Search Results

Abstract

Two species of the genus Posthodiplostomum (Digenea: Diplostomatidae) (Posthodiplostomum brevicaudatum Nordmann, 1832 and Posthodiplostomum cuticola Nordmann, 1832) are known as parasites of Hungarian native fishes. Metacercariae of P. cuticola are widespread in Europe and cause black spot disease. Several species of Posthodiplostomum were described also from North America but none of them has been isolated in Hungary up to now. Posthodiplostomum centrarchi Hoffman, 1958 has been detected recently in pumpkinseeds (Lepomis gibbosus L., 1758) in several European countries. Posthodiplostomum centrarchi was isolated for the first time in Hungary from pumpkinseeds caught in the Maconka water reservoir in 2015. Thereafter, several natural waters (e.g. the River Danube, Lake Balaton and the Sió channel) were sampled in order to determine its presence and distribution. Only the native species P. cuticola was detected in Lake Balaton on cyprinids but a relatively high infection rate of P. centrarchi was observed in the Sió channel close to the lake. Pathological changes were absent, and metacercariae were mostly attached to the surface of the liver, kidney and heart. The phylogenetic analysis of the ITS and COI sequences of P. centrarchi and P. cuticola clustered into two distinct branches, which was in agreement with the morphological results.

Due to the climate change, aflatoxigenic Aspergillus species and strains have appeared in several European countries, contaminating different agricultural commodities with aflatoxin. Our aim was to screen the presence of aflatoxigenic fungi in maize fields throughout the seven geographic regions of Hungary. Fungi belonging to Aspergillus section Flavi were isolated in the ratio of 26.9% and 42.3% from soil and maize samples in 2013, and these ratios decreased to 16.1% and 34.7% in 2014. Based on morphological characteristics and the sequence analysis of the partial calmodulin gene, all isolates proved to be Aspergillus flavus, except four strains, which were identified as Aspergillus parasiticus. About half of the A. flavus strains and all the A. parasiticus strains were able to synthesize aflatoxins. Aflatoxigenic Aspergillus strains were isolated from all the seven regions of Hungary. A. parasiticus strains were found in the soil of the regions Southern Great Plain and Southern Transdanubia and in a maize sample of the region Western Transdanubia. In spite of the fact that aflatoxins have rarely been detected in feeds and foods in Hungary, aflatoxigenic A. flavus and A. parasiticus strains are present in the maize culture throughout Hungary posing a potential threat to food safety.

Abstract

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus, progresszív, szimmetrikus sokízületi gyulladás. A betegek hosszú távú gondozásához és a költséghatékonysági modellekhez alapvető ismerni és standardizáltan mérni a betegség lefolyását és annak következményeit. Célkitűzés: A betegségprogresszió és az egészségi állapot, életminőség és költségek kapcsolatainak vizsgálata magyarországi RA-s betegeken. Módszer: 2004. április–augusztus között keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztek RA-s betegek bevonásával hat fekvőbeteg-osztályos háttérrel rendelkező járóbeteg-szakambulancián. Standardizált kérdőívekkel vizsgálták a betegség progresszióját kifejező funkcionális állapotot (HAQ), az egészségi állapotot (EQ-5D), a betegségspecifikus életminőséget (RAQoL), felmérték a betegségaktivitást (DAS) és a betegséggel összefüggő költségeket, elemezték e paraméterek kapcsolatát. Eredmények: 255 beteg adatait elemezték [átlagos életkor: 55,5 ± 12,3 év; a betegség fennállása: 9,0 ± 9,3 év; HAQ: 1,38 ± 0,76; EQ-5D: 0,46 ± 0,33; RAQoL: 16,2 ± 8,1; DAS: 5,09 ± 1,42; költség: 1 043 163 (± 844 750) Ft/beteg/év]. Szignifikáns korrelációt találtak az összes esetben ( p < 0,01), függvénykapcsolat volt kimutatható: EQ-5D index = 1,014–0,25 × HAQ–0,041 × DAS és HAQ = 0,314 + 0,065 × RAQoL. Betegségsúlyossági csoportonként (0,5 HAQ-léptékkel) vizsgálva, az egészségi állapot átlaga rosszabbodott (EQ-5D: 0,784; 0,576; 0,504; 0,367; 0,211; 0,022), és az átlagos költség emelkedett (628 280; 888 187; 953 759; 1 291 218; 1 346 112; 1 371 674 Ft/beteg/év) a betegség előrehaladásával. Minimális klinikailag szignifikáns funkciócsökkenés (0,25 HAQ-változás) 0,0705 EQ-5D-csökkenésnek és 1,884 RAQoL-emelkedésnek felelt meg, nem súlyosan aktív (DAS < 5,1) esetekben kisebb a változás (EQ-5D: 0,05725). Következtetések: A betegségprogresszió és az általános egészségi állapot, életminőség és a költségek kapcsolata nem tér el jelentősen a nemzetközi eredményektől. A betegségköltségek nagysága azonban jelentősen kisebb Magyarországon, mint a fejlett országokban. A vizsgálat adatokkal szolgál a hazai egészség-gazdaságtani elemzésekhez.

Absztrakt

Célkitűzés: A nyelőcső-reszekció többnyire rossz állapotú betegeken végzett, két testüreget megnyitó műtét, ennek megfelelően magas mortalitási és morbiditási adatokkal. Ennek javítása érdekében kerültek bevezetésre a kisebb megterhelést jelentő, minimálisan invazív módon végzett beavatkozások. A torakoszkóposan és laparoszkóposan végzett McKeown-műtét közvetlen posztoperatív szakra kifejtett hatását tanulmányoztuk 20 esetünk kapcsán, továbbá közlésre kerül az általunk alkalmazott műtéti technika. Betegek és módszer: Osztályunkon az elmúlt négy évben 20 torakoszkópos oesophagusreszekciót végeztünk laparoszkópos gyomorcsövesítéssel és nyaki anastomosissal. Egy beteg strictura, a másik 19 carcinoma miatt került műtétre, közülük 11 volt T4 stádiumú. 17 betegnél történt neoadjuváns kemoradioterápia előrehaladott stádium miatt. A rendszeres kontrollvizsgálatokat az onkológiai ambulancia végezte. Eredmények: Átlagosan 25 hónapos követési idő után nyolc betegünk van életben, közülük kettő áll kezelés alatt ismert recidív tumor miatt. 19 beteg a műtétet követően 12 órán belül extubálásra került, az intenzív osztályon töltött idő egy-két napra rövidült. A műtéti idő átlagosan 320 perc volt. Nyolc betegnél összeejtett tüdő mellett végeztük a mellkasi dissectiót, közülük három esetében alakult ki pneumonia, míg a ventilált tüdő mellett operált 12 beteg esetében egy alkalommal. Egy betegnél kényszerültünk sürgős konverzióra aortasérülés miatt, amit azonnali thoracotomia után sikerült ellátnunk. Egy beteget veszítettünk el 30 napon belül nyaki anastomosiselégtelenség, mediastinitis, oesophagotrachealis fistula miatt. Két betegnél kellett a posztoperatív szakban retorakoszkópiát és a ductus thoracicus lekötését elvégeznünk chylothorax miatt. Konklúzió: Megfigyelésünk szerint a minimálisan invazív nyelőcső-reszekció lényegesen alacsonyabb mortalitás és morbiditás mellett vezet azonos onkológiai eredményre a nyitottan végzett beavatkozással összehasonlítva. Ventilált tüdő mellett végzett mellkasi dissectio után a légúti komplikációk aránya tovább csökkent. Aorta-, illetve tracheaérintettség esetén mérlegelendő a thoracotomiából végzett exploráció és esetleges reszekció. Tapasztalataink az alacsony betegszám miatt további megerősítésre szorulnak.

Absztrakt

Bevezetés: A kóros elhízás és az okozott társbetegségek, elsősorban a 2-es típusú diabetes prevalenciája az elmúlt évtizedekben rohamos növekedésnek indult. Miután a konzervatív kezelési módszerek (diéta, tréning) legtöbbször nem hoznak megoldást, egyre nagyobb az igény a metabolikus sebészeti beavatkozásokra. Módszer: Osztályunkon az elmúlt hat és fél évben 514 laparoszkópos Roux Y gyomorbypassműtétet (LRYGB) és 54 laparoszkópos gyomorsleeve-reszekciót (LGSR) végeztünk. Random kiválasztott 40, gyomorbypassműtéten és 15 sleeve-reszekción átesett beteg adatait dolgoztuk fel. Ismertetésre kerülnek az alkalmazott indikációs kritériumok, a pre- és posztoperatív rutineljárások, az elért eredmények, illetve a komplikációk típusa és aránya. Eredmények: Tapasztalataink alapján mindkét műtéti beavatkozás relatív alacsony szövődményráta mellett végezhető és hosszú távon is hatékony mind a testsúlycsökkenés, mind a társbetegségek javulásának vonatkozásában. Gyomorbypass után nagyobb mértékű fogyást (testsúlyfelesleg-csökkenés 88% vs. 68%) és a 2-es típusú diabetes, a hypertonia és a gastrooesophagealis reflux magasabb arányú javulását tapasztaltuk a sleeve-reszekcióhoz viszonyítva. Konklúzió: Eredményeink alapján az LRYGB-t részesítjük előnyben, sleeve-reszekciót akkor indikálunk, amikor bypass végzésére nincs, illetve csak magas rizikó mellett volna lehetőség, természetesen figyelembe véve a beteg ez irányú, egyénre szabott igényeit is.

Absztrakt:

Bevezetés: A májtranszplantáció során a haemostasis a hagyományos alvadásifaktor-szintekkel és a viszkoelasztikus tesztekkel monitorizálható, nem szokványos megközelítése a coagulatiósfaktor-specifikus vérveszteség dinamikus követése. Célkitűzés: Kutatásunk célja az alvadásifaktor-specifikus vérveszteség alapján kiszámolt térfogati tartalékok vizsgálata, a vér- és faktorkészítmény-mentes májtranszplantáció első 48 órájában a Child–Pugh-score tükrében is. Módszer: 59, vér- és faktorkészítményt nem igénylő, májtranszplantált beteg hagyományos alvadásifaktor-szintjeit, viszkoelasztikus paramétereit és faktorspecifikus vérveszteségeit elemeztük Gross-metódus segítségével, kiindulási és „coagulopathiás” triggerszintek alapján. A haemostasistartalékokat Child–Pugh-osztályozás szerint is összehasonlítottuk. A hagyományos laboratóriumi vizsgálatok és a faktorspecifikus térfogati tartalékok kiszámítása a májtranszplantáció előtt (T1), végén (T2) és 12–24–48 órával utána (T3–T4–T5) történt. A viszkoelasztikus tesztek eredményeit a májtranszplantáció előtt (T1) és végén (T2) rögzítettük. Eredmények: A műtét végére az alapszintről a fibrinogén 1,2 g/l-rel, míg a protrombin és az V-ös, a VII-es és a X-es faktor 26–40%-kal csökkent. A posztoperatív időszakban a fibrinogénszint 0,9 g/l-rel (T2–T4, p<0,001), míg a II-es, az V-ös, a VII-es és a X-es faktor szintje 12–30%-kal emelkedett (T3–T5, p<0,001). A viszkoelasztikus tesztek paraméterei a normáltartományban maradtak a műtét végén is (T1–T2). A haemostasis-össztartalék 61%-os csökkenést mutatott az operáció végére (p<0,001), azonban a posztoperatív második napra elérte a kiindulási érték 88%-át. A kiindulási tartalékok a Child–Pugh A csoporthoz viszonyítva a dekompenzált Child–Pugh B és C csoportnál 36–41%-kal alacsonyabbak voltak, a 48. órára azonban a különbség már nem volt szignifikáns. Következtetés: A haemostasis térfogatalapú megközelítése kiegészíti a hagyományos laboratóriumi vizsgálatokat és a viszkoelasztikus teszteket, mivel dinamikusan jelzi a haemostasis aktuális tartalékát faktoronként, és a „leggyengébb láncszemet” mutatja meg a rendszerben. Orv Hetil. 2020; 161(7): 252–262.

A Fabry-kór a lizoszomális tárolási betegségek csoportjába tartozó, X-kromoszómához kötötten, recesszív módon öröklődő betegség, amely a globotriaosylceramid felhalmozódásához vezet a szervezet legkülönbözőbb szöveteiben. A betegség első tünetei többnyire gyermekkorban jelentkeznek, a progresszió során a betegek súlyos szervi károsodásokkal és korai halálozással számolhatnak. Elsősorban fiúk és férfiak érintettek, azonban a betegség tüneteit heterozigóta nők esetében is megfigyelhetjük, de náluk a kórkép súlyossága változó, általában enyhébb lefolyású. Az enzimpótló kezelések megjelenése szükségessé tette, hogy részletes diagnosztikus és terápiás protokollt dolgozzunk ki. A jelen dolgozatban megjelenő ajánlásokat egy, a magyarországi Fabry-betegek kezelésében aktívan részt vevő orvosokból, a diagnosztika területén dolgozó biológosukból és egyéb szakemberekből álló multidiszciplináris munkacsoport foglalta össze. A munkacsoport áttekintette a korábbi klinikai tanulmányokat, a publikált vizsgálatokat és a közelmúltban megjelent nemzetközi és nemzeti útmutatókat.

A Fabry-kór a lizoszomális tárolási betegségek csoportjába tartozó, X-kromoszómához kötötten, recesszív módon öröklődő betegség, amely a globotriaozilceramid felhalmozódásához vezet a szervezet legkülönbözőbb szöveteiben. A betegség első tünetei többnyire gyermekkorban jelentkeznek, a progresszió során a betegek súlyos szervi károsodásokkal és korai halálozással számolhatnak. Elsősorban férfiak érintettek, azonban a betegség tüneteit heterozigóta nők esetében is megfigyelhetjük, de náluk a kórkép súlyossága változó, általában enyhébb lefolyású. Az enzimpótló kezelések megjelenése szükségessé tette, hogy részletes diagnosztikus és terápiás protokollt dolgozzunk ki. A jelen dolgozatban megjelenő ajánlásokat egy, a magyarországi Fabry-kóros betegek kezelésében részt vevő orvosokból, a diagnosztika területén dolgozó biológosukból és egyéb szakemberekből álló multidiszciplináris munkacsoport foglalta össze. A munkacsoport áttekintette a korábbi klinikai tanulmányokat, a publikált vizsgálatokat és a közelmúltban megjelent nemzetközi és nemzeti útmutatókat.