Search Results

You are looking at 21 - 30 of 158 items for

  • Author or Editor: Péter Tóth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Restricted access

Agrokémiai kezelések hatása őszi búza (Triticum aestivum L.) monokultúrában

Impacts of agrochemical treatments in a winter wheat (Triticum aestivum L.) onoculture

Növénytermelés
Authors:
Péter Jolánkai
,
Zoltán Tóth
,
Tamás Kismányoky
, and
Ildikó Farkas

Ramann-féle barna erdőtalajon 2002-ben beállított szabadföldi kisparcellás kísérletben vizsgáltuk a műtrágyázás és növényvédelmi kezelések kombinációinak hatását őszi búza monokultúrában Keszthelyen, a Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar kísérleti telepén. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a növényvédelmi kezelések 2006-ban átlagosan 117%-kal, 2007-ben 120%-kal, a műtrágyázás 2006-ban átlagosan 180%-kal, 2007-ben 218%-kal emelte az őszi búza termésszintjét a kontrollhoz képest. A növekvő N adagok jobban növelték a termés mennyiségét, mint a növényvédelmi kezelések. Az egyre növekvő intenzitású növényvédelmi kezelésekkel és N adagokkal egyre kisebb mértékben nőtt az őszi búza szemtermése. Fentieken túl az eredményekkel összefüggésben vizsgáltuk az időszak hőmérsékleti és csapadékviszonyait a mezőgazdasági években.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A ClinicalTrials.gov az Amerikai Egyesült Államok kormányzata által működtetett weboldal, amely a klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos adatokat gyűjti. Célkitűzés: Vizsgálatunkban az oldalról XML fájlok formájában letölthető, magyar vonatkozású adatokat dolgoztuk fel. Módszer: Nagyobb mennyiségben a 2000-es évektől állnak rendelkezésre adatok, így jó áttekintő képet kaphatunk az elmúlt 10–15 év klinikai kutatásairól. Az adatmezők jelentős része szabad szöveges, ezért az adatok elemzése előtt jelentős munkát kellett fektetni az adattisztítás elvégzésébe. Eredmények: Az adatbázisban 2863 magyar vonatkozású klinikai vizsgálat szerepelt az elemzés elkészítésekor, amelyek 189 településen rendelkeznek vizsgálati hellyel. A konkrét intézményeket sokszor nem lehet azonosítani, a vizsgálati helyek alig ötödénél sikerült ez. A többi esetben csak valamilyen azonosító vagy általános megnevezés szerepel, így ezt a publikusnak szánt információt anonimmá teszik. Következtetés: Vizsgálatunk az adatbázisból kinyerhető információk elemzése mellett rámutat arra, hogy milyen problémák befolyásolhatják a magyar klinikai kutatás helyzetéről kialakult nemzetközi képet. Orv. Hetil., 2017, 158(9), 345–351.

Open access

A petefészek monodermalis teratomájaként megjelenő pajzsmirigyszövetet tartalmazó daganat ritka megbetegedés. A szerzők saját műtéti anyagukban 1986–2002 között összesen 94 petefészek-teratomás esetet találtak, közülük 3 eset struma ovariinek bizonyult. Eseteik elemzésével megállapítják, hogy a struma ovarii klinikai tünetei és patológiai jellemzői változatosak, ami vonatkozik a tumor nagyságára, a fájdalomra, mint vezető tünetre, az ascites, valamint a hormonális aktivitás jelenlétére vagy hiányára. Feltételezik, hogy a kórkép nagy valószínűséggel „aluldiagnosztizált”. A szövettani vizsgálómódszerek kiterjesztésével a diagnosztika hatásfoka bizonyára növelhető. Orv. Hetil., 2011, 152, 964–966.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Géza Lukács
,
Péter Sápy
,
László Damjanovich
, and
Dezső Tóth
Restricted access

Vissza a jövőbe: gastro-oesophagealis junctio subepitheliális tumorának laparoszkópos transgastricus resectiója

Back to the future: laparoscopic transgastric resection of a subepithelial tumor in the gastroesophageal junction

Magyar Sebészet
Authors:
Zsolt Varga
,
Péter Sárkány
, and
Dezső Tóth

Összefoglaló. Esetismertetés: A gyomor subepitheliális tumorainak laparoszkópos ékresectiója egy széleskörűen elfogadott és alkalmazott eljárás. A gastro-oesophagealis junctio (GOJ) közeli elváltozások esetén ez a technika azonban a gyomorbemenet szűkületének magas kockázata miatt erősen korlátozott. Ilyen lokalizáció esetén megfelelő technika lehet a laparoszkópos transgastricus resectio. Esetünkben egy 44 éves férfi dysphagiájának hátterében azonosított subepitheliális tumor resectióját végeztük el ilyen módon. A műtét során a pneumoperitoneum készítését követően a gyomrot orogastricus szonda segítségével insuffláltuk, majd 3 darab ballonnal rendelkező portot vezettünk a gyomorba. A 6 × 3 × 3 cm-es elváltozás intragastricus kimetszését követően a nyálkahártyát tovafutó öltéssorral zártuk. A speciment zsákba helyeztük, majd a gyomorból és a hasüregből eltávolítottuk. A portok gastrotomiás nyílásait zártuk. 24 órán át nasogastricus szondát hagytunk hátra, hasűri draint nem hagytunk vissza. A pneumoperitoneum idő 115 perc volt, vérveszteséget vagy intraoperatív szövődményt nem észleltünk. Eseménytelen posztoperatív szak után a beteget a műtétet követő harmadik napon otthonába bocsátottuk. A szövettani vizsgálat leiomyomát igazolt. Megbeszélés: Bár a páciens utánkövetése még folyamatban van, az irodalmi adatok alapán GOJ közeli elváltozások esetén a transgastricus technika biztonságos, hatékony, valamint jó funkcionális eredményt biztosító eljárás, a kiújulás magasabb kockázata nélkül.

Summary. Case report: Laparoscopic wedge resection of the subepithelial tumors of the stomach is a widely accepted and utilized approach. The use of this technique for lesions located near the gastroesophageal junction (GEJ) is rather limited by the high risk of consequential stenosis of the gastric inlet. The laparoscopic transgastric resection can be a feasible choice for this location. A 44-year-old male patient had been investigated for dysphagia, which confirmed a subepithelial gastric lesion. We performed the resection of the tumor using this technique. After the creation of pneumoperitoneum, the stomach was insufflated using an orogastric tube, then 3 balloon-type ports were inserted intragastrically. The 6×3×3 cm large tumor was resected and the mucosa was closed by running sutures. The specimen was placed into a plastic bag, then retrieved from the stomach and the abdominal cavity. The gastrotomy sites of the ports on the stomach were closed. A nasogastric tube was left in situ for 24-hours without any intraabdominal drains. The pneumoperitoneum time was 115 minutes long, blood loss or intraoperative complication was not noticed. The postoperative period was uneventful, and the patient was discharged from the hospital three days after surgery. The histological examination confirmed the diagnosis of leiomyoma. Summary: Even though the follow-up of the patient is ongoing, according to the scientific literature, transgastric resection of subepithelial tumors located near the GEJ is a safe and effective technique, which provides good functional results, without having a higher risk for recurrence.

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors:
Tamás Tóth
,
Zsolt Abonyi-Tóth
,
Ferenc Pajor
,
Róbert Kocsis
,
Alexandra Juhász
,
János Tőzsér
, and
Péter Póti

The length of the streak canal and the area of the teat end were studied by ultrasound during the dry period in 40 Holstein-Friesian cows. In the first week, the values of these teat parameters decreased significantly (P < 0.05) and this did not change significantly until the middle of the dry period. In the last month of gestation, the length of the streak canal was significantly reduced (P < 0.05), while the area of the teat end did not decrease significantly (P > 0.05). At each of the five examination times, a very strong positive correlation (r = 0.85-0.94) was found between the two teat parameters. In healthy cows, the streak canal and the area of teat end, both of which are part of the udder’s defence system, can regenerate sufficiently during the dry period, minimising the risk of contamination through the streak canal and the development of mastitis. If the regeneration of this defence system fails, the chances of infection through the streak canal increase.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Imre Gerlinger
,
Krisztián Molnár
,
Nelli Nepp
,
István Tóth
,
Tamás Tóth
,
István Szanyi
,
Péter Bakó
, and
István Pap

Absztrakt:

Bevezetés: A subtotalis petrosectomia (STP) évtizedek óta ismert, de túlzott radikalitása és a hallásra gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt a közelmúltig szinte feledésbe merült műtét a fülsebészet és az agyalapi sebészet határán. Az elmúlt évtizedben ez a beavatkozás számos előnye, valamint az új hallásrehabilitációs módszerekkel való kombinálhatósága miatt újra előtérbe került, hiszen számos problémás, a középfület érintő megbetegedésre nyújt végleges megoldást. Célkitűzés: Retrospektív klinikai tanulmányunkban a STP eredményességére kívántuk felhívni a figyelmet, hazai beteganyagon első alkalommal elemezve a műtét eredményességét, közreadva eddigi tapasztalainkat. Módszer: 44 betegünkön elvégzett 45 műtét adatait dolgoztuk fel. A sokrétű műtéti indikáció bemutatása mellett áttekintjük a műtét egyes lépéseit, elemezzük az audiológiai eredményeket – kitérve a különféle hallásrehabilitációs módszerekre is –, s elemezzük az előfordult komplikációkat is. Eredményeinket a nemzetközi szakirodalom tükrében is górcső alá vesszük. Eredmények: 44 betegünk közül 23 volt nő, 21 férfi. A betegek átlagéletkora 44,6 ± 20,5 év volt, átlagos követési idejük pedig 23 ± 16 hónap. Betegeink közül 25 (57%) korábban legalább két sikertelen fülműtéten esett át, 6 beteg (14%) a műtétet megelőzően már siket volt. A leggyakoribb indikáció a krónikus cholesteatomás otitis media volt. 13 betegen 14 cochlearis implantációt (23%) végeztünk, ezenfelül 6 alkalommal csontvezetéses implantátumot (BAHA) (14%) helyeztünk be; 2 betegnél (5%) kerekablak-VSB (Vibrant Soundbridge)-implantációra került sor. Komplikáció 11 betegünknél jelentkezett, ezek közül a leggyakrabban a liquorfistula (5 eset, 1%) és a sebszétválás (3 eset, 7%) fordult elő. Az audiológiai eredmények feldolgozására 3 betegünk adatai álltak rendelkezésre. Következtetés: A STP rendkívül hasznos műtéti megoldás számos, korábban jelentős problémát okozó fülészeti kórképben. Egyre növekvő népszerűségének hátterében az áll, hogy kombinálható számos modern, új hallásrehabilitációs módszerrel. Orv Hetil. 2020; 161(14): 544–553.

Open access

Tapasztalataink az alsó végtagi perifériás artériás érbetegség szűréséről az Észak-Magyarország régióban

A summary of data of screening of the lower limb peripheral arterial diseases in the region of Northern Hungary

Orvosi Hetilap
Authors:
Zsombor Tóth-Vajna
,
Gergely Tóth-Vajna
,
Zsuzsanna Gombos
,
Brigitta Szilágyi
,
Zoltán Járai
, and
Péter Sótonyi

Absztrakt:

Bevezetés: A boka-kar index (BKI) mérése az első választandó szűrőmódszer az alsó végtagi perifériás artériás érbetegség (LEAD) diagnosztikájában. A LEAD tekintetében veszélyeztetett populációban végzett szűrés célja a major végtagi események, így az amputáció kockázatának csökkentése. A nyugalmi BKI-érték ugyanakkor könnyen adhat álnegatív eredményt. Célkitűzés: Kutatásunk célja egy, a családorvosi praxisban könnyen megvalósítható, gyors és költséghatékony szűrőmódszer tesztelése mellett azon betegek azonosítása volt, akiknél a családorvos eszközeivel nem kaphatunk definitív diagnózist (negatív BKI mellett tünetes, illetve nem komprimálható artériás csoport). Módszer: Az Észak-Magyarország régióban 680 beteg szűrését végeztük el. Edinburgh-kérdőívet használtunk, rögzítettük a saját és a családi anamnézist, a rizikófaktorokat, a jelenlegi panaszokat és a gyógyszerelést. Fizikális vizsgálatot és BKI-mérést végeztünk. Eredmények: A betegek 34%-a jelzett alsó végtagi claudicatiót, 23%-nak volt abnormális BKI-értéke, 14% jelzett normális BKI-érték mellett dysbasiás panaszokat. 12% került a nem komprimálható artériás csoportba. A BKI alapján negatív, de tünetes csoport rizikófaktor-profilja jelentős hasonlóságot mutatott a biztosan LEAD-pozitív és a nem komprimálható artériás csoport rizikófaktor-profiljával. Következtetés: A LEAD valós előfordulása magasabb lehet, mint a csak a BKI alapján történő szűrés eredménye. A populáció közel negyede került a BKI alapján a negatív, de tünetes és a nem komprimálható artériás csoportba. Ezen csoport betegei a családorvos részéről különös odafigyelést igényelnek. A normális BKI-érték ellenére – ha felmerül a LEAD klinikai gyanúja – további vizsgálatok szükségesek. A LEAD szűrése többirányú megközelítést igényel. Orv Hetil. 2020; 161(33): 1381–1389.

Open access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Péter Csathó
,
Tamás Árendás
,
Anita Szabó
,
Renáta Sándor
,
Péter Ragályi
,
Klára Pokovai
,
Zoltán Tóth
, and
Rita Kremper

Abstract

A long-term fertilizer experiment was set up on a calcareous chernozem soil with a wheat-maize-maize-wheat crop rotation, as part of the National Long-Term Fertilization Experiments (NLTFE) Network, set up with the same experimental pattern under different soil and agro-climatic conditions in Hungary. The effect of P fertilization on the soil, on maize yields, and on leaf P and Zn contents in the flowering stage were examined in the trials. In certain years, foliar zinc fertilizer was applied, in order to prove that yield losses due to P-induced Zn deficiency can be compensated by Zn application. Calcium-ammonium nitrate, superphosphate and 60% potassium chloride were used as NPK, and Zn-hexamine (in 1991) and Zn-sulphate (in 2006) as foliar Zn fertilizers.

In the years since 1970, averaged over 36 maize harvests, treatments N3P1K1 and N4P1K1, involving annual rates of 150 to 200 kg ha−1 N, 100 kg ha−1 K2O and 50 kg ha−1 P2O5, gave the highest yields (8.3 t ha−1 grain on average). As the years progressed, treatments exceeding 50 kg ha−1 P2O5 a year were found to have an increasingly unfavourable effect. Based on the yields of ten cycles (36 maize years), variants P2, P3 and P4 resulted in 16–30–45 t ha−1 grain yield losses in comparison to variant P1.

Investigations carried out in 1987, 1991 and 2006 showed that the leaf Zn content on plots with more than 150 to 200 mg kg−1 AL (ammonium lactate)-soluble P2O5 (over 30 mg kg−1 Olsen-P) dropped below 15 mg kg−1 and the P/Zn ratio rose to above 150 or even 250 in the flowering stage in two years. As a consequence of P-induced Zn deficiency, maize grain yields fell by 2 t ha−1 in two of the years investigated and by almost 5 t ha−1 in one year at the P4 level (200 kg ha−1 P2O5 year−1), in comparison to the P1 variant (50 kg ha−1 P2O5 year−1).

When 1.2 kg ha−1 foliar Zn was applied in the form of zinc hexamine, 1.7 to 1.8 t ha−1 maize grain yield surpluses were obtained on plots with higher P levels in 1991. In 2006 the P-induced Zn deficiency caused unexpectedly high (almost 5 t ha−1) grain yield losses on plots with higher P levels, so the maize grain yield surpluses obtained in response to 1.2 kg ha−1 foliar Zn application, in the form of zinc sulphate, were as high as 1.6 to 3.8 t ha−1.

The data clearly indicate that maize yields are impeded by both poor and excessive P status. Soil and plant analysis may be useful tools for monitoring the nutritional status of plants.

Restricted access