Search Results
You are looking at 11 - 20 of 66 items for
- Author or Editor: Zsolt Demetrovics x
- Refine by Access: All Content x
Inclusion of Gaming Disorder in ICD has more advantages than disadvantages
Commentary on: Scholars’ open debate paper on the World Health Organization ICD-11 Gaming Disorder proposal (Aarseth et al.)
This paper is a response to a recent debate paper in which Aarseth et al. argue that the inclusion of a formal diagnosis and categories for problematic video gaming or Gaming Disorder (GD) in the World Health Organization’s 11th Revision of the International Classification of Diseases (ICD-11) is premature and therefore the proposal should be removed. The present authors systematically address all the six main arguments presented by Aarseth et al. and argue that, even though some of the concerns presented in the debate paper are legitimate, the inclusion of GD in ICD-11 has more advantages than disadvantages. Furthermore, the present authors also argue that the two GD subtypes (“GD, predominantly online” and “GD, predominantly offline”) are unnecessary and rather problematic; the main category for GD would be perfectly sufficient.
Addiktológiai pszichológia Magyarországon: az elmúlt 30 év áttekintése
Addiction Psychology in Hungary: A Review of the Past 30 Years
A tanulmány célja az addiktológiai szakterület elmúlt harminc-negyven évének áttekintése, a legfontosabb fejlemények, kutatási területek és eredmények összefoglaló bemutatása. A szerzők az addiktológiai pszichológia történetében három fázist azonosítanak. A 80-as évek kezdeti törekvéseit a 90-es évek közepétől a szakterületjelentős megerősödése és hazai kibontakozása követte, míg a 2000-es évek második felétől már a nemzetközi jelenlét a meghatározó. A történeti összefoglalót követően a szerzők az egyes meghatározó kutatócsoportokat és kutatási irányokat mutatják be, majd a legfontosabb szakmai közéleti fejleményeket ismertetik.
The current review aims to summarise the history of the past thirty to forty years of the addiction field in Hungary and present a summary of the major developments, research fields, and scientific results. The authors identify three phases in the history of Hungarian addiction science. The initial aspirations of the 1980s were followed by a significant strengthening and development of the field.from the mid-1990s. This, however, mainly happened within Hungary, while in the next decade, from the second half of the 2000s, the international presence of the Hungarian addiction research field became more significant. Following the historical summary, the authors present the major research teams and research directions and describe the main policy developments.
Commentary on: Are we overpathologizing everyday life? A tenable blueprint for behavioral addiction research
The diagnostic pitfalls of surveys: If you score positive on a test of addiction, you still have a good chance not to be addicted
Background and Aims
Survey-based studies often fail to take into account the predictive value of a test, in other words, the probability of a person having (or not having) the disease when scoring positive (or negative) on the given screening test.
Methods
We re-visited the theory and basic calculations of diagnostic accuracy.
Results
In general, the lower the prevalence the worse the predictive value is. When the disorder is relatively rare, a positive test finding is typically not useful in confirming its presence given the high proportion of false positive cases. For example, using the Compulsive Buying Scale (Faber & O’Guinn, 1992) three in four people classified as having compulsive buying disorder will in fact not have the disorder.
Conclusions
Screening tests are limited to serve as an early detection “gate” and only clinical (interview-based) studies are suitable to claim that a certain behaviour is truly “pathological”.
Vizsgálatunk célja pszichiáter szakorvosok drogfüggőség kezelésével kapcsolatos ismereteinek és véleményének, valamint a drogfüggők iránti attitűdjének feltárása volt. A vizsgálat során összesen 118 pszichiáter szakorvos megkérdezésére került sor, anonim önkitöltős kérdőív segítségével. A mintában a férfiak aránya 40%. Az átlagéletkor 44,4 év. A megkérdezett pszichiáter szakorvosok 67,5%-a nem szívesen vállal szenvedélybeteg pácienst, s amennyiben választási lehetősége van, akkor az alkoholbeteget részesíti előnyben (74,8%) a kábítószerfüggővel szemben. A szakorvosok túlnyomó többsége a drogfüggőség kezelését általánosságban nem pszichiátriai problémaként azonosította, így a detoxikálást inkább belgyógyászati-intenzív egységekre, míg a rehabilitációt pszichiátriai és szociális ellátást ötvöző intézményekre bízná. A drogbetegek elutasítása mellett jelentős hiányosságok voltak azonosíthatók a megkérdezett pszichiáterek addiktológiai ismereteiben. Jelen eredmények fényében indokoltnak tűnik a pszichiáter szakorvosok addiktológiai ismereteinek szélesítése, valamint a drogfüggő betegek irányába mutatott elutasító attitűd enyhítése, a drogfüggők elfogadottságának növelése.
A magyarországi felnőtt népesség droghasználata – az országos lakossági adatfelvétel az addiktológiai problémákról 2015 (OLAAP 2015) reprezentatív lakossági felmérés Alapján
Drug use of the hungarian adult population based on the national (representative) survey on addiction problems in Hungary (NSAPH 2015)
Háttér és célok: Magyarországon 2001-ben (ADE 2001), 2003-ban (ADE 2003) és 2007-ben (OLAAP 2007) készült a felnőtt népesség körében célzott drogepidemiológiai adatfelvétel. A magyar népesség addiktológiai problémáinak feltérképezésére/nyomon követésére nyolc év kihagyás után 2015-ben készült újabb célzott vizsgálat. Tanulmányunkban az Országos Lakossági Adatfelvétel Addiktológiai Problémákról (OLAAP 2015) című kutatás drogfogyasztással kapcsolatos eredményeit mutatjuk be.
Módszer: A vizsgálat a 18–64 éves népesség bruttó 2477, nettó 2274 fős, országos reprezentatív mintáján készült, a 18–34 éves fiatal felnőtt populáció felülreprezentálásával. A 18–64 éves súlyozott minta nagysága 1490 fő. Az adatfelvétel a kérdezettek személyes megkeresésével, ún. „kevert”, a személyes kérdezést (face to face) és önkitöltős elemeket egyaránt alkalmazó módszerrel, 2015 tavaszán zajlott. A drogfogyasztással kapcsolatos kérdések kialakítása a hazai előzményekre (Paksi, Rózsa, Kun, Arnold és Demetrovics, 2009), az EMCDDA modellkérdőíveire (EMQ) (EMCDDA, 1999, 2002) és aktuális indikátorigényeire/ajánlásaira (EMCDDA, 2015b), továbbá az európai országok drogepidemiológiai vizsgálatainak metaanalízisére (Decorte, Mortelmans, Tieberghien és De Moor, 2009) támaszkodik. Az adatok feldolgozása az EMCDDA (2002) standardok szerint történt.
Eredmények/következtetések: A kutatás eredményei szerint a magyarországi 18–64 éves népességben minden tízedik válaszoló (9,9%) fogyasztott már valamilyen tiltott szert az élete során. A tiltott drogok éves prevalenciaértéke 2,3%, a havi prevalenciaértéke pedig 1,2%. A legtöbben marihuánát/hasist fogyasztottak eddig életük során, ezt követi az ecstasy, a szintetikus-kannabinoidok, az amfetamin és az új stimulánsok népszerűsége. A drogokkal való kapcsolatba kerülés társadalmi-demográfiai kockázati tényezőit vizsgálva a droghasználat korosztályos és urbanizációs mintázódása mellett a kulturális/gazdasági státus, valamint az impulzivitás szerepét kell kiemelnünk.
Háttér: Az érzelmi intelligencia vizsgálata napjaink pszichológiai kutatásainak egyik ígéretes területe. Több, az érzelmi intelligencia mérésére szolgáló eszköz magyar nyelvre történő adaptálása van jelenleg folyamatban. Ezen mérőeszközök közül az egyik a Wong és Law Érzelmi Intelligencia Skála (WLEIS-HU). Célkitűzés: Kutatásunk célja a WLEIS skála két független mintán történő hazai adaptációja, a kérdőív belső konzisztenciájának ellenőrzése, továbbá a faktorstruktúra és a skála konvergens validitásának vizsgálata volt. Módszer: A kutatásban egy 157 fős egyetemista (átlagéletkor 20,9 év [szórás 1,56], férfiak aránya 38,9%), valamint egy 430 fős fiatal labdarúgó fiúkból álló (átlagéletkor 14,0 év [szórás 0,82]) csoport vett részt. A konvergens validitást egy harmadik, 76 fős egyetemista mintán (átlagéletkor 23,5 év [szórás 3,39], férfiak aránya 40,8%) vizsgáltuk. A WLEIS faktorstruktúráját konfirmatív faktoranalízissel ellenőriztük. Eredmények: Az eredmények szerint magyar nyelven a kérdőívnek egy módosított, 14-tételes verziója alkalmazható (CMIN/df = 1,846; RMSEA (CI90) = 0,038 [0,031–0,045]; CFI = 0,935; TLI = 0,917). A kérdőív belső konzisztenciája és konvergens validitása megfelelő. Következtetések: A WLEIS-HU alkalmas mérőeszköz az érzelmi intelligencia négy alapvető komponensének (saját érzelmek értékelése, mások érzelmeinek értékelése, az érzelmek hasznosítása, az érzelmek irányítása) mérésére.
A szelf-szabályozás, ezen belül az érzelemszabályozás fejlődése és a fejlődés zavarai, illetve összefüggésük különböző pszichopatológiai állapotokkal az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a klinikai kutatásokban. Jelen tanulmányban egyrészt az érzelemszabályozás zavarait és fejlődéslélektani vonatkozásait tekintjük át, különös figyelemmel a fejlődési pszichopatológiai vonatkozásokra. Másrészt a maladaptív szabályozási mechanizmusok szerepét vizsgáljuk két klinikai vonatkozásban; az addikciók és az evési zavarok kapcsán. Mindkét zavar közös jellemzője a szabályozási deficit, különös tekintettel az affektusok szabályozásának nehézségeire. A tanulmány végén amellett érvelünk, hogy a maladaptív vagy diszfunkcionális érzelemszabályozási technikák legjobban mint transzdiagnosztikus rizikó- és/vagy fenntartó tényezők érthetők meg.