Search Results

Absztrakt

Bevezetés: Hazánkban 2000-ben készült olyan felmérés, amely a lakosság egészségi állapotát vizsgálta EQ-5D kérdőívvel. Célkitűzés: A lakosság egészségi állapotának felmérése különböző szociodemográfiai jellemzők szerint és összehasonlítás a 2000-es adatokkal. Módszer: 2010-ben egy nemzetközi kutatás keretében internetalapú keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztek a lakosság körében az EQ-5D-3L kérdőívvel. Eredmények: 2281 válaszadó (nők: 62,3%) töltötte ki a kérdőívet, az átlagéletkor 40,8 év volt. Az EQ-5D-index 0,902 (18–24 év) és 0,795 (65+) között alakult. Szignifikáns összefüggést találtak az életminőség és a nem, életkor, iskolázottság, jövedelem között (F(_4,1967) = 35,12, p = 0,000). Az eredmények nem térnek el szignifikánsan a 2000-es felmérés eredményeitől a 18–24 éves korcsoportot kivéve, ahol alacsonyabb értékeket kaptak. Következtetések: Miközben 2000 és 2010 között a lakosság várható élettartama 3 évvel nőtt, az egészségi állapota nem javult, sőt a 18–24 év közötti korosztályban romolhatott is, nemzetközi összehasonlításban pedig továbbra is a legrosszabbak közé tartozik. Nem csökkentek az egészségi állapottal összefüggő egyenlőtlenségek jövedelem és iskolai végzettség szerint. Orv. Hetil., 2015, 156(50), 2035–2044.

A kutatás célja hiperaktív hólyagszindrómával élő nők életminőségének és munkaképességének vizsgálata. Módszer: A szerzők keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztek öt szakambulancia bevonásával. Felmérték az általános egészségi állapotot (EQ-5D), a betegségspecifikus életminőséget (King’s Health Questionnaire) és a munkaképességet (Work Productivity and Activity Impairment) validált kérdőívekkel vizsgálták. Eredmények: A 61 nőbeteg átlag 57,7 (SD = 11,6) éves, a tünetek 6,6 (SD = 6,2) éve kezdődtek, 57 (93%) betegnél vizeletinkontinenciával társul. Az EQ-5D index átlaga 0,668 (SD = 0,314), az átlagos lakossági értéknél nem szignifikánsan alacsonyabb (p>0,05). A betegségspecifikus életminőség-csökkenés az inkontinencia hatása és a fizikai korlátozottság területeken a legkifejezettebb (átlag 70,5, illetve 68,9), a King’s Health Questionnaire-ből számolt hasznosságérték átlag 0,932 (SD = 0,029). A munkaképesség az aktív dolgozóknál: távollét 0,04% (SD = 0,11), csökkent munkavégzés 43,64% (SD = 28,54), munkavégzés korlátozottsága összesen 40,97% (SD = 26,91), egyéb tevékenységek 47,72% (SD = 27,24). Következtetések: Az EQ-5D és a King’s Health Questionnaire hasznosság mérceként való alkalmazhatóságának vizsgálatára hiperaktív hólyagszindrómában további kutatások szükségesek. A kezelés hatásosságának értékeléséhez érdemes figyelembe venni a munkavégzés korlátozottságának változását. Orv. Hetil., 2012, 153, 1068–1076.

A prosztanoidok (alprostadil, iloprost) azoknál a kritikus végtagischaemiás betegeknél alkalmazhatóak, akiknél a revascularisatiós beavatkozások nem végezhetőek el vagy sikertelenek voltak. Egy Cochrane-elemzés (CD006544) szerint a prosztanoidok hatásossága a fájdalomcsökkenés és fekélygyógyulás terén eltérő. Célitűzés: A vizsgálat célja a prosztanoidok hatásosságának és biztonságosságának értékelése. Módszer: Szisztematikus irodalomkeresés és a randomizált, kontrollált vizsgálatok kevert típusú metaanalízise. Eredmények: Hét vizsgálat (n = 964 beteg) metaanalízise alapján mind az alprostadil (OR: 3,2, 95%-os KI: 1,7–5,5 és OR: 1,8, 95%-os KI: 0,6–4,3), mind az iloprost (OR: 2,7, 95%-os KI: 1,7–4,2 és OR: 2,5, 95%-os KI: 1,0–5,4) a placebónál nagyobb arányban oldja a nyugalmi fájdalmat és javítja a fekélygyógyulást. Egymáshoz viszonyított hatásosságuk között nincs szignifikáns eltérés a két végpontban (OR: 1,2, 95%-os KI: 0,7–1,9 és OR: 0,7, 95%-os KI: 0,3–1,5). Mindkét kezelés mellett gyakrabban fordulnak elő nem kívánt események a placebóhoz képest, az egymáshoz viszonyított esélyarány az alprostadilnál kedvezőbb (OR: 0,2, 95%-os KI: 0,1–0,3). Következtetések: Mindkét prosztanoid kedvező hatású kritikus végtagischaemiában a nyugalmi fájdalom oldására és a fekélygyógyulásra, közöttük nincs szignifikáns különbség. A korábbi Cochrane-vizsgálat (CD006544) módszertani hiba miatt téves eredményt közölt. Orv. Hetil., 2011, 152, 2047–2055.

Bevezetés: A Clostridium difficile az antibiotikum asszociálta hasmenések leggyakoribb kórokozója, aminek kezelésére az elmúlt évtizedekben kevés új szer került kifejlesztésre, és a tudományos bizonyítékok korlátozott mértékben és nehezen összehasonlítható módon állnak rendelkezésre. Célkitűzés: A Clostridium difficile okozta fertőzés terápiájának hatásossági és biztonságossági végpontjainak elemzése a metronidazol, vancomycin és a fidaxomicin alkalmazása esetén. Módszer: A szakirodalom áttekintése és az eredmények metaanalízise. Eredmények: A metaanalízis szerint a klinikai gyógyulás végpontban nincs szignifikáns különbség a három terápia között (esélyarányok: fidaxomicin vs. vancomycin 1,19, vancomycin vs. metronidazol 1,69 és fidaxomicin vs. metronidazol 2,00). A rekurrencia és a globális gyógyulás végpontokban a fidaxomicin szignifikánsan hatásosabbnak bizonyult, mint a vancomycin és a metronidazol (esélyarányok: fidaxomicin vs. vancomycin 0,47, vancomycin vs. metronidazol 0,91 és fidaxomicin vs. metronidazol 0,43). A biztonságossági végpontokat tekintve nem volt szignifikáns különbség az antibiotikumok között. Következtetések: A klinikai gyógyulás esetében a vizsgált antibiotikumok hatásossága hasonló. A rekurrens fertőzések megakadályozásában jelenleg a fidaxomicin a leghatásosabb terápiás alternatíva. Orv. Hetil., 2013, 154, 890–899.

Absztrakt:

Bevezetés: A betegségek jelentősen befolyásolhatják az egyének munkaképességét, beleértve a munkából való hiányzást (absenteeism) és a csökkent hatékonyságú munkavégzést (presenteeism). Célkitűzés: A hazai felnőtt lakosság egészséggel összefüggő munkaképességének felmérése és lakossági normaértékek kialakítása a munkaképességre és tevékenységcsökkenésre vonatkozó (WPAI-) kérdőívvel. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztünk 2019-ben reprezentatív felnőtt lakossági minta (n = 2023) bevonásával. Felmértük a résztvevők szociodemográfiai jellemzőit. A válaszadók munkaképességét a WPAI-kérdőívvel, egészségi állapotát az EQ-5D-3L-kérdőívvel és az Európai Minimum Egészség Modul (MEHM) kérdéseivel vizsgáltuk. Statisztikai analízis: Leíró statisztikai elemzéseket végeztünk, Mann–Whitney-, illetve Kruskal–Wallis-teszttel vizsgáltuk az alcsoportok közötti különbségeket. Spearman-féle rangkorrelációval elemeztük a WPAI kapcsolatát az életkorral és az EQ-5D-3L-indexszel. Eredmények: A fizetett munkaviszonyban levők (n = 1194, 59%) közül 70 fő (6%) hiányzott a munkából a felmérést megelőző héten, ez átlagosan heti 1,9 (SD = 8,5) óra munkaidő-veszteséget jelent. Presenteeism 166 főnél (14%) fordult elő. A WPAI-absenteeism átlagosan 3,6%, a presenteeism 4,4%, a napi tevékenységek hatékonyságának csökkenése a teljes mintában 9,5% volt. Az absenteeism nem korrelált az életkorral, és nem különbözött jelentősen a vizsgált szociodemográfiai jellemzők szerint. A presenteeism a dolgozó nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok és a részmunkaidősök körében volt a legmagasabb. A presenteeism közepes (r = –0,379), az absenteeism gyenge (r = –0,113) kapcsolatot mutatott az EQ-5D-3L-indexszel. Közepes, illetve erős korrelációt találtunk a napi tevékenységek hatékonysága és az életkor (r = 0,412), valamint az EQ-5D-3L-index (r = –0,592) között. A MEHM szerinti állapotok rosszabbodásával szignifikánsan rosszabb WPAI-eredményeket mértünk. Következtetés: Kutatásunk elsőként nyújt hazai lakossági referenciaértékeket az egészséggel összefüggő munkaképességről a WPAI-kérdőívvel. A presenteeism területén jelentkező munkaképesség-csökkenés fokozott figyelmet érdemel a munkáltatók, a munkaügyi, egészségügyi és szociális szektor részéről. Orv Hetil. 2020; 161(36): 1522–1533.

A rheumatoid arthritis terápiájában legújabban alkalmazott gyógyszerek a biológiai szerek. Legutóbb a B-lymphocyta-gátló rituximabot törzskönyvezték rheumatoid arthritis indikációjában. A rituximabot eddig a non-Hodgkin-lymphoma kezelésében alkalmazták. Európai és a magyar reumatológusok ajánlása szerint a rituximab rheumatoid arthritisben azoknak a betegeknek javasolható, akiknél a kórtörténetben eredménytelenség vagy toxicitás miatt sikertelen TNF-α-gátló kezelés szerepel. Célkitűzés: A rituximabkezelés klinikai hatásosságáról rheumatoid arthritisben rendelkezésre álló szakirodalom áttekintése. A rituximabkezelés hatásosságának és biztonságának értékelése. Módszer: A szerzők a MEDLINE- és Cochrane-adatbázisokban megkeresték az összes randomizált, kontrollált rituximabvizsgálatot rheumatoid arthritisben. Elvégezték az adatok metaanalízisét. Eredmények: Az irodalomkeresés során 3 randomizált kontrollált klinikai vizsgálatot azonosítottak a szerzők, amelyekben összesen 1145 beteget követtek. A TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló, súlyos gyulladásos tüneteket mutató betegeknél rituximabkezelés mellett 33%-kal több betegnek (95%; KI: 25–41%) javulnak a tünetei az American College of Rheumatology 20 kritérium szerint, mint ha nem kezelnék őket. Majdnem 5-ször nagyobb (relatív kockázat = 4,77; 95%; KI, 3,12–7,31) esélyük van a javulásra, mint kezelés nélkül. A funkcionális állapotot jelző Health Assessment Questionnaire pontszám is szignifikánsan nagyobb mértékben ( p < 0,001) javult a rituximabcsoportban (–0,4 pont), mint a kontrollcsoportban (–0,1 pont). Rituximabkezelés hatására a mérsékelt vagy jó választ adó betegek aránya 38%-kal nagyobb (95% KI, 32–44%) a rituximabkezelési ágon, mint a kontrollcsoportban, a különbség szignifikáns ( p < 0,00001). A rituximab a radiológiai progressziót is javítja a TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló betegek között. Következtetések: A rituximab új, hatásos terápiás lehetőség a rheumatoid arthritis terápiájában. A TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló vagy azt nem toleráló betegeknél is javulás érhető el.

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus, progresszív, szimmetrikus sokízületi gyulladás. A betegek hosszú távú gondozásához és a költséghatékonysági modellekhez alapvető ismerni és standardizáltan mérni a betegség lefolyását és annak következményeit. Célkitűzés: A betegségprogresszió és az egészségi állapot, életminőség és költségek kapcsolatainak vizsgálata magyarországi RA-s betegeken. Módszer: 2004. április–augusztus között keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztek RA-s betegek bevonásával hat fekvőbeteg-osztályos háttérrel rendelkező járóbeteg-szakambulancián. Standardizált kérdőívekkel vizsgálták a betegség progresszióját kifejező funkcionális állapotot (HAQ), az egészségi állapotot (EQ-5D), a betegségspecifikus életminőséget (RAQoL), felmérték a betegségaktivitást (DAS) és a betegséggel összefüggő költségeket, elemezték e paraméterek kapcsolatát. Eredmények: 255 beteg adatait elemezték [átlagos életkor: 55,5 ± 12,3 év; a betegség fennállása: 9,0 ± 9,3 év; HAQ: 1,38 ± 0,76; EQ-5D: 0,46 ± 0,33; RAQoL: 16,2 ± 8,1; DAS: 5,09 ± 1,42; költség: 1 043 163 (± 844 750) Ft/beteg/év]. Szignifikáns korrelációt találtak az összes esetben ( p < 0,01), függvénykapcsolat volt kimutatható: EQ-5D index = 1,014–0,25 × HAQ–0,041 × DAS és HAQ = 0,314 + 0,065 × RAQoL. Betegségsúlyossági csoportonként (0,5 HAQ-léptékkel) vizsgálva, az egészségi állapot átlaga rosszabbodott (EQ-5D: 0,784; 0,576; 0,504; 0,367; 0,211; 0,022), és az átlagos költség emelkedett (628 280; 888 187; 953 759; 1 291 218; 1 346 112; 1 371 674 Ft/beteg/év) a betegség előrehaladásával. Minimális klinikailag szignifikáns funkciócsökkenés (0,25 HAQ-változás) 0,0705 EQ-5D-csökkenésnek és 1,884 RAQoL-emelkedésnek felelt meg, nem súlyosan aktív (DAS < 5,1) esetekben kisebb a változás (EQ-5D: 0,05725). Következtetések: A betegségprogresszió és az általános egészségi állapot, életminőség és a költségek kapcsolata nem tér el jelentősen a nemzetközi eredményektől. A betegségköltségek nagysága azonban jelentősen kisebb Magyarországon, mint a fejlett országokban. A vizsgálat adatokkal szolgál a hazai egészség-gazdaságtani elemzésekhez.

Bevezetés: A Clostridium difficile az antibiotikum-használattal összefüggő hasmenések 25%-át okozza. A Clostridium difficile-fertőzés prioritásként kezelt népegészségügyi probléma valamennyi országban. A fertőzés epidemiológiájáról, betegségterhéről viszonylag kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: A Clostridium difficile-fertőzés epidemiológiájának, ezen belül szezonalitásának és az egymást követő fertőzések rizikójának, valamint betegségterhének és terápiájának áttekintése. Módszer: A nemzetközi és hazai szakirodalom áttekintése a MEDLINE adatbázisban a PubMed-en keresztül, 2012. március 20-ával bezárólag. Eredmények: A nosocomialis Clostridium difficile-fertőzés incidenciája 4,1/10 000 ápolási nap. A fertőzés szezonalitásának kérdése felmerült, de nem bizonyított. A betegek 20%-ában fordul elő rekurrencia metronidazol- vagy vankomicinterápia után, minden egyes rekurrencia után a következő rekurrencia rizikója növekvő. A CDI költsége hazánkban 130–500 ezer Ft/kórházi eset. Következtetések: A Clostridium difficile-fertőzés népegészségügyi súlya és betegségterhe jelentős. Hazánkban a rendelkezésre álló adatok korlátozottak, mind az epidemiológia, mind az egészség-gazdaságtan terén további kutatások szükségesek. Orv. Hetil., 2013, 154, 1188–1193.

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon a psoriasisos betegpopuláció egészségi állapota és életminősége kevéssé ismert. Célkitűzés: Kutatásunk célja a hazai psoriasisos betegek életminőségének vizsgálata és összehasonlítása az általános populációval, illetve az életminőséget befolyásoló tényezők azonosítása. Módszer: 2012 és 2016 között két keresztmetszeti kérdőíves felmérést végeztünk két hazai egyetemi klinika psoriasisos betegeinek bevonásával. Az életminőséget az EQ-5D-3L és a hozzá tartozó Vizuális Analóg Skála (EQ VAS), valamint a Bőrgyógyászati Életminőség Index (DLQI) segítségével vizsgáltuk. Az életminőséget befolyásoló tényezőket többváltozós lineáris regresszióval elemeztük. Eredmények: A kérdőívet 434 psoriasisos beteg töltötte ki (átlagéletkor 49 év, 65% férfi, 81% középsúlyos vagy súlyos psoriasis). A felmérés időpontjában a betegek 43%-a biológiai terápiában részesült. A mintában az EQ-5D-3L, az EQ VAS és a DLQI átlaga 0,74 ± 0,28, 69,06 ± 20,98, illetve 6,78 ± 7,38 volt. A fájdalom/rossz közérzet, szorongás/lehangoltság, mozgékonyság, szokásos tevékenységek és önellátás dimenziókban rendre a betegek 54, 43, 40, 32 és 15 százaléka jelzett problémát. Az EQ-5D-3L-index alapján a betegek életminősége rosszabb volt, mint a nemben és korban illesztett általános populációé, a különbség férfiaknál a 25–34 és 45–64 éves korcsoportokban, illetve nőknél a 18–64 éves korcsoportban volt statisztikailag szignifikáns (p<0,05). Szignifikánsan rosszabb volt a nők (p = 0,042), az arthritis psoriaticás (p<0,001) és a tenyéri/talpi psoriasisos (p = 0,031) betegek életminősége. Jobb életminőséget találtunk a felsőfokú végzettségű és a teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott betegeknél (p<0,001). Következtetések: Kutatásunk az első kiterjedt életminőség-felmérés az EQ-5D-kérdőívvel psoriasisos betegek körében Magyarországon és tágabban egész Közép-Kelet-Európában. Az eredmények hasznosak lehetnek a psoriasis terápiáinak költséghatékonysági modellezésében, illetve egészségpolitikai döntések előkészítésében. Orv Hetil. 2018; 159(21): 837–846.

Bevezetés: Magyarországon kevéssé ismertek a cystás fibrosis betegség egyéni és társadalmi terhei. Célkitűzés: A cystás fibrosissal élő betegek és gondozóik egészséggel összefüggő életminőségének és terheinek felmérése. Módszer: Az európai BURQOL-RD-projekt keretében keresztmetszeti kérdőíves felmérést végeztek EQ-5D-5L-kérdőívvel és retrospektíven vizsgálták az egészségügyi ellátások igénybevételét. Eredmények: 110 beteg (korcsoportok, év: 0–13, N = 48; 14–17, N = 12; ≥18, N = 50) vett részt a vizsgálatban, a diagnózis felállításakor az életkor medián 1 év volt. Az EQ-5D-5L-indexérték szignifikánsan alacsonyabb volt a 18–24 és 25–34 éves korosztályban a hazai populációs átlagnál (p<0,05). Tüdőgyógyászati szakvizsgálaton 75 beteg (68%) járt, kórházi felvételre 55 beteg (50%) került az elmúlt 6, illetve 12 hónapban, dornase alfa-kezelést 57 beteg (52%) kapott. Öt felnőtt beteget (10%) segített közeli családtag nem hivatásos gondozóként. Következtetések: A cystás fibrosis jelentős életminőség-csökkenéssel jár. A kutatás elsőként nyújt alapadatokat a kelet-közép-európai régióból a cystásfibrosis-ellátás egészség-gazdaságtani elemzéseihez. Orv. Hetil., 2014, 155(42), 1673–1684.