular joint and vocal symptoms accompanying jaw movements, as well as muscle fatigue, lockjaw and tooth wear. Chronic pain due to jaw dysfunction can lead to the deterioration of the patient’s psychological state and negatively affect their quality of life. As the temporomandibular joint is closely related to dentition, any modification of the existing bite must be taken into account from gnathological aspects. Orthodontic treatment can also be seen as a guided change of occlusion, and therefore the greatest possible attention should be paid to maintaining the stability of the temporomandibular joint (orthopaedic stability) when planning treatment, as this is closely related to joint health. If gnathological considerations are not met during treatment planning, altered bite position may lead to craniomandibular dysfunction; on the other hand, restoring stability may be an effective way to reduce symptoms. The aim of our case presentation and brief summary of the literature is to provide an overview of the pathology of temporomandibular joint complaints due to orthopaedic instability, the characteristics and symptomatology of stable and unstable occlusion, and the possible prevention and therapeutic options for temporomandibular joint dysfunction. Orv Hetil. 2024; 165(37): 1472–1477.
Kritikus állapotú, szeptikus felnőtt betegek antibiotikumkezelésének farmakokinetikai és farmakodinamikai megfontolásai
Pharmacokinetic and pharmacodynamic considerations of antibiotic therapy among critically ill adult patients with sepsis
A szepszis életet veszélyeztető, komplex klinikai állapot, melynek kezelése jelentős kihívást és számottevő költségráfordítást jelent a betegellátás számára. A szepszis által előidézett patofiziológiai változások jelentős mértékben megváltoztatják a gyógyszerek és a szervezet kölcsönhatását, megnehezítve az optimális gyógyszerelést. A kapillárisszivárgás jelensége, valamint az ellátás során alkalmazott folyadékterápia hatására megemelkedhet egyes antibiotikumok megoszlási térfogata. A hypalbuminaemia következtében megnövekedett szabad frakció a nagy fehérjekötődésű antibiotikumok gyorsabb eliminációját okozhatja. A megnövekedett perctérfogat és a vascularis ellenállás csökkenése a fiatalabb betegpopulációkban megnövekedett renalis clearance-t idézhet elő. A betegek nagyobb hányadában azonban a hipoperfúzió miatt szepszis indukálta akut veseelégtelenség jellemző, melynek hatására a renalis clearance csökken. A klinikai képet tovább árnyalja, ha vesepótló vagy extracorporalis membránoxigenizációs kezelést alkalmazunk. Az antibiotikumok fizikai-kémiai jellemzői meghatározzák, hogy a patofiziológiai változások milyen mértékben befolyásolják az egyes gyógyszermolekulák farmakokinetikai paramétereit. A várttól eltérő gyógyszer-expozíciót előidéző folyamatok ellensúlyozására a farmakokinetikai-farmakodinamikai indexek, valamint a fizikokémiai értékek ismeretében többféle klinikai stratégia áll rendelkezésre. A terápia racionális szempontok szerint történő személyre szabásával és a terápiás gyógyszerszint monitorozásával növelhető a hatékonyság, és csökkenthető az antibiotikumrezisztencia kialakulásának esélye. Orv Hetil. 2024; 165(11): 403–415.
Absztrakt
A mucosalis melanomák csoportjába tartozó primer gastrointestinalis (GI) melanomák előfordulása igen ritka. Az összes malignus melanomát tekintve – azok mintegy 5%-át teszik ki – legnagyobb részük (3%) a rectumban található. A prognózis rossz, az átlagos 5 éves túlélés rectalis melanoma esetén 10–20%. Közleményünkben három esetet mutatunk be. 1. A 68 éves férfi kórszövettanilag igazolt rectummelanoma miatt került műtétre. Radikális műtéti és onkológiai kezelés után a műtétet követően három évvel a primer tumor áttétes manifesztációját igazolták a gyomorban. Radikális gyomorkiirtást követően onkológiai kezelés történt. 2. Az 59 éves férfi betegnél appendicitisre utaló tünetek miatt appendectomiát végeztünk. A kórszövettani vizsgálat az appendix melanomáját véleményezte. A kivizsgálás során a primer tumor a gyomorban volt, és áttéteket igazoltak a tüdőben is. 3. A 82 éves nőbeteg végbélfájdalom, nyákos, gyakori székürítés, széklettartási nehézség miatt jelentkezett ambulanciánkon. A rectum alsó harmadában primer melanoma malignum igazolódott multiplex hepaticus áttétekkel. Bemutatásra szánt eseteink leginkább azért igen figyelemreméltóak, mert a malignus melanoma rendkívül ritka lokalizációiról van szó, különösen igaz ez a háromból két esetben, melyekben a primer GI melanoma metastasisa is a GI traktusban volt fellelhető.
Impact material, especially magnetizable tiny grains (spherules, globules and platelets) of Barringer Meteor Crater (Arizona) was studied by combined nuclear analytical techniques. The samples were analyzed first by micro-proton-induced X-ray emission (PIXE) and deuteron-induced gamma-ray emission (DIGE) methods. In this way it was possible to determine the distribution of elements down to carbon. Using micro-synchrotron radiation X-ray fluorescence technique (SRXRF) we could determine medium and high atomic number trace elements such as the platinum-group metals. Our methodological developments made it possible for the first time to carry out quantitative analysis for more than 40 elements, providing new perspectives for the interpretation of the impact materials. Various compositions of the findings around the Barringer Crater were compared to analytical data of similar objects found in Carpathian Basin to elucidate their origin. This paper summarizes the more important results obtained by using ion beam microanalytical techniques.
Absztrakt:
Bevezetés: Ma már számos irodalmi adat bizonyítja, hogy a diabetes mellitus elősegíti a rosszindulatú daganatok kialakulását és terjedését, kedvezőtlenül befolyásolja a daganatos túlélést. Munkacsoportunk az elsők között vizsgálta a szájüregi malignus tumorok és a diabetes mellitus epidemiológiai összefüggéseit. A diabetes széles körű rapid terjedése miatt hosszú távú összehasonlító vizsgálatokat végeztünk szájüregi daganatos betegek körében. Eredményeinket a korábbi adatokkal összevetve elemeztük. Célkitűzés: Megvizsgálni a szájüregi daganatos betegek körében a diabetes mellitus előfordulási gyakoriságát és a különböző tumorlokalizációk incidenciáját. Módszer: Retrospektív diabetes- és emelkedett éhomi vércukorszintszűrést végeztünk 835 hisztológiailag igazolt szájüregi daganatos beteg körében. Vizsgáltuk a tumorok lokalizációját is. A kontrollcsoportot 587 tumormentes felnőtt képezte. Az adatokat összehasonlítottuk a 14 évvel ezelőtti eredményekkel. Eredmények: A szájüregi tumoros betegeknél diabetes mellitust 26,1%-ban, emelkedett éhomi vércukorszintet 20,8%-ban találtunk. A kontrollcsoportban ez az arány 10,8% és 11,1%, a különbség szignifikáns (p<0,05). A 14 évvel ezelőtti vizsgálatban a tumorosok 14,6%-a, a kontrollcsoport 5,6%-a volt diabeteses, és 9,7%-nak, illetve 5,5%-nak emelkedett volt az éhomi vércukorszintértéke. A jelen vizsgálat eredményei mind a tumoros, mind a kontrollcsoportban szignifikáns emelkedést mutatnak a korábbi adatokhoz viszonyítva. Az összehasonlító vizsgálatok alapján a tumorlokalizációt illetően a diabeteses rákos betegek körében az ajaktumorok tartós dominanciája figyelhető meg. Következtetések: A 2-es típusú diabetes előfordulási gyakorisága szignifikánsan emelkedik a szájüregi daganatosok körében, ezáltal nemcsak az érintett betegek életkilátásai romlanak, hanem sokkal nagyobb teher hárul az egészségügyi ellátórendszerre is. Szeretnénk felhívni a figyelmet a rendszeres szájüregi rákszűrés és az interdiszciplináris együttműködés fontosságára. Orv Hetil. 2018; 159(20): 803–807.
