Search Results

You are looking at 11 - 14 of 14 items for

  • Author or Editor: Tibor Géczi x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors:
József Furák
,
Zsolt Szabó
,
Theodor Horváth
,
Tibor Géczi
,
Balázs Pécsy
,
Tibor Németh
,
Aurél Ottlakán
,
Zsolt Molnár
, and
György Lázár

Absztrakt

Célkitűzés: A VATS-lobectomiákkal szerzett tapasztalatok növekedésével egyes centrumokban egyre gyakoribbá váltak az úgynevezett nem intubált VATS-lobectomiák (non-intubated thoracic surgery – NITS), amelynek során a beteget nem intubálják, nem relaxálják, hanem a műtét a beteg spontán légzése mellett történik. Munkánkban az egy metszésből elvégzett NITS-VATS lobectomiával szerzett tapasztalatainkat ismertetjük. Betegek, módszer: 2017. január 24. és 2017. március 10. között 16 betegnél (nyolc nő és nyolc férfi) végeztünk NITS-VATS uniportal lobectomiát tüdőrák indikációval. Átlagéletkor 59,6 év (42–73). Átlagos FEV1 87,7% (62–109). Átlagos body mass index 27,1 (18,8–32,8). A betegek a beavatkozást megelőzően benzodiazepinpremedikációt, a metszéshez helyi érzéstelenítést (lidokain), majd bupivakain intercostalis és vagusblokádot kapnak. Rutinmonitorozás mellett bispectral index (BIS-) vezérelt célkontrollált intravénás (TCI) propofolszedációt végzünk, laringealis maszk segítségével. A bőr- és lágyrész-metszés az axillaris vonalban, az ötödik bordaközben történik. Ezen keresztül végezzük a kamera bevezetését, a reszekcióhoz szükséges manipulációt, a lebeny eltávolítását és a mellkasi drén behelyezését is. A műtét során teljes atelectasia érhető el. Az eltávolított lebenyek megoszlása a következő: hét jobb felső, kettő középső, egy jobb alsó, egy jobb alsó + felső lebeny gépi ékreszekció, öt bal alsó. A reszekciót követően kiterjesztett mediastinalis sampling vagy blokkdissectio történik. Eredmények: Perioperatív mortalitás nem volt. Egy esetben sem kellett a beteget a műtét során intubálni. Átlagos műtét idő 96,5 perc (80–120), az átlagos drenálási idő 2,9 nap (2–8) volt. Tartós átszívás 1/16 (6,25%). A műtét utáni időszakban egy betegnél lázat, egy betegnél subcutan emphysemát és egy esetben tüdőgyulladást észleltünk. Egy betegnél kellett recidív légmell miatt mellkascsövezést végeznünk. Az eltávolított laesiók szövettani megoszlása a következő: egy bal alsó lebenyi teljes atelectasiát okozó endobronchialis hamartochondroma, egy gyulladás, illetve 10 adenocarcinoma, két laphámrák, egy carcinosarcoma és egy típusos carcinoid. A 14 malignus daganat stádiummegoszlása a következő: nyolc IA, kettő IB, egy IIA, kettő IIB, egy IIIA. Az eltávolított mediastinalis nyirokcsomók átlagos száma 12 (7–20). Következtetés: A nem intubált (NITS) VATS-lobectomia biztonsággal elvégezhető beavatkozás, amely során az onkológiai elveket teljes egészében érvényesíteni lehet. A műtét utáni mellkasdrenálási idő rövidebb, ami a műtét során elérhető teljes atelectasiának tudható be.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tibor Németh
,
Balázs Pécsy
,
Tibor Géczi
,
Katalin Sas
,
László Szpisjak
,
Anna Rieth
,
Valéria Kiss
,
Ferenc Szőnyegi
,
László Tiszlavicz
,
Tamás Zombori
,
György Lázár
, and
József Furák

Absztrakt:

A Castleman-betegség egy ritka, lymphoproliferativ betegség, melynek pontos oka ismeretlen. Diagnosztikájának alapja az adekvát szövettani vizsgálat. Míg az unilocularis formánál a betegség a leggyakrabban a mellkast érinti, és az épben történő sebészi eltávolítás a tünetek megszűnését eredményezheti, addig a multilocularis formánál egyéb kezelési formák egészíthetik ki vagy válthatják fel a műtéti eltávolítást. Munkánkban egy Castleman-betegség miatt multidiszciplináris kezelésen átesett beteg esetét mutatjuk be. Az 56 éves férfi betegnél kivizsgálása előtt 18 héttel, egy felső légúti infekciót követően beszédnehezítettség, nyelészavar, felső és alsó végtagi progresszív paresis jelentkezett. Plazmaferézisre a beteg panaszai átmenetileg megszűntek ugyan, de a sebészi mintavételek a mellkas-CT-n látott mediastinalis lymphadenomegalia eredetét nem tudták igazolni. Így az 5 cm-es subcarinalis nyirokcsomó eltávolítása vagy mintavételezése miatt került a beteg osztályunkra. Átvételkor mind a négy végtagon jelentős atrófia, hipotónia, tetraplegia volt látható, és testszerte areflexia igazolódott. Osztályunkon posterolateralis thoracotomiából eltávolítottuk az 5,5 × 3,5 cm-es subcarinalis nyirokcsomó-konglomerátumot. A szövettani vizsgálat Castleman-betegséget jelzett. 3 nappal a műtét után a végtagok mozgása megindult, a 9. napon már járókerettel járóképessé vált, ezt követően neurológiai rehabilitációs osztályra került. Ekkor a felső végtagokban közel megtartott, míg az alsó végtagokban 4/5-ös izomerőt észleltek. Ezt követően a beteg metilprednizolon-, B1-vitamin-, kalcium-citrát- és famotidinkezelésben részesült; 2 héttel átvétele után otthonába bocsátották, ekkor már járókeret nélkül biztonságosan közlekedett. Tünetei 3 hónappal a műtét után csaknem teljes mértékben megszűntek. A Castleman-betegség diagnosztikája és kezelése multidiszciplináris feladat. Ha a páciens műtéti teherbíró képessége engedi, akkor az unilocularis Castleman-betegség terápiás eszköztárában a sebészeti eltávolításnak kiemelt szerepe kell, hogy legyen. OrvHetil. 2020; 161(1): 33–38.

Open access
Magyar Sebészet
Authors:
Zsolt Simonka
,
Attila Paszt
,
Tibor Géczi
,
Szabolcs Ábrahám
,
Illés Tóth
,
Zoltán Horváth
,
József Pieler
,
János Tajti
,
Ákos Varga
,
László Tiszlavicz
,
István Németh
,
Ferenc Izbéki
,
András Rosztóczy
,
Tibor Wittmann
, and
György Lázár

Bevezetés: A Barrett-nyelőcső (BE) az alsó harmadi nyelőcső adenocarcinomájának egyetlen ismert prekurzora. Több megfigyelés szerint a gastrooesophagealis refluxbetegség (GERB) súlyossága és fennállásának ideje fontos patogenetikai tényező a Barrett-nyelőcső kialakulásában. Betegek és módszer: Retrospektív vizsgálatunkban 2001–2008 között laparoscopos Nissen szerinti antireflux műtéten átesett 176 refluxbeteg és 78 BE-vel szövődött beteg praeoperativ kivizsgálási eredményeit (tünetek, 24 órás pH-metria, nyelőcső-manometria, Bilitec) és kezelésük hatékonyságát hasonlítottuk össze. Eredmények: A betegcsoportok nem különböztek demográfiai jellemzőikben, és refluxos tüneteik időtartama is azonos hosszúságú volt. A betegek mindkét csoportban átlagosan másfél éves (19,87 vs. 19,20 hónap) eredménytelen gyógyszeres (protonpumpagátló) kezelés után kerültek műtétre. A praeoperativ functionalis vizsgálatok a BE-csoportban súlyosabb savas reflux meglétét igazolták (DeMeester-score 18,9 vs. 41,9, p < 0,001). Ugyanakkor a manometria – bár alátámasztotta az alsó nyelőcsősphincter (LES) károsodását – nem mutatott különbséget a két csoport között (12,10 vs. 12,57 Hgmm, p = 0,892). A laparoscopos antireflux műtéteknek halálozása nem volt, két esetben történt conversio súlyos adhaesiók, illetve lépsérülés miatt. Három hónappal a műtétet követően a Visick-score alapján mindkét csoportban jelentősen csökkentek vagy megszűntek a refluxos tünetek (az I. csoportban a betegek 73%-ánál, a II. csoportban a betegek 81%-ánál), javult a LES működése (17,58 és 18,70 Hgmm), és csökkent a savas reflux gyakorisága és expositiója (DeMeester-score 7,73 és 12,72). Következtetés: A károsodott LES incompetens működésével párhuzamosan jelentkező kóros savas reflux súlyossága potencírozza a gastrooesophagealis junctióban (GEJ) megjelenő gyulladáson túl a metaplasticus folyamatok elindulását, a Barrett-nyelőcső kialakulását. A konzervatív kezelésre nem reagáló refluxbetegek csoportjában a megfelelően kivitelezett Nissen szerinti laparoscopos antireflux műtét további javulást képes biztosítani.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Aurél Ottlakán
,
Tibor Géczi
,
Balázs Pécsy
,
Bernadett Borda
,
Judit Lantos
,
György Lázár
,
László Tiszlavicz
,
Péter Klivényi
, and
József Furák

Absztrakt

Célkitűzés: A myasthenia gravis (MG) kezelésében számos nyitott, illetve minimálisan invazív thymectomia ismert. A tanulmány ugyanazon intézeten belül a transsternalis (TS), illetve kétféle minimálisan invazív thymectomia (video-assisted thoracoscopic extended thymectomy – VATET; unilateral video-assisted thoracoscopic surgery – UL-VATS) eredményeit hasonlítja össze. Anyag és módszerek: Három különböző időintervallumban 71 betegnél történt thymectomia MG miatt (60 nő, 11 férfi): 23 transsternalis thymectomia (1995. január–2004. szeptember), 22 VATET (2004. szeptember – 2009. augusztus) és 26 UL-VATS thymectomia (2009. szeptember – 2011. december). Az eredmények értékelésénél a műtéti idő, MG-hez társuló neurológiai és a műtét utáni sebészi szövődmények, valamint az MG státuszában az egyéves utánkövetéskor észlelt neurológiai változások szerepeltek. Eredmények: Perioperatív mortalitás nem fordult elő. A műtéti idő 112, 211, 116 perc (p = 0,001), a kórházi napok száma: 8,9, 5,6 és 4 nap (p = 0,001) volt a TS-, VATET- és UL-VATS-csoportban. Az MG-hez kapcsolódó postoperativ neurológiai szövődmények 21,7%, 18,2% és 7,7% (p = 0,365) értékeket mutattak. A sebészi szövődmény 4,3%, 13,7%, 0% (p = 0,118) volt. Az MG tüneteinek javulása 91,3%, 94,7%, 87,5% (p = 0,712), míg komplett remisszió 13%, 10,5%, 11,5% (p = 0,917) volt a TS-, VATET- és UL-VATS-csoportokban. Következtetések: A műtéti idő, valamint a kórházban eltöltött napok száma UL-VATS esetében volt a legrövidebb. A kisebb sebészi beavatkozáshoz alacsonyabb sebészi, illetve MG-s neurológiai szövődmények társultak. Az MG-tünetek javulásában mindhárom módszernél kiváló eredményt értek el.

Restricted access