Search Results

You are looking at 11 - 15 of 15 items for

  • Author or Editor: Zsolt Szentkereszty x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Szentkereszty, Adrienn Csiszkó, Miklós Boros, Lukács Veres, and Sándor Sz. Kiss

Absztrakt

Bevezetés: A spontán pneumothorax kezelésében a mellkasdrainage mellett a videothoracoscopia jelentős szerepet játszik. Jelen közlemény célja a különböző terápiás eljárások értékelése, a korai eredmények szempontjából. Betegek és módszer: A szerzők 5 év alatt 243 beteget (184 férfi, 59 nő) 302 esetben kezeltek spontán pneumothorax miatt. A primer pneumothorax miatt kezelt 114 beteg átlagéletkora (23,1 ± 5 év) szignifikánsan alacsonyabb volt a 129 szekunder ptx (51,5 ± 15 év) miatt kezeltekénél. Partialis pneumothorax esetén observatio 24 (8%), aspiráció 6 (2%) esetben történt. A mellkas csövezését 241 (67,6%) esetben végezték. Műtéti indikáció volt a recidív, a korábbi ellenoldali, valamint a drainage hatására nem gyógyuló pneumothorax. Videothoracoscopiát 71 (23,5%), minithoracotomiát 5 (1,7%), axillaris thoracotomiát 13 (4,3%) esetben indikáltak. A műtétet 25 esetben partialis pleurectomiával, 32 esetben talcumos, 3 esetben mechanikus pleurodesisszel egészítették ki. Eredmények: A konzervatív kezelés 80%-ban, a drainage 84,7%-ban vezetett gyógyuláshoz. A 71 VATS során 8 esetben (11,3%) konvertálták a műtétet. VATS, thoracotomia és minithoracotomia után valamennyi beteg meggyógyult. A posztoperatív szövődmények aránya VATS után 6,3%, thoracotomia után 7,7% volt. Az ápolási napok száma drainage után 8,5, VATS után 9,1, thoracotomia után 11,3 nap volt. A szekunder ptx-os csoportban drainage utáni ápolási idő (9,2 vs. 7,4 nap) szignifikánsan, a halálozás (2,6 vs. 0%) nem volt szignifikánsan magasabb, mint a primer ptx-os csoportban. Következtetés: A szekunder spontán légmell az idősebb korosztályt érinti, az ápolási idő és mortalitás magasabb, mint a primer ptx miatt kezelteknél. Kezelés alapvetően a mellkasi drainage. Recidíva, a drainage eredménytelensége és ellenoldali korábbi pneumothorax esetén elsősorban VATS javasolt.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Szentkereszty, János Pósán, Katalin Pető, Péter Sápy, Miklós Boros, István Takács, and Sándor Sz. Kiss

Absztrakt

Bevezetés: A sternoclavicularis ízület pyogen fertőzése ritka kórkép, melynek kezelése lehet konzervatív (antibiotikumok), vagy sebészi (az ízület feltárása és drainage-a, illetve annak resectioja). A szerzők elemzik a sternoclavicularis ízület pyogen fertőzése miatt kezelt betegek oki és predisponáló tényezőit, tüneteit, a diagnózis és a műtéti kezelés kérdéseit és annak eredményességét.

Betegek és módszer: A 6 betegnél (5 férfi, egy nő, átlagéletkor: 56, 8 év) a kiváltó ok 2-2 esetben trauma, illetve távoli szeptikus góc, 1-1 esetben intraarticularisan adott injekció, illetve korábbi sugárkezelés volt. A betegségre hajlamosító tényező (diabetes mellitus, köszvény, krónikus alkoholizmus és májcirrho-sis) 2 betegnél volt kimutatható. A leggyakoribb tünet az ízület duzzanata, a bőrpír, a láz, a fájdalom és a váll mozgáskorlátozottsága volt. Valamennyi betegnél a CT-vizsgálat igazolta az ízület destructioját. Konzervatív terápiát egy esetben alkalmaztak, de ennek eredménytelensége miatt radikális resectiot végeztek. Egy-egy betegnél a többszörös szeptikus góc és a kísérő mediastinitis miatt először debridement és drainage műtét, később második ülésben resectio, a többi három betegnél első ülésben az ízület resectioja történt.

Erdemények: A konzervatív, illetve drainage kezelés mindhárom esetben eredménytelen volt, ezzel szemben az ízület resectioja valamennyi betegnél gyógyulást eredményezett. Műtéti szövődményt nem észleltek. Radikális műtét után átlagosan 28,2 hónappal a funkcionális eredmények kiválóak voltak.

Következtetések: A konzervatív kezelés és a drainage csak akkor ajánlott, ha súlyos szövődmények társulnak a betegséghez. Ilyenkor második ülésben érdemes resectiot végezni. A legeredményesebb kezelési módnak a radikális resectiot tartják.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Károly Gábor Szabó, Adrienn Csiszkó, László Sasi-Szabó, Sándor Bányai, Zoltán Szentkereszty, Zsigmond Varga, Károly Fekete, Péter Sápy, László Damjanovich, and Zsolt Szentkereszty

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők két sikeresen operált beteg esetét ismertetik. A 79 éves anticoagulált nőbeteg többszörös mellkasi és hasi szúrt sérülést szenvedett, a jobb tüdő IV. szegmentumának és a vena cava inferior retrohepaticus szakaszának szúrt sérülését látták el. Az első műtét során a cava sérülését nem ismerték fel. A második műtét során a máj anterograd, finger-fracture technikával történt szétválasztását követően sikerült a cava sérülését feltárni és elvarrni. A máj állományának sebét perihepaticus packing módszerrel tamponálták. A 3. posztoperatív napon újabb műtét során a tampon eltávolítását végezték. A beteg meggyógyult. Egy másik, 25 éves férfi beteg tompa hasi sérülést szenvedett. Első ellátásként a májruptura tamponálása történt. Ezt követően sorozatos (7×) tamponcserékre került sor. Ismételten jelentkező hasüregi vérzés és epefolyás miatti reoperációkor az epehólyagon lévő kb. 1 mm-es perforatiós nyílás miatt cholecystectomia történt. Két nappal később ismételt vérzés miatt végzett haematomaevakuálás után a vena cava inferior retrohepaticus szakaszán lévő, kb. 3 mm-es sérülés elvarrása történt. Posztoperatív epefolyás miatt EST történt. A beteg gyógyultan otthonába távozott. Megbeszélés: Az áthatoló retrohepaticus vena cava sérülések mortalitása magas, mintegy 78%-ra tehető. A sérülés ellátása nemcsak érsebészeti, hanem májsebészeti jártasságot is igényel. A máj szúrt és tompa sérülésének ellátása során gondolni kell a vena cava inferior retrohepaticus szakaszának sérülésére is. A sérülés elvarrása gyógyuláshoz vezet. A parenchyma szétválasztása utáni vérzés perihepaticus „packing” módszerrel megbízhatóan kezelhető. A posztoperatív epefolyás EST-vel sikeresen kezelhető.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Klaudia Balog, Adrienn Csiszkó, Nóra Krasnyánszky, Máté Farkas, Mariann Berhés, István László, Károly Palatka, László Damjanovich, Péter Sápy, and Zsolt Szentkereszty

Absztrakt:

Bevezetés: Akut pancreatitis miatti necrectomiát ideálisan a betegség kezdetétől számított 4–6. héten javasolt elvégezni, amikor az ún. demarkált necrosis (walled-off pancreatic necrosis –WOPN) már kialakult. A szerzők ismertetik a kiterjedt WOPN miatt végzett sebészi transgastricus necrectomiák során nyert tapasztalataikat. Betegek és módszer: Kiterjedt WOPN miatt 2012. január 1-től 2017. december 31-ig terjedő időszakban 17 (12 férfi, 5 nő, átlag életkor 64,00 ± 15,14 év) betegnél végeztek sebészi transgastricus necrectomiát. Valamennyi betegnél a műtétet megelőzően konzervatív és szemikonzervatív kezelés történt átlagosan 61,00 ± 33,47 napig. A WOPN mérete átlagosan 14,00 ± 5,23 cm volt és valamennyi esetben a retrocolicus, retroduodenalis terekbe is beterjedt. A necrosis minden esetben bakteriálisan kontaminált volt. Eredmények: A műtétekkel kapcsolatos szövődmény nem volt. Az ápolási napok száma a műtétet követően 10,00 ± 3,08 nap volt. A mortalitás 5,9% volt. Késői műtét vagy egyéb beavatkozás pseudocystaképződés, vagy pancreas fistula miatt nem volt. Két betegnél a WOPN és a gyomor közötti anastomosis-endoszkópos tágítása és öblítése történt lázas állapot miatt. Frissen kialakult diabetest nem, a meglévő súlyosbodását 6,3%-ban észleltük. Következtetés: A kiterjedt, fertőzött demarkált necrosis kezelésében a sebészi transgastricus necrectomia jó eredménnyel alkalmazható. A műtét előnye, hogy a necrectomia után nem alakulhat ki külső pancreas sipoly és pseudocysta.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Eldin Mohamed Gamal, Györgyi Szabó, Péter Metzger, István Furka, Irén Mikó, Katalin Pető, Andrea Ferencz, József Sándor, Zsolt Szentkereszty, Péter Sápi, and György Wéber

Absztrakt

Bevezetés/célkitűzés: 1968-ban R. E. Fear először közölt tanulmányt a laparoscopos „Port site” herniáról (Trocar site hernia, TSH), jelenlegi előfordulási gyakorisága eléri a 0,65–2,80%-ot. A sebészi laparoscopia elterjedésével a beavatkozások során szokássá vált, hogy a 10 mm-nél kisebb trokársebeket nem zárják be. Ugyanakkor egyre több közlemény foglalkozik az 5–6 mm-es trokár (továbbiakban: KT) helyén keletkező sérvek elzáródásával. Anyag és módszer: A szerzők oktatási célból 60 kutyán végzett laparoscopos cholecystectomia műtét után 2 és 4 héttel relaparoscopiát végeztek, és posztoperatív adhaesiók után kutatva azt is figyelték, hogy a laparoscopos trokárok intraabdominalis behatolási helyein vannak-e sérvek, különös tekintettel a KT-ra. Eredmények: A 60 kísérleti állat 20%-ában volt látható intraabdominalis sérv, és a sérvek 70%-a a KT helyein helyezkedett el. Következtetések: A megszokott gyakorlattal ellentétben az irodalomban egyre többen hangoztatják a nagy trokárok és a KT ejtette teljes vastagságú hasfali sebek zárásának szükségességét, megelőzendő a sérvek kialakulását és kizáródásuk lehetőségét. Tanulmányunkban a technikai és klinikai lehetőségeket mutatjuk be.

Restricted access