Search Results
You are looking at 21 - 30 of 395 items for
- Author or Editor: Károly x
- Refine by Access: All Content x
The Hungarian Avant-Garde periodical Magyar Műhely has been published in Paris since 1962, from the mid-1960s on with the collaboration of Hungarian emigrants living in Vienna. The paper deals with the periodical (layout, cover design, typography) and with the published contributions (works of art, illustrations, photo documentation on the one side, texts on the other: literature, theoretical essays and documentary material) focusing on their materiality. The process of production as well as of the reception of Magyar Műhely seem to be describable correctly if its diverse media formats (periodical, text, picture, hybrid formats, such as, for example, picture poems) are understood in their materiality. The special variant of the avantgardistic aesthetics embodied in Magyar Műhely, that it provided a platform for experiment and innovation as well as for the “other”, correspond with the fact that it was published by people on the margins for a marginalised, emigrant public. The paper discusses these aesthetic, organizational and political issues focusing on works of geometric art and visual poetry printed in the periodical.
In this paper prepared for the Congress of Slavicists, the author deals with the urgent aspects of the Slavic studies in Hungary.
Bibó and fear a Hungarian concept of political theory between two culture-historically noted intellectual achievements
I. rész A félelem problémája a politikum és a vallás gyökereinél
A tanulmány első része a Bibó István politikaelmélete központi tételének tartott félelem-koncepcióját szembesíti két kultúrtörténetileg jegyzett gondolkodó, Henri Bergson és Geert Hofstede összemberiség relevanciájú doktrínájával. Rámutat a mindhármuknál közös filozófiai problémafelvetésre: az emberré válás evolúciós lépésével megjelent értelmi előretekintésben adott félelem hogyan játszott közre mind az erkölcsi-vallási, mind a politikai jelenségek megalapozásában. Kimutatja, hogy míg Bergson és Bibó csak a római birodalmi örökségből kifejlődött keresztény kultúrát tartja a társadalomszerveződés összemberiség érvényű megoldásának, Hofstede már soktucatnyi nemzeti kultúra értékrendszerének empirikus vizsgálatából arra következtet, hogy ennek egyenrangú, sőt lehet, hogy a jövőre nézve ígéretesebb alternatívája a kínai kultúratípus a nyugatitól diszparát értékrendszerével. Emlékeztet, hogy míg a római eredetű nyugati értékrendszer egyik fő dimenziója a bizonytalanságkerülés, melynek magas intenzitású változattípusát a mediterrán országok (és mi, magyarok is), alacsony változatát pedig az angolszászok és a skandinávok mellett épp Kína és a jelentősebb kínai populációval rendelkező országok képviselik, addig az utóbbiak empirikus vizsgálatából előbukkant vizsgálati dimenzió, a hosszú távú orientáció (takarékosság és az orto-doxia helyett az orto-praxis általi vezéreltetés) intenzitásfokozataiban az erős Kínával ellentétes póluson az angolszászok gyenge és szélső negatív értékben az Egyesült Államok kultúrája helyezkedik el. A rövid távú orientáció egyik látens (kontra-intuitív és csupán empirikusan felszínre hozhatott) jellemzője a vallási, politikai és gazdasági fundamentalizmus, amely igyekszik elkerülni a jövőért való felelősséget, Isten vagy a piaci erők kezébe helyezve azt. A „három bölcs” egymással való szembesítéséből levonható néhány társadalom- és gazdaságpolitikai következtetést tanulmányunk második felében hozzuk.
A „legszenvedélyesebb igazságbeszéd”.
Egy megtévesztési stratégiáról
Esettanulmány jellegűen vállalkozunk egy közvéleményt megosztó probléma – „az őszödi Nagy Testvér” tematika –három egymásra épülő értelmezési kísérletére. Ezek (1) __
Vezetéknév
A Társadalomkutatás hasábjain az előkészületben lévő Kulcsár–Varga-szerkesztésű Delphi-vitakötet pilot study léptékű „főpróbája” a szenior szerkesztő kutatói életműve egyik fő vonulatából, a modernizációs tematikából hozza a vitaindítót. Erre első válaszként a jelen dolgozat szerzője reagál oly módon, hogy a Kulcsár-tanulmány fogalomtörténetileg előrehaladó perspektíváját megfordítva, a jelen globális válság tényéből visszafelé nyomozva keresi a modernizáció értékrendszeri vetületében megragadható, már eleve krízispotenciált rejtő elemeket. Több szerző idevágó tételeit vizsgálva sorakoztatja fel annak evidenciáit, hogy a modernizáció kétségtelen evolúciós vívmányai parazita mellékhatásaiként kezdettől fogva problematikus tényezők is érlelődtek a folyamat értékkontrolljában. Így egyfelől Hellemans nyomán kimutatja, hogy a hagyományos értékkonzervatív intézmények (pl. a katolikus egyház) kezdeti ellenállásával szemben a modernizáció néhány alapértéke a jövőben is iránymutató marad, miközben másfelől Daniel Bell és Habermas 70-es években folytatott modernizációs vitájából azt emeli ki, hogy a Bell által elítélt „konzumhedonizmusban” implikált bomlási prognózis reálisabbnak bizonyult, mint a Habermas által védett „modernizációs projekt” perspektívája. A két szerző mai nyilatkozatai ezt már vissza is igazolják. A Bell-vonallal összhangban Hofstede az amerikai értékrendszer rövid távú orientációját – a kínai par excellence hosszú távú ellentéteként – teszi alapjában felelőssé a globális krízisért. Wallerstein centrum-periféria elmélete is régi ellentmondásokból eredezteti a jelen krízist. Így a periféria skizofrén helyzetéből, miszerint ez a világgazdaságba való szervesülés előnyére csak emberi tőkéje rohamos amortizációjának árán pályázhat. Schulz emberitőke-modellje ehhez kapcsolhatóan irányítja a figyelmet a hazai férfimortalitás túlélést fenyegető trendjére. A tanulmány itt kapcsolódik Kulcsár vitaindítójának konklúziójához, miszerint a globalizált világ számunkra is élhető modernizációja a társadalom saját feltételei szerinti adaptálódása, együtt e feltételek folyamatos javításával . Így Kosáry Domokos figyelmeztetését követve elkerülhetjük a XX. században elkövetett hibapáros mai megfelelőit: az aktuális világpolitikai mozgástér figyelmen kívül hagyását, illetve a nagyhatalmak és multik „kegyének” való ön-kiszolgáltatásunkat.
A Társadalomkutatás 2009. 4. számában a Kulcsár Kálmán által Varga Károly közreműködésével szerkeszteni tervezett Delphi-vitakötet „főpróbája” a szenior szerkesztő életműve egyik fő vonulatából, a modernizációs tematikából hozta a vitaindítót. Kulcsár Kálmán ebbe a Delphi-számba a szakmai és világnézeti többoldalúság szempontja és a terjedelmi korlátok miatt több adalékból Varga válaszcikke mellett csak két szerző tanulmányát választotta be, akik e mindkét dimenziójában tág spektrum pólusait markánsan kijelölhették: jogszociológiai és progresszív irányokból Ádám Antalét, értékkonzervatív és „inter-science” látószögekből Náray-Szabó Gáborét. Közben azonban a Kulcsár-bevezetőre elkészült még egy jelentős opponencia, Lovas Rezső atomkutatóé, amely a vitaindító halála miatt már csak a folyóirat jelen Kulcsár-emlékszámában jelenhet meg. Erre próbál e sorok írója Kulcsár Kálmán szellemében viszontválaszt adni. Ebben felidézi egyfelől Kulcsár Kálmán „tézisét”, miszerint „a modernizáció a második világháborút követő évtizedekben a mai társadalmi jelenségek, folyamatok megértésében valóságos magyarázó erejű fogalomként használható”, másfelől Lovas Rezső „antitézisét” e kulcsfogalom inkább negatív minősítéséről, miszerint „a modernizáció nem lehet többé vezéreszme, mert nem világos, hová vezet”, harmadfelől Varga „szintézisnek” ugyan nem vehető, de már a Kulcsár-tézist is árnyaló, illetve kiegészítő és Lovas egyes felvetéseit pontosító írását. Megállapítja, hogy míg Kulcsár Kálmán közelítése a modernizáció fogalmának alapjában pozitív ideáltípusával számol, ami az eredeti eszmét és megvalósulásának követelményeit, illetve egyes tényeit öleli fel, addig Lovas Rezső már a parazitizmus Csíkszentmihályi által megfogalmazott törvényei szerint rajta is megjelenő diszfunkcionális kísérőjelenségekre figyel fel, amelyek a rosszul működő szabályozás miatt pusztítják az erőforrásokat. Az új iránymeghatározáshoz szintén Csíkszentmihályitól kölcsönzi a magasabb komplexitás fogalmát, amiben egyensúlyt kell tartaniuk a differenciáltság és integráltság momentumainak. Kimutatja, hogy a modernizációnak e pontosított iránya közelebb hozhatja egymáshoz a Delphi-vitaindító és erőteljes opponense nemzetstratégiát alapozó koncepcióit.
Jorge Díaz Cintas and Aline Remael: Audiovisual translation: Subtitling
(Manchester: St. Jerome Publishing, 2007, 272 pp. ISBN: 978-1-900650-95-3)
Conflicts between groups are among the central research problems in the social sciences. Several theoretical models have been proposed previously to understand and explain their causes, emergence, and dynamics. None of these models, however, captured the unintended nature of these conflicts as a result of individual actions and the structural embeddedness of actions at the same time. This study proposes such a framework as it integrates two-level models of intergroup relation known as team games and models of dyadic social control mechanisms. The proposed model demonstrates why and under what structural conditions can intergroup conflicts be considered as social dilemmas. Model predictions can be derived about the relation between certain properties of the social network and likelihood of intergroup conflict. In particular, the model provides an explanation why intergroup conflicts are often promoted by segregation and also describes some conditions under which the segregation effect becomes weaker.
