Search Results
You are looking at 21 - 29 of 29 items for
- Author or Editor: Edit Czeglédi x
- Refine by Access: All Content x
Az életmód (fokozott kalóriabevitel, fizikai inaktivitás) jelentős szerepet játszik a súlyfelesleg kialakulásában. Az evési magatartás feltárása és megértése elősegíti a megfelelő táplálkozási prevenciós programok kidolgozását az elhízás világjárványának kontextusában. Vizsgálatunk célja az evési magatartás három aspektusának (kognitív korlátozás, kontrollálatlan evés, érzelmi evés) és korrelátumainak (tápláltsági állapot, ételpreferencia, fizikai aktivitás, szorongás, testképpel való elégedetlenség) felmérése volt főiskolai hallgatónők (n = 295) körében. Alkalmazott mérőeszközök: Háromfaktoros Evési Kérdőív (TFEQ-R21), Testi Attitűdök Tesztje, Vonásszorongás skála, Testgyakorlás: A változás stádiumai (rövidített forma), valamint a különböző étel- és italfajták fogyasztási gyakoriságára vonatkozó kérdéssor. Az eredmények szerint a testtömeg-index növekedése az evés tudatos korlátozására való törekvés fokozódásával jár együtt. E kapcsolatban a test méretével való elégedetlenség jelentős közvetítő szerepet játszik. A testsúly kontrollálására irányuló evési magatartás kapcsolatot mutat az egészségmagatartás egy további aspektusával, a fizikai aktivitással is. A rendszeres testedzést végzők szignifikánsan magasabb pontszámot érnek el a kognitív korlátozás skálán, mint az e tekintetben inaktívnak mondhatók. A vonásszorongás pozitív irányú kapcsolatot mutat a maladaptív evési magatartásokkal, úgymint a kontrollálatlan, illetve az érzelmi evéssel. Az érzelmi evés részleges közvetítő szerepet játszik a vonásszorongás és a kontrollálatlan evés közötti kapcsolat alakulásában. A különböző evési magatartások és egyes ételek preferenciái csak gyenge kapcsolatot mutatnak, az összefüggések azonban a várt iránynak megfelelően alakulnak: a kognitív korlátozás az energiában gazdag ételek kerülésével, a kontrollálatlan evés és az érzelmi evés viszont ezzel ellentétben az energiadús ételek preferenciájával jár együtt. Az evési magatartás korrelátumainak megértése hozzájárul az egészségtudatos táplálkozást és a testsúlyrendezést elősegítő programok kidolgozásához.
Absztrakt:
Az egészségügyi ellátórendszeren belül az ápolói pályán dolgozók fokozottan veszélyeztetettek a kiégési szindróma (érzelmi kimerültség, elszemélytelenedés, a személyes hatékonyság és a teljesítmény csökkenése) kialakulása szempontjából. A kiégés nemcsak az egyénre nézve bír kedvezőtlen egészségi és gazdasági következményekkel, hanem rontja a kezelési együttműködést és az ellátás minőségét, illetve befolyásolja a műhibák és a szövődmények előfordulási gyakoriságát is. Éppen ezért a kiégési szindróma felismerése, megelőzése és kezelése össztársadalmi érdekünk. A tanulmányban bemutatjuk a kiégés előfordulási gyakoriságát a hazánkban dolgozó ápolók körében, valamint a kiégés prevenciójának lehetséges színtereit és módjait, különös tekintettel a pszichológiai tanácsadás szerepére, illetve lehetőségeire. Mindez gyakorlati szempontú hozadékkal járhat a kiégés megelőzéséért folytatott küzdelemben. Orv Hetil. 2019; 160(1): 12–19.
Absztrakt:
Bevezetés: A cukorbetegség világméretű problémája hazánkban is egyre súlyosabb népegészségügyi kérdéseket vet fel. Az elsődleges okaként megjelölt elhízásról az utóbbi években a civilizációs ártalmak komplex megértésére terelődött a hangsúly: felmerült és igazolódott az alvásproblémák és a stressz szerepe a betegség kialakulásában és az állapot súlyosbodásában. Célkitűzés: A vizsgálat célja a stressz, az alvásproblémák és a diabetes összefüggéseinek vizsgálata a reprezentatív Hungarostudy 2013 kutatás mintáján. Módszer: A keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatban 2000 felnőtt vett részt. Átlagéletkor: 46,9 (SD = 18,24) év. BMI-átlag: 26,0 (SD = 4,97) kg/m2. Mérőeszközök: szociodemográfiai adatok, a kezelt cukorbetegség jelenlétére vonatkozó kérdés, tünetlista, Észlelt Stressz Kérdőív. Eredmények: Az adatfelvétel időpontját megelőző egy évben kezelt cukorbetegség előfordulási gyakorisága 8,2%. A diabetesszel kezeltek észlelt stressz-szintje szignifikánsan magasabb, mint a cukorbetegséggel nem kezelteké (t(1944) = –2,586; p = 0,010). Az észlelt stressz a potenciális háttérváltozók kontrollja mellett tendenciaszintű kapcsolatot mutat a diabetesszel (OR = 1,03; p = 0,052). Az elmúlt hónapra vonatkozóan alvással kapcsolatos problémák jelenlétéről a válaszadók 26,0%-a, míg fáradtságról és energiahiányról a válaszadók 40,2%-a számolt be. Az alvással kapcsolatos problémák jelenléte (χ2(2) = 61,108; p<0,001), és a fáradtság, illetve energiahiány érzése (χ2(2) = 51,061; p<0,001) egyaránt szignifikánsan gyakoribb a cukorbetegséggel élőknél. A kezelt cukorbetegség a potenciális háttérváltozók kontrollja mellett is előre jelzi az alvásproblémák (OR = 1,77; p = 0,003), valamint a fáradtság és energiahiány (OR = 1,88; p = 0,004) jelenlétét. Következtetés: Eredményeink rámutatnak arra, hogy a világ más részein érvényesülő tendenciáknak megfelelően mind az alvásproblémáknak, mind a stressznek jelentős szerepe van a cukorbetegség alakulásában Magyarországon is. Mindez felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzetközi protokolloknak megfelelően szükség lenne mind a cukorbetegség megelőzése, mind ellátása során ezen tényezők hatékony szűrésére és kezelésére. Orv Hetil. 2019; 160(47): 1872–1880.
Az alkoholfogyasztás meghatározói közül az alkohol fogyasztásának következményeire vonatkozó elvárásokat és a szenzoros élménykeresést vizsgáltuk. Kutatásunk célkitűzései 1 . az Alkohol Következményeinek Elvárása Kérdőív magyar változata struktúrájának igazolása; valamint 2 . a szenzoros élménykeresés és az alkoholfogyasztás közötti kapcsolat magyarázata az alkoholhasználat következményeinek elvárásával. A vizsgálati elrendezés: keresztmetszeti, kérdőíves kutatás._a
Absztrakt:
Bevezetés: A serdülőkori dohányzói életutak jellemzőinek ismerete elengedhetetlen a hatékony dohányzásprevenciós programok tervezéséhez. Célkitűzés: Longitudinális vizsgálattal azonosítani a serdülők cigarettahasználatának változásait, valamint a dohányzói életutak alakulásában szerepet játszó kockázati tényezőket. Módszer: Hároméves, évenkénti adatgyűjtéssel folytatott kutatásunkat nagyvárosi serdülők (n = 1092) két életkori kohorszában (6. és 9. iskolai évfolyam) végeztük, önkitöltős kérdőíves módszerrel. A cigarettahasználati adatok alapján öt dohányzói életútcsoportot határoztunk meg. Eredmények: A minta 67,5%-a megőrizte nem dohányzó magatartását, 11,3%-a mindvégig dohányzott, 14,3%-a rászokott, 3,3%-a leszokott, 3,7%-a kísérletező maradt. Az egyes dohányzói életútcsoportba tartozók jelentősen különböztek egymástól a cigarettázó barátok száma, szülői dohányzás, családszerkezet, tanulmányi eredmény és heti zsebpénz kiindulási vizsgálatban tapasztalt jellemzői alapján. Következtetések: A serdülők nem kezelhetők homogén populációként a dohányzást megelőző programokban, mert különböző dohányzó magatartású csoportjaikban eltérő kockázati tényezők kerülnek előtérbe. Orv. Hetil., 2017, 158(2), 67–76.
Effects of a single aerobic exercise session on body image
Egyalkalmas aerobik edzés hatása a testképre
Background and Objectives
Most research on the effects of exercise on body image has concentrated on the benefits of regular exercise. However, some research has indicated that exercise has an immediate impact on body image. The aims of this study were to investigate the immediate effects of aerobic exercise in a fitness class and the at-home environment on body image, and to examine the impact of nutritional status (i.e., normal weight vs. overweight/obesity) and exercise addiction on these changes.
Method
322 Hungarian women participated in the study with two different environmental conditions, fitness class condition (N = 155) and at-home video condition (N = 167). They completed the Body Appreciation Scale and Exercise Addiction Inventory before and after a one-hour aerobic exercise session. Self-report data on weight, height and exercise frequency were also collected.
Results
There were no significant differences between the fitness class and video groups in terms of age, educational level, BMI, body appreciation, exercise frequency and exercise addiction. We found that 7.5% (N = 24) of the participants were at risk for exercise addiction. Aerobic exercise had a significant positive effect on body appreciation (t(321) = 7.564, p < .001) independently from environment and nutritional status. Exercise addiction moderated the relationship between exercise and body image, the at risk for exercise addiction group showed the greatest improvement (F(1) = 3.252, p = .040).
Conclusion
The results indicate that even a one-hour aerobic exercise session has a positive effect on body image; this has important practical implications for intervention strategies and weight-loss treatments.
Elméleti háttér: A Szülői Konfliktusok Észlelését Mérő Skála (Children’s Perception of Interparental Conflict Scale; CPIC) egy széles körben használt kérdőív, amely a szülői konfliktusok gyermekek által észlelt természetét és a gyermekeknek e konfliktusokra adott reakcióit vizsgálja. Cél: A kutatás célja a CPIC magyar nyelvre adaptálása és pszichometriai elemzése volt. Módszer: Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkban 127 szülő-gyermek pár vett részt. A gyermekek (átlagéletkor = 10,8 év; szórás = 1,05 év; terjedelem: 9—12 év) az alábbi kérdőíveket töltötték ki: CPIC, Vonásszorongás Skála, Gyermek Depresszió Kérdőív. A szülőkkel a Rövidített Házastársi Stressz Skálát vettük fel. Eredmények: A konfirmatív faktoranalízis nem támasztotta alá a CPIC elméleti, nyolcfaktoros faktorstruktúráját (χ2 (1052) = 1355,0, p<0,001; CFI = 0,892; TLI = 0,884; RMSEA = 0,048, RMSEA CI90: 0,040—0,055, p = 0,698). A Trianguláció alskála három tételének törlésével az illeszkedés elfogadhatóvá vált (χ2 (917) = 1113,4, p<0,001; CFI = 0,929; TLI = 0,924; RMSEA = 0,041, RMSEA CI90: 0,032—0,049, p = 0,960). A négyfaktoros alternatív elméleti modell szignifikánsan rosszabbul illeszkedett az adatokra, mint a nyolcfaktoros modell (Δχ2 = 66,5, Δdf = 22, p<0,001). A kérdőív alskáláinak belső megbízhatósága a Trianguláció alskála (Cronbach-alfa: 0,40) kivételével elfogadható (Cronbach-alfa: 0,63—0,81). A mérőeszköz konstruktumvaliditását támogatja, hogy az alskálák zöme a várakozásnak megfelelő irányú és erősségű lineáris kapcsolatot mutat a depresszióval, a vonásszorongással, valamint a szülő által észlelt házastársi stresszel. Következtetések: Az alacsony mintaelemszám ellenére összességében elmondhatjuk, hogy a CPIC magyar változatának pszichometriai mutatói megfelelőek. Javasoljuk a mérőeszköz hazai kutatásba történő bevezetését és további vizsgálatát.
Bevezetés: Az elhízás kezelése korunk egyik legnagyobb kihívása. Célkitűzés: A szerzők célja egy önsegítéssel kombinált viselkedésterápiás testsúlycsökkentő program eredményeinek bemutatása a program során és egy év távlatában. Módszer: A 24 hetes testsúlycsökkentő programban 41, az utánkövetésben pedig 33 felnőtt vett részt. Vizsgálták az antropometriai mutatókat (testsúly, testmagasság), és a résztvevőket kérdőívek kitöltésére kérték fel (21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív, Testgyakorlás: A változás stádiumai – [rövidített forma]. Eredmények: A program során a résztvevők 87,8%-a elérte a professzionális súlycsökkentő kezelések számára előírt legalább 5%-os fogyást. Az evési magatartás terén, valamint a rendszeres testedzést végzők arányában szignifikáns javulás mutatkozott. A táplálékbevitel tudatos korlátozásának fokozódása nagyobb arányú fogyással járt együtt. A program lezárása után egy évvel a válaszadók 75,8%-a megtartotta a legalább 5%-os testsúlycsökkenést. Az utánkövetésnél az evési magatartás továbbra is szignifikáns javulást mutatott, azonban a rendszeres testedzést végzők aránya már nem volt lényegesen magasabb a program elején mért értékekhez képest. Következtetések: Az eredmények alátámasztják, hogy az elhízás standard viselkedésterápiás kezelésének kiegészítése önsegítő elemekkel költséghatékony módja lehet a sikeres fogyás elősegítésének. Orv. Hetil., 2014, 155(30), 1196–1202.
