Search Results

You are looking at 11 - 18 of 18 items for

  • Author or Editor: Zsuzsa Molnár x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsanna Molnár
,
Mátyás Benyó
,
Zsuzsa Bazsáné Kassai
,
Írisz Lévai
,
Attila Varga
, and
Attila Jakab

Bevezetés: A fiatalkori malignus megbetegedések kezelésére alkalmazott kemoterápia, illetve sugárkezelés jó hosszú távú túlélést biztosít a betegeknek, de sajnos a késői gonadotoxikus hatással is számolni kell. Ismert, hogy maga a tumoros betegség is negatívan befolyásolja a spermiogenezist. Célkitűzés: A szerzők a reproduktív életkorban jelentkező leggyakoribb daganatok spermiogezeisre kifejtett hatásának vizsgálatát tűzték ki célul. Módszer: A szerzők Andrológiai és Spermium Krioprezervációs Laboratóriumában spermiumfagyasztásra jelentkező heretumoros (n = 68), Hodgkin-kóros (n = 37) és non-Hodgkin-kóros (n = 14) betegek spermiogramját elemezték. Eredmények: A betegek 11,8%-a (n = 14) azoospermiás, 58,8%-a (n = 70) oligozoospermiás volt a tumorellenes kezelés megkezdése előtt. A heretumoros betegek spermiumkoncentrációja szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a lymphomás betegeké (32,8 M/ml vs. 24,9 M/ml; p = 0,03). Következetések: A fertilitás megőrzésére a spermiumkrioprezervációt minden reproduktív korú daganatos férfinak, de különösen a heretumoros betegeknek, fel kell ajánlani a kezelés megkezdése előtt. Orv. Hetil., 2014, 155(33), 1306–1311.

Restricted access

A tartós videó-EEG-monitorozás szerepe a gyermekkori epilepsziák diagnosztikájában

The role of long-term video-EEG monitoring in the diagnosis of childhood epilepsies

Orvosi Hetilap
Authors:
Tímea Lőrincz-Molnár
,
Zsuzsa Siegler
,
Márta Hegyi
,
Rita Jakus
,
Tímea Bodó
,
Eszter Kormos
, and
András Fogarasi

A videó-elektroencefalográfiás (EEG-) monitorozás kulcsfontosságú eszköz az epilepsziaszindrómák diagnosztizálásában, illetve a különböző paroxysmalis jelenségek differenciáldiagnosztikájában. Az EEG és a videó kombinálása lehetővé teszi a klinikusok számára az agyi elektromos tevékenységben bekövetkező változások és az azokat kísérő klinikai tünetek közötti összefüggés felismerését, az észlelt rohamjelenség evolúciójának és szemiológiájának valós idejű megfigyelését, a pontos diagnózis és az optimális kezelési terv felállítását. A digitális technika fejlődésével párhuzamosan – jobb képi felbontás, hosszabb felvételi időtartam, nagyobb adattároló kapacitás – a videó-EEG-monitorozás érzékenysége és specifikussága is jelentősen nőtt, hozzájárulva a diagnózisok pontosításához és a személyre szabott kezelési stratégiák kidolgozásához az epilepsziás és más paroxysmalis neurológiai tüneteket mutató betegek számára. A jelen összefoglaló áttekintést nyújt a videó-EEG kiemelt jelentőségéről a gyermekkori epilepszia-kórképek diagnosztikájában, az epilepsziás és a nem epilepsziás paroxysmalis jelenségek megkülönböztetésében, valamint az idegsebészeti beavatkozások előtti kivizsgálásban betöltött szerepéről. Tanulmányunkban bemutatjuk a kórházunk videó-EEG-monitorozási egységében a gyermekkori epilepsziák és paroxysmalis jelenségek kivizsgálásában összegyűlt, több mint két évtizedes eredményeket és tapasztalatokat, alátámasztva a módszer jelentőségét a gyermekneurológiában. Orv Hetil. 2024; 165(19): 722–726.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Zsuzsa Nagy
,
Zoltán Oláh
,
Judit Kókai
,
Anna Barbara Molnár
,
Ágnes Laczkó
,
Gábor Viktor Szabó
,
Viktória Juhász
,
Dávid Garbaisz
,
Márton Berczeli
,
Zsófia Sztupinszky
, and
Zoltán Szeberin

Absztrakt

Bevezetés: Az érhomograftokat korábbi érrekonstrukció után kialakult graftinfekció vagy saját véna hiányában, végtagmentő érműtétek esetén alkalmazzuk. Többszervi donáció során a thoracalis aortaszegmens, aortabifurcatio, arteria iliaca, arteria femoralis és poplitea, illetve vena saphena magna és a vena femoralis kerülhet eltávolításra. Célunk, hogy az elvégzett beavatkozások eredményeit elemezve optimalizáljuk a homograftok alkalmazását. Módszerek: A betegek anyagát retrospektíven dolgoztuk fel a kórházi számítógépes nyilvántartás segítségével. 2007 és 2014 között 162, homografttal végzett műtét történt 144 betegen. A rövid és hosszú távú nyitva maradási időt, a vascularis szövődmény gyakoriságát, az amputációs arányt és mortalitást vizsgáltuk. Értékeléseink kapcsán figyelembe vettük a graft felhasználási lokalizációját, a graft típusát és a mélyhűtött tárolás időtartamát. Aorta iliofemoralis, femoropoplitealis régióba ültetett artériás és vénás homograftokat vizsgáltunk. Eredmények: Az átlagéletkor 63,6 ± 10,7 év, a betegek átlagos utánkövetési ideje 36 ± 28 hónap. A graftok primer nyitva maradási aránya egy, három és hat hónappal a műtét után 83,7%, 75,0% és 63,4% volt. Saját anyagunkban a felhasznált erek közül az artériák/mélyvénák nyitva maradási aránya jobb volt a vénás graftokkal összehasonlítva: artériás felhasználás esetén egy, három, hat hónappal a műtét után 85,6%, 78,6%, 74,3% a primer nyitva maradás, míg vena saphena magna felhasználásával 81,4%, 70,4%, 47,7% ugyanezen intervallumokban. Összefoglalás: A szeptikus környezetben végzett érsebészeti beavatkozások komoly kihívást jelentenek az érsebész számára. Az AB0 vércsoport-kompatibilis graftok beültetése hosszú távon nem járt jobb eredménnyel, mint a nem AB0 vércsoport-kompatibilis graftoké. Az ideális homológ érpótlásnak, vizsgálataink alapján, a fél évnél rövidebb ideig tárolt artériás homograft bizonyult.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsa Molnár
,
László Imre Pinczés
,
Klára Piukovics
,
Ildikó Istenes
,
Krisztina Wolf
,
Zoltán Csukly
,
Árpád Szomor
,
Árpád Illés
, and
Zsófia Miltényi

Absztrakt:

Bevezetés: A relabáló és refrakter Hodgkin-lymphoma kezelése továbbra is nagy kihívást jelent. Hatalmas előrelépést jelentett a brentuximab vedotin alkalmazása, amellyel jelenleg már jelentős hazai tapasztalatok is vannak. Célkitűzés: A brentuximab vedotinnal kezelt magyar Hodgkin-lymphomás betegek adatainak, a kezelés hatékonyságának elemzése. Módszer: Hat hazai hematológiai osztályon 2013. január 1. és 2016. december 31. között brentuximab vedotinnal kezelt Hodgkin-lymphomás betegek adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: Összesen 86 beteg részesült brentuximab vedotin kezelésben. A kezelés előtt a betegek egyharmada korai, kétharmada előrehaladott stádiumban volt. Autológ őssejt-transzplantáció előtt alkalmazva 54 betegnél a teljes válaszarány 66,6%, ebből komplett remissziót a betegek 42,6%-a ért el. Autológ őssejt-transzplantációt követően 30 beteg kapta, a teljes válaszarány 46,67%, a komplett remisszió 30% volt. Harminchat beteg csak monoterápiában kapta a készítményt, míg 50 beteg kombinációban, ebből 39 esetben bendamustinnal kombináltan. A betegek mindössze 13,95%-ánál észleltünk mellékhatást, leggyakrabban bőrkiütést. A betegek várható ötéves teljes túlélése 78,7%, az átlagos progressziómentes túlélési idő 23,59 hónap (95% CI: 19,50–27,68). Következtetés: A relabáló vagy refrakter Hodgkin-lymphomás betegek kezelésében jelentős előrelépést jelent a brentuximab vedotin kezelés alkalmazása, eredményeink a nemzetközi adatokhoz hasonlóak. A kombinációban történő korai alkalmazása előrelépést jelenthet, ennek további vizsgálata szükséges. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1630–1634.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Antal-Szalmás
,
Gergely Ivády
,
Attila Molnár
,
Zsuzsa Hevessy
,
Valéria Kissné Sziráki
,
Anna V. Oláh
,
Ágota Lenkey
, and
János Kappelmayer

Bevezetés: A szerzők a laboratóriumi diagnosztikai tevékenység hatékonyságát jellemző paraméter, az ún. „turnaround time” meghatározására alkalmas számítógépes programot dolgoztak ki laboratóriumukban. A turnaround time a minta laboratóriumba való beérkezése és az orvosi validálást követő eredménykiadás között eltelt idő, mely jól jellemzi az eredménykiadás hatékonyságát, és ezért a laboratóriumok működésének fontos minőségügyi paramétere. Módszer: Analízisük során a sürgős, rutin- és speciális vizsgálatokat külön kezelve 6 hónap adatait dolgozták fel, és a turnaround time medián, 5- és 95-percentil értékeit adták meg. Meghatározták emellett a maximálisnak definiált turnaround time értéket (sürgős 1 óra, rutin 4 óra, speciális 2–14 nap) meghaladó turnaround time értékű vizsgálatok („kiesők”) arányát is az összes vizsgálati számra vonatkoztatva. Eredmények: A sürgős vizsgálatok esetében a medián turnaround time 9–70 perc, a rutinvizsgálatoknál pedig 33–190 perc között volt. A speciális vizsgálatok jóval heterogénebb képet mutattak, és általában megállapítható volt, hogy a kis mintaszámú, nem automatizált, immunkémiai és hemosztázis-tesztek esetében magas a turnaround time értéke és a kiesők aránya. A rutinvizsgálatok longitudinális analízise egyértelműen mutatta, hogy 2006 első félévében javultak a vizsgálatok turnaround time értékei a laboratórium valamennyi részlegén. A turnaround time hosszát befolyásoló egyik lényeges paraméter az orvosi validálás ideje, ami jelentősen csökkenthető egy autovalidáló program segítségével. A szerzők adatai alapján az autovalidálás bevezetése akár 1–2 órával is csökkentette a rutinvizsgálatok medián turnaround time értékeit. Az alkalmazott számítógépes program alkalmas akár a mintaszállítás effektivitásának jellemzésére is, amit a szerzők két különböző mintaszállítási infrastruktúrával rendelkező sürgősségi részlegük összevetésével mutattak be. Következtetések: Az itt ismertetett turnaround time analízis az általános rutin része a világ fejlettebb országaiban tevékenykedő diagnosztikai laboratóriumokban, ugyanakkor az első ilyen próbálkozást jelenti Magyarországon.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Klaudia Farkas
,
Hajnal Székely
,
Péter Bacsur
,
Balázs Bánky
,
Zsuzsa Bianka Élthes
,
László Harsányi
,
Katalin Edit Müllner
,
Ágnes Milassin
,
Károly Palatka
,
Patrícia Sarlós
,
Tamás Szamosi
,
Tamás Molnár
, and
Pál Miheller
Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsa Molnár
,
Zsófia Simon
,
Zita Borbényi
,
Beáta Deák
,
LászLÓ Galuska
,
Kármen Keresztes
,
Zsófia Miltényi
,
Imelda Marton
,
András Rosta
,
Tamás Schneider
,
Lajos Trón
,
Erika Várady
, and
Árpád Illés

Korszerű kombinált gyógyszeres és sugárkezelés eredményeként a Hodgkin-lymphoma (HL) az egyik legsikeresebben gyógyítható daganatos betegséggé vált. Hagyományos képalkotó eljárásokkal a reziduális masszában az aktív betegség, a nekrózis és a fibrózis elkülönítése nehéz. Célkitűzés: Retrospektív vizsgálatunk célja a restaging FDG-PET vizsgálat prediktív értékének vizsgálata. Módszer: Százhuszonnyolc olyan beteg adatait dolgoztuk fel, akiknél a kezelés utáni CT-vizsgálaton reziduális elváltozás ábrázolódott. Az FDG-PET vizsgálatokat 1995. január és 2005. február között végeztük, a vizsgálattól számított átlagos követési idő 75,5 hónap (20–180 hónap). Eredmények: Nyolcvankilenc beteg (70%) PET-vizsgálata negatív eredményű, 39 betegé (30%) pedig pozitív eredményű volt. A ténylegesen pozitív, ténylegesen negatív, álpozitív, álnegatív betegek száma sorrendben 29, 83, 10, 6. A kezelés utáni FDG-PET szenzitivitása 83%-nak, specificitása 93%-nak, pozitív prediktív értéke 74%-nak, negatív prediktív értéke 93%-nak, pontossága 88%-nak bizonyult. Az FDG-PET-negatív és -pozitív betegek eseménymentes túlélése – Mantel–Cox-analízissel – szignifikánsan (p = 0,0000) különbözött. Következtetések: Eredményeink az irodalmi adatokkal egyezően bizonyítják, hogy negatív FDG-PET vizsgálati eredmény esetén a betegség progressziója, relapszusa hosszú követés során sem valószínű. Az álpozitív eredmény azonban komoly diagnosztikus problémát jelent. Vizsgáltuk, hogy a betegek életkora, a betegség szövettani altípusa, klinikai stádiuma, a kezelés módja befolyásolja-e a vizsgálat pontosságát, de ilyen összefüggést nem tudtunk igazolni. Kimutattuk, hogy a 2000 előtt végzett vizsgálatok között több téves eredmény volt, mint 2000 után, ami a vizsgálók tapasztalatának jelentőségét igazolja.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Botond Lakatos
,
László Gopcsa
,
Enikő Gondos
,
Alexandra Riczu
,
Zsuzsa Várnai
,
Éva Nagy
,
Eszter Molnár
,
Gabriella Bekő
,
Ilona Bobek
,
Péter Reményi
,
János Szlávik
,
János Sinkó
, and
István Vályi-Nagy

Absztrakt:

Az elmúlt hónapokban pandémiához vezető, Kínából induló, új koronavírus okozta megbetegedés (COVID–19) rámutatott az emberiség kiszolgáltatottságára. Aktuálisan a COVID–19 kezelésére randomizált kontrollált vizsgálattal igazolt hatékonyságú, törzskönyvezett gyógyszer nem áll rendelkezésre. A súlyos akut légúti tünetegyüttest okozó koronavírus-2 (SARS-CoV-2) a jelen munka írásáig – a legóvatosabb becslések szerint is – közel 4 millió fertőzésért és megközelítőleg 300 000 halálesetért felelős. A patomechanizmus mélyebb megismerése fedte fel, hogy a fatális esetek hátterében az immunválasz diszregulációja, a citokinvihar-szindróma (CRS) áll. Eddigi ismereteink alapján a COVID–19-ben kialakuló citokinvihar sarkalatos szereplője az interleukin-6 (IL6). Esetleírások és kis betegcsoportokon végzett vizsgálatok eredményei alapján az IL6 monoklonális antitest gátló terápia (tocilizumab) eredményesnek mutatkozik a citokinvihar kezelésében. A szerzők egy eset leírása kapcsán foglalják össze a legfrissebb ismereteket a COVID–19 terápiájával kapcsolatosan. A jelen esetismertetés súlyos COVID–19-ben szenvedő betegben kialakult CRS sikeres terápiáját mutatja be, melynek során – a szerzők tudomása szerint – hazánkban elsőként került sor tocilizumab alkalmazására infektológiai osztályon. Orv Hetil. 2020; 161(26): 1070–1077.

Open access