Search Results

You are looking at 21 - 30 of 110 items for

  • Author or Editor: Péter Horváth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

Bevezetés: A minimálisan invazív technika a mellékvese sebészetében világszerte „gold standard” módszernek számít. A szerzők másfél évtizedes gyakorlatukat retrospektíven elemezve vizsgálták műtéti jellemzőiket, történelmi kontrollcsoporthoz hasonlítva őket. Anyag és módszerek: Az áttekintett időszakban, 1997 és 2011 közt összesen 175 laparoscopos adrenalectomiát végeztek. Mindkét oldalon, a beteg oldalfekvő helyzetében, a transabdominalis lateralis megközelítést alkalmazták. Bal oldalon egy új „suprasplenicus” megközelítést vezettek be. A nagyméretű, 7 cm feletti elváltozások esetén kézzel asszisztált laparoscopos technikát alkalmaztak. Eredmények: A műtét laparoscopos módszerrel 77, hagyományosan 115 percig tartott átlagosan. Az eltávolított tumorok mérete a laparoscopos csoportban 3,1, a nyitottban 4,9 cm volt átlagosan. A legnagyobb méretű elváltozások hasonlóak voltak, viszont a laparoscopos csoportban a kisebb méretű tumorok gyakorisága nagyobb volt. Konverzió 15 esetben (8,6%) történt, legtöbbször vérzés miatt. A szövődményarány a laparoscopos csoportban 10,8%, a hagyományosban 24,6% volt. A hospitalizációs idő szignifikánsan rövidebb volt a minimálisan invazív technika esetén (4,5 vs. 8,1 nap). A laparoscopos csoportban 3 betegnél (1,7%) igazolódott váratlan, kisebb méretű primer malignitás, R0 módon eltávolítva. Következtetések: A laparoscopos technika minden benignus mellékvese-elváltozás eltávolítására alkalmazható, számos kedvező jellemzőt biztosító módszer. A metastasisok többsége kellő rutinnal és önmérséklettel e módszerrel szintén eltávolítható, onkológiai kompromisszum nélkül. A pre- és posztoperatív ellátás minőségének biztosításához az endokrinológiai kooperáció nélkülözhetetlen.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Straub
,
Gyula Horváth
,
Sándor Dávidovics
, and
András Pintér

Bevezetés: Ectopiás ureterek kórismézése gyermekkorban hagyományos diagnosztikai eljárásokkal (fizikális, ultrahangvizsgálat, intravénás urográfia, mictiós cisztouretrográfia, uretrocisztoszkópia, izotópvizsgálatok) számos esetben nem lehetséges. Célkitűzés: A szerzők célja egy viszonylag új vizsgálómódszer, a mágneses rezonancia urográfia (MRU) ismertetése a más módszerekkel csak nehezen, vagy nem diagnosztizálható ectopiás ureterek kimutatására gyermekkorban. Módszer: A tanulmányban részt vevő osztályok beteganyagában az elmúlt 3 évben 7 leányban alkalmazták az MRU-t ectopiás ureterek kimutatására. A betegekben a jellemző klinikai tünetek alapján az ectopiás ureter lehetősége felmerült, ezt azonban a konvencionális kórismézési eljárásokkal nem sikerült igazolni, ezért a feltételezett kórisme igazolása céljából került sor az MRU-vizsgálatra. Eredmények: Mind a 7 betegben a vizsgálat kimutatta vagy valószínűsítette, a műtét igazolta a más diagnosztikus eljárásokkal nem igazolható ectopiás uretert. Két gyermekben a műtéti lelet csak részben igazolta az MRU során észlelt felső húgyúti rendellenességet. Következtetések: Az MRU megbízható diagnosztikus eljárás a nehezen kórismézhető ectopiás ureterek esetében.

Restricted access

A szerzők 2000-ben új módszert vezettek be osztályukon a felkar proximalis végének műtéti ellátására. A vállízület anatómiai adottságai olyanok, hogy különös hangsúlyt kap az ízületet burkoló lágy részek védelme, a minimálisan invazív műtéti technika. Ugyanakkor az időskorban jelentkező osteoporosis megnehezíti a csontegyesítő műtétet, a szövődmények aránya a leggondosabb ellátás mellett is magas. Hat év anyagát összegyűjtve a szerzők visszarendelték operált betegeiket, fizikális és röntgenvizsgálat végzése után eredményeiket Constant-score alapján értékelték. Külön értékelték szövődményeiket a tekintetben, hogy azok milyen mértékben befolyásolhatók a műtéti módszerrel, vagy függetlenek attól. Az egyik leggyakoribb szövődmény a rögzítő fémanyagok elvándorlása, a törés ismételt elmozdulása. Ennek megakadályozására – a külföldön kifejlesztett módszereket a szerzők a hazai gyakorlat számára túlságosan költségesnek találva – a hazai gyártású Kurucz-féle menetes tűződrótot alkalmazták. Következtetéseikben megállapítják, hogy az alkalmazott implantátum a célnak megfelel, a szövetkímélő műtéti eljárástól elvárt eredményeket hozza. Mindemellett nem tekinthetjük a súlyosan poroticus vállízületi töréseket megoldottnak. A felkarfejnekrózisok magas aránya a módszertől független szövődmény. Azok kezelésére a vállízületi endoprotetika szélesebb körű alkalmazása szükséges.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Attila Szendrői
,
Ákos Tordé
,
Judit Vargha
,
Gergely Bánfi
,
András Horváth
,
Csaba Horváth
, and
Péter Nyirády

Absztrakt:

A húgyúti kövesség a fejlett országokban a metabolikus és endokrin okok mellett egyre gyakrabban fordul elő a helytelen táplálkozási szokások, az elhízás és a mozgásszegény életmód miatt. Ezért az urológusok és az alapellátásban dolgozók mindennapi munkájában kiemelt szerepet kellene, hogy kapjon az elsődleges és másodlagos prevenció. A megelőzés a testsúlykontrollon, a testmozgáson és a gyógyszeres kezelésen túl a megfelelő diétán alapul. Az étrend különböző alkotóelemei megváltoztathatják a vizelet összetételét és ezáltal annak túltelítettségét fokozhatják, amely alapja a kőképződésnek. Az étrendi összetevők vagy elősegítik a kövesség megelőzését (fokozott folyadékbevitel, citrát, magnézium, gyümölcsök és zöldségek), vagy hajlamosítóan hatnak annak kialakulására (kevés folyadékbevitel, fehérjében, szénhidrátban, zsírban, oxalátban, sóban, kalciumban gazdag étrend, aszkorbinsav stb.). Összefoglalónkban bizonyítékokkal alátámasztott étrendi javaslatokat fogalmaztunk meg, amelyek a húgyúti kövesség elsődleges és másodlagos megelőzésében gyakorlati haszonnal bírnak. Orv Hetil. 2017; 158(22): 851–855.

Open access
Cereal Research Communications
Authors:
Gabriella Kazinczi
,
Péter Varga
,
András Takács
,
Mária Torma
, and
József Horváth
Restricted access

Hegrák kialakulása korrozív sérülés miatt subtotalisan resecált nyelőcsőben

Development of scar cancer after subtotal oesophagectomy for corrosive injury

Magyar Sebészet
Authors:
Melinda Szabó
,
Gábor Pavlovics
,
András Papp
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: Korrozív sérülést követően a hegrák kialakulásának potenciális veszélye miatt a sebészi ellátásban máig vitatott kérdés, hogy minden esetben kell-e a sérült nyelőcsövet resecálni vagy elegendő a szimpla bypass-műtét. Esetismertetés: 56 éves nőbetegnél lúgivás következtében kialakult nyelőcsőstrictura miatt nyelőcsőresectio történt intramediastinalis colonpótlással. 28 évvel később progrediáló nyelési panaszok, fogyás hátterében epidermoid nyelőcső-carcinoma igazolódott a maradék nyelőcsőben. Sikeres neoadjuváns kemoradioterápiát követően klinikánkon a maradék nyelőcső resectiója és szabad jejunum-transzplantáció történt. A posztoperatív 14. napon szövődménymentes gyógyulást követően, jó nyelési funkcióval otthonába emittáltuk. Megbeszélés: Bemutatott esetünkben 28 évvel a nyelőcső-resectio után és több mint 50 évvel a korrozív sérülést követően alakult ki hegrák a maradék nyelőcsőben, mely egy újabb érv a bypass mellett.

Restricted access

A duodeno-gastrooesophagealis refluxbetegség sebészi kezelése: duodenal switch műtét

Surgical treatment of duodeno-gastrooesophageal reflux disease: duodenal switch

Magyar Sebészet
Authors:
Gábor Varga
,
László Cseke
,
Katalin Kalmár
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

A duodeno-gastrooesophagealis refluxbetegség komplex motilitási zavar, melynek kezelése (gyógyszeres és sebészi) mind a mai napig nem egységesen elfogadott. Tanulmányunk célja, hogy ismertessük a duodeno-gastrooesophagealis refluxbetegség kezelésével kapcsolatos tapasztalatainkat.

A tanulmányba azok a gastrooesophagealis refluxos betegek kerültek, akiknél terápiarezisztens epigastrialis panaszok, epés regurgitáció hátterében 24 órás kétcsatornás gyomor-, nyelőcső-Bilitec-vizsgálat kóros mértékű duodenogastricus refluxot igazolt. Mind a négy nőbetegnél (átlagéletkor 41,75 év (32–53)) duodenal switch műtétet végeztünk. A betegek 75%-ában korábban cholecystectomia történt. Az átlagos utánkövetési idő 24,25 (21–30) hónap volt.

Mind a 4 betegnél korábban gastrooesophagealis reflux betegség miatt antirefluxműtétre került sor. Közülük egy betegnél recidív gastrooesophagealis reflux is igazolódott, nála refundoplicatiót is végeztünk. Perioperatív szövődményt, mortalitást nem észleltünk. Utánkövetés során mind a négy beteg panaszmentessé vált, azonban egy betegnél az egyéves kontrollvizsgálat során végzett 24 órás nyelőcső-pH-monitorozás kóros mértékű savas refluxot igazolt.

Gastrooesophagealis reflux betegeknél antirefluxműtét után jelentkező epigastrialis panaszok hátterében kóros mértékű duodenogastricus reflux állhat. Erre prediszponáló tényező lehet a korábban elvégzett cholecystetomia. Gyógyszeres kezelésre nem javuló, funkcionális vizsgálatokkal igazolt kóros mértékű duodenogastricus reflux kezelésére duodenal switch műtét jó eredménnyel alkalmazható.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Laura Bognár
,
Örs Péter Horváth
,
Jenő Solt
,
Gábor Jancsó
, and
András Vereczkei

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők egy 68 éves beteg esetét ismertetik, akinél hálóbeültetéses hiatusplasztikával kiegészített antirefluxműtétet követően négy hónappal dysphagiás panaszok jelentkeztek. Az elvégzett vizsgálatok a háló részleges nyelőcsőbe penetrálását igazolták. Halasztott sürgősséggel végzett műtét során thoracolaparotomiás feltárásból a hálót eltávolították, a nyelőcsövön észlelt hosszanti lyuk és alatta egy rövid szűkület miatt distalis nyelőcső- és proximalis gyomorresectiót végeztek, a tápcsatorna folytonosságát jejunum-interpositum segítségével állították helyre. A három hónapos kontroll során a beteg panaszmentes volt, és az elvégzett radiológiai vizsgálat a műtét utáni normális viszonyokat mutatta. Megbeszélés: Számos tanulmány igazolta, hogy a nagyméretű hiatusherniák direkt varrattal történő zárása magas recidíva aránnyal jár. A sérvkiújulás megelőzése végett széles körben elterjedt a hálóbeültetéssel megerősített hiatusrekonstrukció. Ezzel a sérvkiújulás incidenciája valóban csökkent, ellenben a műtét morbiditása – alapvetően a hálóra visszavezethető okok miatt – nőtt. A hálók a speciális anatómiai helyzet miatt állandó mozgásnak vannak kitéve és ezzel a nyelőcső erózióját, perforációját, valamint fibrosist és következményes stenosist okozhatnak. Az ilyen típusú szövődmények súlyos, nemritkán életveszélyes állapotot jelentenek és gyakran csak bonyolult műtéttel korrigálhatók. A szerzők saját esetük tapasztalata és a szakirodalom áttekintése alapján a hálóbeültetéses hiatusrekonstrukciók egyik lehetséges, súlyos szövődményére szeretnék felhívni a figyelmet.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
László Sikorszki
,
Örs Péter Horváth
,
András Papp
,
László Cseke
, and
Gábor Pavlovics

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők a PTE KK Sebészeti Klinikán korrozív nyelőcsősérülés után 44 évvel a bőrcső-colon anastomosis területén, a nyakon kialakult vastagbél-adenocarcinoma operatív megoldását ismertetik. Megbeszélés: Betegüknél ezen műtétet megelőzően 44 évvel sósav ivását követően kialakult középsúlyos nyelőcső-, gyomor- és gégesérülés után sorozatos gégeplasztikák, majd végleges tracheostomia, illetve nyelőcső-eltávolítás történt, pylorus plasztikával, két ülésben végzett ileocolon transzpozíciójával. A műtét során antethoracalis nyelőcsőképzést végeztek ileocolonnal és bőrcső-kiegészítéssel. A felvitt colonban 44 évvel később kifekélyesedett adenocarcinoma igazolódott, melyet resecáltak és mikro-éranastomosisok alkalmazásával izolált jejunumszegmentum átültetésével állították helyre a beteg nyelésképességét.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők ismertetik a 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján lágyéksérv miatt operált összes beteg hosszú távú utánkövetési eredményeit. Az értékelés során a feszülésmentes és a feszülés mellett végzett, nyitott herniotomiákat vetjük össze a betegek kérdőívre adott válasza alapján. Eredmények: Eredményeinket 155 beteg adatainak elemzése alapján közöljük. Recidívaarány hálóval (H) 3,4% (4/116), háló nélkül (HN) 12,8% (5/39). Teljesen panaszmentes a betegek 83 (97/116 – H), illetve 89%-a (35/39 – HN). Jelentős krónikus fájdalom 1,7% (2/116 – H), illetve 7,7% (3/39 – HN). Korai aktivitás elérése 34% (39/116 – H), illetve 29% (11/39 – HN). Következtetés: Vizsgálatunk igazolta, hogy Lichtenstein-műtét után alacsonyabb a recidíva, azonban a krónikus fájdalom, illetve az aktivitás visszanyerésének tekintetében vizsgálatunk nem talált lényeges különbséget a feszülésmentes és a feszülés mellett végzett, nyitott herniotomia között.

Restricted access