Search Results

A szepszishez társuló encephalopathia a szisztémás gyulladásos reakció korai szakaszában jelentkező, gyakori, de klinikai szempontból elhanyagolt tünete. A szisztémás szepszis okozta diffúz agyi működészavar, újabb elnevezés szerint a szepszishez társuló encephalopathia (sepsis-associated encephalopathy – SAE) változatos megjelenésű lehet: az átmeneti, reverzíbilis encephalopathiával jellemezhető formától egészen a visszafordíthatatlan agyi károsodással járó súlyos formáig terjedhet a klinikai spektrum. A jelen közleményben a hazai és a nemzetközi szakirodalom áttekintése alapján össze kívántuk foglalni a kórkép kórélettani hátterét, a leggyakrabban előforduló klinikai tüneteket és a kezelés lehetséges módjait. Fel kívántuk hívni a figyelmet arra, hogy szepszisben a különböző súlyosságú tudatzavar az egyik legkorábbi figyelmeztető tünet, ezért a szepszis szempontjából veszélyeztetett betegekben felismerése nagy klinikai jelentőségű.

A reexpanziós tüdőödéma (RPE) egy ritkán előforduló kórállapot, amely rendszerint a krónikusan kollabált tüdő reexpanziója után jelentkezik. A klinikai manifesztáció széles skálán mozog a tünetmentes betegtől a halálos kimenetelig, amely utóbbi akár az esetek 20%-ában is előfordulhat. A patofiziológiai háttér komplex és máig nem teljesen tisztázott. Az ismert kockázati tényezők szem előtt tartásával és azok lehetőség szerinti kiküszöbölésével akár el is kerülhető az RPE kialakulása. Ez az összefoglaló megpróbál áttekintést adni a jelenlegi ismereteinkről, az RPE hátteréről, a terápiás lehetőségekről. Orv. Hetil., 2010, 41, 1708–1711.

Tenyészedény-kísérletben savanyú homoktalajon (Nyírlugos) és savanyú agyagos vályogtalajon (Ragály) hat nyersfoszfát (algériai, floridai, é-karolinai, szenegáli, marokkói nyersfoszfát és hyperfoszfát) hatását vizsgáltuk a bokrosodáskori tavaszi árpa hajtástömegére, P-koncentrációjára és P-felvételére. Standard P-forrásként szuperfoszfátot alkalmaztunk. Külön kezelésben a szuperfoszfát mellett adagolt CaCO₃ hatását is tanulmányoztuk.

A kísérlet átlagában az árpa hajtástömege csaknem kétszerese volt a kolloidban gazdag ragályi agyagos vályogtalajon (3,69 g•edény^-1), mint a kolloidban szegény nyírlugosi homoktalajon (1,90 g•edény^-1). P-felvétele viszont az agyagos vályogtalajon a kísérlet átlagában csak 25%-kal volt nagyobb (13,0 mg P•edény^-1), mint a homoktalajon (10,4 mg P•edény^-1). Ennek oka a ragályi talajhoz képest a nyírlugosi talajon nőtt árpahajtásnak a nyersfoszfátkezelésekben kapott átlagosan csaknem 0,1%-kal nagyobb, a szuperfoszfát- és a szuperfoszfát+CaCO₃-kezelésben 0,2–0,3%-kal nagyobb P-koncentrációja volt.

A nyersfoszfátféleségek függvényében, mindkét talajon, a hatóanyag-azonosság elvén beállított 0–100–400–1600 mg összes P₂O₅•kg^-1 adagok hatására eltérő Phatások jelentkeztek. A hozamtöbbletekben és P-felvételben megnyilvánuló P-hatás különbségek szoros összefüggést mutattak az egyes nyersfoszfátok P-oldékonyságában megnyilvánuló különbségekkel. Így mindkét talajon a kiváló természetes oldékonyságú algériai nyersfoszfátkezelés eredményezte a legnagyobb terméstöbbleteket és P-felvételt. Szintén hatékonynak bizonyult a hyperfoszfát, a marokkói és az é-karolinai nyersfoszfát. A másik végletet a kis fajlagos felülettel, alacsony Poldhatósággal, kis mésztartalommal rendelkező szenegáli, és részben a floridai nyersfoszfát jelentette. A nyersfoszfátok közötti különbségek jól jellemezhetők a relatív agronómiai hatékonysággal (RAE%) is, amikor a nyersfoszfát hatását egy vízoldható P-műtrágya – kísérletünkben szuperfoszfát (SSP) – hatásához víszonyítjuk. A két talaj, és az árpa hajtástömege, ill P-felvétele alapján számolt RAE% átlagában, a nyersfoszfátok relatív agronómiai hatékonyságának sorrendje megegyezik a nyersfoszfátok semleges ammónium-citrátban mért oldhatósági sorrendjével.

A nyersfoszfát oldhatósága és a bokrosodáskori tavaszi árpa hajtástömege, illetve P-felvétele közötti összefüggést vizsgálva mindkét talajon a leglazább összefüggést akkor kaptuk, ha a kijuttatott P-adagokat az összes-P-tartalom alapján adtuk meg, a legszorosabbat pedig akkor, amikor a nyersfoszfátok semleges ammóniumcitrát oldható P-frakciójával kijuttatott mennyiségeket vettük figyelembe. Ez, vala-mint a nyersfoszfátok relatív agronómiai hatékonysági sorrendje arra enged következtetni, hogy kísérletünkhöz hasonló körülmények között a semleges ammóniumcitrát a legjobb extrahálószer a vizsgált nyersfoszfátok közötti P-oldhatósági sor-rend megállapításához.

Az egyes nyersfoszfátok hatását külön-külön vizsgálva a tavaszi árpa Pfelvételére megállapítható, hogy a P-hatás különbségek szoros összefüggést mutattak az egyes nyersfoszfátok tulajdonságaiban (P-oldékonyság, fajlagos felület, CaCO₃-tartalom) meglévő különbségekkel mindkét talajon.

A pot experiment was set up using acidic sandy soil from Nyírlugos and acidic clay loam soil from Ragály to investigate the effect of five types of rock phosphates (from Algeria, Florida, N. Carolina, Senegal and Morocco) and hyperphosphate on the shoot yield, P concentration and P uptake of spring barley at tillering. Superphosphate was used as the standard P source. The effect of applying CaCO₃ in combination with super-phosphate was also examined in a separate treatment.

Averaged over the experiment, the shoot yield of barley was almost twice as high on the colloid-rich clay loam soil from Ragály (3.69 g•pot^-1) as on the colloid-poor sandy soil from Nyírlugos (1.90 g•pot^-1). The P uptake, however, was only 25% higher on average on the clay loam soil (13.0 mg P•pot^-1) as on the sandy soil (10.4 mg P•pot^-1). This could be attributed to the fact that on the Nyírlugos soil the P concentration of the barley shoots was almost 0.1% higher on average in the rock phosphate treatments and 0.2–0.3% higher in the superphosphate and superphosphate+CaCO₃ treatments.

Diverse P effects were observed on both soils when total P₂O₅ rates of 0–100–400– 1600 mg•kg^–1, adjusted on the principle of active agent equivalence, were applied using the different rock phosphate types. The differences between the P effects manifested as yield surpluses and P uptake exhibited a close correlation with differences in the P solubility of the different rock phosphates. On both soils the Algerian rock phosphate, which had excellent natural solubility, gave the greatest yield surpluses and P uptake on both soils. Hyperphosphate and the rock phosphates from Morocco and N. Carolina were also efficient. The other extreme was represented by the rock phosphates from Senegal and, to a certain extent, from Florida, which had low specific surface area, poor P solubility and low CaCO₃ content. The differences between the rock phosphates can also be described in terms of relative agronomic efficiency (RAE%), when the effect of the rock phosphate is compared with that of a water-soluble P fertilizer, in the present case superphosphate (SSP). Averaged over the two soils and over RAE% values calculated in terms of barley shoot yield or P uptake, the ranking of the rock phosphates based on RAE was the same as that based on their solubility in neutral ammonium citrate.

When correlations were analysed between the solubility of rock phosphate and the shoot yield or P uptake of spring barley at tillering, the loosest correlations on both soils were observed when the P rates applied were given in terms of total P content and the closest when the quantities were expressed as the P fraction soluble in neutral ammonium citrate. Together with the ranking of the rock phosphates on the basis of relative agronomic efficiency, this suggests that under conditions similar to those of the present experiments the best extracting agent for determining the P solubility of rock phosphates is neutral ammonium citrate.

When the effects of the individual rock phosphates on the P uptake of spring barley were examined separately, the differences in P effects were found to exhibit a close correlation with differences in the various properties of the rock phosphates (P solubility, specific surface, CaCO₃ content) on both soils.

A fej-nyaki daganatok ma Magyarországon a 4. leggyakoribb daganatos betegségek. Az etiológiai faktorokat tekintve vezető tényező a dohányzás és az alkoholfogyasztás. Ezek hiányában a HPV-pozitivitás számít oki tényezőnek. Az eredményes kezelés egyénre szabottan ötvözi a sebészi, kemo-, sugár- és immunterápiát. Munkánkban a kemoterápiás szerek mellékhatásprofiljának szűkítését próbáltuk csökkenteni két ismert és széles körben használt kemoterapeutikumot, ciszplatint és mitomicin C-t tartalmazó, új nanotechnológiai gyógyszerbeviteli rendszer kialakításával. A poli(vinil-alkohol)-tartalmú szintetikus polimerből gyógyszerbeviteli rendszert alakítottunk ki, mely tartalmazza a ciszplatin vagy mitomicin C kemoterapeutikumot. A nanotechnológiai gyógyszerleadó rendszer a célterületre való bevitel után a hatóanyagot koncentrációfüggő mennyiségben, időkontrolláltan adja le a kívánt hatás eléréséhez. Vizsgált szintetikus polimerünk a mukoadhezív, biokompatibilis, biodegradábilis tulajdonságait kiaknázva a hatóanyag leadása után eliminálódik. Ez a korszerű nanotechnológiai gyógyszerbeviteli rendszer egy új lokális kemoterápia lehetőségét veti fel, mellyel nagy fokban csökkenthetjük a kemoterápiás szerek ismert, sok esetben a kemoterápiás kezelés felfüggesztését okozó, súlyos, életet veszélyeztető mellékhatásait. Orv Hetil. 2024; 165(10): 370–378.

Bár a fiúgyermekeket, illetve a fertilis korú férfiakat érintő daganatos megbetegedések száma világszerte emelkedik, az onkológiai kezelések eredményessége folyamatosan javul. Ennek következtében jelentősen felértékelődött a terápiát követő életminőség, és ezen belül, kiemelten, a nemzőképesség megőrzése. Magyarországon még nem áll rendelkezésre egységes fertilitásprezervációs szakmai irányelv, betegirányítási rendszer és dedikált infrastruktúra. A szerzők áttekintik a legfrissebb, irányadó nemzetközi és hazai szakirodalmi adatokat, és elemzik az érintett szakterületeken szerzett hazai tapasztalatokat. Ezek ismeretében írnak a fiúgyermekek és a fertilis korú férfiak onkológiai kezelésének fertilitási kockázatairól, a számukra elérhető nemzőképességi prezervációs módszerekről, külön kitérve a prae-, illetve peripubertas-korú fiúkra, valamint a heredaganatok esetén alkalmazható eljárásokra. Eredményeik multidiszciplináris szemléletet tükröző ismertetése szakmai ajánlás alapját képezheti. Pubertas utáni életkorú férfiaknál a fertilitás megőrzésének leghatékonyabb módja az onkológiai kezelést megelőző spermium-mélyfagyasztás, melyet ejakulációs képtelenség esetén asszisztált ejakulációs technikák vagy sebészi spermiumnyerés egészíthet ki. Adolescens korú férfiaknál is lehet spermium-mélyfagyasztás, de ez a mintaadás miatt sokszor nehézségbe ütközik. Ilyen esetekben, illetve prae- vagy peripubertaskorban (ejakuláció hiányában) műtéti úton nyert hímivarsejtek vagy spermatogenetikus őssejtek krioprezervációja végezhető. A spermatogenetikus őssejtek vonatkozásában a későbbi felhasználás lehetőségei jelenleg experimentális jellegűek. Speciális megközelítést igényelnek a heredaganatos páciensek. Megállapításaik alapján egyértelműen szükséges egy egységes szakmai irányelv szerint, az andrológiai és onkológiai team szoros együttműködésén alapuló fertilitásprezervációs rendszer kialakítása, amelyhez a megfelelő hely biztosítása, a humánerőforrás képzése mellett az infrastrukturális, finanszírozási és jogi környezet megteremtése is szükséges. Tekintve, hogy hazánkban az onkológiai kezelésre szoruló fiúgyermekek és fertilis korú férfiak nemzőképesség-megőrzésének mértéke elmarad az ideálistól, egyéni és társadalmi szempontból is kiemelten fontos, hogy a legkorszerűbb eljárásokhoz az érintett betegek megfelelő helyen és módon hozzáférjenek. Orv Hetil. 2023; 164(51): 2016–2023.

1958-ban Verner és Morrison írta le az elnevezésében a vizes hasmenésre, hypokalaemiára és achlorhydriára utaló szindrómát (watery diarrhea, hypokalaemia, achlorhydria – WDHA). A nagy mennyiségű vazoaktív intestinalis peptidet (VIP) termelő VIPomák rendszerint a hasnyálmirigyből származnak. A tipikus tünetek fontos szerepet játszanak a VIPoma diagnózisában. A hasmenés a diagnózis felismerése előtt évekig perzisztálhat. A kezeletlen WDHA-szindróma a hosszabb ideig fennálló exsiccosis, illetve az elektrolit- és sav-bázis háztartás zavara miatt krónikus veseelégtelenséghez vezethet, ami a betegség lefolyását súlyosbíthatja. Specifikus marker (VIP) meghatározása érzékeny módszer a kórisme felállításához. A felismerésben segítséget nyújt az endoszkópos ultrahang, komputertomográfia, mágneses rezonancia és főleg a szomatosztatinanalógokkal végzett szcintigráfiás vizsgálat. A kezelési lehetőségek közé tartozik a daganat reszekciója, a kemoterápia és a tünetek csökkentése érdekében a szomatosztatinanalógok alkalmazása. A korai diagnózis és kezelés kedvezően hathat a betegek életben maradására. A VIPomák társulhatnak az 1-es típusú multiplex endokrin neoplasia (MEN-1) szindrómához.

Bevezetés: A szürkehályog-műtétek eredményeinek javítására kifejlesztett femtolézer-asszisztált szürkehályog-műtétek tökéletesítésére nagy energiák összpontosulnak. Célkitűzés: A femtolézer-asszisztált szürkehályog-műtétek során alkalmazott új, 2.16-os vezérlőszoftverrel és a módosított kezelési maszkkal (SoftFit^®) nyert tapasztalatok értékelése. Módszer: A 2.16-os szoftvert és az új kezelési maszkot 100 páciens 100 szemén alkalmazták femtolézer-asszisztált szürkehályog-műtétek során. Eredmények: A megújult rendszerrel a femtolézeres előkezelés 45–60 másodpercre csökkent. Az új kezelési maszk kisebb mérete könnyebb illesztést tett lehetővé akár gyermekszemen is. A maszkot rögzítő szívóerő 40–50 Hgmm-ről 16–20 Hgmm-re csökkent. A subconjunctivalis suffusio aránya 40%-ról 15–20%-ra csökkent, súlyossága mérséklődött. Szaruhártyaredők nem jelentkeztek, a szabadon lebegő capsulotomiák aránya 30%-ról 97%-ra nőtt. A lézerkezeléshez szükséges energia csaknem 50%-kal csökkent. A tervezettnek megfelelő cornealis sebek könnyen megnyithatóak és pontosan záródóak voltak. Következtetések: A SoftFit^® kezelési maszk és az új szoftver a femtolézer-asszisztált szürkehályog-műtétek alkalmazási lehetőségeit bővítette, lehetővé téve a gyermekkori szürkehályog-műtétekben történő alkalmazást. A fejlesztések a módszer biztonságosságát és kiszámíthatóságát tovább növelték. Orv. Hetil., 2015, 156(6), 221–225.

Kinetoplastids are flagellated protozoa, including principally free-living bodonids and exclusively parasitic trypanosomatids. In the most species-rich genus, Trypanosoma, more than thirty species were found to infect bats worldwide. Bat trypanosomes are also known to have played a significant role in the evolution of T. cruzi, a species with high veterinary medical significance. Although preliminary data attested the occurrence of bat trypanosomes in Hungary, these were never sought for with molecular methods. Therefore, amplification of an approx. 900-bp fragment of the 18S rRNA gene of kinetoplastids was attempted from 307 ixodid and 299 argasid ticks collected from bats, and from 207 cimicid bugs collected from or near bats in Hungary and Romania. Three samples, one per each bat ectoparasite group, were PCR positive. Sequencing revealed the presence of DNA from free-living bodonids (Bodo saltans and neobodonids), but no trypanosomes were detected. The most likely source of bodonid DNA detected here in engorged bat ectoparasites is the blood of their bat hosts. However, how bodonids were acquired by bats, can only be speculated. Bats are known to drink from freshwater bodies, i.e. the natural habitats of B. saltans and related species, allowing bats to ingest bodonids. Consequently, these results suggest that at least the DNA of bodonids might pass through the alimentary mucosa of bats into their circulation. The above findings highlight the importance of studying bats and other mammals for the occurrence of bodonids in their blood and excreta, with potential relevance to the evolution of free-living kinetoplastids towards parasitism.

Absztrakt

Bevezetés: Az elhízásban számos tényező játszik szerepet, ezek között az agy megváltozott működésének is jelentőséget tulajdonítanak. A kutatások egyik fontos területe a táplálkozás és anyagcsere központi szabályozásának vizsgálata, mivel a kapcsolódó betegségek – elhízás, kóros soványság, diabetes mellitus, metabolikus szindróma – a modern társadalmak egészségügyi ellátására egyre növekvő terhet rónak. Az e megbetegedések hátterében álló patofiziológiai elváltozások, de ma még az egészséges szervezet centrális regulációs mechanizmusai sem ismertek kellő mértékben. E működések jobb megértését szolgálják a manapság egyre szélesebb körben alkalmazott funkcionális MR- (fMRI) vizsgálatok. Jelen kísérleteinkben kövér betegek és egészséges kontrollszemélyek ízingerlés kiváltotta agyi fMRI-aktivitásváltozásait tanulmányoztuk. Módszerek: A vizsgálatban 10 elhízott és 10 egészséges, hasonló kor- és nemi megoszlású önkéntes alany vett részt. Az ízingerek a következők voltak: 0,1 M nádcukor (kellemes), 0,5 mM koncentrációjú kinin-hidroklorid (kellemetlen) és vaníliaízesítésű folyékony tápszer (Nutridrink; magas kalóriatartalmú komplex íz). Az ízoldatokat PVC-csövön, 5–5 ml térfogatban juttattuk az alanyok szájüregébe. Öblítésként és semleges ingerként desztillált víz szolgált. A képalkotás során, 3T térerőn, standard Echo Planar Imaging (EPI) szekvenciát alkalmaztunk. Az adatok utófeldolgozása az FMRIB Software Library (FSL) programcsomaggal történt. Eredmények: Az ízingerlés kiváltotta agyi aktiváció jellemzően különbözött a két csoportban. A kövér betegek több kérgi és kéreg alatti struktúrában mutatkozó nagy jelintenzitásával összehasonlítva a kontrollokban kevesebb agyterület mérsékeltebb aktivációját tapasztaltuk. Következtetés: Jelen fMRI-vizsgálataink a kellemes és kellemetlen ízingerek hatására kövérek és egészségesek számos agyterületén létrejövő eltérő aktivációra világítottak rá. Eredményeink alapján a módszer segíthet az elhízás központi idegrendszeri tényezőinek pontosabb megismerésében, és hosszú távon hozzájárulhat hatékonyabb testsúlycsökkentő terápiák kifejlesztéséhez is.

A heveny hasnyálmirigy-gyulladás, mint az egyik leggyakoribb akut emésztőszervi kórkép, amelyet szignifikáns morbiditás és mortalitás jellemez, korszerű és bizonyítékokon alapuló kezelési útmutatót igényel. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport célul tűzte ki, hogy a jelenleg elérhető nemzetközi irányvonalakat, illetve evidenciákat alapul véve az akut pancreatitis konzervatív és sebészi kezelésének kulcskérdései vonatkozásában bizonyítékalapú irányelveket fogalmazzon meg. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport által kijelölt előkészítő és konzulens munkacsoport lefordította, és ahol szükségesnek találta, kiegészítette és/vagy módosította a nemzetközi irányelveket. Összesen 11 témakörben (Diagnózis és etiológia, Prognózis, Képalkotók, Folyadékterápia, Intenzív kezelés, Fertőzéses szövődmények megelőzése, Táplálás, Epeúti beavatkozások, Endoszkópos retrográd cholangiopancreatographiát követő pancreatitis, Intervenció indikációi, időzítése és stratégiája nekrotizáló pancreatitisben, Cholecystectomia [vagy endoszkópos sphincterotomia] időzítése) 42 releváns kérdést állított össze. Az evidencia osztályozását az UpToDate^® rendszere alapján határozta meg. Az irányelvek a 2014. szeptember 12-ei konszenzustalálkozón kerültek bemutatásra és megvitatásra. A résztvevők 25 kérdést csaknem teljes egyetértéssel (95% felett), míg 17 kérdést erős egyetértéssel (70% felett) fogadtak el. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport jelen kezelési irányelve az első, bizonyítékon alapuló akut pancreatitiskezelési útmutató hazánkban. Az irányelv komoly segítséget nyújt az akut pancreatitis oktatásához, a mindennapi betegellátáshoz és a megfelelő finanszírozás kialakításához, ezért a szerzők bíznak abban, hogy ezen irányelvek minél szélesebb körben alapreferenciaként szolgálnak majd majd Magyarországon. Orv. Hetil., 2015, 156(7), 244–261.