Search Results

You are looking at 21 - 30 of 32 items for

  • Author or Editor: Péter Lukovich x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: Péter Kupcsulik, Oszkár Hahn, Attila Szíjártó, Attila Zsirka, Tamás Winternitz, Péter Lukovich, and Krisztina Fekete

Munkahelyünkön 2004–2014 között 273 elektív műtét történt benignus májelváltozás miatt. 83 esetben laparoszkópos (LAP) beavatkozásra került sor: cystafenestratio 52, májresectio 31 esetben történt. A LAP resectiókat hasonló demográfiai és klinikai jellemzőkkel bíró betegek nyitott műtéteivel összehasonlítva megállapítható, hogy a műtéti idő a LAP csoportban (113,7 perc) szignifikánsan hosszabb volt, mint a nyitott műtéteknél (89,5 perc), a kórházi ápolási idő viszont rövidebb (5,8 vs 9,1 nap). Posztoperatív szövődmény a LAP csoportban nem volt, nyitott műtétek után két sebgennyedés, egy UH-vezérelt drainezést igénylő epegyülem fordult elő. A nyitott csoportban 4, a LAP csoportban 3 beteg igényelt transzfúziót. Műtéti halálozás nem volt, reoperációra nem került sor. A közleményben részletezett műtéti technika biztonságos resectiót tesz lehetővé a máj nehezen hozzáférhető, 7–8. szegmentuma területén is. Az eredmények alapján a LAP májresectio megfelelő preoperatív vizsgálatok birtokában választható módszer májdaganatok sebészi kezelésére.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Bence Hajnal, Lilla Kapossy, Gábor István, Tímea Kakucs, Péter Benkő, and Péter Lukovich

Absztrakt

Bevezetés: A rezidensek a sebészeti osztályokon helyenként két kézzel kezdenek operálni, máshol kizárólag a domináns kezet használják, csak később térnek át a kétkezes technikára. A szakirodalomban nincs adat arról, hogy melyik módszer a hatékonyabb. Módszer: Laparoszkópos tapasztalattal nem rendelkező 20 orvostanhallgatót két csoportba osztottunk: az egyik csoport végig egy (1K), a másik végig két kézzel (2K) végezte a feladatokat öt napon át. Az utolsó napon mindkét csoport elvégezte egy és két kézzel is a feladatokat, majd három új, két kézzel végzendő feladatot. Mértük a teljesítési időket, és elvégeztük a belső videofelvételek OSATS-pontozását. A kiértékeléshez egy- és kétmintás t-próbát használtunk, az eredményeket p < 0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: Az 1K- és 2K-csoport között az első napon az időeredményekben (518/500 s) és az OSATS-pontszámokban (87/84; 54/55 pont) sem volt eltérés. Mindkét csoportban javultak az időeredmények és a pontszámok is (1K: 52%, 77%; 2K: 50%, 70%), de a különbség a csoportok között egyik esetében sem volt szignifikáns. Az utolsó napon végzett kétkezes feladatoknál az átlagidőben (1K: 425 s, 2K: 411 s) és összpontszámban (53/59 és 56/52) nem, de a kétkezességre adott pontszámoknál szignifikáns volt a különbség. Következtetés: Vizsgálatunk alapján nem egyértelmű, hogy a haladó laparoszkópos műtétek elvégzéséhez nélkülözhetetlen bimanualitás az azonnali kétkezes oktatással gyorsabban elsajátítható.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Lukovich, András Papp, Péter Fuszek, Tibor Glasz, Hajnalka Győrffy, László Lakatos, and László Harsányi

A duodenumra lokalizált Crohn-betegség az összes Crohn-betegség kb. 0,5–4%-át teszi ki. Leggyakoribb tünete a gyomorürülési zavar és a jelentős fogyás. Az endoszkópos biopszia eredménye gyakran bizonytalan, ami megnehezíti az egyéb benignus szűkületektől való elkülönítését. A műtétet igénylő megbetegedés kezelése tekintetében a betegséggel foglalkozó európai konszenzusos nyilatkozat sem ad pontos irányelveket. Beteganyag: Eredménytelen konzervatív kezelés miatt a Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján 2002–2007 között három betegnél a gyomorürülési panasz megoldására műtétre volt szükség. Mindegyik betegnek a műtét előtt jelentős súlyvesztése (13–30 kg) volt. Két esetben sikerült a gyulladt bélszakasz eltávolítása a duodenum parciális reszekciójával, és az emésztőtraktus Billroth-II. szerint végzett rekonstrukciójával, egy esetben a leszálló duodenum érintettsége miatt csak bypassműtétre (gastro-jejunostomia) nyílt lehetőség. Eredmények: A betegek a műtét óta eltelt 45/24/9 hónap óta panaszmentesek, műtét előtti súlyukat visszanyerték. Sem korai, sem késői szövődményt nem észleltünk. Következtetések: A konzervatív kezelésre tartósan nem reagáló, szűkületet okozó duodenalis Crohn-betegség műtéti javallatot képez, azonban a fennálló malnutritio a műtét előtt kezelést igényel. A műtét típusa előre nem tervezhető, a kellően előkészített patkóbél-Crohn-beteg gyógyhajlama nem rosszabb, mint egyéb lokalizációjú sorstársaié.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Olivér Koós, Tibor Kovács, András Fülöp, Damján Pekli, Péter Ónody, Péter Lukovich, László Harsányi, Péter Kupcsulik, Oszkár Hahn, and Attila Szijártó

Absztrakt

A máj rendhagyó keringéséért két afferens (arteria hepatica, vena portae) és egy efferens rendszer (venae hepaticae) felelős. Speciális vérellátásának köszönhetően az akut, izolált – szelektíven egy-egy érképletet érintő – vascularis okklúziók eltérő, életet veszélyeztető klinikopatológiai tünetegyütteshez vezethetnek, ezért azonnali felismerésük elengedhetetlen a máj állapota, illetve a beteg túlélésének szempontjából egyaránt. Akut keringészavarok kialakulásával elsősorban májműtétek kapcsán kell számolnunk. Az adekvát terápia mielőbbi megkezdése szempontjából kiemelten fontos a kóros keringési állapotok sajátosságainak pontos ismerete. Jelen tanulmány célja a szelektív posztoperatív keringési anomáliák etiológiájának, illetve tünettanának bemutatása, továbbá javaslat megfogalmazása a diagnosztikai lépések és a lehetséges terápia terén klinikai esetek ismertetése alapján. A szerzők bemutatják a májsebészetben használatos vascularis kirekesztés (Pringle-manőver) okozta ischaemiás-reperfúziós májkárosodást is. Orv. Hetil., 2015, 156(48), 1938–1948.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Bokor, Noémi Csibi, Péter Lukovich, Réka Brubel, József Gábor Joó, and János Rigó

Absztrakt

Bevezetés: A mélyen infiltráló endometriosis kezelésében az elváltozások hagyományos sebészi eltávolítása súlyos szövődményekkel járhat. Célkitűzés: Idegkímélő, illetve hagyományos technikával végzett műtétek összehasonlítása, az egyes szövődmények előfordulási gyakoriságának ismertetése mélyen infiltráló endometriosissal foglalkozó munkacsoportok műtéti eredményeinek összefoglalásával. Módszer: A szerzők retrospektív elemzést végeztek a 2004. március 31. és 2015. március 31. között megjelent tudományos közlemények felhasználásával. A keresést a http://www.pubmed.org adatbázisban végezték az „endometriosis”, „deep infiltrating,” „nerve-sparing, surgery” (endometriosis, mélyen infiltráló, idegkímélő, sebészet) keresőszavak kombinációjának alkalmazásával. Eredmények: Mélyen infiltráló endometriosis kapcsán végzett, nem idegkímélő beavatkozásokat követően 19,1–38,5%-ban jelentkezhet átmeneti húgyhólyag-diszfunkció, míg idegkímélő műtéti technika alkalmazását követően a betegek 0,61–33,3%-ában fordulhat elő. Nem idegkímélő technika alkalmazását követően a betegek átlagosan 121,1 napig, idegkímélő műtéteket követően 7–39,8 napig szorultak önkatéterezésre. Krónikus húgyhólyag-diszfunkció mélyen infiltráló endometriosis miatt végzett idegkímélő műtéteket követően nem fordult elő. Következtetések: Az idegkímélő technikák alkalmazása a betegek életminőségének jelentős javulását eredményezi, mivel panaszaik kezelése mellett alacsonyabb posztoperatív szövődményrátával társul. Orv. Hetil., 2015, 156(48), 1960–1965.

Open access

Benignus multicysticus peritonealis mesothelioma

Benign multicystic peritoneal mesothelioma

Orvosi Hetilap
Authors: Alpár György, Ferenc Schmal, Huba Szabó, Lajos Barna Tóth, and Péter Lukovich

Összefoglaló. A benignus multicysticus peritonealis mesothelioma a hashártyából kiinduló ritka, jóindulatú daganat, mely leginkább fiatal, reproduktív életkorban lévő nőket érint. A betegség klinikai képe teljesen aspecifikus, a pontos diagnózis emiatt nagyon sok esetben a végleges szövettani lelet segítségével kerül felállításra. A fiatal nőbeteg kizáródott lágyéksérv gyanújával, sürgősséggel került műtétre. A műtét során a Nuck-csatornában a ligamentum rotundummal összetapadó cystosus képlet került eltávolításra, ugyanakkor sérv nem volt észlelhető. A szövettani vizsgálat benignus multicysticus peritonealis mesotheliomát igazolt. A beteget hyperthermiás intraperitonealis kemoterápiát végző osztályra irányítottuk, ahol laparoszkópos exploráció történt. Ennek során residualis tumor vagy egyéb eltérés nem volt észlelhető. Egy 41 éves férfi beteg 4 évvel a jelenlegi osztályos felvételt megelőzően köldöksérv miatt elektív műtéten esett át. Ekkor a hasfali peritoneumról egy 2 cm-es cysticus képletet exstirpáltak, melynek szövettana benignus multicysticus peritonealis mesotheliomát igazolt. 2018 márciusában periappendicularis abscessus gyanúja miatt történt műtétekor az appendix distalis részén, az appendixszel együtt, egy diónyi, többrekeszes cystosus képlet is eltávolításra került. A szövettan a primer tumor recidíváját igazolta. Kontroll radiológiai vizsgálat során nem volt residualis tumormasszára utaló eltérés. A benignus multicysticus peritonealis mesothelioma malignizálódásra való hajlama alacsony. En bloc műtéti eltávolítása javasolt, ebben az esetben a recidíva valószínűsége 50% körüli. Amennyiben az utánkövetés alatt a tumor kiújul, mérlegelendő a totális peritonectomia, illetve a hyperthermiás intraperitonealis kemoterápia elvégzése. Orv Hetil. 2019; 160(21): 839–843.

Summary. Benign multicystic peritoneal mesothelioma is a rare benign tumor originating from the peritoneum, affecting mostly young, fertile women. Its presentation is non-specific, thus the final diagnosis is made after the histological examination. A young female patient presented with incarcerated inguinal hernia of which an emergency surgery was performed. During the operation a cystic mass neighboring the round ligament in the canal of Nuck was removed. No inguinal hernia was found. The histological examination confirmed the diagnosis of benign multicystic mesothelioma. The patient was referred to a center performing hyperthermic intraperitoneal chemotherapy, where laparoscopic exploration was performed. The second surgery revealed no residual tumor or any other pathology. A 41-year-old male patient, 4 years before presenting at our ward, had an elective umbilical hernia repair surgery. During the operation 2 cm big cystic mass was removed from the peritoneum, and the histological examination revealed benign multicystic mesothelioma. In 2018, acute surgery was performed due to a periappendicular abscess, while during the surgery a multicystic mass situated on the distal end of the appendix was also removed. The pathological finding confirmed the recurrence of the first tumor. The radiological examination did not find any signs of residual tumor mass anywhere else. The chances of malignant transformation in cases of benign multicystic peritoneal mesothelioma are low. The suggested treatment is en bloc surgical removal of the mass, however, in these cases recurrence is still 50%. If during follow-ups the recurrence of the tumor is found, a total peritonectomy or hyperthermic intraperitoneal chemotherapy is advisable. Orv Hetil. 2019; 160(21): 839–843.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Simon, István Berki, Huba Zoltán Szabó, Zsolt Virág, and Péter Lukovich

Absztrakt:

A gastrointestinalis traktus duplikációi ritka, congenitalis elváltozások. 80%-ban 2 éves kor előtt diagnosztizálják őket. A szájüregtől az anusig bármelyik szakaszon előfordulhatnak, de a leggyakrabban az ileum duplikációjával találkozhatunk. Klinikai megjelenésük nem specifikus és rendkívül sokféle lehet, megnehezítve a diagnózis felállítását. Éppen ezért számtalan képalkotó vizsgálat elvégzése ellenére is csupán műtéti, majd patológiai lelet tudja megerősíteni a diagnózist. A 23 éves nőbeteg hasi panaszai miatti kivizsgáláskor bizonytalan kismedencei képletet találtak, amelynek pontos eredete az elkövetkező 6 év során történt számtalan hüvelyi, hasi ultrahang (UH)-, hasi CT- és MR-vizsgálat, kolonoszkópia, laparoszkópia, sebészeti, nőgyógyászati és gasztroenterológiai vizsgálat során sem volt tisztázható: ovarialis cysta, vékonybéltágulat és Crohn-betegség gyanúja merült fel. Az utóbbi miatt megfelelő gyógyszeres kezelésben is részesült, melyre panaszai átmenetileg javultak. A hasi fájdalom, láz miatt készült UH intramuralis tályog lehetőségét vetette fel, ezért akutan ileocaecalis reszekció történt. A patológiai vizsgálat fedezte fel, hogy a beteg panaszainak hátterében az ileum duplikációja állt. Az ismertetett elváltozást rendkívül ritka előfordulása ellenére is érdemes számon tartani a nem tisztázott eredetű ileocaecalis hasűri térfoglalások differenciáldiagnosztikájában. Annak ellenére, hogy felnőtteknél szinte egyetlen leírt esetben sem jutottak diagnózishoz műtét nélkül, felhívja a figyelmet a lassan már feledésbe merülő pontos anamnézisfelvételre és a társszakmák közötti megbeszélések, konzíliumok szükségességére, fontosságára. Orv Hetil. 2018; 159(52): 2217–2221.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Peter Lukovich, A. Zsirka-Klein, T. Vanca, L. Szpaszkij, and P. Benkő

Abstract

The technical background of pure Natural Orifice Translumenal Endoscopic Surgery (NOTES) surgery has not been created yet, but ever more reports are being published on hybrid NOTES surgery and single-port surgical interventions, which have appeared as a result of device development inspired by NOTES. Surgery carried out through single ports only differ from pure NOTES in respect of the access orifice, which makes learning this technique extremely important for anyone whishing to implement a surgical intervention through a natural orifice. Numerous publications have appeared by now on the single port or hybrid NOTES surgery of various organs (gall bladder, kidney, large bowel). Based on these, most surgery is safely feasible through one port as well, but the surgery takes longer and it is not significantly less painful than a “traditional” laparoscopic intervention. Long-term results are still missing, primarily in what concerns the frequency of infections and post-operative hernia. We have received an answer to part of the dilemmas formulated in the White Paper. Besides specially bent laparoscopic devices robot technology and devices controlled by extracorporal magnets may both be a solution to the problem of triangulation. The transvaginal and transgastric paths do not seem to cause significant risks from the viewpoint of infections, but the closing of viscerotomy in the case of the stomach is far from being solved. In respect of learning and practicing new surgical techniques no method exists at the moment that could be considered the “gold standard”. Besides the earlier questions there are new ones as well awaiting partial solutions (e.g. necessity of drain following a NOTES surgery, oncologic principles).

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Számos rosszindulatú megbetegedés okozhat gyomorürülési akadályt. A műtéti gastro-enteralis bypass – amellett, hogy narcosist igényel – a gyenge általános állapotú betegeknél nagy kockázatú beavatkozásnak számít. Az endoscopos öntáguló fémstent behelyezése kevésbé invasív ugyan, de gyakoriak a szövődmények. Az utóbbi években egy új minimálisan invasív technikáról jelent meg közlés, melyben a gastro-enteralis anastomosis készítéséhez mágneseket használtak fel.

Anyag és módszer: Házi sertés gyomor-bél traktusának felhasználásával bioszintetikus modellt készítettünk. A beavatkozást endoscop és röntgen képerősítő ellenőrzése mellett végeztük, a röntgen kontraszt fokozására a modellt fiziológiás sóoldatba helyeztük. A két, közepén lyukkal bíró ritka földfém mágnest (remanencia 2500 Gauss, D : 10 mm) vezetődrót és duodenumszonda segítségével helyeztük be. Az első mágnest az első jejunumkacsba, míg a másodikat a gyomorba vezettük, pozicionálásukhoz az endoscopot használtuk. Amikor a mágnesek a megfelelő helyzetbe kerültek, a vezetődrótokat eltávolítottuk, és a mágnesek összetapadtak. A mágnesek közötti nyomás – élő szöveten – steril gyulladáshoz vezet, mely adhesiot hoz létre a belek között, majd 7–10 nappal később a necrosis következtében létrejön az anastomosis.

Eredmény: A bioszintetikus modellen – élő állat nélkül – begyakorolható volt az endoscopos módszer. A 10 alkalommal végzett beavatkozás során a mágnesek sikeresen összetapadtak a gyomor és a jejunum falán keresztül. Gyakorlással a beavatkozáshoz szükséges idő 40 percről 20 percre volt csökkenthető.

Következtetés: A hagyományos endoscoppal és eszközökkel kivitelezhető beavatkozás és élő állatokon történt gyakorlást követően hasznos megoldása lehet a gyomorürülési panaszoknak.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Lukovich, Noémi Csibi, Réka Brubel, Krisztina Tari, Szilvia Csuka, László Harsányi, János Rigó Jr., and Attila Bokor

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A colorectalis rendszert érintő endometriosis ellátása multidiszciplináris laparoszkópos teammel javasolt. A bélinfiltráció preoperatív felismerése ehhez elengedhetetlen. Betegek és módszer: 2009–2015 között prospektíven 383, endometriosissal diagnosztizált betegnél történt sigmoideoscopia. Intraluminalis endometriosis, fali infiltrációra jellemző másodlagos jelek (falmerevség, benyomat, megtöretés, vizsgálat alatti fájdalom, suffusio) kerültek feldolgozásra. Műtéti indikáció esetén a pozitív esetek multidiszciplináris, a negatív esetek nőgyógyász által végzett műtéten estek át. Eredmények: 224 (58,49%) pozitívnak talált beteg közül 108-nál multidiszciplináris műtét történt, a negatívnak bizonyult esetek közül 135 ginekológiai műtéten esett át. 108-ból 103 betegnél a műtét során is igazolódott a bél érintettsége, míg a negatív esetek közül nyolc esetben volt jelentős bélinfiltráció. Teljes sigmoideoscopiás vizsgálat 43,4%-ban volt kivitelezhető. Intraluminalis endometriosis 4,91%-ban, fali merevség 38,39%-ban, benyomat 45,54%-ban, megtöretés 57,14%-ban, fájdalom (narkózis nélkül végzett vizsgálatoknál) 26,06%-ban, suffusio 3,82%-ban fordult elő. A sigmoideoscopia szenzitivitása: 92,8%, specificitása: 96,2% volt. Következtetés: A sigmoideoscopia – tapasztalt endoszkópos esetében – kiemelkedő szenzitivitású eszköz a belet infiltráló endometriosis igazolásában. Orv. Hetil., 2017, 158(7), 264–269.

Open access