Search Results
You are looking at 11 - 20 of 36 items for
- Author or Editor: Tamás Forster x
- Refine by Access: All Content x
Bevezetés: A noncompaction cardiomyopathia a myocardium kompaktálódásának hiányában kialakuló kórkép, amely a bal kamra diszfunkciójával jár együtt. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a balkamra-diszfunkció összehasonlító vizsgálata volt kétdimenziós echokardiográfia és háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia során noncompaction cardiomyopathiában. Módszer: Jelen tanulmányban hét, noncompaction cardiomyopathiában szenvedő beteget (62,9±8,5 év, három férfi) és 10, korban és nemben egyeztetett kontrollesetet (60,7±7,7 év, két férfi) vizsgáltak kétdimenziós echokardiográfia és háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia során a bal kamra funkciójának vizsgálata céljából. Eredmények: Emelkedett bal kamrai végdiasztolés és végszisztolés térfogatértékek, valamint csökkent bal kamrai ejekciós frakció volt igazolható noncompaction cardiomyopathia fennállása esetén. Valamennyi háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia során számított strainparaméter csökkentnek bizonyult noncompaction cardiomyopathia esetén a kontrollokhoz képest. A háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia során mért rotációs paraméterek a bal kamra apicalis és basalis szegmentumainak egyirányú mozgását („rigid body rotation”) igazolták noncompaction cardiomyopathiában. Következtetések: A bal kamra funkciója és szegmentumainak kontraktilitása lényegesen beszűkült noncompaction cardiomyopathiában. A bal kamrai csavarodás (twist) noncompaction cardiomyopathia fennállása esetén hiányzik. Orv. Hetil., 2013, 154, 1352–1359.
Egészséges, normális szív esetén a bal kamra bazális része szisztoléban az óramutató járásának megfelelően rotálódik, míg a szívcsúcs azzal ellentétes irányba mozdul el. Ezt a fajta facsaró-csavaró mozgást a szív csavarodásának (twist) nevezik. Ennek az összefoglaló jellegű közleménynek a célja a szív bal kamrai rotációjával és csavarodásával kapcsolatos fontos tudnivalók és vizsgálati lehetőségeinek bemutatása. Orv. Hetil., 2012, 153, 1547–1551.
A háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia egy új kardiális képalkotó diagnosztikus eljárás, amelynek segítségével a myocardialis mozgások a tér három irányában noninvazív módon elemezhetőek. Az összefoglaló közlemény célja ennek az új módszernek a bemutatása oly módon, hogy áttekintse a benne rejlő diagnosztikus lehetőségeket és a jelenleg még fennálló korlátozó tényezőket is. Orv. Hetil., 2012, 153, 1570–1577.
Absztrakt:
A szegedi cardiomyopathiás és ioncsatorna-betegek regiszterének létrehozásával az volt a cél, hogy a Szegedi Tudományegyetem Kardiológiai Központjában gondozott, cardiomyopathiában és ioncsatorna-betegségben szenvedő magyarországi betegpopuláció adatait sokrétűen elemezhessük. A regiszter a legfőbb primer cardiomyopathiák (hypertrophiás, dilatatív, restriktív, arrhythmogen jobb kamrai, bal kamrai non-compact, tako-tsubo cardiomyopathia) és ioncsatorna-betegség (hosszú és rövid QT-szindróma, Brugada-szindróma, katecholaminerg polimorf kamrai tachycardia) adatait gyűjti. Az adatbázisban szereplő betegségek közül a legtöbb beteg a hypertrophiás cardiomyopathiás betegcsoportba tartozik, amelyben 388 beteg szerepel. Hasonlóan népes a dilatatív cardiomyopathiás (310 beteg) és a hosszú QT-szindrómában szenvedő betegcsoport (111 beteg). A szegedi regiszter adatai a részletesebben elemzett HCM vonatkozásában lényegi mutatóit tekintve megegyeznek hasonló regiszterek adataival, mind morbiditási és mortalitási mutatói, mind főbb klinikai paraméterei szempontjából. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 101–105.
Absztrakt:
Pitvarfibrilláció fennállása esetén a thrombusképződés emelkedett rizikója áll fenn, mely a jobb szívfelet is érintheti. A jobb pitvari fülcse nehezen ábrázolható képlet; a jelen összefoglaló célja a rutinban elérhető echokardiográfiás vizsgálómódszerek bemutatása és az ezzel kapcsolatos klinikai adatok ismertetése. Orv Hetil. 2019; 160(12): 443–447.
Absztrakt:
A mindennapi klinikai gyakorlatban a hyponatraemia fogalma csaknem 100 éve ismert. Magyarországon az utóbbi 15–20 évben került előtérbe az irodalmi adatok szerint. Klinikai jelentősége fokozatosan növekszik, különös tekintettel súlyos, életveszélyes szövődményeire. A múlt század második felében egyre inkább bebizonyosodott a kórkép korai felismerésének, elkülönítő kórismézésének és hatékony kezelésének jelentősége. Mind a mai napig vannak még vitatott kérdések, eltérő álláspontok, főként az adekvát kezelést illetően. A betegség főleg az idősebb korosztályokat érinti, azokban is inkább a nőket, akik több különböző betegségben szenvednek egyidejűleg. Minden klinikai szakágban megfigyelhető – multidiszciplináris jelentőségű –, az intrauterin élettől kezdődően az elmúlásig végigkíséri a betegeket. Annak ellenére, hogy fatális szövődményeket okozhat, gyakran átsiklunk felette, nem vagy nem időben diagnosztizáljuk, nem vagy nem jól kezeljük a hyponatraemiában szenvedő betegeket. A szerzők 3 típusos hypotoniás hyponatraemiás esetet ismertetnek annak reményében, hogy felhívják a figyelmet ezen igen fontos kórkép menedzselésére. Orv Hetil. 2019; 160(8): 314–319.
Az aortabillentyű-szűkület anginiform panaszokkal járhat együtt szignifikáns koszorúér-szűkület hiányában is, amelynek hátterében microvascularis eltérések állhatnak. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja koronarográfiás felvételeken denzitometriás mérések segítségével meghatározott myocardialis perfúziós paraméterek számítása volt aortabillentyű-szűkületben szenvedő betegekben. Módszerek: A vizsgálatba 20, aortabillentyű-szűkületben szenvedő beteget vontak be (átlagos transaorticus gradiens: 47,4±15,2 Hgmm) és az eredményeiket 30 kontrollesethez hasonlították. A koronarográfia során a szignifikáns coronariaszűkületet valamennyi esetben kizárták. A koronarográfiás felvételeken a koszorúereknek megfelelően kijelölt régiókban, az idő-denzitás görbékből a myocardialis perfúziót jellemző kvantitatív paramétert számítottak a maximális denzitás (Gmax) és a maximális denzitás eléréséhez szükséges idő (Tmax) hányadosaként. Eredmények: Az aortabillentyű-szűkületben szenvedők csoportjában a háromér-átlag Gmax/Tmax érték szignifikánsan alacsonyabb volt a kontrollcsoport értékéhez képest (2,55±1,02 1/s vs. 3,39±1,09 1/s, p<0,01). Következtetések: A denzitometria során koronarográfiás felvételeken meghatározott myocardialis perfúziót jellemző Gmax/Tmax értéke csökkent aortabillentyű-szűkületben szenvedő betegekben a kontrollesetekhez képest. Orv. Hetil., 2012, 153, 1256–1262.
Bevezetés: Ismert tény, hogy a myocardialis perfúzió és a bal kamra funkciója között összefüggés mutatható ki. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre keresték a választ, vajon milyen kapcsolat áll fenn az ST-elevatióval járó myocardialis infarctus invazív ellátását követően a koronarográfiás felvételeken videodenzitometria során meghatározott myocardialis reperfúziót jellemző paraméterek és a mágneses rezonanciás képalkotás során vizsgált kései balkamra-funkció között. Módszer: A vizsgálatba 25 ST-elevatióval járó myocardialis infarctuson átesett beteget vontak be. Az invazív ellátást követően a koronarográfiás felvételeken a myocardialis (re)perfúziót jellemző kvantitatív paramétert számítottak a maximális denzitás (Gmax) és a maximális denzitás eléréséhez szükséges idő (Tmax) hányadosaként. Az ST-elevatióval járó myocardialis infarctust követően 387±262 nappal valamennyi esetben mágneses rezonanciás vizsgálat történt a bal kamra funkciójának meghatározása céljából. Eredmények: Szignifikáns korreláció volt igazolható a kései bal kamrai ejekciós frakció és az érmaszkolással mért Gmax (r = 0,40, p = 0,05) és Gmax/Tmax között (r = 0,41, p = 0,04). Következtetések: A denzitometriás Gmax/Tmax szoros összefüggést mutat a kései balkamra-funkció mértékével ST-elevatióval járó myocardialis infarctust követően. Orv. Hetil., 2014. 155(5), 187–193.
Veleszületett szívbetegségek 60 éves kor felett.
Eredmények a CSONGRAD Regiszterből
Congenital heart diseases in patients above the age of 60 years.
Results from the CSONGRAD Registry
Bevezetés: A gyermekkardiológia, az intervenciós kardiológia és a szívsebészet fejlődésével a felnőtt congenitalis szívbetegek száma és a populáció átlagéletkora is nő. A populáció átlagéletkorának növekedésével azonban gyakoribb a társbetegségek megjelenése, amelyek új diagnosztikai és kezelésbeli nehézségeket jelentenek ebben a komplex betegcsoportban. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a fontosabb klinikai és echokardiográfiás paraméterek összehasonlítása volt az általunk gondozott 40 év alatti, 40 és 59 éves kor közötti és a 60. életévüket betöltött felnőtt congenitalis szívbetegek esetén. Módszer: Összesen 346 beteg adatait dolgoztuk fel, közülük 154 beteg volt 40 év alatti, 133 beteg volt 40 és 59 éves kor közötti, és 59 beteg töltötte be a 60. életévét. A vizsgálatba minden olyan felnőtt congenitalis szívbeteget bevontunk, akinél ambuláns vizsgálat történt. A fizikális vizsgálat részeként meghatároztuk a szívelégtelenség New York Heart Association (NYHA) szerinti funkcionális stádiumát, elektrokardiográfia, echokardiográfia és 6 perces sétateszt is történt. Eredmények: 40 éves kor felett szignifikánsan nagyobb arányban fordultak elő NYHA III–IV. funkcionális stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegek, szignifikánsan nagyobb volt azoknak a betegeknek az aránya, akik bal kamrai ejekciós frakciója 55%-nál alacsonyabb volt, és a társbetegségek gyakorisága is nagyobb volt ebben a csoportban. A ritmuszavarok előfordulási aránya hasonló volt minden korcsoportban, de emelkedő tendenciát lehetett látni az életkor előrehaladtával. Következtetés: A felnőtt korú, congenitalis szívbetegséggel élő betegeknél az életkor növekedésével társbetegségek jelenhetnek meg, amelyek hatással vannak az alapbetegségükre, prognózisukra. A betegek utánkövetésére jelenleg alkalmazott vizsgálómódszerek mellett egyéb vizsgálatok bevezetésére lehet szükség a reoperáció, az intervenció vagy az esetleges szívtranszplantáció idejének kiválasztásában. Orv Hetil. 2023; 164(6): 219–226.
Absztrakt:
Bevezetés: Az ST-elevációval járó szívinfarktusban (STEMI) a panasz kezdetétől az ér megnyitásáig eltelt idő (teljes ischaemiás idő = TIT) jelentősége a szívizommentés tekintetében jól ismert. Célkitűzés: A magyarországi, ST-elevációval járó szívinfarktusos betegeknél a TIT meghatározása és prognosztikus jelentőségének vizsgálata Magyarországon. Módszer: A szívinfarktusos betegek klinikai paramétereit, ellátásuk adatait az ellátók 2014. január 1-je óta kötelező jelleggel rögzítik a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter rendszerében. 2014. január 1. és 2016. március 31. között 27 157 beteg 28 408 infarktusos eseményének adata került rögzítésre. Vizsgálatunkban 7146, STEMI miatt kezelt beteg szerepelt, akiknél a panasz kezdetétől számított 24 órán belül percutan coronariaintervenció (PCI) történt, és ismertek voltak a részidők. Eredmények: Az utánkövetés átlaga 740 ± 346 nap volt. A TIT mediánja 260 perc, ezen belül a leghosszabbnak a prehospitális időt találtuk (medián 205 perc). A TIT befolyásolta a túlélést: amennyiben ez az idő 400 percnél rövidebb volt, akkor a 30 napos, illetve az 1 éves halálozás 7,5%, illetve 12,2% volt. Az ennél hosszabb idő esetén 9,2%, illetve 19,7% halálozási értékeket találtunk. A többváltozós elemzéskor rövid (<30 nap), közép- (30–364 nap) és hosszú távú (≥365 nap) túlélést vizsgáltunk. A diabetes a rövid, míg a kóros kreatininérték, a súlyos koszorúérstatus a rövid és a középtávú túlélést befolyásolta. A PCI a közép- és a hosszú távú túlélés szempontjából volt jelentős. A megelőző myocardialis infarctus és a TIT a hosszú távú túlélést befolyásolta szignifikáns mértékben. Következtetések: A TIT Magyarországon hosszú, az időveszteség döntő része a prehospitális időszakra esik. A TIT önálló prognosztikai tényező, az időveszteség csökkentése javíthatja a betegek késői életkilátásait. Orv Hetil. 2018; 159(27): 1113–1120.
