Search Results

You are looking at 21 - 30 of 57 items for

  • Author or Editor: Balázs Nemes x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Interventional Medicine and Applied Science
Authors:
Balázs Nemes
,
D. Görög
,
I. Fehérvári
,
T. Mándli
,
E. Sárváry
,
L. Kóbori
,
A. Doros
, and
J. Fazakas

Abstract

Portal vein reconstruction might be a challenge in certain cases of liver transplantation. The problem usually arises due to small vessels in pediatric transplantation and/or living related donor and split liver transplantation, or as a result of extensive PVT in adult recipients. Authors report a case of a 60-year-old alcoholic cirrhotic patient with reverse portal flow. The standard end to end portal anastomosis did not work well, so a mesoportal shunt with a donor iliac vein conduit was performed first, followed by a cavoportal hemitransposition. After unsuccessful attempts of providing good portal flow, the donor umbilical vein and the iliac conduit was used for portal flow reconstruction as meso-Rex graft. The patient has been doing fine for eight months after her liver transplantation. Unusual types of portal reconstructions consist of meso-portal, umbilico-portal, renoportal anastomoses that are primarily used as rescue techniques. However, it is rare that one has to use them sequentially in the same patient.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors:
Balázs Nemes
,
Zsolt Kanyári
,
Gergely Zádori
,
Lajos Zsom
,
Mariann Berhés
,
Mátyás Hamar
,
Krisztina Kóbor
, and
Antal Péter

Horseshoe kidney is a fusion anomaly found in approximately one in 400–600 people. Due to vascular and ureteral variations, transplantation with a horseshoe kidney presents a technical challenge. In our case, the isthmus connected the upper poles and contained parenchyma. It consisted of three renal arteries, five veins collected to the inferior vena cava, and two ureters and pyelons. It was implanted en bloc to the left side retroperitoneally. During the early period, cellular and humoral rejection was confirmed and treated. For a urine leak, double J catheters were implanted into both ureters. Later, the first catheter was removed. Subsequently, urinary sepsis developed, necessitating graftectomy. The uncommon anatomy of ureters and antibody-mediated rejection (AMR) may both be factors for a ureter tip necrosis led to an infected urinoma. After other Hungarian authors, we also report a horseshoe kidney transplantation that was technically successful. However, after an adequately treated but severe acute humoral rejection, the patient developed sepsis, and the kidney had to be removed. We conclude that transplantation with horseshoe kidney is technically feasible but may increase the risk for urinary complications and resultant infections. Careful consideration of risk and benefit is advised when a transplant professional is faced with this option.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Nemes
,
Réka P. Szabó
,
László Bidiga
,
Károly Kalmár Nagy
,
Lóránt Illésy
, and
Anikó Szilvási

Absztrakt:

A veseátültetés utáni hosszú távú túlélést befolyásoló tényezők egyike az antitestmediált rejekció (ABMR). A szerzők áttekintést nyújtanak az ABMR jelenleg ismert diagnosztikai és kezelési hátteréről. A Debreceni és a Pécsi Egyetem transzplantációs központjainak együttműködése alapján áttekintik a 2013 és 2017 közötti időszakban végzett veseátültetések után kialakult korai ABMR-eseteket és a releváns közleményeket. A két központban összesen 454 veseátültetés történt. ABMR-diagnózist összesen 18 esetben állítottunk fel (4%). Minden esetben perkután biopszia történt. A betegek közül 22% volt primer, 78% retranszplantált eset. Az átlagéletkor 51,2 ± 6 év volt. A veseátültetés után az ABMR diagnózisáig eltelt idő 15,4 ± 22,1 hónap volt. A C4d-pozitivitást 7 esetben sikerült igazolni, ami az összes ABMR-eset 39%-a. Összesen 16 betegnél történt szteroidbolus + intravénás immunglobulin (IVIG) + plazmaferézis (PF) kezelés, a 6 debreceni beteg közül 5 kapott ezenfelül rituximabot és 1 alemtuzumabot. 9 (47,4%) beteg él működő beültetett vesével, 4 beteg meghalt (21%), és 5 került vissza művesekezelésre graftvesztés miatt (31%). Az ABMR veszélyes szövődmény a veseátültetés után. A diagnosztikus kritériumok sokáig változtak. A gold standard a szövettan. A C4d-esetekben is lehet akcelerált ABMR. A retranszplantáción átesett fiatalabb, preformált donorspecifikus antitesttel (DSA) jelentkező betegek és azok, akik EC-donorból kapnak vesét, kockázati csoportot jelentenek. A de novo DSA megjelenése, az átlagos fluoreszcenciaintenzitás (MFI) kinetikája lehet az a pont, amely felhívja a figyelmet az akut ABMR veszélyére. A rituximab hatékonyságát megkérdőjelezik, az új gyógyszerekkel (belatacept, bortezomib vagy ekulizumab) még nincs elég tapasztalat, vagy rendkívül drágák. Saját anyagunkban a 40% feletti gyógyulási arány kiemelkedően jó eredmény. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1913–1929.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Imre Fehérvári
,
Dénes Görög
,
László Kóbori
,
Marina Varga
,
Enikő Sárvári
,
Zsuzsa Gerlei
, and
Balázs Nemes

A szerzők elemzik a HBV-fertőzés miatt végzett májátültetés hazai tapasztalatait, áttekintik a HBV okozta májbetegség transzplantáció szempontjából sajátos pre- és posztoperatív kezelési igényeit. A transzplantációs program során 2006. december 31-ig 4 betegnél történt HBV-fertőzés talaján kialakult végstádiumú májbetegség miatt májátültetés. Közülük 1 beteget veszítettek el a korai posztoperatív időszakban, 3 beteg él, aktív. Elemzik a transzplantációt követően 6 esetben észlelt de novo HBV-fertőzést és annak hatását a betegek túlélésére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Réka P. Szabó
,
Attila Kertész
,
Tamás Szerafin
,
Imre Fehérvári
,
Lajos Zsom
,
József Balla
, and
Balázs Nemes

Absztrakt

Az infektív endocarditis a szervtranszplantált betegek körében aluldiagnosztizált kórkép. A kórokozók spektruma különbözik az átlagpopulációt érintőtől. A szerzők az 58 éves nőbetegben atípusos kórokozó által okozott, atípusos megjelenésű infektív endocarditis eredményes kezeléséről számolnak be. A betegnél alkoholos májcirrhosis talaján kialakult májelégtelenség miatt 2000. februárban májátültetést végeztek. Egy évvel a májátültetést követően krónikus hepatitis B-vírus-fertőzést állapítottak meg, és a beteg antivirális kezelésben részesült. Kalcineurintoxicitás miatt veseelégtelenség alakult ki, ezt követően a beteg 2007 júliusában vesepótló kezelésre szorult. 2013 novemberében rövid ideig tartó afázia jelentkezett. A transoesophagealis echokardiográfia az aortabillentyűn vegetációt talált, a mágneses rezonanciás vizsgálat agyi embolisatiót mutatott ki. A laboratóriumi vizsgálatok enyhén emelkedett C-reaktív protein- és normális prokalcitoninszinteket igazoltak, vérképében leukopenia volt látható. Kezdeti antibiotikus terápiaként naponta 2 g ceftiraxont és 60 mg gentamycint iv. alkalmaztak a dialízisek után. A hemokultúravizsgálatok negatívak voltak, a szerológiai vizsgálat Chlamydia pneumoniae-fertőzést igazolt. Moxifloxacinnal kiegészített kezelést követően a neurológiai tünetei visszatértek, ezért műtétre került sor (koronarográfiát követően valvulotomia és coronariabypass-műtét). A beteg állapota a műtét után javult, a neurológiai tünetek nem ismétlődtek. Orv. Hetil., 2015, 156(22), 896–900.

Open access

A coronariaáramlási rezerv (CFR) a bal coronaria leszálló szárában (LAD) szignifikáns szűkület hiánya esetén a microvascularis (disz)funkció jellemzésére használható hemodinamikai index. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a LAD-ban mért CFR prognosztikus értékének tisztázása lenne, amennyiben a koronarográfia során a LAD-ban szignifikáns szűkület nem volt igazolható. Módszerek: A jelen tanulmányban 166 olyan beteg eredményeit elemeztük, akiknél a CFR-vizsgálatok idején elvégzett koronarográfia a LAD-ban szignifikáns szűkületet (>50%) nem mutatott ki. Valamennyi esetben transthoracalis és terheléses transoesophagealis echokardiográfia (CFR-mérés), valamint koronarográfia történt. Eredmények: A továbbkövetés átlagos ideje 93±34 hónap volt, sikeressége 75%-osnak bizonyult (124/166). A továbbkövetés időszaka alatt 27 beteg hunyt el, 16 beteg esetén hirtelen szívhalál, 3 esetben akut szívelégtelenség, 2 esetben stroke volt a halál oka, míg 6 beteg pulmonalis, illetve gastrointestinalis tumoros folyamat miatt halt meg. A ROC-analízis során a CFR ≥ 2,13-t találtuk a legnagyobb pontosságú cut-off (határ-) értéknek a túlélés előrejelzésében (szenzitivitás 67%, specificitás 60%, görbe alatti terület 62%, p = 0,046). A 2,13-nál alacsonyabb CFR-rel bíró betegekben a továbbkövetés során szignifikánsan több esemény történt, mint az annál nagyobb értékkel bíróknál (32% vs. 13%, p < 0,05). A multivariáns logisztikus regressziós modell során a CFR [hazard ratio (HR) 2,43, p = 0,04] és a bal kamrai végszisztolés térfogatérték [HR 1,49, p = 0,03] bizonyult a túlélés független prediktorának. Következtetések: Hosszú távú továbbkövetéses vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy a CFR a túlélés független prediktora a LAD szignifikáns szűkületét nem mutató betegekben.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors:
Balázs Pőcze
,
János Fazakas
,
Gergely Zádori
,
Dénes Görög
,
László Kóbori
,
Eszter Dabasi
,
Tamás Mándli
,
László Piros
,
Anikó Smudla
,
Tamás Szabó
,
Éva Toronyi
,
Szabolcs Tóth
,
Gellért Tőzsér
,
Gyula Végső
,
Attila Doros
, and
Balázs Nemes

Abstract

Besides orthotopic liver transplantation (OLT) there is no long-term and effective replacement therapy for severe liver failure. Artificial extracorporeal liver supply devices are able to reduce blood toxin levels, but do not replace any synthetic function of the liver. Molecular adsorbent recirculating system (MARS) is one of the methods that can be used to treat fulminant acute liver failure (ALF) or acute on chronic liver failure (AoCLF). The primary non-function (PNF) of the newly transplanted liver manifests in the clinical settings exactly like acute liver failure. MARS treatment can reduce the severity of complications by eliminating blood toxins, so that it can help hepatic encephalopathy (HE), hepatorenal syndrome (HRS), and the high rate mortality of cerebral herniation. This might serve as a bridging therapy before orthotopic liver retransplantation (reOLT). Three patients after a first liver transplantation became candidate for urgent MARS treatment as a bridging solution prior to reOLT in our center. Authors report these three cases, focusing on indications, MARS sessions, clinical courses, and final outcomes.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
László Entz
,
Balázs Nemes
,
Zoltán Szeberin
,
Gábor Viktor Szabó
,
Péter Sótonyi
,
Péter Banga
,
Csaba Csobay-Novák
,
Katalin Széphelyi
, and
Kálmán Hüttl

Absztrakt

Esetismertetések: Első beteg: A 77 éves férfi, multimorbid anamnézissel, egy 5,6 cm legnagyobb átmérőjű juxtarenalis aneurysma megoldására jelentkezett. A jobb vese korábban elpusztult, a mesenterica superior már nem volt érintve. Az egyedüli működő bal arteria renalis megmentése érdekében fenesztrált stent-graft beültetést határoztunk el. A gyártó céggel történt egyeztetés után megtörtént a szövődménymentes beültetés. Az egy hónapos kontroll-CT-vizsgálat korrekt keringési viszonyokat mutatott endoleak nélkül. Négy hónap múlva a bal arteria renalis elzáródott akut uraemiát okozva. Újabb stentbehelyezéssel a vese keringése helyreállt. Második beteg: A 71 éves multimorbid anamnézisű férfi 80 mm-es maximális átmérőjű juxtarenalis aneurysmával került felvételre. Kardiális ok miatt a nyitott műtét nem jött szóba, ezért fenesztrált stent-graft beültetés (FEVAR) mellett döntöttünk. A mesenterica superior és mindkét arteria renalis stentelésére is szükség volt. A 2014. december 4-én történt beavatkozás szövődménymentes volt, az egy hónapos kontroll-CT-vizsgálat kielégítő keringési viszonyokat ábrázolt endoleak nélkül. Megbeszélés: A fenesztrált stent-graft beültetés az aorta oldalágakkal rendelkező szakaszainak aneurysmaticus elváltozása esetén alkalmazható eljárás. Magyarországon az első fenesztrált stent-graft beültetés 2013. szeptember 24-én történt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. A mintegy 15 évre visszatekintő módszer rövid és középtávú eredményei biztatóak, a hosszú távú eredmények azonban az eltelt idő rövidsége miatt még váratnak magukra.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Anikó Berencsi
,
Edit Dósa
,
Balázs Nemes
,
Kálmán Hüttl
,
Péter Legeza
,
Zoltán Oláh
,
Vera Kristóf
,
György Acsády
, and
Péter Sótonyi

Absztrakt

Bevezetés: A mélyvénás thrombosis (MVT) életminőséget hosszú távon rontó szövődménye a postthromboticus szindróma (PTS). Az alsó végtagi proximális MVT hagyományos antikoaguláns terápiája mellett a betegek közel felénél jelentkeznek a PTS tünetei. Közleményünk célja a 2009 és 2014 között intézetünkben iliofemoralis thrombosis miatt lokális katéteres thrombolysissel (CDT), mechanikus thrombusaspirációval (AngioJet), illetve stenteléssel kezelt esetek és azok kétéves követésének összefoglalása. Módszerek: Az említett időszakban 24 betegnél alkalmaztuk a fenti módszereket. Az átlagéletkor 35,83 ± 15,9 év, a nő:férfi arány pedig közel 2:1 volt. A tünetek megjelenését követő 11 napon belül a 24 betegből nyolcnál lokális lysisre, 16-nál lysisre plusz thrombusaspirációs beavatkozásra került sor; stentet 19 betegnél ültettünk be. A rekanalizációt a nyitó és záró angiográfiás képek alapján értékeltük, a követés során félévente ultrahangvizsgálatot végeztünk és Villalta-score-t számoltunk. Eredmények: AngioJet használatával mind a lysis időtartama, mind a szükséges rekombináns szöveti plazminogénaktivátor mennyisége jelentősen csökkent. Major vérzés, illetve pulmonalis embolia nem fordult elő. Betegeink több mint 90%-ánál PTS nem jelentkezett. Következtetések: Az akut szakban végzett lokális mechanokémiai thrombectomia megfelelő kezelési alternatíva lehet az iliofemoralis MVT-k kezelésében.

Restricted access

Az antitestmediált rejekció diagnosztikája és kezelése gyakorlatunkban

Management of antibody-mediated rejection after kidney transplantation in our clinical practice

Orvosi Hetilap
Authors:
Réka P. Szabó
,
Jousaf Hashmi Amna
,
Nikolett Kóti
,
Anikó Szilvási
,
László Bidiga
,
László Kardos
,
Lajos Zsom
,
József Balla
, and
Balázs Nemes

Összefoglaló. Bevezetés: Az antitest közvetítette kilökődés a graftvesztés gyakori oka a vesetranszplantáltak körében. Célkitűzés: Célul tűztük ki, hogy ismertetjük a centrumunkban biopsziával igazolt humorális kilökődéssel rendelkező betegeknek a kezelésre (standard kezelés: plazmaferézis, immunglobulin, rituximab) adott válaszát, valamint hogy vizsgáljuk a proteinuria grafttúlélésre kifejtett hatását és azt, hogy ezt a DSA-tól függetlenül teszi-e. Vizsgáltuk az eGFR-, a DSA-MFI-értéknek az antirejekciós terápia hatására bekövetkező változásait is. Módszer: 85 beteg retrospektív analízisét végeztük el. A szövettani elemzésben a Banff-klasszifikációt vettük alapul. A csoportok összehasonlításához kategorikus változók esetén a Fisher-féle egzakt próbát, folyamatos változók esetén a Kruskal–Wallis-próbát használtuk. Eredmények: A biopsziával igazolt humorális rejekciós csoportba (ABMR-csoport) 19, a DSA-pozitív csoportba 14, a DSA-negatív csoportba 52 beteget választottunk be. A DSA-érték az ABMR-csoportban 61,16%-kal csökkent, a DSA-pozitív csoportban 42,86%-kal redukálódott (Fisher-féle egzakt: p = 0,1). Az ABMR-csoportban 9 betegnek a jelentős, 4-nek a nephroticus mértékű proteinuriája csökkenthető volt (az ABMR-csoport 68%-a). A legjobb grafttúlélés a legalacsonyabb fehérjeürítésnél adódott. Az antirejekciós terápiát követően készült biopsziákban: a glomerulitis, az interstitialis gyulladás, az arteritis mértéke csökkent az antihumorális kezelés hatására, azonban krónikus elváltozások jelentek meg. Következtetés: Az ABMR-csoportban az antirejekciós terápiát követően a fehérjeürítés monitorizálása javasolt, hiszen becsülhető vele a grafttúlélés. Orv Hetil. 2021; 162(26): 1029–1037.

Summary. Introduction: Antibody-mediated rejection is a common cause of graft loss among kidney transplant recipients. Objective: We aimed to describe the response of patients with biopsy-proven humoral rejection to treatment (standard treatment: plasmapheresis, immunoglobulin, rituximab) in our center. We also analyzed the effect of proteinuria on graft survival and whether this effect is independent of donor-specific antibodies (DSAs). Changes of eGFR and level of DSA following rejection treatment were examined. Method: In this study, laboratory data of 85 patients were analysed. Histological analysis was based on the Banff classification. Fisher’s exact test was used for statistical analysis, and Kruskal–Wallis test was used to compare patient groups per variable. Results: Data from 85 patients were processed retrospectively. 19 patients were selected for the biopsy-confirmed humoral rejection group (ABMR group), 14 for the DSA-positive group, and 52 for the DSA-negative group. DSA titer decreased by 61.16% in the ABMR group after treatment and by 42.86% in the DSA-positive group (Fisher’s exact test: p = 0.1). In the ABMR group, significant nephrotic proteinuria in 4 patients and severe proteinuria in 9 patients were reduced (68% of ABMR group). The patients with the lowest protein excretion had the best graft survival. In biopsies performed after antirejection therapy, the extent of glomerulitis, interstitial inflammation, arteritis decreased with antihumoral treatment, but chronic lesions appeared. Conclusion: Following treatment of biopsy-proven ABMR, reduction of proteinuria predicts graft survival and should be monitored as an important factor-predicting prognosis. Orv Hetil. 2021; 162(26): 1029–1037.

Open access