Search Results

You are looking at 21 - 30 of 49 items for

  • Author or Editor: Miklós Kásler x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Németh, Katalin Boér, Miklós Kásler, and Katalin Borbély

A modern képalkotó vizsgálatoknak a daganatos betegségek diagnosztikájában és a kezelés hatékonyságának megítélésében fontos szerep jut. Colorectalis carcinomák esetén a 18F-FDG PET/CT vizsgálatot a műtét előtti stádiummeghatározásra és a kiújulás igazolására javasolják. A morfológiai képalkotó módszereknek korlátai vannak, elsősorban az új kemoterápiás kombinációban alkalmazott úgynevezett célzott terápiák hatásosságának korai megítélésében. Mivel a metabolikus változások megelőzik a tumor méretbeli változását, ezért ezen a területen a PET/CT vizsgálatok egyre nagyobb szerephez jutnak. Az eddig alkalmazott RECIST-kritériumok mellett a metabolikus válasz mérésére szolgáló kritériumrendszert is létrehoztak. A szerzők közleményükben az irodalmi adatok alapján a kombinált PET/CT technika javallatait és szerepét tekintik át vastag- és végbélrákok esetén. Orv. Hetil., 2013, 154, 1447–1453.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Gábor Tusnády, István Gaudi, Lídia Rejtő, Miklós Kásler, and Zoltán Szentirmay

Absztrakt

Magyarországon 1999-ben indult a Nemzeti Rákregiszter az Országos Onkológiai Intézet fennhatósága alatt; feladata a különböző rosszindulatú daganatok előfordulási gyakoriságának meghatározása. A daganatos betegek túlélési valószínűségének becslésére új módszert dolgoztak ki, a periódusanalízist. Ennek a módszernek a továbbfejlesztéseként a magyar daganatos betegek túlélését Gompertz-eloszlással közelítjük. A magyar Nemzeti Rákregiszter adataiból jelen túlélési vizsgálatunkba azon daganatokat vontuk be, amelyeket 2002. január 1. és 2005. december 31. között ismertek fel, mert ezek már elég távol vannak a regiszter indulásától, így nem tükrözik a kezdeti hibákat, viszont a jelentől is elég messze vannak ahhoz, hogy a korrekciójuk befejezettnek tekinthető. Férfiaknál 21, nőknél 23 daganatlokalizációra meghatároztuk a Gompertz-eloszlás paramétereit és ennek alapján megadtuk az elméletileg várható túlélési valószínűségeket. Ebben a vizsgálatban nem vettük figyelembe sem a klinikai stádiumot, sem egyéb, a regiszterben fellelhető adatot. A Gompertz-eloszlás szerint minden esetben fennáll a daganat teljes gyógyulásának lehetősége és ennek valószínűsége már aránylag rövid követési idő alapján megbízhatóan becsülhető. Eredményeinket Kanada, Olaszország, Norvégia és Finnország ötéves túlélési adataival hasonlítottuk össze és lényeges különbségeket nem találtunk. Férfiaknál és nőknél is az egyes lokalizációkon belül az összehasonlított adatok eltérései lényegesen kisebbek, mint a különböző lokalizációk közötti eltérések.

Restricted access

Észrevételek és javaslatok az onkoteamek felépítésére és működésére

A szabályozás szakmai, etikai és finanszírozási problémái

Magyar Onkológia
Authors: Miklós Kásler, Béla Pikó, Imre Poller, and István Szilágyi
Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: László Gyarmathy, Géza Varjas, Tibor Major, János Fodor, and Miklós Kásler

Absztrakt

Hazánkban ötven évvel ezelőtt, 1958-ban az Országos Onkológiai Intézetben egy Gravicert típusú készülékkel kezeltük az első beteget telekobalt-besugárzással. Az évforduló alkalmából áttekintjük a hazai kobalt-teleterápia első 50 évének a történetét és tárgyaljuk annak mai szerepét. Az első hazai kobaltágyú (Gravicert) Bozóky László tervei alapján készült, hét évvel a világon elsőként Kanadában üzembe helyezett kobaltágyú után. A Co-60-sugárforrás megavoltos (átlagenergia: 1,25 MeV) gammasugárzása lehetővé tette a mélyebben fekvő daganatok eredményesebb kezelését a röntgenterápiához képest. A következő két-három évtizedben, a nagyenergiájú lineáris gyorsítók elterjedéséig, a Co-60-teleterápia jelentette a korszerű sugárkezelést az egész világon. A besugárzási technika minőségi javulása szükségessé tette a daganatok pontosabb lokalizálását és a besugárzástervezési módszerek továbbfejlesztését is. Kezdetben a lokalizálás röntgenkészülékkel, a dóziseloszlás-számolás manuális módszerrel történt. 1965-ben egy Rotacert típusú kobaltágyút telepítettek intézetünkben, mely már többirányú és forgó besugárzásra is alkalmas volt. Hazánkban, több lépésben a többi sugárterápiás központban is telepítettek kobaltágyúkat, kezdetben Gravicerteket, majd később már külföldi készülékeket. A kezelések minőségét lényegesen javította a számítógépes besugárzástervezés bevezetése, melynek fontos eleme volt az 1978-ban a NAÜ támogatásával létrejött Országos Besugárzástervezési Hálózat. A következő jelentős fejlődést a CT-képekre alapozott dózistervezés bevezetése jelentette 1981-ben. A korszerű lineáris gyorsítók elterjedésével a kobaltágyúk szerepe ma már jelentősen csökkent, de napjainkban még közel 2500 kobaltágyú működik világszerte. Technikai fejlesztésekkel a használatukat azonban még tovább lehetne növelni. Jelenleg hazánkban még nyolc sugárterápiás központban végeznek sugárkezelést kobaltágyúval.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mihály Bak, Éva Konyár, Ferenc Schneider, Mária Bidlek, Éva Szabó, Tibor Nyári, Mária Gődény, and Miklós Kásler

A Nemzeti Népegészségügyi Program az emlőrák szervezett szűrését biztosítja. Célkitűzés: Dolgozatunk célja a szervezett emlőrákszűrés során a mammográfia, illetve ultrahangvizsgálatokkal nem negatív elváltozások aspirációs citológiai diagnózisainak minőségbiztosítása. Módszer: A citológiai diagnózisokat 5 kategóriába (C1, C2, C3, C4, C5) soroltuk. A citológiai módszer diagnosztikus érzékenységét a szövettani eredményekhez viszonyítva elemeztük. Eredmények: Összesen 47718 mammográfiás és ultrahangvizsgálattal a kóros emlőelváltozásokból 1361 citológiai vizsgálatot végeztünk. A leggyakoribb diagnózis benignus (805 eset, 59, 1%), illetve carcinoma (187 eset, 13,7%) volt. Az összesített pozitív, negatív esetek számításánál a szenzitivitás 91%, a specificitás 88%, a pozitív prediktív érték 96,6%, a negatív prediktív érték 71%-nak (p<0,001) bizonyult. Megbeszélés: Megállapítottuk, hogy tanulmányunkban az emlőelváltozások vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálatainak minőségbiztosítási eredményei megfelelnek, és több tekintetben jobbak a nemzetközileg elvárt követelményeknél.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, Csaba Kunos, Ákos Sávolt, Emil Farkas, András Szollár, and Miklós Kásler

Az orvostudomány és az ipari technológiák fejlődésével az emlő jó- és rosszindulatú daganatainak sebészetében is megjelentek a minimálisan invazív eljárások. Az ilyen beavatkozásokról általánosságban elmondható, hogy jelentősen csökkentik az emlő és a mellkasfal hegeit, rövidebb hospitalizációval, kisebb fájdalommal járnak, de speciális, drága eszközigénnyel bírnak, a nyitott műtétekhez képest hosszabb műtéti időt igényelnek és jelenleg még pontos indikációs körük, onkológiai megbízhatóságuk nem igazolt. Az biztos, hogy a minimálisan invazív műtétek – akárcsak az egyéb sebészi szakterületeken – a „high-tech” eszközök révén fokozatosan elterjednek és idővel a rutin emlősebészet részét fogják képezni. A vákuumasszisztált hengerbiopszia terápiás indikációval képes az általában fiatalokat érintő benignus fibroadenomák szinte látható heg nélküli eltávolítására, míg az endoszkóposan asszisztált emlőműtétek során a bőrtakarékos, illetve emlőbimbó-megtartó mastectomia, az axillaris staging és a latissimus dorsi izomlebennyel történő rekonstrukció egyazon rövid hónalji behatolásból valósítható meg. Az egyre gyakoribb implantátumalapú emlő-helyreállító műtétek intrakapszuláris szövődményeinek (implantátum körüli folyadék, ruptura, kapszuláris kontraktúra) diagnosztikájára és kezelésére, valamint a bizonytalan szövettanú intrakapszuláris növedékek biopsziájára kiválóan alkalmasak az endoszkópos technikák. A rádiófrekvenciás tumorablatio szerepének megítélése az emlőben további tapasztalatszerzést szükségeltet, de a funkcionális képalkotó diagnosztika, valamint a tumorellenes gyógyszerek fejlődésével valószínű, hogy a jövőben a primer tumorok egy részénél a sebészi tumoreltávolítás kiváltására szolgálhat. A duktoszkópok árának csökkenésével a ductalis ágrendszer rutinszerű vizsgálata, az irányított microdochectomia, valamint a daganatos terminális ductolobularis egységek, illetve a „beteg lebeny” anatómiai egységként való célzott sebészi eltávolítása válhat kivihetővé. Jelen közleményükben a szerzők saját tapasztalataik ismertetése mellett a téma irodalmi áttekintését végzik, először magyar nyelven. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 162–169.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Ferenc Bánhidy, Melinda Téglás, Eszter Kovács, Ákos Sávolt, Nóra Udvarhelyi, Alexandra Bartal, and Miklós Kásler

A terhességi emlőrák incidenciája növekszik. Klinikailag nyirokcsomó-negatív esetekben az őrszemnyirokcsomó-biopszia lenne az indikált minimál-invazív regionális staging eljárás. A nyirokelvezetés leképezéséhez szükséges radioizotóp, valamint kék festék teratogén hatásáról a múltban számos vélt és valós megállapítás vált általános érvényűvé, ami a közelmúltig az eljárás kontraindikációját képezte. Napjainkra az irodalomban az alacsony dózisú 99mTc-jelölt humán albumin nanokolloid alkalmazásával sikeres beavatkozásokról számolnak be, a dozimetriamodellezések által igazolt, a magzatot érő elhanyagolható sugárexpozíció alapján. Az eredményeknek köszönhetően mára az őrszemnyirokcsomó-biopszia terhességben biztonságosan és eredményesen végezhetőnek látszik, bár az axillaris lymphadenectomia általános érvényű kiváltására, biztos bizonyítékok hiányában, még nem képes. Az őrszemnyirokcsomó-biopszia lehetőségét korai emlőrákban szenvedő, klinikailag negatív axillával bíró kismamák számára fel kell ajánlani, és átfogó felvilágosítást követően a betegeket szükséges bevonni a döntésbe. Jelen közleményben a szerzők két terhesség során alacsony dózisú tracerrel sikeresen végzett őrszemnyirokcsomó-biopszia esetét mutatják be, és magyar nyelven elsőként tekintik át a téma szakirodalmát. Orv. Hetil., 2013, 154(50), 1991–1997.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Borbély, István Sinkovics, Balázs Madaras, Zsolt Horváth, István Láng, and Miklós Kásler

A szerzők az emlőrák korszerű diagnosztikáján belül a nukleárismedicina-technikák szerepét tárgyalják, beszámolnak a Magyarországon jelenleg alkalmazott módszerekről és a jövőbeni lehetőségekről. Orv. Hetil., 2012, 153, 14–21.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Csaba Kunos, Dávid Pukancsik, Ákos Sávolt, Gusztáv Gulyás, and Miklós Kásler

A bőrtakarékos és emlőbimbó-megtartó mastectomiák az onkológiai emlősebészetben lehetővé tették a rendszerszintű azonnali emlő-helyreállítást. A nők leggyakoribb daganatos megbetegedése okán jelentkező tömeges rekonstrukciós igényt az implantátumalapú technikák képesek kielégíteni, kiváló kozmetikai eredményt és magas szintű betegelégedettséget garantálva. Ezen postmastectomiás rekonstrukciók számára a kihívást már nem a bőrpótlás, hanem az implantátum jól vascularizált, megfelelő minőségű lágy szövettel történő fedése jelenti. Az onkoplasztikus emlősebészet napjainkra képes arra, hogy a hónaljárokban ejtett 6–10 cm-es bőrmetszésből onkológiailag radikális komplett mirigyeltávolítást végezzen, az emlő természetes bőrpalástjának hegmentes, illetve minimális heggel történő megtartásával, emellett adekvát axillaris staginget (őrszemnyirokcsomó-biopszia/axillaris lymphadenectomia) folytasson, majd ugyanebből a feltárásból egy- vagy többlépéses emlő-helyreállítást végezzen. Az ilyen komplex beavatkozásoknál kis térfogatú emlők teljes autológ rekonstrukciójára, a megkímélt bőrpalást alá az implantátumok komplett izomfedésére, a korábbi gyenge minőségű, elvékonyodott vagy sugársérült emlőbőr revitalizálására jól alkalmazható az endoszkópos technikával asszisztáltan kialakított – háti heg nélkül – és a hátról az elülső mellkasfalra rotált latissimus dorsi izomlebeny. Jelen közleményben a szerzők – először hazánkban – 4, endoszkóposan asszisztált széles hátizomlebennyel történt emlőrekonstrukciós eset bemutatása mellett részletesen ismertetik a műtéti technikát és irodalmi áttekintést folytatnak. Orv. Hetil., 2014, 155(3), 106–113.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mária Gődény, Éva Szabó, Mária Bidlek, Krisztina Fehér, Tímea Nagy, and Miklós Kásler

A betegség kimenetelét legszignifikánsabban a megelőzés és a korai diagnózis befolyásolja. Az emlőrákban szenvedők 90%-a meggyógyulhatna az idejekorán felállított diagnózis és megfelelő terápia alkalmazásakor. A diagnosztikai módszerekkel szemben, így a képalkotói diagnosztikával szemben is, az a legfontosabb követelmény, hogy az emlődaganatot korán felfedezze, elhelyezkedését, stádiumát pontosan meghatározza annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb terápiás módszer legyen kiválasztható. Feladatuk az is, hogy a terápia hatékonyságát pontosan ellenőrizzék, a betegséget megbízhatóan kövessék, annak érdekében, hogy a recidíva is korán kimutatható legyen. Az elmúlt két évtizedben a radiológiai vizsgálómódszerek köre emlődaganat vonatkozásában is jelentősen kibővült, és a hagyományos mammográfiás eljárások (röntgen-, ultrahang-mammográfia) mellé felsorakoztak a funkcionális, metabolikus, teljestest-információval is szolgáló képalkotók, a komputertomográfia (CT), mágneses rezonancia (MRI) és a pozitronemissziós tomográfia (PET/CT). Az MRI egyre fontosabbá válik az emlőrák kimutatásában és karakterizálásában. A vizsgálómódszerek multimodális alkalmazásával egyre jobb analízis végezhető, amelyet a növekvő statisztikai értékek hitelesen szemléltetnek, azonban egyik képalkotói vizsgálat sem elég specifikus arra, hogy szövettani diagnózist adjon, de a képalkotó módszerek által vezérelt mintavétel citológiára vagy hisztológiára pontossá teszi a diagnózist. Orv. Hetil., 2012, 153, 3–13.

Restricted access