Search Results

You are looking at 31 - 40 of 63 items for

  • Author or Editor: Árpád Illés x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A krónikus lymphoid leukaemia mai kezelésének interdiszciplináris kérdései

Interdisciplinary approach to the current management of chronic lymphocytic leukemia

Orvosi Hetilap
Authors:
Róbert Szász
and
Árpád Illés

Összefoglaló. A Bruton-féle tirozin-kinázt gátló ibrutinib és a B-sejtes lymphoma-2-t gátló venetoklax a krónikus lymphoid leukaemia (CLL) kezelésének egyre korábbi vonalában alkalmazható, és ezek mellett a progressziómentes túlélés növekedése figyelhető meg. A célzott kismolekulákkal végzett kezelés nemcsak a CLL lefolyását, de a betegek gondozását is alapvetően megváltoztatta. A tartósan adagolt orális szerek mellett a betegek nagyobb valószínűséggel jelennek meg a panaszaiknak megfelelő szakrendeléseken. Az új típusú szerek hatásai és mellékhatásai mellett az alapvető gyógyszer-interakciókra is fel kell hívni a figyelmet. Kiemelt fontosságú az ibrutinib hypertoniát provokáló hatása, illetve a 6–16%-ban megjelenő pitvarfibrilláció. Ez utóbbi ellátását a gyógyszer-interakciókon túl az ibrutinib vérzékenységet okozó hatása is nehezíti. A CLL-lel, illetve annak kezelésével kapcsolatos ismeretek a másodlagos daganatok, néhány gastrointestinalis és bőrgyógyászati betegség megközelítése szempontjából is fontosak. A venetoklax mellett potenciálisan kialakuló tumorlízis-szindróma alkalmanként a nefrológusok bevonását igényli. A betegek gondozása, megfelelő szakszerű ellátása és a betegutak optimalizálása érdekében a háziorvosok, a sürgősségi ellátók és az egyéb szakellátó helyek szoros együttműködése szükséges szakorvosi konzultáció keretei között. Orv Hetil. 2021; 162(9): 336–343.

Summary. Chronic lymphocytic leukemia (CLL) is ubiquitously treated with novel agents. The Bruton’s tyrosine kinase inhibitor ibrutinib and the B-cell lymphoma 2 inhibitor venetoclax can be used increasingly in earlier lines of treatment with improved progression-free survival. Treatment with targeted small molecules fundamentally changed not only the course of CLL but also the care of patients. With the administration of long-term oral medications, patients are more likely to show up at specialist clinics that match their complaints. In addition to the effects and side effects of the new drugs, attention should also be drawn to basic drug interactions. The effect of ibrutinib on blood pressure and the ability to provoke atrial fibrillation in 6–16% of cases are of paramount importance. In addition to drug interactions, the treatment of the latter is also complicated by the hemorrhagic effect of ibrutinib. Knowledge on CLL and its treatment is also important in the approach to secondary tumors, some gastrointestinal and dermatological diseases. The potential for tumor lysis syndrome of venetoclax requires close collaboration with nephrologists. In order to provide appropriate professional care and optimize patient pathways, close co-operation between GPs, emergency care providers and other specialist care facilities is required within the framework of professional consultation. Orv Hetil. 2021; 162(9): 336–343.

Open access

COVID–19 és haemostasis

Haemostasis and COVID-19 pandemic

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
György Pfliegler
and
Árpád Illés

Összefoglaló. A szerzők a SARS-CoV-2 vírus okozta járványnak (COVID–19) a haemostasist érintő, klinikailag fontosabb szempontjait tekintik át röviden. Felhívják a figyelmet a thromboemboliás szövődmények súlyossága és gyakorisága mögött levő patomechanizmus jellegzetességére, vagyis a Virchow-triász három alkotója időben egyszerre történő aktiválódására. A továbbiakban a kórállapotot és -lefolyást jelző fontosabb haemostasis laboratóriumi leleteket érintik, majd rátérnek a megelőzés és a kezelés kérdéseire, mely utóbbiakat a betegség súlyossági csoportokra történő bontásában tárgyalják, a jelenlegi nemzetközi irányelvekre támaszkodva. Végezetül egy összefoglaló táblázatban, a nemzetközi ajánlásokon alapuló, de a hazai szempontokat is figyelembe vevő, általánosan elfogadható antikoagulálási útmutatót igyekeznek adni, hangsúlyozva a kezelés személyre szabásának fontosságát.

Summary. In the present paper the most important, clinically relevant haemostatic effects of SARS-Cov-2 virus infection (COVID-19) is reviewed and an awareness is raised of the unique pathomechanism which allows a concurrent activation of each side of the Virchows’ triad responsible for the aggressivity of thrombotic events in the disease. Subsequently characteristic haemostatic prognostic and staging laboratory results are discussed followed by a brief survey of anticoagulant prophylaxis and therapy in the different severity stages of the disease. Finally a brief guidance is given based on various international guidelines with an adoption of current Hungarian situation and emphasizing the importance of personalized decisions.

Open access

Megújuló szemlélet és immunmodulációs törekvések a felnőttkori idiopathiás immunthrombocytopenia terápiájában

Recent changes in paradigms in the management of adulthood chronic idiopathic thrombocytopenic purpura

Orvosi Hetilap
Authors:
Miklós Udvardy
,
Lajos Gergely
, and
Árpád Illés

Több mint 20 éve következett be a második szemléletváltás a krónikus felnőttkori idiopathiás thrombocytopeniás purpura (immunthrombocytopenia) kezelésében, amikor felismerték az amúgy megakaryocytás, de a fokozott thrombocytapusztulást mégsem eléggé ellensúlyozó csontvelői thrombocytaképzés serkentésének fontosságát. A thrombopoetinanalógok beléptek a klinikai alkalmazásba, gyorsan átírták az algoritmust, a splenectomia mára a harmadik vonalba került. Ezen paradigmaváltást az egyik szerző 20 éve ebben a folyóiratban is ismertette. Időközben sok tapasztalat gyűlt össze a thrombopoetinanalógok alkalmazásával, nagy előnyeivel, de azzal is, hogy még ezek sem oldanak meg minden terápiás gondot. Ez az útkeresés visszakanyarodott az eredeti antitestindukált immunthrombocytopenia irányba, azaz az immunmoduláns közelítésmódra. Ebben 3 fő irányzat látszik olyan mértékben ígéretesnek, hogy a közeljövőben be fognak épülni a klinikai gyakorlatban a szteroid/TPO-analóg refrakter vagy más, nehezebb idiopathiás thrombocytopeniás purpura esetek ellátási rendjébe. Ezen irányok: (1) szelektív IgG-anyagcsere (clearance)-gyorsítók, (2) komplementmódosítás a thrombocytafelszíni immunglobulin-kötődés csökkentésére, (3) ezen immunfolyamat jelátviteli útjának megváltoztatása tirozin-kináz- (elsősorban lép-tirozin-kináz- és Bruton-tirozin-kináz-) gátlással. Ezen elemek egymagukban, együtt, illetve a jelen modalitásokhoz kapcsolódóan átrajzolhatják az idiopathiás thrombocytopeniás purpura kezelési algoritmusait a közeljövőben, amire ez a közlemény kívánja felhívni a figyelmet. Orv Hetil. 2022; 163(38): 1514–1519.

Open access

Abstract

Agricultural production is threatened by different invasive species, as their damage results in a serious loss of income. The aim of the research was the assessment of the swarming dynamics and damage of the western corn rootworm (WCR) adults and larvae. The experiment was carried out in monoculture fertilization long-term experiments and three maize hybrids compared for their reaction against WCR adult and larval damage under non-infested plots at different nitrogen levels. Differences among the hybrids have a lower effect on the damage of corn rootworm adults and larvae than the amount of applied nitrogen. The phosphorus-potassium are optimal levels, while nitrogen ranges from 0 to 300 kg and no nutrient supply took place in the control plots for 30 years. The number of adults located and feeding on the styles of the female flower recorded and the damage caused on the roots by larvae ranked on a modified Iowa scale. Nitrogen fertilization resulted in a change in the silking time. The lowest root damage observed in the case of the high nutrient treatment with an Iowa value of 3.18. The coincidence of the nourishment of adults and the egg-laying time with silking is a potential threat in terms of fertility. Based on the results, it found that the extent of root damage can be reduced through the optimal selection of the time and dose of nutrient supply, primarily that of nitrogen. In general, both larvae and adults can cause severe yield loss, but the method of control against them is different. The coincidence of the nourishment of adults and the egg-laying time with silking is a potential threat in terms of fertility.

Open access

Abstract

The presented research aimed to confirm that the differences in the lipid peroxidation of three maize (Zea mays L.) hybrids with different genotypes and maturity are due to different nitrogen levels, which was observed based on the amount of malondialdehyde (MDA) measured in the leaves at the main phenological stages of plants. The experiments were performed in a multi-factorial long term fertilisation field trial. In the study, phosphorus and potassium were constantly provided at the optimal level for the plants. The phosphorus and potassium fertilisation were applied in autumn. However, N levels varied from 0 to 300 kg ha−1. Sampling was done at different growth stages 5 times during the growing season (4 leaves, 6 leaves, 8 leaves, 14 leaves, silking). The 300 kg ha−1 N (dose 3) resulted in a significant increase in lipid peroxidation (MDA level), but not a statistically significant difference between the control (dose 1) and the 120 kg ha−1 (dose 2) N doses. The H1 hybrid had the lowest level of lipid peroxidation at the first sampling date. High volume nitrogen fertilisation (dose 3: 300 kg ha−1) increased lipid peroxidation in the hybrids. Averaging the values obtained for the same hybrid at the different sampling times, the medium (dose 2) 120 kg ha−1 N treatment had no significant effect on the lipid peroxidation of the hybrids compared to the values of the control plants. Based on the lipid peroxidation response of the hybrids to N treatment, the exact N dose inflection point can be determined to make the fertiliser utilisation of plants more efficient. Based on our results, we found that inadequate, low (120 kg ha−1) or high (300 kg ha−1) nitrogen fertilisation could affect the MDA levels of plants, thereby affecting the functioning of the lipid peroxidation mechanism.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsa Molnár
,
László Imre Pinczés
,
Klára Piukovics
,
Ildikó Istenes
,
Krisztina Wolf
,
Zoltán Csukly
,
Árpád Szomor
,
Árpád Illés
, and
Zsófia Miltényi

Absztrakt:

Bevezetés: A relabáló és refrakter Hodgkin-lymphoma kezelése továbbra is nagy kihívást jelent. Hatalmas előrelépést jelentett a brentuximab vedotin alkalmazása, amellyel jelenleg már jelentős hazai tapasztalatok is vannak. Célkitűzés: A brentuximab vedotinnal kezelt magyar Hodgkin-lymphomás betegek adatainak, a kezelés hatékonyságának elemzése. Módszer: Hat hazai hematológiai osztályon 2013. január 1. és 2016. december 31. között brentuximab vedotinnal kezelt Hodgkin-lymphomás betegek adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: Összesen 86 beteg részesült brentuximab vedotin kezelésben. A kezelés előtt a betegek egyharmada korai, kétharmada előrehaladott stádiumban volt. Autológ őssejt-transzplantáció előtt alkalmazva 54 betegnél a teljes válaszarány 66,6%, ebből komplett remissziót a betegek 42,6%-a ért el. Autológ őssejt-transzplantációt követően 30 beteg kapta, a teljes válaszarány 46,67%, a komplett remisszió 30% volt. Harminchat beteg csak monoterápiában kapta a készítményt, míg 50 beteg kombinációban, ebből 39 esetben bendamustinnal kombináltan. A betegek mindössze 13,95%-ánál észleltünk mellékhatást, leggyakrabban bőrkiütést. A betegek várható ötéves teljes túlélése 78,7%, az átlagos progressziómentes túlélési idő 23,59 hónap (95% CI: 19,50–27,68). Következtetés: A relabáló vagy refrakter Hodgkin-lymphomás betegek kezelésében jelentős előrelépést jelent a brentuximab vedotin kezelés alkalmazása, eredményeink a nemzetközi adatokhoz hasonlóak. A kombinációban történő korai alkalmazása előrelépést jelenthet, ennek további vizsgálata szükséges. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1630–1634.

Open access

Főszerkesztői előszó

Editor-in-Chief’s greetings

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Árpád Illés
and
Csaba Bödör
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Árpád Illés
,
Zsófia Simon
,
Miklós Udvardy
,
Ferenc Magyari
,
Ádám Jóna
, and
Zsófia Miltényi

Absztrakt:

Az elsődleges kezelés után a Hodgkin-lymphomás betegek 10–30%-a relabál vagy refrakter. Jelenleg elsőként autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció javasolt ezekben az esetekben, bár ezt követően csak a betegek fele gyógyul meg, a medián teljes túlélés is mindössze 2–2,5 év. Számos prognosztikai tényező határozza meg az autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció sikerességét, amelyek figyelembevételével, szükség esetén konszolidációs kezelés alkalmazásával az eredmények javíthatók. Az autológ őssejt-transzplantáció után relabáló betegeknek még kedvezőtlenebb a túlélése, és ennek a betegcsoportnak a kezelése jelenti a legnagyobb kihívást a Hodgkin-lymphoma terápiája során. Szerencsére az utóbbi években számos új kezelési mód vált elérhetővé, így a brentuximab vedotin és az immuncheckpoint-gátlók, amelyektől a túlélési és gyógyulási eredmények javulását reméljük. Az allogén transzplantáció eredményei is javulhatnak a haploidentikus transzplantáció alkalmazásával. Összefoglalónkban ezeket az új lehetőségeket mutatjuk be. Orv Hetil. 2017; 158(34): 1338–1345.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Zsófia Miltényi
,
Zsófia Simon
,
Edit Páyer
,
László Váróczy
,
Lajos Gergely
,
Ádám Jóna
, and
Árpád Illés

A Hodgkin-lymphoma jól ismerten jelentős földrajzi eltéréseket mutathat, de az utóbbi időben többen beszámoltak jellemzőinek időbeli változásairól is. Betegek és módszerek: A szerzők retrospektív módon vizsgálták 1980–2008 között elsődlegesen kezelt, összesen 439 Hodgkin-lymphomás beteg klinikopatológiai és kezelési jellemzőit évtizedenkénti bontásban. Eredmények: A fenti időszakokban 177, 147, illetve 115 beteget ismertek fel. A korábbi férfi túlsúly helyett ma kiegyenlítődött a különbség a nemek között. Korgörbéjük a klasszikus bimodális képet mutatja 2000 és 2008 között. A két csúcs 20–29 és 50–59 év között alakult ki, a korábbi évtizedek egycsúcsú korgörbéje helyett. A szövettani altípusok között a kevert sejtes szövettannal rendelkező betegek aránya fokozatosan csökken, a nodularis sclerosis növekvő tendenciát mutat. A legutóbbi vizsgált évtizedben a korai stádiumban (59,12%) felfedezett betegek száma meghaladja az előrehaladott stádiumét (40%). A 10 éves teljes túlélés 44,1%, 70,6% és 90,5% (prognosztizált túlélés az utolsó időszakban). Következtetések: A bekövetkezett változások hátterében a betegség megváltozott természetrajza, a változó szocioökonómiai viszonyok, a javuló diagnosztikai és terápiás módszerek állhatnak. Orv. Hetil., 2010, 49, 2011–2018.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Horváth
,
Gabriella Koroknai
,
Barnabás Ács
,
Péter Than
,
Árpád Bellyei
, and
Tamás Illés

A szerzők korábbi közleményükben beszámoltak reprezentatív magyarországi mintán végzett felmérésükről, amelyben a degeneratív ízületi panaszok, így a térdpanaszok gyakoriságát vizsgálták. Célkitűzés: ezt követően, e közlemény tárgyát képezve, céljuk ambuláns klinikai és radiológiai vizsgálat keretén belül, nemzetközileg elfogadott standard pontrendszerek felhasználásával a betegek panaszainak objektivizálása, és a térdízületi arthrosis előfordulási gyakoriságának meghatározása. Módszer: korábbi kérdőíves felmérésük mozgásszervi panaszokkal bíró és felülvizsgálatba beleegyezését adó 2422 fős beteganyagot alapul véve megkeresésükre 682-en (244 férfi, 438 nő) jelentek meg klinikai felülvizsgálatra. Az anamnézis, az antropometriai paraméterek és a mozgásszervi státus felmérésen túlmenően a térdízületre vonatkozóan a szerzők meghatározták a knee society score-t, a vizuális analóg fájdalomskála értékét, a kétirányú térdröntgenfelvételeken az ízületi rés szélességét mérték, Kellgren–Lawrence szerinti radiológiai kiértékelést végeztek, majd ennek kritériumrendszerét figyelembe véve meghatározták a térdízületi arthrosis előfordulási gyakoriságát. Eredmények: a fent említett 682 főnél 676 esetben volt radiológiai kiértékelés lehetséges. Térdízületi arthrosist 91 esetben (13,3%), előrehaladott arthrosist 20 esetben (2,9%) állapítottak meg. Ezt követően a negatív és az arthrosis által érintett betegek funkcionális paramétereit hasonlították össze. Mind a knee society score, mind a vizuális analóg fájdalomskála értékei szignifikánsan rosszabb értékeket mutattak ez utóbbi csoportban (p<0,05). A testtömegindexet vizsgálva szintén szignifikánsan magasabb értékeket találtak az arthrosisos csoportban. Következtetések: a szerzők a hazai irodalomban első alkalommal számolnak be radiológiailag is igazolt térdízületi arthrosisprevalenciáról. Az életkor és az emelkedett BMI térdízületi arthrosisban játszott szerepe vizsgálataik alapján bizonyított. A felmerés részleteinek ismertetésen túl a szerzők áttekintik a téma hazai és nemzetközi irodalmát.

Restricted access