Search Results

Bevezetés: Az egészségügyi szakdolgozók körében a depresszió és a kiégés előfordulása magas, ugyanakkor megelőzésükről kevés magyarországi kutatási adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: A tanulmány a megküzdési stratégiák mediáló szerepét vizsgálja a munkahelyi stressz, a depresszió és a kiégés viszonylatában. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálat 1333 egészségügyi szakdolgozó bevonásával. A résztvevők validált önkitöltős kérdőívek segítségével ítélték meg munkahelyi stresszterheltségüket, kiégettségüket, a depressziós tünetek jelenlétét, valamint megküzdésistratégia-preferenciáikat. Az elemzés strukturális egyenletmodellezéssel történt. Eredmények: A súlyos depresszió prevalenciája 5,6%-os volt. A minta csaknem 50%-a súlyos személyes teljesítménycsökkenésről számolt be. A munkahelyi stressz közvetlenül és közvetetten – a megküzdési stratégiák mediálása által – is előre jelezte a kiégést, illetve a depressziós panaszokat. A megküzdési stratégiák közül a problémahelyzetek reális szemléletét erősítő kognitív átstrukturálás csökkentette a kiégés és depressziós tünetek megjelenésének valószínűségét. Következtetések: A vizsgálat új adatokkal szolgál kognitív szempontú intervenciós stratégiák tervezéséhez, valamint kiemeli a megküzdési stratégiák jelentőségét a depresszió és a kiégés megelőzésében. Orv. Hetil., 2013, 154, 449–454.

Absztrakt:

Bevezetés: A krónikus fájdalom prevalenciája nemzetközi adatok alapján 25% a tizenévesek körében, és a rossz életminőség mellett gyakran társul az egészségügy kiterjedt használatával és túlzott gyógyszerfogyasztással. Kevés magyarországi adat áll rendelkezésre a gyógyszerszedés gyakoriságáról és a krónikus fájdalommal való összefüggéseiről. Célkitűzés: A krónikus fájdalom prevelanciájának és lehetséges szociodemográfiai rizikófaktorainak, valamint a gyógyszerszedést befolyásoló tényezőknek a vizsgálata magyar tizenévesek körében. Módszer: Keresztmetszeti epidemiológiai, kérdőíves vizsgálatot végeztünk budapesti 4, 6 osztályos gimnáziumokban és általános iskolákban 354 diák bevonásával. A demográfiai mutatók mellett vizsgáltuk a krónikus fájdalom jellemzőit, az egészségügyi rendszer használatát, valamint a gyógyszerszedési szokásokat. Eredmények: A vizsgált személyek 31,1%-a (n = 110) szenvedett krónikus fájdalomban. A leggyakoribb fájdalom a végtagi fájdalom volt, amelyet gyakoriságban a fejfájás követett. A tizenévesek 4,6%-ának (n = 5) folyamatos fájdalma volt. A fiúk (χ² = 9,4; p = 0,002) és a fiatalabb életkorú (Mann–Whitney U = 10906,5; p = 0,004) alanyok körében szignifikánsan alacsonyabb volt a krónikus fájdalom gyakorisága. Krónikus fájdalom esetén az alvászavar szignifikánsan gyakoribb volt (χ² = 8,9; p = 0,03). A fájdalom fennállási ideje, erőssége, gyakorisága és időtartama egyenes arányú szignifikáns kapcsolatot mutatott az orvoshoz fordulás prevalenciájával. A megkérdezettek 78%-a (n = 276) szedett gyógyszert a megelőző hat hónapban, ugyanakkor a rendszeresen gyógyszert szedők aránya is 48,3% volt (n = 171). A gyógyszerhasználat valószínűségét a magasabb életkor, a női nem, valamint a krónikus fájdalom megléte növelte. A krónikus fájdalommal élők körében szignifikánsan magasabb, fájdalom miatt történt gyógyszerfogyasztást igazoltunk (n = 83,0, 75,5%). Következtetés: A nemzetközi eredményekhez hasonlóan a krónikus fájdalom, a gyógyszerszedés és az orvoshoz fordulás prevalenciája a magyarországi tizenévesek körében is számottevő, ami jelentős egészségügyi problémát jelent felnőttkorig terjedő hatásokkal. Orv Hetil. 2020; 161(13): 502–509.

A családorvosok szerepe a betegellátásban központi jelentőségű. A nagyszámú orvos-beteg találkozás, a fizikai és érzelmi megterhelés munkahelyi stresszhez és kiégéshez vezethet. Tudomásunk szerint eddig nem folyt olyan vizsgálat Magyarországon, amely a családorvosok kiégéssel kapcsolatos mutatóit térképezte volna fel. Célkitűzés: A kiégés prevalenciájának feltárása magyarországi családorvosok és családorvosi rezidensek körében. Módszerek: Feltáró/leíró jellegű keresztmetszeti vizsgálat önkitöltős kérdőíves felméréssel 453 háziorvos és 43 háziorvosi rezidens részvételével. A kiégés mérésére a Maslach Burnout Inventory-t (MBI-GS) használtuk. A kiégés szintjének megállapításához az emocionális kimerülés, a cinizmus/deperszonalizáció és a teljesítménycsökkenés átlagát (SD) számoltuk ki férfiak és nők, valamint orvosok és rezidensek között. A kiégés szintjének, illetve fokának (alacsony, közepes, illetve magas fokú kiégés) nemek és foglalkozási csoportok (orvos vs. rezidens) közötti összehasonlítását a kiégés összes dimenziójában független mintás t -teszttel, illetve χ ² -teszttel végeztük. A kiégés szociodemográfiai stresszorait lineáris regressziós analízissel vizsgáltuk. Eredmények: A rezidensek szignifikánsan kisebb szintű cinizmusról/deperszonalizációról [ t (df): 2,8 (476); p < 0,01)] és teljesítménycsökkenésről [ t (df): 2,0 (485); p < 0,05] számoltak be, mint a családorvosok. A kiégés szintjében szignifikáns nemi különbséget nem találtunk. Szignifikánsan több háziorvos számolt be magas [χ ² (df) = 5,9 (1); p < 0,05] és közepes [χ ²  (df) = 4,6 (1); p < 0,05] fokú deperszonalizációról, mint rezidens. Az orvosok közel harmada számolt be magas fokú emocionális kimerülésről, közel 60%-uk magas fokú deperszonalizációról, és közel 100%-uk magas fokú teljesítménycsökkenésről. A foglalkozás jellege, vagyis a rezidencia bizonyult a deperszonalizáció legerősebb negatív prediktorának (β = –0,09, 95%-os CI –0,22 – –0,002). Következtetések: A magyar családorvosok körében a kiégés prevalenciája kiemelkedően magas, a magas fokú teljesítménycsökkenés pedig majdnem minden háziorvost érint. A rezidensi munka szignifikáns védő kapcsolatot mutatott a deperszonalizációval. Eredményeink új adatokat szolgáltatnak a kiégés magyarországi és nemzetközi kutatásához.

Absztrakt

Bevezetés: A depresszió és a kiégés gyakran lép fel együtt egészségügyi szakdolgozók körében. Bár tüneteik hasonlóak, kezelésük eltérő, így mihamarabbi felismerésük rendkívül fontos. Célkitűzés: A kiégés és a depresszió demográfiai és munkahelyi rizikó-, valamint védőtényezőinek feltárása és diagnosztizálásuk elősegítése. Módszer: A depressziót a rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel, a kiégést a Maslach Kiégés Leltárral mértük 1713 egészségügyi szakdolgozó körében keresztmetszeti adatfelvétellel. A kockázati és védőtényezőket t-próbával és varianciaanalízissel tártuk fel. Eredmények: A depresszió és a legalább közepes szintű kiégés prevalenciája egyenként 35,1% és 34–74% volt. A partner/gyermek megléte, a hosszabb, valamint a járóbeteg-ellátásban való munkaviszony a kiégés védőtényezőjének bizonyult. A partner hiánya és a férfi nem egyenként a depresszió és a deperszonalizáció kockázati tényezőjeként jelent meg. Következtetések: A depresszió és a kiégés magas prevalenciája egészségügyi szakdolgozók körében jelentős közegészségügyi probléma. A két tünetegyüttes kutatásunkban feltárt kockázati és védőtényezőinek ismerete megkönnyítheti időben történő diagnosztizálásukat és hatékony kezelésüket. Orv. Hetil., 2015, 156(32), 1288–1297.

Balantidium ctenopharyngodoni is a common ciliate in Hungary, infecting the hindgut of grass carp (Ctenopharyngodon idella), a cyprinid fish of Chinese origin. Although data have already been presented on its occasional pathogenic effect on the endothelium of the host, generally it is a harmless inhabitant of the gut. Phylogenetic analysis of the 18S rDNA and ITS fragments of this protozoan proved that it is in the closest phylogenetic relationship with endocommensalist and symbiont ciliates of mammals feeding on large volumes of green forage, in a similar way as Balantidium spp. known from algae-eating marine fishes.

Bevezetés: Hazánkban az obesitas, a 2-es típusú diabetes és a rosszindulatú daganatok egyaránt népbetegségnek számítanak. Hasonló epidemiológiájuk alapját a részben közös anyagcsere képezheti. Célkitűzés: A daganatos betegek glykaemiás és tápláltsági állapota, valamint a rákbetegség kórlefolyása közti metabolikus kapcsolat bizonyítása, illetve a noninzulin-antidiabetikumok – elsősorban a metformin – tumorellenes effektusának megerősítése. Módszer: Békés vármegye onkológiai ellátásában 1224 beteg adatait dolgoztuk fel. A testtömegindex és vércukorszint értékének, valamint a 2-es típusú diabetes jelenlétének és terápiájának függvényében vizsgáltuk a tumorprogressziót, illetve a daganatstádium viszonyában elemeztük a glykaemiás és tápláltsági állapot változását, valamint a cukorbetegség előfordulását. Eredmények: A malignus cachexia ellenére relatíve nagy arányban (23,28%) tapasztaltunk obesitast vagy annak megfelelő testtömegindex-értéket, melyhez gyakrabban társult áttétes tumorstádium. A felnőtt népességhez viszonyítva a 2-es típusú diabetes gyakoribb előfordulását (20,34%) tapasztaltuk. Primer májsejtes (60%, p<0,001), hasnyálmirigy- (50%, p<0,001), húgyhólyag- (50%, p<0,001), prosztata- (50%, p<0,002) és endometriumrák (50%, p<0,02), valamint postmenopausalis emlőrák (30%, p<0,006) esetében a vizsgált populáció többi részéhez képest ennél is magasabb diabetesarányt észleltünk. A noninzulin-antidiabetikumokkal kezeltek körében metformin alkalmazása esetén volt a legalacsonyabb a metasztatikus stádium gyakorisága, illetve a legmagasabb a testtömegindex és a vércukorszint. Megbeszélés: Vizsgálatunkban a 2-es típusú cukorbetegséggel leggyakrabban társuló daganatok sorrendje összhangban állt az irodalmi adatokkal. A tumorprogressziót kísérő inzulinrezisztencia kialakulását az anyagcseregyógyszerek hatékonyan késleltetik. A metformin összetett antimetasztatikus hatása a glükóz- és súlykontrolltól függetlenül is érvényesülhet. Következtetés: Eredményeink alapján szakmailag javasolható a diabetesesek célzott rákszűrése, illetve az egyes daganatokat kísérő glükometabolikus zavarok keresése, megfelelő antidiabetikus terápiája, elsősorban a metformin és az újabb noninzulin-antidiabetikumok alkalmazása. Mindezek révén a rákellenes küzdelem még hatékonyabbá tehető. Orv Hetil. 2023; 164(23): 900–910.

Since its emergence near the German–Dutch border in 2011, Schmallenberg virus (SBV) has been identified in many European countries. In this study, we determined the complete coding sequence of seven Hungarian SBV genomes to expand our knowledge about the genetic diversity of circulating field strains. The samples originated from the first case, an aborted cattle fetus without malformation collected in 2012, and from the blood samples of six adult cattle in 2014. The Hungarian SBV sequences shared ≥99.3% nucleotide (nt) and ≥97.8% amino acid (aa) identity with each other, and ≥98.9 nt and ≥96.7% aa identity with reference strains. Although phylogenetic analyses showed low resolution in general, the M sequences of cattle and sheep origin SBV strains seemed to cluster on different branches. Both common and unique mutation sites were observed in different groups of sequences that might help understanding the evolution of emerging SBV strains.

Absztrakt

Elméleti háttér: A munkahelyi stressz negatív egészségi hatásait számos nemzetközi és hazai tanulmány igazolja. Hazánkban a Munkavédelmi Törvény 2008-tól előírja, hogy a munkáltató kötelessége a pszichoszociális kockázat felmérése, eddig azonban nem volt célzottan alkalmas, validált magyar nyelvű kérdőív a törvényi előírás betartására. A COPSOQ II kérdőív 28 skála és 7 dimenzió mentén vizsgálja a munkahelyi pszichoszociális kockázati tényezőket, valamint az egészségi állapot egyes mutatóit (pl. kiégés, stressz, alvászavar). Célkitűzés: A nemzetközi kutatási és kockázatértékelési gyakorlatban széles körben elismert COPSOQ II (Copenhagen Psychosocial Questionnaire II) kérdőív magyar adaptációja és validálása. Módszerek: A mintát 527 fő képezte (25,9% férfi; 74,1% nő; átlagéletkor 35,6 ± 9,9 év), akik a fordítást és lingvisztikai tesztelést követően kitöltötték az online kérdőívet. A belső konzisztencia vizsgálathoz Cronbach-alfa-mutatókat elemeztünk, majd feltáró faktorelemzést végeztünk. A kérdőív időbeli megbízhatóságát a teszt-reteszt mutatók vizsgálatával ellenőriztük. A konvergens érvényesség vizsgálatához az Erőfeszítés—Jutalom Egyensúlytalanság Kérdőívet, a Munkahelyi Környezeti Kérdőívet, az Észlelt Stressz Kérdőívet és a WHO Jól-lét Skálát használtuk. A COPSOQ II kockázati skáláinak összefüggéseit a COPSOQ II egészségi állapotot és jóllétet mérő skáláival Spearman-féle korrelációs módszerrel vizsgáltuk. Eredmények: A kérdőív belső konzisztenciája jó (Cronbach-alfa 0,68 és 0,90 között), a teszt-reteszt megbízhatósága megfelelő (ICC: 0,72—0,90). A COPSOQ II egyes skálái közepesen erős vagy erős korrelációt mutattak a referencia-kérdőívek megfelelő skáláival (r = 0,48—0,75). A feltáró faktorelemzés eredményei alapján az adaptált kérdőív itemei négy faktor mentén rendeződtek: Munkahelyi követelmények, Szervezet és munkakör, Együttműködés és vezetés, Bizalmi légkör, melyek magyarázott kumulatív variancia értéke 65% volt. Minden COPSOQ II skála szignifikáns, többségében közepesen erős összefüggést mutatott a következmény-változókkal. A COPSOQ II kérdőív pszichoszociális kockázatot vizsgáló skálái rendre szignifikáns (p < 0,001), többségében közepesen erős vagy gyenge összefüggésben állnak a COPSOQ II egészségi állapotot és jóllétet mérő skáláival. Következtetések: A COPSOQ II magyar verziója jó megbízhatósággal és érvényességgel rendelkezik, alkalmas a munkahelyi pszichoszociális kockázati tényezők széles körű felmérésére és nemzetközi összehasonlító vizsgálatok megvalósítására.