Search Results
You are looking at 21 - 30 of 35 items for
- Author or Editor: Márta Fülöp x
- Refine by Access: All Content x
Elméleti háttér: Kevéssé kutatott terület, hogy hogyan függ össze a nagyfokú érzelmi distresszt átélő pácienssel folytatott kommunikáció, illetve az orvos érzelemszabályozási kapacitása. Milyen mintázat esetén jön létre kiégés, és mely védőfaktorokkal előzhető meg az érzelmi kimerülés kialakulása. Cél: Az empátia és a kiégés ok-okozati kapcsolatainak vizsgálata, a fokozott érzelmi bevonódás segítő szakemberre gyakorolt hatásainak feltárása. Módszer: Feltáró/leíró keresztmetszeti vizsgálat, kérdőíves eljárással, a 4 hazai orvosegyetemen 67 pszichiáter rezidens részvételével. Maslach Kiégés Kérdőívet; az empátia mérésére Interperszonális Reaktivitás Indexet; a páciensekkel kapcsolatos attitűd mérésére a Páciens–orvos-fókuszú Attitűd Skálát (Patient–Practitioner Orientation Scale) használtunk. Statisztikai próbák: Spearman-korreláció, Kruskal–Wallis-teszt, lineárisregresszió-analízis. Eredmények: Magas fokú emocionális kimerülés a rezidensek 32,8%-ánál, deperszonalizáció magas fokban 29,9%-nál, a személyes hatékonyság csökkenése a minta 52,2%-ánál volt tapasztalható. A férfiaknál szignifikánsan magasabb (p<0,05) a deperszonalizáció. Az Interperszonális Reaktivitás Index alskálái közül az empátiás distressz mutat összefüggést a kiégés két komponensével: az érzelmi kimerüléssel (p<0,001) és a személyes hatékonyság csökkenésével (p<0,001). A páciens-fókuszú attitűd (PPOS) összefügg az empátia három komponenesével. Fordított együttjárás tapasztalható a páciens-fókuszú attitűd és a deperszonalizáció között (MBI). A distressz érzése az érzelmi kimerüléssel és a személyes hatékonysággal is összefügg. A személyes hatékonyság érzését meghatározó változók: a megélt distressz, a nézőpontváltás képessége és a személytelen bánásmód. A deperszonalizációt a páciensekkel kapcsolatos attitűdök közül a törődés, az emocionális törődés és az érzelmi kimerülés dimenziói befolyásolják. Következtetések: A páciens negatív érzéseinek átvétele a szakember emocionális kimerüléséhez, illetve a személyes hatékonyság érzésének csökkenéséhez vezethet. Az empátiás törődés és decentrálási képesség azonban meghatároz egy olyan kapcsolati attitűdöt, mely növeli a személyes hatékonyság érzését és csökkenti a személytelen bánásmód megjelenésének esélyét.
A tanulmány a Bombi és munkatársai (Bombi, Pinto és Cannoni, 2007) által kifejlesztett PAIR (Pictorial Assessment of Interpersonal Relationship) rajzelemző eljárást ismerteti, mely módszer segítségével a 6–14 éves gyermekek interperszonális kapcsolatokat ábrázoló rajzai elemezhetők és hasonlíthatók össze hat fő szempont mentén (kohézió, távolítás, hasonlóság, érték, érzelmek és konfliktus). Az eljárás olyan kommunikációs eszközként kezeli a rajzokat, mely kiválóan alkalmas a gyermekek szociális világról, társas jelenségekről és társas érzelmekről való tudása tudományosan megbízható megismerésére. Segítségével feltárható hogyan értelmezik a gyermekek az interperszonális jelenségeket (például barátság, versengés, együttműködés stb.), a társadalmi státuszt (szegény, gazdag), milyen módon differenciálnak a különböző társas kapcsolatok között (például baráti és testvérkapcsolat, győztes és vesztes), és hogyan észlelik ugyanazon kapcsolatot különböző feltételek mentén (például harmonikus és konfliktustelített testvéri kapcsolat). A módszer lehetőséget ad arra is, hogy a gyerekek által megjelenített társas interakciókat és az ezeket kísérő érzelmeket egységes rendszerben lehessen értelmezni. Az eljárás előnyei közé tartozik, hogy objektív, kidolgozott komplex rendszerrel rendelkezik a diádikus interperszonális kapcsolatok (két teljes alakban ábrázolt személy) elemzésére, és a klinikai rajzvizsgálatokkal szemben jól alkalmazható olyan fejlődés-szociálpszichológiai kutatásokban is, amelyekben a gyerekek társas kapcsolati tudását kívánják vizsgálni. A jelen tanulmány célja, hogy a részletes ismertetéssel beemelje ezt a rajzos vizsgálatot a hazai fejlődés szociálpszichológiai vizsgálati módszerek sorába.
A pair rajzelemzési technika alkalmazása 8–9 éves gyermekek győzelemmel és vesztéssel kapcsolatos rajzain
Using the pair method on 8–9 years old children’s drawings related to winning and losing
A gyermekkori versengés jelensége sokat vizsgált terület, azonban kevés azon kutatások száma, amelyek a versengés kimeneteleinek, a győzelemnek és vesztésnek gyermeki reprezentációját kívánják mélyrehatóan feltérképezni.
Jelen vizsgálat célja a győzelem és a vesztés fogalmának, valamint a két szituációban megjelenített győztes és vesztes viszonyának a feltárása volt kisiskolások képi reprezentációjában, rámutatva esetleges nemi és iskolatípus-beli (magas tanulmányi követelményű és átlagos) különbségekre is. A vizsgálat alapját 30 kisiskolás (átlag életkor: 8,6 év) győzelemmel és vesztéssel kapcsolatos rajza képezte. A 30 győzelem és 30 vesztés rajz elemzése a PAIR módszer (Pictorial Assessment of Interpersonal Relationship, BOMBI, PINTO és CANNONI, 2007) segítségével történt, mely hat szempont (kohézió, távolítás, hasonlóság, érték, érzelmek és konfliktus) mentén vizsgálja az interperszonális kapcsolatokat.
Az eredmények alapján elmondható, hogy a 8–9 éves gyerekek képesek a győztes és a vesztes érzelmi állapotát és a győztes és a vesztes perspektíváját rajzaikban világosan elkülöníteni. A győztes és vesztes, valamint kettőjük kapcsolata másképp reprezentálódik, ha a győzelem a kontextus, mint ha a vesztés. Ez arra utal, hogy a győztes és vesztes interperszonális kapcsolata más érzelmekkel és kapcsolati törekvésekkel jár, attól függően, hogy a győztes vagy a vesztes perspektívájából éli át a gyerek.
A győzelem domináns és kiemelt pozíciót jelent a győztes számára, a győztes gyakrabban lát rá a vesztesre, szélesebb a perspektívája, mint a vesztesnek, és a győztest mind a győzelem mind a vesztés rajzokon szignifikánsan értékesebbnek ábrázolják. A győztes perspektívájából készült rajzokon a győztes értékesebbnek ábrázolódik, a győztes és a vesztes kapcsolata közelebbi, közöttük nagyobb az összetartás, mint a vesztes perspektívájából készült rajzokon. Ezzel összhangban a győzelmet a középpontba helyező ábrázolásokon a vesztes kevésbé elégedetlen, mint a vesztést a középpontba helyezőkön, és a győzelem rajzokon kevesebb konfliktust jelenítenek meg a gyerekek a győztes és a vesztes között, mint a vesztés rajzokon. A kutatás bizonyos nemi és iskolatípus-beli különbségeket is feltárt.
Abstract
The relationship between shadow education and competition has been discussed and studied widely by educational experts and policy makers in Japan. One major topic has been the role that shadow education plays in social inequality by creating winners and losers. Another is related to competition and students' psychological health; and a third concerns the cause-and-effect relationships between cram/preparatory schools and competition. The present paper focuses on students' perspectives and describes an empirical study carried out with 211 Japanese senior high school students and 145 university students. The students answered open-ended questions about their cram/preparatory school attendance, and were asked to describe how they perceived the relationship between cram/preparatory schools and competition. The free descriptive answers were content-analysed and categorized. The majority of the respondents not only saw a relationship between the two but also listed a number of functions that increased students' competitive advantage. Educational experts' and sociologists' common criticism that shadow education has detrimental effect on fairness or equal chances in education was hardly at all expressed. Relatively few students expressed doubts or emphasized the negative or harmful side of cram/preparatory school attendance and competition. The results call the attention to the importance of studying different aspects of shadow education more in-depth from the direct “users'” i.e, the students' perspective as well.
Oláh Attila, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi tanára nyolc éven át volt a Magyar Pszichológiai Társaság elnöke (2008–2016). A Magyar Pszichológiai Szemle a Magyar Pszichológiai Társaság lapja, ezért a 70. születésnap alkalmából a lap örömmel tiszteleg munkássága előtt kollégáinak és tanítványainak tematikusan összegyűjtött, a folyóirat szabályainak megfelelően referált tudományos cikkeivel, amelyeket a szám vendégszerkesztői, Urbán Róbert, Nagy Henriett és Magyaródi Tímea felügyeltek. A lap főszerkesztője a szerkesztőség nevében is boldog születésnapot kíván Oláh Attilának.
Alzheimer's disease (AD) related beta amyloid (Aβ) peptides possess high propensity towards aggregation. Their diffusion-controlled association follows a physico-chemically well-defined kinetics: the fibrillization starts from the monomeric/ dimeric state, and proceeds in the direction of oligomeric→protofibrillar→ fibrillar state producing neurotoxic aggregates. Nowadays one of the major directions of the drug design against AD is the synthesis of putative amyloid aggregation inhibitor molecules (AAI) which are able to hinder the formation of these toxic amyloid aggregates. Studies of both the Aβ aggregation and the effect of the AAIs on this process can be performed with several instrumental techniques. The size distribution of the aggregates up to the micron size range can be characterized with dynamic light scattering (DLS). On the other hand, species having a diameter above 5 nm can be visualized with transmission electron microscopy (TEM). In this work, we propose standardized sample preparation protocols in order to gain a reproducible aggregation profile of the Aβ peptides according to the experimental requirements. Besides, we investigate the effect of our formerly designed AAI, the RIIGLa pentapeptide on the aggregation of Aβ[1-42]. Based on our DLS and TEM results, we demonstrate the aggregation altering ability of this pentapeptide.
Versenyző fiatalok versengés, győzelem és vesztés fogalmának vizsgálata az Asszociatív Csoportanalízis Technika segítségével
Examination of young competitors’ conceptions about competition, winning and losing using the associative group analysis method
Bár korábbi vizsgálatok alapján feltételezhetjük, hogy a tehetséges személyek pozitívabban viszonyulnak, és konstruktívabb megküzdést alkalmaznak versengő helyzetekben, mint átlagos társaik (FÜlÖp, 1992; PinczÉs-Pressing és FÜlÖp, 2013), tudomásunk szerint jelenleg nem áll rendelkezésünkre eredmény azzal kapcsolatban, hogy a hasonlóan jó képességű, ám eltérő eredményeket felmutató személyek között van-e különbség abban, ahogy a versengésről, a győzelemről és a vesztésről gondolkodnak. Ezért egy nagyobb vizsgálatsorozat részeként online asszociációs vizsgálatot végeztünk az Asszociatív Csoportanalízis Technika segítségével (Szalay és Brent, 1967) egy 400 fős életkor és nem szerint is illesztett minta bevonásával (átlagéletkor: 17,96 év), amelyben 200 eredményes, illetve 200 nem eredményes versenyző szerepelt. Az alkalmazott hívószavak a versengés, a győzelem és a vesztés voltak. Eredményeink szerint az eredményes csoport komplexebb és pozitívabb módon viszonyul a vizsgált fogalmakhoz. Az ő asszociációikban nagyobb hangsúlyt kap a versengés motivációs aspektusa, illetve a pozitív érzelmek. Esetükben a versengésre és a győzelemre adott asszociációk az eredményre és a folyamatra egyaránt fókuszálnak, szemben a nem eredményes versenyzők inkább eredményorientált gondolkodásmódjával. Az eredményes versenyzők a vesztést inkább képesek lehetőségként értelmezni, és számos megküzdési módot kapcsolnak hozzá, míg a nem eredményes csoportra a vesztéssel kapcsolatos kevésbé elaborált megközelítés jellemző.
