Search Results
You are looking at 21 - 30 of 36 items for
- Author or Editor: Tamás Forster x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt:
Bevezetés: Krónikus szívelégtelenségben és congenitalis szívbetegségekben etiológiától függetlenül igazolták a B-típusú natriureticus peptid (BNP)-szint prognosztikai szerepét is. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a klinikai rutinban mérhető N-terminális pro-B natriureticus peptid (NT-proBNP) és a fontosabb klinikai és echokardiográfiás paraméterek összehasonlítása volt az általunk gondozott felnőtt korú congenitalis szívbetegekben. Módszer: Összesen 70 beteg adatait dolgoztuk fel. A diagnózis 34 betegnél korrigált Fallot‑tetralógia és 19 esetben korrigált teljes nagyér-transzpozíció volt. Tizenhét esetben egyéb congenitalis vitiumos beteg tartozott a vizsgálati csoportba. Valamennyi esetben ambuláns vizsgálat történt elektrokardiográfiával, echokardiográfiával és NT‑proBNP-méréssel kiegészítve. Meghatároztuk a szívelégtelenség New York Heart Association (NYHA) szerinti stádiumát, és a betegek az életminőségükkel kapcsolatos kérdőívet is kitöltötték. Eredmények: A magasabb NT‑proBNP-szint rosszabb életminőséggel (visual analogue scale, VAS) és nagyobb jobb kamrai végdiasztolés átmérővel járt együtt, és az arrhythmiák előfordulása is magasabb volt. Negatív korreláció volt igazolható az NT‑proBNP-szint és a betegek VAS-pontszáma (r = –0,45, p = 0,0001), valamint a bal kamrai ejekciós frakció (BK-EF) között (r = –0,67, p<0,0001). A ROC-analízis során az NT‑proBNP≥668 pg/ml-t találtuk a legnagyobb pontosságú határértéknek a NYHA III–IV. stádium előrejelzésében (szenzitivitás 93%, specificitás 63%, görbe alatti terület 80%, p = 0,001). Hasonlóan, az NT‑proBNP≥184,7 pg/ml-t találtuk a legnagyobb pontosságúnak az 55%-nál kisebb BK-EF előrejelzésében (szenzitivitás 66%, specificitás 67%, görbe alatti terület 77%, p = 0,02). Következtetések: Az NT-proBNP-nek jelentősége van a felnőtt korú komplex congenitalis szívbetegséggel bíró betegek megítélésében, prognózisuk meghatározásában, és a betegek utánkövetésére alkalmazott egyéb vizsgálómódszerek mellett segíthet a reoperáció vagy az esetleges szívtranszplantáció idejének kiválasztásában. Orv Hetil. 2018; 159(4): 141–148.
Absztrakt:
Bevezetés: A mitralis anulus (MA) morfológiája és funkciója számos valvularis (például mitralis regurgitatióban) és nem valvularis betegségben (például bizonyos cardiomyopathiákban, cardialis amyloidosisban) eltéréseket mutathat. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja az MA morfológiai és funkcionális jellemzői és a háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiával (3DSTE) számított bal kamrai (BK) ejekciós frakció (EF) összefüggéseinek vizsgálata volt normális és határérték-BK-EF-fel bíró esetekben. Módszer: A jelen vizsgálatba 146 olyan önkéntes eredményeit válogattuk be (átlagos életkor 32,0 ± 11,4 év; 74 férfi), akiknél teljes körű kétdimenziós Doppler-echokardiográfiás vizsgálat történt negatív eredménnyel, melyet 3DSTE-vel egészítettünk ki. A vizsgált populációt két további alcsoportra bontottuk a 3DSTE-vel számított BK-EF-nek megfelelően (határérték 50–54% versus ≥55%). Eredmények: A határérték-BK-EF-fel bíró esetekben magasabb BK-i végszisztolés térfogatot és alacsonyabb BK-i longitudinális straint lehetett mérni. A végszisztolés és végdiasztolés MA-átmérő-, -area- és -kerület-értékek nagyobbnak bizonyultak a határérték-BK-EF-fel bíró esetekben, ekkor az MA funkcionális paraméterek is kisebbek voltak. A fenti összefüggések ellenére a BK-EF nem mutatott korrelációt sem a végszisztolés és végdiasztolés MA-méretekkel, sem az MA funkcionális paraméterekkel. Következtetések: A 3DSTE-vel meghatározott határérték-BK-EF együtt jár az MA tágulásával és funkciójának romlásával. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2129–2135.
Absztrakt:
A bal pitvari fülcse egy alakban és méretben változó előfordulású üreg a szívben, melynek állapota összefüggést mutat a pitvari aritmiákkal és a thrombus jelenlétével. Tekintettel a bal pitvari fülcse nehézkes ábrázolhatóságára, a jelen összefoglaló célja a különböző echokardiográfiás módszerek szerepének bemutatása. Orv Hetil. 2018; 159(9): 335–345.
Bevezetés: Az orthostasis intolerancia, az orthostaticus tachycardia gyakran jelez hypovolemiát, gyógyszermellékhatást vagy autonóm elégtelenséget. Az orthostasisszal provokálható tachyarrhythmia ritka jelenség, emelt fejvégű billenőasztal vizsgálatsorozatokban csak elvétve fordul elő. Célkitűzés: A szerzők egy olyan beteget mutatnak be, akinek AV-csomó reentry tachycardiás paroxysmusait függőleges testhelyzet provokálta. Módszer: Vagusmanőverekkel az anterográd lassú pálya vezetésének blokkolása révén sikeresen szüntették a tachycardiát. Eredmények: Figyelemre méltó, hogy a vagusmanőverek csak vízszintes testhelyzetben bizonyultak hatásosnak. Következtetés: Ez a megfigyelés felhívja a figyelmet a manőverek pontos kivitelezésének fontosságára.
A coronariaáramlási rezerv (CFR) a bal coronaria leszálló szárában (LAD) szignifikáns szűkület hiánya esetén a microvascularis (disz)funkció jellemzésére használható hemodinamikai index. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a LAD-ban mért CFR prognosztikus értékének tisztázása lenne, amennyiben a koronarográfia során a LAD-ban szignifikáns szűkület nem volt igazolható. Módszerek: A jelen tanulmányban 166 olyan beteg eredményeit elemeztük, akiknél a CFR-vizsgálatok idején elvégzett koronarográfia a LAD-ban szignifikáns szűkületet (>50%) nem mutatott ki. Valamennyi esetben transthoracalis és terheléses transoesophagealis echokardiográfia (CFR-mérés), valamint koronarográfia történt. Eredmények: A továbbkövetés átlagos ideje 93±34 hónap volt, sikeressége 75%-osnak bizonyult (124/166). A továbbkövetés időszaka alatt 27 beteg hunyt el, 16 beteg esetén hirtelen szívhalál, 3 esetben akut szívelégtelenség, 2 esetben stroke volt a halál oka, míg 6 beteg pulmonalis, illetve gastrointestinalis tumoros folyamat miatt halt meg. A ROC-analízis során a CFR ≥ 2,13-t találtuk a legnagyobb pontosságú cut-off (határ-) értéknek a túlélés előrejelzésében (szenzitivitás 67%, specificitás 60%, görbe alatti terület 62%, p = 0,046). A 2,13-nál alacsonyabb CFR-rel bíró betegekben a továbbkövetés során szignifikánsan több esemény történt, mint az annál nagyobb értékkel bíróknál (32% vs. 13%, p < 0,05). A multivariáns logisztikus regressziós modell során a CFR [hazard ratio (HR) 2,43, p = 0,04] és a bal kamrai végszisztolés térfogatérték [HR 1,49, p = 0,03] bizonyult a túlélés független prediktorának. Következtetések: Hosszú távú továbbkövetéses vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy a CFR a túlélés független prediktora a LAD szignifikáns szűkületét nem mutató betegekben.
Absztrakt
Bevezetés: A szívciklus részét képező szisztolé és diasztolé során a szívüregek összetett mozgást végeznek. Célkitűzés: A vizsgálat célja annak elemzése volt, milyen fiziológiás összefüggések mutathatók ki a háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiával vizsgált jobb pitvari és a rutin kétdimenziós echokardiográfiás bal kamrai morfológiai és funkcionális paraméterek között egészségesekben. Módszer: A jelen tanulmányba 20 egészséges önkéntest vontak be. Valamennyi esetben teljes körű kétdimenziós echokardiográfiás és háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiás vizsgálat történt. Eredmények: A bal kamrai ejekciós frakció mind a szisztolés, mind a diasztolés jobb pitvari térfogatértékekkel, valamint a diasztoléban mérhető, a pitvari aktív kontrakciót jellemző area strainnel mutatott korrelációt. A szívciklusnak megfelelő jobb pitvari térfogatértékek csak a bal kamrai végszisztolés átmérővel és térfogatértékkel korreláltak, hasonló összefüggést a végdiasztolés paraméterekkel kimutatni nem tudtak. Következtetések: Összefüggések mutathatók ki a háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiával elemzett jobb pitvari és a rutin kétdimenziós echokardiográfiával vizsgált bal kamrai volumetrikus és funkcionális paraméterek között egészségesekben. Orv. Hetil., 2015, 156(24), 972–978.
Bevezetés: A bal pitvar egy dinamikus mozgást végző, a mitralis billentyűn és annak anulusán keresztül a bal kamrával közlekedő szívüreg. Célkitűzés: Jelen vizsgálat célja annak elemzése volt, milyen összefüggések mutathatók ki a bal pitvar és a mitralis anulus morfológiai és funkcionális paraméterei között egészségesekben háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfia segítségével. Módszer: A tanulmányba 35 egészséges önkéntest vontak be. Valamennyi esetben meghatározták a maximális (Vmax) és minimális (Vmin), valamint a pitvari kontrakció előtti bal pitvari térfogat (VpreA) értékét, volumetrikus adatokon alapuló funkcionális paramétereket, valamint a mitralis anulus morfológiai és funkcionális jellemzőit. Eredmények: Míg a Vmax a szisztolés és a diasztolés mitralis anulus paraméterekkel is korrelált, addig a Vmin-VpreA csak a szisztolés paraméterekkel mutatott összefüggést. Míg a teljes bal pitvari stroke volume a szisztolés és a diasztolés mitralis anulus paraméterekkel is korrelációt mutatott, addig a passzív bal pitvari stroke volume csak a diasztolés értékekkel. Következtetések: Korreláció mutatható ki a bal pitvar és a mitralis anulus morfológiai és funkcionális jellemzői között egészségesekben. Orv. Hetil., 2014, 155(38), 1517–1523.
Az időskori szédülés életminőségre kifejtett hatása
The influence of dizziness on the quality of life in elderly
Összefoglaló. Bevezetés: A szédülés időskorban gyakori panasz, amely jelentősen befolyásolja az életminőséget. Háttere sok esetben multifaktoriális, egyes esetekben azonban jól meghatározott ok kimutatható. Célkitűzés: Kutatásunk célja az időskori szédülő populáció panaszainak, valamint életminőségének felmérése volt. Anyag és módszer: Kutatásunkba 36 (13 férfi, 23 nőbeteg, átlagéletkor ± SD, 72,78 év ± 4,6), Otoneurológiai Ambulanciánkon szédülés miatt vizsgált, 65 év feletti beteget vontunk be. Ők az általunk összeállított, panaszokkal és rizikófaktorokkal kapcsolatos kérdőív mellett a Dizziness Handicap Inventory-t is kitöltötték. Az utóbbi alapján meghatározható volt az életminőség-romlás, illetve annak mértéke. A statisztikai elemzést az IBM SPSS V24 szoftver segítségével végeztük, Mann–Whitney U-teszt és khi-négyzet-próba alapján. Minden esetben p<0,05 értéket tekintettünk szignifikáns különbségnek. Eredmények: A leggyakoribb diagnózisként a Ménière-betegséget, valamint a centrális vestibularis eltéréseket detektáltuk. A betegek visszajelzése alapján a szédülés volt a legdominánsabb tünet, amely a leggyakrabban órákig, illetve napokig tartott, és fele arányban volt forgó jellegű. Emellett a fülzúgás, a halláscsökkenés, valamint a vegetatív tünetek is dominánsak voltak. A leggyakoribb társbetegségek közül gyakoriságuk miatt kiemelendők a mozgásszervi, illetve szemészeti eltérések, a hypertonia, valamint a pszichiátriai betegségek. A betegek 77,8%-a jelzett valamilyen mértékű életminőség-romlást, és kiemelendő, hogy 30%-uk a súlyos kategóriába esett. A Dizziness Handicap Inventory kérdőívek alapján a fizikális, funkcionális, valamint emocionális részpontszámok hasonló értéket mutattak. Következtetés: Az időskori szédülés lényeges a beteg romló életminősége szempontjából. A társuló komorbiditások mellett a háttérben álló vestibularis eltérések kizárása, illetve diagnosztizálása fontos feladat. Ennek függvényében tervezhető a terápia, amely kapcsán a kísérő tünetekre is fontos hangsúlyt fektetni. Így az érintett betegek életminősége javítható. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1891–1896.
Summary. Introduction: Vertigo is a common complaint in elderly, which has significant influence on the patients’ quality of life. In many cases its background is complex, although, in some cases specific diagnosis can be made. Objective: Our study aimed to analyze the symptoms and quality of life of old-age vertiginous population. Material and method: 36 patients (13 males, 23 females, mean age ± SD, 72.78 years ± 4.6) over 65 years, examined due to vertigo at our Neurotologic Department, were enrolled. A questionnaire including questions regarding the symptoms, risk factors, along with the Dizziness Handicap Inventory was used. Statistical analysis was carried out using IBM SPSS V24 software. Mann–Whitney U and chi square tests were used. Statistical significance was defined as p<0.05. Results: Ménière’s disease and central vestibular disorders were found as the most frequent diagnoses. Vertigo was the most tormenting symptom, which usually lasted for hours or days, and was defined as rotatory in 50%. Tinnitus, hearing loss and vegetative symptoms were also dominant. The most frequent comorbidities were musculoskeletal disorders, hypertension, ophthalmological diseases and psychiatric disorders. 77.8% of the patients have reported worsened quality of life, of which 30% was detected as severe. Based on the Dizziness Handicap Inventory, physical, functional and emotional scores showed similar results. Conclusion: Vertigo in elderly is important due to its influence on patients’ quality of life. Besides comorbidities, the diagnosis of vestibular pathologies is of great importance. Therefore, therapy planning is possible, and patients’ quality of life can be improved. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1891–1896.
Absztrakt:
Bevezetés: Az antraciklinkezeléshez kapcsolódó szívelégtelenség kialakulását jelentősen befolyásolja az alkalmazott kumulatív dózis. Korábban publikált adatok szerint doxorubicin esetén, 450 mg/m2 alatti kumulatív dózis mellett, alacsony a szívelégtelenség kialakulásának rizikója. Mivel a jelenlegi gyakorlatban a doxorubicinterápia során általában nem érik el ezt a dózist, a kezelés következtében kialakuló szívelégtelenség kiváltásában egyéb tényezők játszanak jelentős szerepet. Célkitűzés: Célunk a jelenlegi gyakorlat szerint alkalmazott doxorubicinkezeléshez kapcsolódó szívelégtelenség rizikótényezőinek részletes feltárása volt. Módszer: A hazai egészségügyi finanszírozási adatbázisok és a Nemzeti Rákregiszter adatainak felhasználásával retrospektív elemzést végeztünk, melybe azokat a betegeket vontuk be, akiknél 2004 és 2015 között emlődaganat igazolódott szövettani vizsgálattal. Kizárólag azokat a betegeket elemeztük, akiknél a kórelőzményben nem szerepelt kemoterápia vagy szívelégtelenségre utaló adat a daganat igazolódása előtt. A szívelégtelenségi végpontot az I50-es diagnóziskódnak a fekvőbeteg- vagy a boncolási dokumentumban való megjelenésével definiáltuk. Statisztikai analízis: A szívelégtelenség kialakulásának esélyét befolyásoló tényezőket többváltozós bináris logisztikus regresszió alkalmazásával azonosítottuk. A társbetegségek és a demográfiai adatok mellett az onkológiai stádiumot és az onkológiai kezelések kumulatív dózisait is figyelembe vettük az elemzésben. Eredmények: A 3288, doxorubicinnel kezelt betegnél a szívelégtelenségi végpont kumulatív incidenciája 6,2%-nak adódott. A szívelégtelenség előfordulása fokozódott 400 mg/m2 fölötti doxorubicin kumulatív dózis esetén. Nagymértékben nőtt a rizikó az életkor előrehaladtával is, már 50 év felett szignifikáns kockázatnövekedés volt megfigyelhető. Emellett magasabb rizikóval kapcsolódott a cukorbetegség, a pirimidinanalógok, a karboplatin (platinaalapú szer) és a bevacizumab jelenléte. Következtetés: A hazai finanszírozási adatbázisok és a Rákregiszter adatbázisának integrált elemzése révén a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően alkalmazott doxorubicinkezeléshez kapcsolódó szívelégtelenség rizikótényezői populációszinten azonosíthatók voltak. Orv Hetil. 2020; 161(26): 1094–1102.
A műtétileg korrigált Fallot-tetralógiával élő felnőtt betegek multimodális képalkotó vizsgálata.
Eredmények a CSONGRAD Regiszterből
Multimodality imaging of adult patients with surgically corrected tetralogy of Fallot.
Results from the CSONGRAD Registry
Bevezetés: A populációban egyre nagyobb arányban vannak jelen olyan felnőttek, akik szívfejlődési rendellenességgel, köztük Fallot-tetralógiával jöttek világra. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a Fallot-tetralógiával született betegek echokardiográfiás és cardialis mágneses rezonanciás vizsgálati eredményeinek összehasonlító vizsgálata volt attól függően, hogy korai teljes rekonstrukció történt, vagy a korai palliációt kései teljes korrekció követte. Módszerek: A jelen tanulmányba 17 olyan, Fallot-tetralógiás beteget vontunk be, akik átlagéletkora 28,6 ± 4,6 év volt (10 férfi). Korai teljes rekonstrukció 10 esetben történt (átlagéletkor: 25,0 ± 8,0 év; 8 férfi), míg korai palliációt követően kései teljes korrekció 7 esetben (átlagéletkor: 33,7 ± 11,8 év; 2 férfi). Valamennyi esetben teljes körű kétdimenziós Doppler-echokardiográfiás és cardialis mágneses rezonanciás vizsgálatot végeztek. Eredmények: Korai teljes rekonstrukció esetén a hosszú távú továbbkövetés során alacsonyabb bal kamrai végsystolés (40,50 ± 10,55 ml/m2 vs. 58,14 ± 19,07 ml/m2, p = 0,013) és végdiastolés (86,60 ± 12,62 ml/m2 vs. 116,70 ± 23,70 ml/m2, p = 0,002) volumenindexek és verővolumen-index (46,00 ± 6,77 ml/m2 vs. 58,43 ± 7,11 ml/m2, p = 0,001) igazolható magasabb echokardográfia során mért bal kamrai ejekciós frakció (69,75 ± 6,80% vs. 61,67 ± 8,80%, p = 0,038) mellett a korai palliációra, majd kései korrekcióra kerülő Fallot-tetralógiás esetekhez képest. A jobb szívfél tekintetében magasabb jobb kamrai izomtömeg (72,33 ± 21,03 g vs. 51,33 ± 22,33 g, p = 0,044) igazolható a korai teljes rekonstrukción átesett Fallot-tetralógiás betegekben. Következtetés: Kedvezőbb bal kamrai morfológiai és funkcionális paraméterek, de kifejezettebb jobb kamrai hypertrophia detektálható Fallot-tetralógiás betegekben korai teljes rekonstrukciót követően a korai palliációra, majd kései korrekcióra kerülő esetekhez képest. Orv Hetil. 2023; 164(5): 186–194.