Search Results

You are looking at 21 - 30 of 66 items for

  • Author or Editor: Gabriella Lengyel x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Anna Egresi, Gabriella Lengyel, and Krisztina Hagymási

A májat érő különböző károsító hatások miatt (fertőző ágensek, anyagcserezavarok, nem megfelelő táplálkozás, elhízás, toxikus ártalmak, autoimmun folyamatok) kóros májműködés, májkárosodás jön létre, amely a máj elzsírosodásához, illetve kötőszövetes átépüléséhez vezethet. A májműködés zavarainak leggyakoribb okai a hepatitis B- és C-vírusok, az alkoholfogyasztás, illetve a nem alkoholos zsírmájbetegség. Napjainkban a májbetegségek kórisméjének arany standardja a szövettani vizsgálat. A májbiopszia veszélyei és szövődményei miatt azonban világszerte nagy az igény olyan, nem invazív jelzőmolekulák, pontrendszerek kidolgozására, képalkotó eljárások fejlesztésére, amelyek az elzsírosodás mértékét, illetve későbbiekben a betegség lefolyását, a gyulladásos aktivitást és a fibrosis fokát is jól jelzik. A szerzők összefoglaló közleményükben áttekintik a májelzsírosodás nem invazív jellemzésének lehetőségeit. Bemutatják a próbák mutatóit (pozitív, negatív prediktív érték, érzékenység, fajlagosság). Kitérnek a képalkotó eljárások klinikai alkalmazásaira is. Az ismertetett módszerek közül több hasznos, nem invazív eljárás a steatosis értékelésében, a betegség lefolyásának és a terápiás válasz nyomon követésében, de pontos megítélésükre további vizsgálatok szükségesek. Orv. Hetil., 2015, 156(14), 543–551.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gabriella Lengyel, Zsuzsa Aszalós, and Zsolt Tulassay

A világon kb. 170 millió ember szenved krónikus C hepatitisben. A krónikus C vírushepatitisesek között a depresszió előfordulása gyakoribb, mint az egészséges lakosságban, a betegek kb. 58%-ában ismerhető fel. A szerzők az irodalmi adatok alapján áttekintik a májbetegségben fellépő depresszió etiológiáját, vizsgálva a HCV neuropatogén hatását. Ismertetik azokat a kutatási eredményeket, amelyek bizonyítékul szolgálhatnak a hepatitis C vírus központi idegrendszerben okozott elváltozásaira. A HCV kezelésére alkalmazott α-interferon egyik mellékhatása a depresszió. A szerzők ismertetik az interferon okozta depresszió biológiai alapjait, keletkezését, következményeit krónikus C hepatitisben, és áttekintik a depressziós beteg kivizsgálásának menetét. Összefoglalják a krónikus májbetegségek pszichiátriai gyógyszeres kezelésének lépéseit. Fontos annak a mérlegelése is, hogy a depressziós krónikus C hepatitises beteg kezelhető-e interferonnal. Az interferon-kezelés elmulasztása a májbetegség fatális kimeneteléhez vezethet. A helyes döntés meghozatalához megfelelő együttműködés szükséges a belgyógyász és a pszichiáter között.

Restricted access

A krónikus B- és C-hepatitis talaján gyakran alakul ki hepatocellularis carcinoma. A hepatitis B-vírus direkt módon, a hepatitis C-vírus indirekt módon játszik szerepet a hepatocarcinogenesisben. Célkitűzés: Egy olyan különlegesen érdekes eset demonstrálása, amelynek során az idejében felfedezett duplex hepatocellularis carcinoma műtéti megoldását követően kombinált PEG-interferon és ribavirin kombinált kezelés a hepatitis C-vírus eliminálásához vezetett. Esetbemutatás: Ötvenhárom éves férfi beteg anamnézisében krónikus C-hepatitis-fertőzés szerepel. 1995-ben a szövettani vizsgálat már májcirrhosist igazolt. Egy évre rá hagyományos interferonkezelésre nonreszponder volt. A CT-vizsgálat 2002-ben többgócú térfoglaló folyamatot igazolt a májban. A citológiai vizsgálattal is alátámasztott operábilis hepatocellularis carcinoma miatt bal oldali hepatolobectomia történt. A műtét után 4 évvel egy évig tartó PEG-interferon-α-2a- és ribavirinkezelésre virológiailag negatívvá vált. Következtetés: Krónikus májbetegségekben több gócból is kiindulhat neoplasztikus folyamat egy időben. A PEG-interferon- és ribavirinkezelés hatásos lehet előrehaladott krónikus májfolyamatok esetén is, akár a már kialakult hepatocellularis carcinoma műtéti eltávolítását követően.

Restricted access

Absztrakt

Az elmúlt években nagy jelentőséget tulajdonítottak az antioxidáns-kezelésnek az oxidatív stresszel összefüggő betegségek megelőzésében, illetve kezelésében. A kezdeti sikerek után azonban bizonyos antioxidánsok nem kívánt hatásairól, toxicitásáról, prooxidáns tulajdonságáról számoltak be (CARET, ATBC vizsgálat). A későbbi metaanalízisek eredményei sem támasztották alá az antioxidáns-pótlás alkalmazását az elsődleges és a másodlagos megelőzésben. A szerzők áttekintik az antioxidánsok prooxidáns tulajdonságait, valamint a jelátviteli folyamatokban, a sejtműködés befolyásolásában betöltött szerepüket. Az antioxidánsok kombinált alkalmazása előnyösebb, amelynek lehetséges magyarázatát összegzik a szerzők. Orv. Hetil., 2015, 156(47), 1884–1887.

Open access

A májzsugor világszerte a vezető halálokok közé tartozik. A máj szövettani vizsgálata ma is a májbetegségek kórisméjének arany standardja. Újabban a figyelem a máj kötőszövetes átépülését jellemző nem invazív próbákra és mérésekre irányul, a májbiopszia veszélyei, szövődményei miatt. A szerzők összefoglaló közleményükben áttekintik a máj kötőszövetes átépülésének nem invazív közvetlen és közvetett jellemzésének lehetőségeit. Bemutatják a próbák sajátosságait (pozitív–negatív prediktív érték, érzékenység, fajlagosság). Kitérnek a tranziens elasztográfia (Fibroscan) klinikai alkalmazási lehetőségeire is. Az ismertetett módszerek között több hasznos, nem invazív eljárás van, amelyek jól használhatók a májfibrosis értékelésében, a betegséglefolyás és a terápiás válasz nyomon követésében. Pontosságuk kombinált, illetve szekvenciális alkalmazásukkal növelhető. Orv. Hetil., 2015, 156(2), 43–52.

Open access
Hungarian Medical Journal
Authors: Emil Fraenkel, Rita Takács, József Hamvas, Gabriella Lengyel, and János Fehér

Non-alcoholic fatty liver disease (NAFLD) is an acquired metabolic disease of the liver caused by accumulation of triglycerides in the hepatocytes followed by necrobiotic inflammatory reaction, fibrosis, and even cirrhosis. The accumulation of fatty acids in consequence of insulin resistance lies in the background of the process; the next step of pathogenesis is activation of microsomal polysubstrate systems and the oxidative stress caused by the released free radicals. Obesity, insulin resistance, diabetes mellitus and hyperlipidaemia are important pathogenetic factors. Patients with cholelithiasis and with a history of diabetes mellitus are known to have complications of cholelithiasis more frequently in comparison to those without diabetes. Objective: The aim of the study was the observation of the incidence of cholelithiasis and its complications in patients with NAFLD, as well as the comparison of the incidence of cholelithiasis between healthy persons and patients with NAFLD. Method: Abdominal ultrasonographical findings of patients hospitalised at the authors’ department and of outpatients have been analysed. Patients with severe co-morbidity were excluded of the analysis. The patient population studied can be considered as a selected sample, since patients undergoing abdominal ultrasound examination attended the clinics because of various clinical complaints, and the majority of them were hospitalised at the department. Alcohol abuse was excluded with the help of history taking by several investigators. Gender distribution within each group was also analysed. The independence of the two examined variables was measured by the χ 2 test. Results: Steatosis was described in 38% of the examined patients; cholelithiasis was described in 16% of patients. Of patients diagnosed with steatosis, 16% had cholelithiasis or some of its complications. Non-alcoholic fatty liver disease has been diagnosed by ultrasonography in 33% of patients with cholelithiasis. The incidence of NAFLD among patients examined because of cholelithiasis and its complications is two times higher than the incidence of cholelithiasis among patients examined for NAFLD. Complications of cholelithiasis occurred more frequently among patients with NAFLD than in those without it. The χ 2 test has brought no significant result for the independence of cholelithiasis and NAFLD. Conclusion: The pathogenetic factors of non-alcoholic fatty liver disease may play a role in the development of cholelithiasis, and presumably the non-alcoholic fatty liver disease develops more quickly than cholelithiasis, upon the effect of the shared pathogenetic factors.

Restricted access

Abstract

Hepatic steatosis involves an imbalance between the processes of the hepatocytes’ lipid uptake and lipid elimination, an overproduction results in the accumulation of excess triglycerides in the cells of the liver. Normally about 5% of the cells contain triglyceride; in steatosis this may exceed 50%. Under 50% the condition is called fatty infiltration, and over 50% it is called fatty liver. In mild forms this does not necessarily lead to disorders in cell functions, but in more severe forms it does; it often precedes the death of the cell. Fatty liver can be considered a pathologic condition which makes the liver more susceptible to other toxic influences. It is not a genuine disease; in most cases it is associated with a noxious state or other pathologic process. Alcohol-induced fatty liver is a current epidemie. The abnormal accumulation of fat in parenchymal organs, including the liver, is called fatty transformation or steatosis. Alone and limited to a certain degree of severity (the appearance of fibrosis), it represents a reversible damage; upon cessation of the underlying cause the liver clears its excess triglyceride content. The treatment is to be aimed at the underlying process; up to now there is no known specific medicine that could clearly reduce the fat accumulated in the hepatocytes. Although the etiologic factors of these diseases differ from each other, the pathological changes in the liver are very similar, thus certain drugs could be equally effective for treating them both. Metadoxine is one of those drugs, mainly due to its liver-protective effect against damage from free radicals. As an effective antioxidant, metadoxine regulates glutathione levels in the liver and throughout the body, thus positively influencing the maintenance of systemic redox homeostasis. The authors discuss in detail the effect of metadoxine in the treatment of fatty liver diseases (alcoholic and non-alcoholic), they also review the effect of metadoxine in both in vitro and in vivo experimental conditions.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: György Szabó, László Környei, Éva Keller, Gabriella Lengyel, and János Fehér

A rendszeres alkoholfogyasztás mennyiségének a megítélése a beteg anamnézisfelvételekor a beteg elmondása alapján rögzíthető adat. Sok esetben azonban a betegek az alkoholfogyasztás mértékét érdemlegesen nem közlik orvosukkal, bizonyos esetekben egyszerűen eltitkolják. Ilyenkor a szénhidrátszegény transzferrin (CDT) mennyiségének meghatározása segíthet. Célkitűzés: A szénhidrátszegény transzferrin szintjének meghatározása egészséges populációban. Módszerek: A szerzők vizsgálataikat egy magyarországi település (Enese) lakosainak körében végezték. 409 beteg (átlagéletkor: 49,7 év) adatait dolgoztuk fel. Közülük 204 volt férfi (átlagéletkor: 49,3 év) és 205 nő (átlagéletkor: 50,3 év). A vizsgált egyéneket két csoportra osztottuk: 1. alkoholos italt nem vagy csak kismértékben (napi 40 g alatt) fogyasztók; illetve 2. napi 40–60 g-nak megfelelő, úgynevezett társasági ivók csoportjára. A szénhidrátszegény transzferrin mennyiségét immunturbidimetriás módszerrel, Roche/Hitachi Modular P 912 automata készülékkel (Roche, USA) mérték. Eredmények: A CDT értéke alkoholos italt nem vagy csak kis mennyiségben fogyasztók esetében a kor előrehaladtával fokozatosan nő. 45–65 éves korban szignifikánsan magasabb, mint a 25 év alattiak értéke. Nők esetén a fiatalabb, 45 év alatti korosztályban jelentősen nagyobb értéket találtak, mint férfiaknál. A társasági ivóknál (napi 40–60 g-nak megfelelő alkoholos italfogyasztás esetén) az értékek minden esetben magasabbak voltak, mint az alkoholt nem fogyasztók esetén, a 45–65 éves korcsoportban pedig szignifikánsan nagyobb szintet találtak, mint a fiatalabb korosztályban. Közöttük a férfiak esetén volt jelentősen magasabb az érték a nőkhöz viszonyítva. Következtetés: A CDT-szint a korral mérsékelten emelkedik, a társasági alkoholfogyasztás is növeli az értéket.

Restricted access
Hungarian Medical Journal
Authors: György Szabó, Éva Keller, László Környei, Gabriella Lengyel, and János Fehér

Up to now, the measurement of carbohydrate-deficient transferrin (CDT) has been used in persons with a regular alcohol consumption of > 60 g/day, primarily due to aspects of insurance medicine, as its levels have an informative value even at 2 to 3 weeks after the discontinuation of consumption. Objective: There is scarce information in the literature concerning CDT levels in individuals who used chemicals, and therefore we think our cases deserve interest. Case Report: In the first case the measurement was performed at 1 month after the use of a nitro-based varnish, and the CDT value was elevated. In the other case the examination was performed in an agricultural worker who had used chemical weed-killers regularly but discontinued it 6 months before. He also had a very high CDT value. Conclusion: As both workers were documented abstainers, the CDT elevation might be due to the exposition to chemicals. The authors consider these high CDT values as markers of an injury caused by exposition to chemicals.

Restricted access

Abstract

Abstract

The estimated amounts of alcohol consumed regularly are data recorded on the basis of patients’ self-report at history-taking. In many instances, however, patients do not genuinely inform their physician on the extent of their alcohol consumption, and in some cases they simply conceal it. In such cases determination of the amount of carbohydrate-deficient transferrin (CDT) can be helpful.

Objective

To determine the levels of carbohydrate-deficient transferrin in a healthy population.

Methods

The authors performed examinations among inhabitants of a small Hungarian town (Enese). Data of 409 individuals (average age: 49.7 years) have been processed. They included 204 men (average age: 49.3 years) and 205 women (average age: 50.3 years). Subjects were divided into two groups: 1) those who consumed no alcohol or only small quantities (< 40 g/day) and 2) the so-called social drinkers who consumed an amount corresponding to 40 to 60 g alcohol/day. Levels of carbohydrate-deficient transferrin were measured by immune turbidimetry with an automated instrument Hitachi 912 (Roche USA).

Results

In persons consuming no or only small quantities of alcohol, the levels of CDT rise gradually with the increasing age. In the age group between 45 and 65 years the values are significantly higher than in people under 25 years of age. In the younger age group under 45 years, women were found to have significantly higher levels than men. In the social drinkers (beverage consumption corresponding to 40 to 60 g alcohol/day) the values were higher in all cases as compared to those in the non-consuming group, and in the age group between 45 and 65 years the levels were significantly higher than in the younger age group. Of them, men had significantly higher values as compared to women.

Conclusion

CDT levels show a moderate rise with the age, and social drinking increases the values as well.

Restricted access