Search Results

You are looking at 21 - 25 of 25 items for

  • Author or Editor: László Kóbori x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
György Gámán
,
Fanni Gelley
,
Zsuzsa Gerlei
,
Eszter Dabasi
,
Dénes Görög
,
Imre Fehérvári
,
László Kóbori
,
Gabriella Lengyel
,
Gergely Zádori
,
János Fazakas
,
Attila Doros
,
Enikő Sárváry
, and
Balázs Nemes

Bevezetés: Májcirrhosisban a vesefunkció is romlik. Ennek hátterében leggyakrabban hepatorenalis szindróma áll, de primer vesebetegség, diabetes mellitus, valamint egyes alapbetegségek is okozhatják (például hepatitis C-vírus-fertőzés). Májtranszplantáció során számos további esemény (teljes vena cava kirekesztés, politranszfúzió, immunszuppresszió) is eredményezheti a veseműködés romlását. Célkitűzés: A veseműködés változásának vizsgálata májtranszplantációt követően a posztoperatív első év alatt. Módszer: Primer májátültetésen átesett betegek (n = 319) adatait dolgozták fel retrospektív adatelemzéssel. Eredmények: Ha a veseműködés már preoperatív beszűkült volt, egyes posztoperatív szövődmények gyakrabban alakultak ki, és rosszabb volt az egyéves kumulatív betegtúlélés (91,7% vs. 69,9%; p<0,001). Ha az első év után a glomerulusfiltrációs ráta 60 ml/perc/1,73 m2 fölé emelkedett, javult a betegtúlélés. Függetlenül a vese preoperatív állapotától, az első év végig a betegek nagyobb részének (76%) romlott a veseműködése. Ebben a betegcsoportban gyakrabban alakult ki de novo diabetes mellitus (22,5% vs. 9,5%; p = 0,023). Következtetések: A veseelégtelenség kialakulásában jelentős szerepet játszó kockázati tényezők közül leginkább a személyre szabott immunszuppressziós terápia megválasztásán keresztül érhető el kedvező hatás. Orv. Hetil., 2013, 154, 1018–1025.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
László Kóbori
,
Tibor Németh
,
Péter Nagy
,
Gábor Dallos
,
Péter Sótonyi
,
Imre Fehérvári
,
Balázs Nemes
,
Dénes Görög
,
Attila Patonai
,
Katalin Monostory
,
Attila Doros
,
Enikő Sárváry
,
János Fazakas
,
Zsuzsanna Gerlei
,
Tamás Benkő
,
László Piros
,
Jenő Járay
, and
Koert Jong

Vascular complications are major causes of graft failure in liver transplantation. The use of different vascular grafts is common but the results are controversial. The aim of this study was to create an ‘ideal’ arterial interponate for vascular replacements in the clinical field. An autologous, tubular graft prepared from the posterior rectus fascia sheath was used for iliac artery replacement in dogs for 1, 3, 6 and 12 months. Forty-one grafts were implanted and immunosuppression was used in separate groups. The patency rate was followed by Doppler ultrasound. Thirty-seven grafts remained patent, 2 cases with thrombosis and 2 cases with stenosis occurred. There was no evidence of necrosis or aneurysmatic formation. The histological analysis included conventional light microscopic and immunohistochemical examinations for CD34 and factor VIII. The explanted grafts showed signs of arterialisation, appearance of elastin fibres, and smooth muscle cells after 6 months. Electron microscopy showed intact mitochondrial structures without signs of hypoxia. In conclusion, the autologous graft presents acceptable long-term patency rate. It is easy to handle and the concept of beneficial presence of the anti-clot mesothelium until endothelialisation seems to work. The first clinical use was already reported by our group with more than 2 years survival.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tímea Rengeiné Kiss
,
Anikó Smudla
,
Elek Dinya
,
László Kóbori
,
László Piros
,
József Szabó
,
Zoltán Máthé
,
Sándor Illés
,
Tamás Mándli
,
Tamás Szabó
,
Mónika Szabó
,
Szabolcs Tóth
,
Gellért Tőzsér
,
Csaba Túri
,
Balázs Füle
,
Péter Kanizsai
, and
János Fazakas

Absztrakt:

Bevezetés: A májtranszplantáció során a haemostasis a hagyományos alvadásifaktor-szintekkel és a viszkoelasztikus tesztekkel monitorizálható, nem szokványos megközelítése a coagulatiósfaktor-specifikus vérveszteség dinamikus követése. Célkitűzés: Kutatásunk célja az alvadásifaktor-specifikus vérveszteség alapján kiszámolt térfogati tartalékok vizsgálata, a vér- és faktorkészítmény-mentes májtranszplantáció első 48 órájában a Child–Pugh-score tükrében is. Módszer: 59, vér- és faktorkészítményt nem igénylő, májtranszplantált beteg hagyományos alvadásifaktor-szintjeit, viszkoelasztikus paramétereit és faktorspecifikus vérveszteségeit elemeztük Gross-metódus segítségével, kiindulási és „coagulopathiás” triggerszintek alapján. A haemostasistartalékokat Child–Pugh-osztályozás szerint is összehasonlítottuk. A hagyományos laboratóriumi vizsgálatok és a faktorspecifikus térfogati tartalékok kiszámítása a májtranszplantáció előtt (T1), végén (T2) és 12–24–48 órával utána (T3–T4–T5) történt. A viszkoelasztikus tesztek eredményeit a májtranszplantáció előtt (T1) és végén (T2) rögzítettük. Eredmények: A műtét végére az alapszintről a fibrinogén 1,2 g/l-rel, míg a protrombin és az V-ös, a VII-es és a X-es faktor 26–40%-kal csökkent. A posztoperatív időszakban a fibrinogénszint 0,9 g/l-rel (T2–T4, p<0,001), míg a II-es, az V-ös, a VII-es és a X-es faktor szintje 12–30%-kal emelkedett (T3–T5, p<0,001). A viszkoelasztikus tesztek paraméterei a normáltartományban maradtak a műtét végén is (T1–T2). A haemostasis-össztartalék 61%-os csökkenést mutatott az operáció végére (p<0,001), azonban a posztoperatív második napra elérte a kiindulási érték 88%-át. A kiindulási tartalékok a Child–Pugh A csoporthoz viszonyítva a dekompenzált Child–Pugh B és C csoportnál 36–41%-kal alacsonyabbak voltak, a 48. órára azonban a különbség már nem volt szignifikáns. Következtetés: A haemostasis térfogatalapú megközelítése kiegészíti a hagyományos laboratóriumi vizsgálatokat és a viszkoelasztikus teszteket, mivel dinamikusan jelzi a haemostasis aktuális tartalékát faktoronként, és a „leggyengébb láncszemet” mutatja meg a rendszerben. Orv Hetil. 2020; 161(7): 252–262.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Fanni Gelley
,
György Gámán
,
Zsuzsanna Gerlei
,
Gergely Zádori
,
Dénes Görög
,
László Kóbori
,
Imre Fehérvári
,
János Schuller
,
László Szőnyi
,
Péter Nagy
,
Attila Doros
,
János Fazakas
,
Gabriella Lengyel
,
Zsuzsa Schaff
,
András Kiss
,
Enikő Sárváry
, and
Balázs Nemes

Bevezetés: A hepatitis C-vírus-fertőzés kiújulása továbbra is kihívás májátültetést követően. Célkitűzés: Az elmúlt tíz évben hepatitis C-vírus-infekcióval transzplantált betegek adatainak elemzése, összevetése korábbi eredményeinkkel. Módszer: A szerzők vizsgálták a donor és recipiens perioperatív adatait, a túlélést, a szövődmények arányát a hepatitis C-vírus-infekcióval összefüggő és egyéb indikációval végzett májátültetések, valamint korai és késői hepatitis C-vírus-infekció kiújulása esetén. Eredmények: 409 beteg közül 156 hepatitis C-vírus-pozitív beteg került májátültetésre (38%). A hepatitis C-vírus-fertőzött betegek túlélése és a grafttúlélés is rosszabb volt, mint egyéb indikációval végzett májátültetések esetén. A betegek 85%-ában a kiújulás igazolható volt, többségüknél egy éven belül. Három hónapon belüli rekurrencia igazolódott 26 betegnél. A májátültetéstől a vírus kiújulásáig átlagosan 243 nap telt el. A betegtúlélés három hónapon belül észlelt kiújulás esetén szignifikánsan rosszabb volt, mint három hónapon túli kiújulás esetén. Következtetések: A szerzők korábbi közléséhez képest az utóbbi tíz évben a víruskiújulást hamarabb észlelték. Korai kiújulás a prognózist lényegesen rontja, a rövid időn belül megkezdett antivirális kezelés ellenére. Orv. Hetil., 2013, 154, 1058–1066.

Open access

A hepatocellularis carcinoma komplex kezelése.

Konszenzuskonferencia, Budapest, 2021. április 24.

Complex management of hepatocellular carcinoma.

Consensus Conference, Budapest, April 24, 2021
Orvosi Hetilap
Author:
Magyar Hepato-Pancreatico-Biliaris (HPB) Kutatócsoport 1 Magyar Hepato-Pancreatico-Biliaris (HPB) Kutatócsoport 1
Open access