Search Results

You are looking at 21 - 30 of 34 items for

  • Author or Editor: András Jánosi x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Bevezetés: A szívinfarktus különböző megjelenési formái miatt kezelt betegek klinikai jellemzőivel kapcsolatban kevés hazai adattal rendelkezünk. Célkitűzés: A szerzők a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában szereplő ST-elevációs és nem ST-elevációs szívinfarktus miatt kezelt betegek fontosabb klinikai paramétereinek és ellátásának elemzését tűzték ki célul. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben 2010. január 1. és 2012. június 30. között rögzített 6670 ST-elevációs és 5237 nem ST-elevációs szívinfarktussal kezelt beteg adatait elemezték. Eredmények: A nem ST-elevációs szívinfarktus miatt kezelt betegek idősebbek voltak és több társbetegséggel rendelkeztek, mint az ST-elevációs infarktusos betegek. Koronarográfiára és katéteres érmegnyitásra gyakrabban került sor ST-elevációs infarktus esetén. A kórházi halálozásban nem volt különbség a két csoport között (5,3% vs. 4,9%). A szekunder prevenciós gyógyszeres kezelést közel 90%-ban kapták meg a betegek mindkét csoportban, a kettős thrombocytaaggregáció-gátló kezelés gyakoribb volt ST-elevációs infarktus esetén. Következtetések: A két betegcsoport fontos klinikai jellemzők tekintetében különbözik egymástól, ugyanakkor a betegek kórházi prognózisa hasonló. Orv. Hetil., 2014, 155(21), 828–832.

Restricted access

Szívinfarktus miatt kezelt betegek ellátása Magyarország különböző régióiban és a betegek 10 éves túlélése

Management of patients treated for myocardial infarction in different regions of Hungary and patient survival for 10 years

Orvosi Hetilap
Authors:
András Jánosi
,
Ferenc Péter Pach
,
Gergely Erdős
,
Kálmán Tóth
,
Péter Hári
,
Péter Ofner
, and
Péter Andréka

Összefoglaló. Előzmény: A szívinfarktus miatt kezelt betegek ellátásának regionális adataira és a betegek hosszú távú kórlefolyására vonatkozó hazai kutatás eddig nem történt. Célkitűzés: A vizsgálat célja a Magyar Infarktus Regiszter pilotidőszakában rögzített betegeknél az ellátás és a 10 éves túlélés elemzése a magyarországi nagyrégiókban. Módszer: A Magyar Infarktus Regiszter (későbbi neve: Nemzeti Szívinfarktus Regiszter) 2010. január 1. és 2013. december 31. között a centrumok önkéntes részvételével 23 142 beteg adatait rögzítette, akik írásban hozzájárultak egészségügyi és klinikai adataik kezeléséhez. Az adatgyűjtés a Kutatásetikai Bizottság engedélyével rendelkezett. A vizsgált populációban 12 104, ST-elevációval járó myocardialis infarctuson (STEMI) és 10 768, ST-elevációval nem járó myocardialis infarctuson (NSTEMI) átesett beteg szerepelt. A feldolgozott adatok 128 220 betegévre vonatkoznak, amelyeket nagyrégiók szerint (Nyugat-, Közép- és Kelet-Magyarország) hasonlítottunk össze. Eredmények: A STEMI-betegek 78,4%-ánál, az NSTEMI-betegek 51,6%-ánál történt katéteres érmegnyitás (PCI). NSTEMI esetén a Közép-Magyarország és Nyugat-Magyarország régiókban a beavatkozás gyakoribb volt, mint a Kelet-Magyarország régióban (p<0,01). Az utánkövetés során a PCI a Nyugat-Magyarország régióban, a revascularisatiós szívműtét (CABG) a Nyugat-Magyarország és a Kelet-Magyarország régióban szignifikánsan gyakoribb volt, mint a Közép-Magyarország régióban (p<0,01). A STEMI-betegek között a 10 év alatt a férfiak 49,2%-a, a nők 46,6%-a halt meg, az NSTEMI-csoportban 63%, illetve 57,6%. Az akut szakban elvégzett PCI mindkét betegcsoportban, nemben, az utánkövetés minden időpontjában és a vizsgált régiókban csökkentette a halálozást (p<0,01). A STEMI-betegek esetén a túlélés a régiók között nem különbözött (p = 0,72), míg az NSTEMI után a 10 éves túlélés a Nyugat-Magyarország régióban jobb volt (p<0,01). Következtetés: A magyarországi nagyrégiók között az infarktusos betegek ellátásában és prognózisában regionális különbségek vannak. Orv Hetil. 2021; 162(36): 1438–1450.

Summary. History: Regional data on patients’ care for myocardial infarction and the long-term follow up of patients have not yet been studied in Hungary. Objective: The study aims to analyze the care and 10-year survival of patients recorded during the Hungarian Myocardial Infarction Registry’s pilot period in large regions of Hungary. Method: Between Jan 1, 2010 and Dec 31, 2013, the Hungarian Myocardial Infarction Registry recorded data on 23 142 patients with voluntary participation. The Research Ethics Committee approved the program. The study included 12 104 patients with ST-elevation myocardial infarction (STEMI) and 10 768 patients with non-ST-elevation myocardial infarction (NSTEMI). The data processed refer to 128 220 patient years based on large regions (West, Central and East Hungary). Results: Percutaneous coronary intervention occurred in 78.4% of STEMI patients and 51.6% of NSTEMI patients. In the NSTEMI group, percutaneous coronary interventions (PCIs) in the Central-Hungary and West-Hungary regions were significantly more common than in the East-Hungary region (p<0.01). During follow-up, PCI in the West-Hungary region, revascularization surgery in the West-Hungary and East-Hungary regions were significantly more common than in the Central-Hungary region (p<0.01). Among STEMI patients, 49.2% of men and 46.6% of women died within 10 years, while in the NSTEMI group 63% and 57.6%, respectively. PCI reduced mortality in both patient groups, sex, at all times of follow-up and in the regions studied (p<0.01). As for STEMI patients, survival was similar in all regions (p = 0.72), while after NSTEMI, 10-year survival in the West-Hungary region was better (p<0.01). Conclusion: There are regional differences in the care and prognosis of patients with myocardial infarction. Orv Hetil. 2021; 162(36): 1438–1450.

Restricted access

A thrombocytaaggregáció-gátló kezelés gyakorlata heveny szívinfarktusban

Practice of antiplatelet therapy in acute myocardial infarction

Orvosi Hetilap
Authors:
András Jánosi
,
Tamás Ferenci
,
Gábor Bársony
,
Anikó Szabóné Póth
,
Péter Vajer
, and
Péter Andréka

Összefoglaló. Bevezetés: Szívinfarktust túlélt betegeknél a thrombocytaaggregáció-gátló (TAG-) kezelésnek fontos szerepe van az újabb ischaemiás események megelőzése szempontjából. Célkitűzés: Annak vizsgálata, hogy a kórházi távozás idején a betegek milyen arányban részesültek clopidogrel-, prasugrel- és ticagrelorkezelésben, és az utánkövetés ideje alatt milyen arányban folytatták a javasolt terápiát. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában 2018. 01. 01. és 2020. 12. 31. között 39 308 olyan, infarktus miatt kezelt beteget tartottunk nyilván, aki egészségügyi azonosító számmal rendelkezett, és szívkatéteres centrumban kapott ellátást. Eredmények: 16 273 betegnél ST-elevációval (STEMI), 20 305 betegnél ST-elevációval nem járó (NSTEMI) infarktus volt. A betegek 80%-a hypertoniás volt, minden harmadik betegnél diabetes mellitus (35%), illetve csökkent vesefunkció (30%) igazolódott. A kórházból távozó betegek 36 578 infarktusos eseményénél elemeztük a távozáskor adott TAG-kezelési javaslatot. A STEMI-betegek 96,2%-a aszpirin-, 78,3%-a clopidogrel-, 12,7%-a prasugrel- és 4,3%-a ticagrelorkezelési javaslatot kapott. Az NSTEMI-betegcsoportban 93,9%, 77,7%, 8,3%, 3,2% értékeket találtuk. A speciális feltételek esetén rendelhető gyógyszerek (prasugrel, ticagrelor) esetén az egyes centrumok között jelentős különbségek voltak: a javaslat a prasugrel esetén 1,2–24,3%, a ticagrelor esetén 0,3–10,8% között változott. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisának felhasználásával követtük a gyógyszerkiváltási eseményeket. A gyógyszertámogatási adatok 29 405 betegnél álltak rendelkezésre. Az adherencia vizsgálatakor a leghosszabb időszakot vettük figyelembe, és a türelmi idő 2 hónap volt. Az adherencia-időtartamokat standard túléléselemzési eszköztárral (Kaplan–Meier-féle eljárás) dolgoztuk fel. Az első gyógyszerkiváltást követő 1 évnél a clopidogrel, a prasugrel és a ticagrelor esetében a betegek 76,1%-a, 78,3%-a és 80,9%-a adherens volt a javasolt kezeléshez. Következtetés: Bizonyos TAG-gyógyszerek alkalmazásának gyakorisága jelentősen eltér a különböző intervenciós centrumokban. 1 évvel a kezelés megkezdése után a betegek több mint háromnegyede adherens a kezeléshez. Orv Hetil. 2022; 163(19): 743–749.

Summary. Introduction: In patients who have survived myocardial infarction, platelet aggregation inhibitor (TAG) treatment plays an important role in preventing recurrent ischemic events. Objective: to investigate the proportion of patients who received aspirin, clopidogrel, prasugrel and ticagrelor during the hospitalization and the proportion of patients who continued taking the recommended therapy during follow-up. All patients treated for myocardial infarction who had a medical ID number were included in the study. Results: 16 273 patients had ST-elevation (STEMI) and 20 305 patients had non-ST-elevation (NSTEMI) infarction. 80% of patients were hypertensive. Diabetes mellitus (35%) and impaired renal function (30%) were demonstrated in one in three patients. The TAG treatment recommendation was analysed in 36 578 patients who left the hospital. Clopidogrel 12.7%, prasugrel 4.3%, ticagrelor, 93.9%, 77.7%, 8.3% and 3.2% were found in the NSTEMI group. For medicines available under special conditions (prasugrel, ticagrelor), there were significant differences between centres: the proposal varied between 1.2–4.3% for prasugrel and 0.3–10.8% for ticagrelor. Drug switching events were monitored using the National Institute of Health Insurance Fund database. Pharmacovigilance data were available for 29 405 patients. We considered the longest period in the adherence study, and the grace period was 2 months. Adherence durations were processed using a standard survival analysis toolkit (Kaplan–Meier method). At 1 year after the first switch, 76.1%, 78.3%, and 80.9% of the patients in clopidogrel, prasugrel and ticagrelor were adherents to the recommended treatment. Conclusion: The frequency of use of certain antiplatelet drugs varies significantly across different intervention centres. More than three-quarters of the patients are adherent to treatment 1 year after starting treatment. Orv Hetil. 2022; 163(19): 743–749.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
András Jánosi
,
Erika Östör
,
Sarolta Borbás
,
Rita Kazinczy
,
András Káli
,
István Vámos
,
Anna Bradák
, and
Márta Podmaniczky

Az Európai Kardiológus Társaság EUROASPIRE I–II–III néven vizsgálatsorozatot kezdeményezett a másodlagos prevenció európai helyzetének felmérésére. Magyarország ugyanazon két kardiológiai centrum bevonásával részt vett ebben a jelentős epidemiológiai vizsgálatsorozatban. A szerzők az elmúlt 10 év hazai adatait elemzik. Összesen 1627 – 70 évesnél fiatalabb – koszorúérbeteg kórházi és utánvizsgálati adatait dolgozták fel standardizált módszerekkel. Az ischaemiás szívbetegség miatt kezelt betegek között csökkent a férfiak, és nőtt a nőbetegek, valamint a 60 évnél idősebbek aránya. A vizsgált rizikófaktorok kórházi dokumentálása jelentősen javult: az utolsó adatfelvétel időpontjában a betegek 89–99%-ában ezen adatok rögzítése a kórlapban megtörtént. A vizsgálati időpontokban csökkent a szisztolés és a diasztolés vérnyomás átlagértéke, valamint a harmadik vizsgálati időpontban 0,4 mmol/L-rel alacsonyabb volt az össz- és az LDL-koleszterin átlagértéke, mint a vizsgálat kezdetén. A HDL-koleszterin átlagértéke nem változott, a triglicerid esetén pedig az átlag növekedését figyelték meg. A tíz év alatt folyamatosan és jelentősen nőtt (23%-ról 49%-ra) a súlyosan elhízottak, valamint a diabetesesek aránya (27%-ról 45%-ra). A hypertoniások száma csak az első és második vizsgálati időpont között csökkent, a harmadik időpontban a megvizsgáltak 44%-ában 140/90 Hgmm feletti vérnyomásértéket mértek. A dohányzó betegek aránya a második és a harmadik adatfelvételi időpont között 8%-kal csökkent, a vizsgálat lezárásakor az aktív dohányosok aránya 18% volt. Jelentősen csökkent (60%-ról 24%-ra) az 5,5 mmol/L feletti összkoleszterin-értékkel bíró betegek aránya, ugyanakkor az összkoleszterin jelenlegi célértékét (4,5 mmo/L) a betegek 57%-a nem érte el. A másodlagos prevenció területén az elmúlt 10 évben kétségtelen javulás igazolható, de még mindig nem sikerült megfelelően csökkenteni a magas vérnyomást, a koleszterinszintet, a dohányzók arányát, és aggasztó az elhízottak és a cukorbetegek számának növekedése. A szerzők – a helyzet javítása érdekében – fontosnak tartják a prevenció fontosságának hangsúlyozását az orvosképzésben és az orvos-továbbképzésben, valamint az együttműködés javítását a kórházi orvosok, a családorvosok és a betegek között. Orv. Hetil., 2010, 43, 1776–1782.

Restricted access

Internetalapú, országos betegségregiszter adatainak minőségbiztosítása

Tapasztalatok a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter működtetése során, 2010–2020

Quality assurance of national internet-based patient register data

Experiences during the operation of the Hungarian Myocardial Infarction Registry, 2010–2020
Orvosi Hetilap
Authors:
Erika Sinka Lászlóné Adamik
,
Péter Hári
,
Anikó Póth
,
Ágnes Zorándi
,
Anna Bradák
,
Judit Gál
,
Beatrix Berecz
,
Marianna Adamik
,
László Voith
, and
András Jánosi

Összefoglaló. Bevezetés: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben 111 788 beteg 122 351 infarktusos eseményéhez kapcsolódó 145 292 kezelés adatai szerepelnek. Módszer: A rögzített adatokat az üzemeltetők folyamatosan kontrollálják, bemutatják azokat a minőségbiztosítási módszereket, amelyekkel az adatbázis teljességét és megfelelőségét biztosítják. Az online informatikai rendszerben az adatbevitel során 119 automatikus ellenőrzési algoritmust működtetnek. Az automatikus ellenőrzési algoritmussal nem kezelhető adatok ellenőrzését 5 részállású, egészségügyi képzettségű kontroller és 2 főállású munkatárs végzi. A regiszter működése során folyamatosan fejlesztették az ellenőrzés módszereit, ennek során 2018-tól a kontrollerek által ellenőrzött adatlapok utóellenőrzésére is sor kerül. Az utóellenőrzés során a már ellenőrzött adatlapok 2,4%-ában további javításra volt szükség. Eredmények: Az utóellenőrzés eredménye, hogy a kontrolleri munkát hatékonyabbá sikerült tenni, mivel egyre kevesebb az utóellenőrzés során hibásnak talált adatlapok száma. Megvizsgálták, hogy az adatlap kérdéseire milyen arányban kaptak értékelhető választ. Az értékelhető válaszok aránya a legtöbb esetben meghaladta a 90%-ot, azonban a panaszok kezdetének ideje az adatlapok 39%-ában volt megadva, míg a dohányzási szokásokkal kapcsolatos válasz az esetek 59%-ában volt megfelelő. Megbeszélés: A szerzők rámutatnak arra, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisának folyamatos egyeztetése hozzájárul a regisztráció teljességének biztosításához, lehetővé teszi a betegek állapotának hosszú távú követését. Miután a program kötelező jellegűvé vált 2014. 01. 01-jén, az első évben a szívinfarktus-diagnózissal finanszírozott betegek kétharmada (67%) szerepelt a regiszter adatbázisában; ez az arány a 2017–2019-es években meghaladta a 90%-ot (91,7–93,6–91,3%). Következtetés: Vizsgálatukból a szerzők azt a következtetést vonják le, hogy a betegségregiszter működése során szükséges az adatok teljességének és megfelelőségének folyamatos ellenőrzése. A regiszter adatbázisának 90% feletti teljessége az ellátórendszer minőségi paramétereinek folyamatos követését teszi lehetővé. Orv Hetil. 2021; 162(2): 61–68.

Summary. Introduction: The Hungarian Myocardial Infarction Registry contains data on 145 592 treatments related to the 111 788 patients and the 122 351 myocardial infarctions. Method: The recorded information is continuously monitored, and the quality assurance methods used to ensure the completeness and adequacy of the database are presented. In the online IT system, 119 automatic verification algorithms are operated during data entry. Data that cannot be handled by the automated verification algorithm is checked by five part-time health-qualified controllers and two full-time employees. During the operation of the register, the control methods were continuously developed, during which the data sheets checked by the controllers will be post-checked from 2018 onwards. During the post-checked process, 2.4% of the datasheets required further correction. Results: The number of data sheets found to be incorrect during the post-audit was decreasing. The authors examined the proportion of evaluable answers to the questionnaire. The rate of evaluable responses was over 90% in most cases; however, the time of the onset of symptoms was given in 39% of the datasheets, while the answer to smoking habits was adequate in 59% of cases. Discussion: The authors point out that the continuous consultation of the database of the National Health Fund Management Centre and the Hungarian Myocardial Infarction Registry contributes to ensuring the completeness of registration, enabling long-term monitoring of the condition of patients. In the first year of the mandatory period of the program, two-thirds (67%) of patients treated with a diagnosis of myocardial infarction were included in the registry database, and this proportion exceeded 90% in the years 2017–2019 (91.7–93.6–91.3%). Conclusion: The study of the authors concludes that the completeness and adequacy of the data need to be constantly monitored during the operation of the patient registry. The integrity of the register database above 90% enables the continuous monitoring of the quality parameters of the system. Orv Hetil. 2021; 162(2): 61–68.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
András Jánosi
,
Gergely Erdős
,
Ferenc Péter Pach
,
Tamás Forster
,
Imre Ungi
,
Péter Ofner
, and
Péter Andréka

Absztrakt:

Bevezetés: Az ST-elevációval járó szívinfarktusban (STEMI) a panasz kezdetétől az ér megnyitásáig eltelt idő (teljes ischaemiás idő = TIT) jelentősége a szívizommentés tekintetében jól ismert. Célkitűzés: A magyarországi, ST-elevációval járó szívinfarktusos betegeknél a TIT meghatározása és prognosztikus jelentőségének vizsgálata Magyarországon. Módszer: A szívinfarktusos betegek klinikai paramétereit, ellátásuk adatait az ellátók 2014. január 1-je óta kötelező jelleggel rögzítik a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter rendszerében. 2014. január 1. és 2016. március 31. között 27 157 beteg 28 408 infarktusos eseményének adata került rögzítésre. Vizsgálatunkban 7146, STEMI miatt kezelt beteg szerepelt, akiknél a panasz kezdetétől számított 24 órán belül percutan coronariaintervenció (PCI) történt, és ismertek voltak a részidők. Eredmények: Az utánkövetés átlaga 740 ± 346 nap volt. A TIT mediánja 260 perc, ezen belül a leghosszabbnak a prehospitális időt találtuk (medián 205 perc). A TIT befolyásolta a túlélést: amennyiben ez az idő 400 percnél rövidebb volt, akkor a 30 napos, illetve az 1 éves halálozás 7,5%, illetve 12,2% volt. Az ennél hosszabb idő esetén 9,2%, illetve 19,7% halálozási értékeket találtunk. A többváltozós elemzéskor rövid (<30 nap), közép- (30–364 nap) és hosszú távú (≥365 nap) túlélést vizsgáltunk. A diabetes a rövid, míg a kóros kreatininérték, a súlyos koszorúérstatus a rövid és a középtávú túlélést befolyásolta. A PCI a közép- és a hosszú távú túlélés szempontjából volt jelentős. A megelőző myocardialis infarctus és a TIT a hosszú távú túlélést befolyásolta szignifikáns mértékben. Következtetések: A TIT Magyarországon hosszú, az időveszteség döntő része a prehospitális időszakra esik. A TIT önálló prognosztikai tényező, az időveszteség csökkentése javíthatja a betegek késői életkilátásait. Orv Hetil. 2018; 159(27): 1113–1120.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
András Jánosi
,
Gábor Csató
,
Ferenc Péter Pach
,
György Pápai
,
Gergely Erdős
, and
Péter Andréka

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők az ST-elevációval járó szívinfaktus miatt kezelt és invazív ellátásban részesülő betegek prehospitális késését vizsgálták. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában 2014. 01. 01. és 2016. 03. 31. között 7146 olyan beteg volt, akinél percutan coronariaintervenció történt, és az időintervallumok rendelkezésre álltak. A betegek 46%-ánál (3288 beteg) találtunk mentési adatokat, akiknél a következő időintervallumok vizsgálatára került sor: a panasz kezdetétől a mentőszolgálat értesítéséig eltelt idő (a beteg késési ideje = BKI), a helyszínre érkezés (M1), a helyszíni ellátás (M2) és a centrumba érkezés ideje (M3). Amennyiben az első kórházban szívkatéteres laboratórium nem volt, akkor meghatároztuk a Szívkatéteres centrumba érkezésig eltelt időt. A betegeket két csoportba osztottuk: az első felvevőintézet szívkatéteres lehetőséggel rendelkező centrum (C) vagy ilyen feltétellel nem rendelkező kórház (K) volt. Eredmények: Közvetlenül centrumba került felvételre (primer transzport) 2621 beteg (79,7%), míg 667 betegnél szekunder transzport történt. A primer transzporttal C-ba került betegek fiatalabbak voltak. A BKI mediánja a C csoportban 114, a K csoportban 121 perc volt. Az M1- és M2-időben lényeges különbség nem volt. Az M3-idő a C csoportban hosszabb volt. A szekunder transzport további 98 perc késéssel járt. A teljes ischaemiás idő lényegesen hosszabb volt a K csoportban, mint a C csoport betegeinél (356 versus 260 perc). Következtetés: Az infarktus miatt kezelt betegek hazai ellátása tovább javítható a beteg döntési idejének csökkentésével, valamint a primer transzport arányának növelésével. A mentési idők (M1, M2, M3) megfelelnek az elvárásoknak, de az M2-idő további elemzésével lehetővé válhat a helyszíni ellátás idejének további rövidítése. A centrumokban a felvételtől az ér megnyitásáig eltelt idő optimális. Orv Hetil. 2019; 160(1): 20–25.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
András Jánosi
,
Gábor Csató
,
Ferenc Péter Pach
,
Sándor Guti
,
György Pápai
,
Gergely Erdős
,
Géza Fontos
, and
Péter Andréka

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők 6878 acut myocardialis infarctus (AMI) miatt kezelt beteg sürgősségi ellátásának adatait elemzik a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter és az Országos Mentőszolgálat adatainak felhasználásával. Módszer: A betegeknél 2017. 01. 01. és 2018. 12. 31. között katéteres érmegnyitás történt: 47,5%-uknál ST-elevációval járó szívinfarktus (STEMI), 3614 betegnél (52,5%) nem ST-elevációval járó szívinfarktus (NSTEMI) volt a kezelés indoka. Vizsgálták a panasz kezdete és a mentőszolgálat értesítése között eltelt időt (a betegek késlekedése), a mentés formáját (mentés, illetve szállítás). Elemezték a mentő helyszínre érkezésének (M1), a helyszíni ellátásnak (M2), a kórházba szállításnak (M3) az idejét, valamint a kórházi felvételtől az ér megnyitásáig eltelt időt. Az eredményeket megyék szerinti bontásban is közlik. A medián értékeket és a kvartiliseket (Q1, Q3) tüntették fel. Eredmények: A betegek késlekedése STEMI esetén 101, az NSTEMI-csoportban 687 perc volt. Mentés és azonnali mentőszállítás a STEMI-betegek 58,7%-ánál, az NSTEMI-betegek 43,7%-ánál történt. AMI esetén a mentőegység helyszínre érkezésének (M1) medián ideje 13 perc, a helyszíni ellátás (M2) 23 perc, a helyszínről a kórházba érkezésig eltelt idő (M3) 30 perc volt. STEMI esetén a felvételtől az ér megnyitásáig eltelt idő 37 perc volt. A STEMI-betegek 9,5%-ánál 2 órán belül, 49,1%-ánál 4 órán belül, 88,1%-ánál 12 órán belül került sor az infarktusért felelős ér megnyitására. Ebben a betegcsoportban a teljes ischaemiás idő medián értéke 243 perc volt. Minden vizsgált időperiódus esetén a megyék között jelentős különbségeket találtak. Következtetések: A szívinfarktusos betegek optimális időben történő ellátásának jelenleg a legnagyobb problémája a betegek késlekedése. A mentési idők tekintetében jelentős regionális különbségek vannak, az okok vizsgálatához további elemzések szükségesek. Orv Hetil. 2020; 161(12): 458–467.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
András Jánosi
,
Péter Ofner
,
János Tomcsányi
,
Gábor Müller
,
Richárd Hável
,
Asma Réka Soczó
,
Timea Váradi
, and
Tamás Ferenci

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisát felhasználva vizsgálják azon, heveny szívinfarktus miatt kezelt betegek prognózisát, akiknél a felvételi EKG-n új vagy feltehetően új bal-Tawara-szár-blokk (úBTSZB) volt. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben 2014. 01. 01. és 2015. 06. 30. között 18 091, heveny szívinfarktus (AMI) miatt kezelt beteg adatait rögzítettük; 8334 betegnél ST-elevációval járó (STEMI), 9757 esetben nem ST-elevációval járó infarktus (NSTEMI) volt a klinikai diagnózis. A STEMI-csoportban vizsgáltuk az ST-elevációs (n = 7937), illetve az úBTSZB-s betegek (n = 397) klinikai jellemzőit és prognózisát. A halálozás vizsgálatára többváltozós regressziós modellt (Cox-regressziót) használtunk. Eredmények: Az AMI-betegcsoportban 1274 esetben (7%) találtunk BTSZB-t. STEMI klinikai diagnózisa esetén az úBTSZB-s alcsoportba tartozó betegek (n = 397) idősebbek voltak, s nagyobb volt a férfiak részaránya és a társbetegségek előfordulása, mint azoknál, akiknél a felvételi EKG-n ST-eleváció volt. A BTSZB-s csoport halálozása mind a 30 napos (25,4% versus 12,4%), mind az 1 éves időpontban (47,3% versus 19,9%) magasabb volt, mint az ST-elevációs betegcsoportban. A percutan coronariaintervenció (PCI) mindkét csoportban lényegesen alacsonyabb halálozással járt együtt. Többfaktoros elemzés során a BTSZB önálló prognosztikai jelentőségét igazoltuk: az ST-elevációhoz viszonyított hazárdhányadosa 1,33 (95%-os konfidenciaintervallum: 1,10–1,62), kontrollálva nemre, életkorra, PCI megtörténtére, szisztolés vérnyomásra, szívfrekvenciára, szérumkreatinin-eltérésre és öt kórelőzményi/társbetegségi adatra. Következtetés: Az akut szívinfarktus miatt kezelt betegek prognózisát a felvételi EKG is befolyásolja: BTSZB esetén az életkilátások rosszabbak, mint ST-elevációnál. Orv Hetil. 2018; 159(17): 677–681.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
András Jánosi
,
Péter Ofner
,
Zoltán Kiss
,
Levente Kiss
,
Róbert Gábor Kiss
,
József Dinnyés
,
Zoltán Járai
,
Gergely Nagy
,
Gábor Veress
, and
Tamás Ferenci

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők szívinfarktust túlélt betegek terápiahűségét (adherencia) vizsgálták a másodlagos prevenció szempontjából szóba jövő gyógyszerek esetén. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben 2013. január 1. és 2014. december 31. között regisztrált szívinfarktusos betegek közül azok kerültek a vizsgált betegcsoportba, akik a heveny myocardialis infarctust túlélték és a kórházi kezelést követően 180 napig nem volt újabb eseményük. Ezen kritériumoknak 14 843 beteg felelt meg, akiket egy évig követtek. Vizsgálták a sztatin, a béta-blokkoló, a thrombocytaaggregáció-gátló, valamint az angiotenzinkonvertáló enzim/angiotenzinreceptor-blokkoló kezeléshez való adherenciát. A „gyógyszerszedést” az Egészségbiztosító Pénztár gyógyszer-finanszírozási adatbázisa alapján követték. Az adherenciát az indexeseménytől a végpontig (vagy a cenzorálásig) eltelt idő és a kiváltott készítményekkel való ellátottsági idő hányadosaként határozták meg. Végpontnak a halált vagy az újabb infarktus előfordulását tekintették. Többváltozós modellel elemezték az adherenciát és a túlélést. Eredmények: Jó adherenciát (\>80%) találtak a klopidogrel, sztatin, béta-blokkoló, aszpirin és ACEI/ARB esetén a betegek 64,9%, 54,4%, 36,5%, 31,7% és 64,0%-ánál. Azoknál a betegeknél, akiknél az infarktus kezelésekor percutan intervenció történt, magasabb terápiahűséget találtak (p<0,01) minden gyógyszer esetén, kivéve a béta-blokkolókat (p = 0,484). A többváltozós elemzés során igazolták, hogy a sztatin, klopidogrel, ACEI/ARB adherencia 25 százalékpontos növekedése a végpontok bekövetkezésének 10,1%-kal (p<0,0001), 10,4%-kal (p = 0,0002), 15,8%-kal (p<0,0001) kisebb kockázatával járt együtt. Az aszpirin- és a béta-blokkoló kezelés esetén az adherencia nem függött össze a végpontok bekövetkezésének kockázatával. Következtetés: A sztatin, klopidogrel, ACEI/ARB kezelés esetén a magasabb adherencia jobb hosszú távú prognózissal járt együtt. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1051–1057.

Restricted access