Search Results
You are looking at 11 - 20 of 25 items for
- Author or Editor: Varga József x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt:
Bevezetés: A nem okkluzív mesenterialis ischaemia (NOMI) anatómiai okok nélkül alakul ki, korai diagnosztizálása nehéz, terápiája sem megoldott. Modellkísérleteinkben a komplement C5a gátlásán keresztül a komplementaktiváció szerepét vizsgáltuk a kórfolyamatban. Anyagok és módszerek: A NOMI rövid és hosszú távú hemodinamikai és gyulladásos következményeinek jellemzéséhez Sprague–Dawley patkányokban (n = 28) 60 perces parciális aortaokklúziót (PAO; hasi aorta, truncus coeliacustól proximálisan; arteria femoralis középnyomása: 30–40 Hgmm), míg vietnami törpesertésekben (n = 19) 60 perces pericardialis tamponádot (artériás középnyomás: 40–50 Hgmm) hoztunk létre. A PAO, valamint a tamponád 45. percében komplement C5a-gátló kezelést alkalmaztunk (acetil-peptid-A; 4 mg/kg iv.). Az állatokban monitoroztuk a makro- és mikrokeringést, mértük a leukocytainfiltrációt, a gyulladásos mediátorok (endothelin, HMGB-1) plazmaszintjét. Eredmények: Patkányokban a PAO megszüntetése után 24 órával a C5a gátlása csökkentette a szisztémás gyulladásos válasz részeként megemelkedett perctérfogatot (203,1 ± 5 vs. 269,6 ± 8,1 ml/min/kg) és arteria mesenterica superior (AMS) áramlását, fokozta az ileum mucosa mikrokeringését (833,5 ± 33,8 vs. 441,9 ± 22,4 μm/s). Az acetil-peptid-A sertésekben átmenetileg növelte az AMS áramlását és tartósan az ileummucosa-kapillárisáramlást (648,1 ± 45,4 vs. 329,8 ± 12,6 μm/s). A kezelt állatoknál alacsonyabb gyulladásos mediátorszintet és szöveti leukocytainfiltrációt mértünk mindkét NOMI-modellben. Következtetések: A komplementaktiváció jelentős szerepet játszik a NOMI alatt bekövetkező makro- és mikrokeringési zavar kialakulásában, a C5a gátlása a gyulladásos folyamat mérséklése mellett befolyásolja a NOMI hemodinamikai következményeit is.
Abstract
When using artificial insemination in porcine reproduction, one of the most important requirements is the suitable quality of semen regarding its total motility (TM) and progressive motility (PM). Computer-assisted sperm analysis (CASA) is an appropriate method to analyse the quality of semen. Recently a portable instrument has been developed to help specialists in their everyday field work. In our study, semen quality was measured simultaneously by the portable device (Ongo) and a laboratory CASA system (Microptic) to compare TM and PM values obtained by these appliances at a concentration of 50 × 106 spermatozoa/mL. Agreement between measurements was evaluated with a Bland-Altman plot. Strong correlation was found between the investigated instruments for all the three parameters, i.e. sperm concentration, TM and PM. However, a few measurements fell outside the defined range of acceptance.
Abstract
Localization based superresolution technique provides the highest spatial resolution in optical microscopy. The final image is formed by the precise localization of individual fluorescent dyes, therefore the quantification of the collected data requires special protocols, algorithms and validation processes. The effects of labelling density and structured background on the final image quality were studied theoretically using the TestSTORM simulator. It was shown that system parameters affect the morphology of the final reconstructed image in different ways and the accuracy of the imaging can be determined. Although theoretical studies help in the optimization procedure, the quantification of experimental data raises additional issues, since the ground truth data is unknown. Localization precision, linker length, sample drift and labelling density are the major factors that make quantitative data analysis difficult. Two examples (geometrical evaluation of sarcomere structures and counting the γH2AX molecules in DNA damage induced repair foci) have been presented to demonstrate the efficiency of quantitative evaluation experimentally.
Absztrakt
Az előrehaladott rectumcarcinoma méretének, stádiumának csökkentése, a reszekabilitás arányának növelése céljából vezettük be az ún. hosszúidejű neoadjuváns radio-kemoterápiát. 2005. VI. 1. és 2008. VII. 31. között 67 előrehaladott rectum-adenocarcinomás (T2–4N1–2M0) beteg neoadjuváns és műtéti kezelését végeztük. A 44 férfi/23 nő átlagéletkora 61,3 év (46–84 év) volt. A neoadjuváns sugárkezelés 25 alkalommal összesen 45 Gy, valamint az első és az utolsó héten, 5–5 napon át 350 mg/m2/nap 5-FU és 20 mg/m2/nap leucovorin kemoterápia, az utóbbi időben kiegészítve célzottan a makroszkópos tumorra biztonsági zónával 3x1,8 Gy előrehozott boost besugárzással. Restaging vizsgálatokat követően átlagosan 8 héttel az onkológiai kezelés után végeztük a műtéteket. 38 (57%) elülső rectumreszekció történt kettős stapler technikával, 18 (27%) abdominoperinealis rectumexstirpációt, 7 Hartmann-műtétet, illetve 4 per anum excíziót végeztünk. A patológiai feldolgozás a preoperatív staginghez képest 6 esetben (11%) teljes (PT0N0) remissziót, 43%-ban parciális remissziót mutatott. A regressziós gradiens alapján TRG 1 11%, TRG 2 25%, TRG 3 32,2%, TRG 4 26,8%, TRG 5 5% volt. Reoperációt igénylő morbiditás 5,9% volt. Varratelégtelenség nem fordult elő. Az onkológiai és sebészi kezelésnek mortalitása nem volt. A hosszúidejű neoadjuváns onkológiai kezelés az esetek többségében a rectumdaganat stádiumát csökkenti, ezzel emeli a reszekabilitást és a jobb életminőséget jelentő reszekciós műtétek arányát.
Absztrakt
A mucosalis melanomák csoportjába tartozó primer gastrointestinalis (GI) melanomák előfordulása igen ritka. Az összes malignus melanomát tekintve – azok mintegy 5%-át teszik ki – legnagyobb részük (3%) a rectumban található. A prognózis rossz, az átlagos 5 éves túlélés rectalis melanoma esetén 10–20%. Közleményünkben három esetet mutatunk be. 1. A 68 éves férfi kórszövettanilag igazolt rectummelanoma miatt került műtétre. Radikális műtéti és onkológiai kezelés után a műtétet követően három évvel a primer tumor áttétes manifesztációját igazolták a gyomorban. Radikális gyomorkiirtást követően onkológiai kezelés történt. 2. Az 59 éves férfi betegnél appendicitisre utaló tünetek miatt appendectomiát végeztünk. A kórszövettani vizsgálat az appendix melanomáját véleményezte. A kivizsgálás során a primer tumor a gyomorban volt, és áttéteket igazoltak a tüdőben is. 3. A 82 éves nőbeteg végbélfájdalom, nyákos, gyakori székürítés, széklettartási nehézség miatt jelentkezett ambulanciánkon. A rectum alsó harmadában primer melanoma malignum igazolódott multiplex hepaticus áttétekkel. Bemutatásra szánt eseteink leginkább azért igen figyelemreméltóak, mert a malignus melanoma rendkívül ritka lokalizációiról van szó, különösen igaz ez a háromból két esetben, melyekben a primer GI melanoma metastasisa is a GI traktusban volt fellelhető.
Absztrakt
Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek következménye a citokinek közvetítésével kialakuló súlyos lokális szöveti károsodás. Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a trinitro-benzol-szulfonsavval (TNBS) kiváltott kísérletes colitis subacut fázisára jellemző gyulladásos válasz és a morfológiai elváltozások befolyásolhatóságát oralis foszfatidil-kolin (PC) és N-metil-D-aszpartát (NMDA) receptor-antagonista kinurénsav-terápia után. Módszerek: Kísérleteinket Sprague–Dawley-patkányok kontroll-, kezeletlen colitis (ic TNBS), 2%-os PC-vel dúsított táppal kezelt colitis (3 nap előkezelés + 3 nap TNBS indukció utáni kezelés) és a 6. napon kinurénsavval kezelt colitis csoportjain végeztük (n = 7). A gyulladás mértékét a colon-mieloperoxidáz- és a plazma-TNF-α-szintek mérésével jellemeztük. A szöveti károsodást hagyományos szövettani (haematoxylin-eosin) vizsgálattal, valamint in vivo konfokális laser scanning endomikroszkóppal (Optiscan Five1, Australia) vizsgáltuk. Meghatároztuk a microvascularis reakciót (FITC-dextrán-festés) és a nyálkahártya-struktúra változásait (akridin orange-festés) a colitis 6. napján. Eredmények: A kezeletlen colitises állatokban szignifikáns mieloperoxidáz- és TNF-α-emelkedést, valamint az epithelialis struktúra jelentős károsodását figyeltük meg. Mindkét kezelési mód jelentősen csökkentette a gyulladásos markerek szintjét, azonban az epithelialis struktúra megőrzésére csak a PC-előkezelés volt alkalmas: szignifikánsan csökkentette a kapillárisok és kripták károsodását, és növelte a kehelysejtek számát. A kinurénsav-kezelés nem befolyásolta a morfológiai elváltozásokat. Következtetés: Oralis PC-előkezeléssel a gyulladásos reakció csökkenthető a vastagbélben. A kehelysejtek számának növelése révén ez ígéretes lehetőség lehet a gyulladásos bélbetegségek kezelésére.
Bevezetés: Súlyos rövidbél-szindrómában, a természetes adaptáció következtében, a megmaradt vékonybél annyira kitágul, hogy a béltartalmat nem képes továbbítani, ez stasishoz, bacterialis translocatióhoz, majd sepsishez vezethet. A passzázs javítására jelenleg alkalmazott műtétek közül a Bianchi-műtét igen bonyolult, a serial transverse enteroplasty (STEP) lényegesen egyszerűbb, de az izomrostok orientációját drámaian megváltoztatva afiziológiás állapotot teremt. Célunk egy új, egyszerű és kevéssé kockázatos bélhosszabbító műtéti technika kifejlesztése volt, amely nem változtatja meg jelentősen a bél mikroszkópos anatómiáját. Anyag és módszer: Az ötlet a bél spirális vonal mentén történő incisióján és kisebb kaliberen történő retubularisatióján alapul. A műtétet spiral intestinal lengthening and tailoringnek (SILT) neveztük el. Elsőként a műtét kivitelezhetőségét és az izomrostok orientációjára gyakorolt hatását vizsgáltuk bélszimulátoron és sertésbélen. Az intramuralis keringésváltozásokat in vivo mikroszkópia segítségével elemeztük, majd műtétet túlélő sertésmodellen (n = 6) teszteltük, csak ezek után került sor a klinikai alkalmazásra. Eredmények: A SILT könnyen kivitelezhetőnek bizonyult, az izomrostok orientációja nem változott lényegesen. A műtét nem okozott kritikus változást a bélfal keringésében, és amennyiben a lumen szűkítése nem haladta meg a 75%-ot, nem észleltünk sebészi komplikációt vagy krónikus szöveti ischaemiát sem. Az első klinikai alkalmazás is sikeres volt. Következtetés: A SILT-műtét nem változtatja meg a bél izomstruktúráját, biztonságos és ajánlható módszer a bélhosszabbításra.
A Tellegen Abszorpciós Skála részletes pszichometriai elemzése
Psychometric properties of the Tellegen Absorption Scale
Háttér
Az abszorpció mérésére a leggyakrabban a 34 tételes Tellegen Abszorpció Skálátalkalmazzák. Az önjellemző mérőeszköz széles körű elterjedtségének ellenére viszonylagcsekély azon közlemények száma, amelyek a mérőeszköz részletes pszichometriai jellemzőinekfeltárására (pl. faktorszerkezet, skálák belső konzisztenciája) irányulnak.
Célkitűzés
Vizsgálatunk fő kérdésfeltevése az, hogy az abszorpció mennyire tekinthető önálló, látensdimenziónak, bontható-e további alfaktorokra, illetve az alfaktorokból képzett skálák milyenmegbízhatóságúak, és mennyivel árnyalják a főskálán szerzett eredményeket. Kíváncsiakvoltunk arra is, hogy az 5-fokozatú Likert-skálás és a dichotóm válaszformátumokmennyire befolyásolják a mérőeszköz strukturális validitását és skáláinak belső homogenitását.
Módszerek
Az 5-fokozatú Likert-skálás válaszformátumú TAS-t összesen 1935hallgató töltötte ki, a dichotóm válaszformátumút pedig 399 személy. A mérőeszközstrukturális validitását feltáró és megerősítő faktorelemzések (pl. egyfaktoros modell, modellmásodrendű faktorral, bifaktoros modell), valamint parallel-elemzés segítségévelvizsgáltuk. A kapott alksálák reliabilitását nemcsak a hagyományos módon (Cronbachalfa),hanem az általános faktor kontrollálása mellett is kiszámoltuk (hierarchikus omega,magyarázott közös variancia).
Eredmények
Az eredeti 34 tételes változatok (Likert-skálásés dichotóm válaszformátumú), illetve a feltáró faktorelemzések eredményei alapján rövidített23 tételes változat megerősítő faktorelemzései során egyértelműen a bifaktoroselrendezések adták a legjobb illeszkedési mutatókat és az általános faktor (főskála) megbízhatóságakiváló volt. Ezzel szemben az alkálák reliabilitása, az általános faktor kontrollálásamellett, már nem volt megfelelő. Az alkalmazható faktorok számának meghatározásáraa parallel-elemzés kiváló becslést adott, mind az 5-fokozatú Likert-skálás, mind adichotóm válaszformátum esetében az egydimenziós szerkezetet valószínűsítette.
Következtetések
A kapott eredményeink egyrészről alátámasztják azt, hogy az abszorpció egy látens pszichológiai változónak tekinthető, másrészről pedig a hagyományos statisztikaimódszerek korlátaira hívják fel a figyelmet, és a többféle módszer kombinált alkalmazásánakhatékonyságát támasztják alá.
A csecsemőmirigy T-sejtjeinek összetételében létrejövő változások a COVID–19-pandémia alatt
Changes of the T cell composition in the thymus during the COVID–19 pandemic
Bevezetés: A COVID–19-fertőzés vagy a védőoltás hatását vizsgáltuk a csecsemőmirigyben zajló T-sejtek differenciálódására, illetve hogy a T-sejtek számának a fertőzöttek vérében észlelhető csökkenése a thymusban is észlelhető-e. Módszer: Összesen 55, thymectomián átesett beteg adatainak feldolgozása során három csoportot alakítottunk ki: 1) a pre-COVID–19 (PC)-csoportban szerepel 22 beteg, 12 nő és 10 férfi, akiknél 2008 és 2013 között történt thymectomia; a 2) no-COVID–19 (NC)-csoportban (védőoltást nem kapott, fertőzésen át nem esett) 20 betegnél (11 nő és 9 férfi) 2020–2021-ben, a 3) COVID–19-védőoltást kapott vagy -infekción átesett (VIC-) csoportban 13 betegnél (4 nő és 9 férfi) szintén 2020–2021-ben történt thymectomia. A patológiai mintákon CD4, CD8, CD25 és FOXP3 immunhisztokémiai vizsgálatok történtek a ’helper’, a citotoxikus és a regulációs T-sejtek igazolására. Eredmények: A VIC-csoportban a CD4-sejtek előfordulása szignifikánsan alacsonyabb volt a PC- és az NC-csoporthoz képest. A FOXP3 a VIC- és az NC-csoportban szignifikánsan kisebb előfordulást mutatott a PC-csoporthoz képest. A CD8, CD25 esetében szignifikáns különbséget a vizsgált csoportok között nem találtunk. Megbeszélés: A COVID–19-fertőzés vagy a védőoltás hatással van a thymus T-sejtes összetételére. A VIC-csoportban észlelt CD4-expresszió-csökkenés igazolja a T-sejtek számának a thymusban is bekövetkező csökkenését. A COVID–19-éra alatt az NC-csoportban a PC-csoporthoz képest észlelt alacsony FOXP3-szint a tünetmentes COVID–19-fertőzés nagy arányára utalhat, és az immuntolerancia romlását jelzi. Következtetés: Az általunk hozzáférhető irodalomban először igazoltuk, hogy a COVID–19-fertőzés hatására a csecsemőmirigyben csökken a ’helper’ T-sejtek előfordulása, és tünetmentes betegeknél is csökken az immunvédekezés. Orv Hetil. 2022; 163(52): 2062–2066.
A sebészi kezelés az egyetlen bizonyított kuratív eljárás a vesesejtes rák gyógyításában. A szervmegtartó veseműtétek megfelelő indikáció mellett végezve hasonlóan jó recidívamentes és hosszú távú túlélési arányokat biztosítanak, mint a radikális műtétek. Célkitűzés: Közleményünkben az elmúlt 9 év során végzett szervmegtartó veseműtétekkel szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be, meghatározzuk az egyes műtéti indikációk típusát és arányát, a malignus vesedaganatok szövettani megoszlását, a szövődmények és a daganatmentes túlélési arányokat. Módszer: Retrospektív vizsgálattal 1999 és 2008 között, 33, szervmegtartó veseműtéten átesett T1 stádiumú vesedaganatos beteg adatait elemeztük. Az utolsó betegállapot-felmérést 2009 márciusában végeztük. Az átlagos utánkövetési idő 4,64 év volt. Eredmények: A betegek 82%-ánál elektív, 3%-ánál relatív és 15%-ánál abszolút indikációval végeztük a műtétet. Az átlagos vesetumorméret 2,86 cm volt. A malignus szövettani elváltozások közül világos sejtes veserák 94%-ban, papilláris veserák 6%-ban igazolódott. Az 1 és 5 éves daganatspecifikus túlélés esélyét 93,8%-nak találtuk. Posztoperatív szövődmény miatt 3 esetben kellett nephrectomiát végeznünk (vérzés, urinoma). Következtetés: Megállapításunk szerint a szervmegtartó veseműtét aT1a stádiumú vesedaganatok esetében biztonsággal alkalmazható, kiváló hosszú távú daganatspecifikus túlélést biztosít.
