Search Results

Összefoglaló. Az Európai Unió ciklusról ciklusra egyre több forrást különít el kutatás-fejlesztés és innováció támogatására. A projektek keretében megalakult munkacsoportok közreműködésével olyan innovatív megoldások születhetnek, amelyek választ adhatnak napjaink sürgető társadalmi kérdéseire. A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszéke 2014-től vesz részt az Erasmus+ program által támogatott nemzetközi konzorciumokban, amelyek fő célja a sebészeti szakképzés oktatás-módszertani modernizációja, illetve az IT-technológia nyújtotta újdonságok páneurópai szintű integrálása a sebészeti rezidensképzésbe. A közlemény röviden összefoglalja azokat a nemzetközi projekteket, amelyekben a Tanszék az elmúlt 7 évben részt vett.

Summary. The European Union is earmarking more and more resources each cycle to support research, development and innovation, and the projects set up by the working groups are helping to develop innovative solutions to reflecting societal issues of today. Since 2014, the Department of Surgical Research and Techniques of the Cardiovascular Center at Semmelweis University has been participating in international consortia supported by the Erasmus+ programme, which aim to modernise the teaching methodology of surgical training and to integrate IT technology into the training of surgical residents at pan-European level. This paper briefly summarises the international projects in which the Department has been involved over the last 7 years.

Absztrakt

Bevezetés: Átmeneti ischaemia kapcsán az ischaemia/reperfusiós (IR) károsodás elsődleges célpontja az erek endotheliuma, míg interstitialis cystitisben és haemorrhagiás cystitisben a gyulladás az epithelium/urothelium felől indul, és az interstitium felé terjedhet, így okozva másodlagos mikrokeringési változásokat. Vizsgálataink célja a nem fertőzéses eredetű cystitisek és a hólyag IR mikrokeringési következményeinek vizsgálata, valamint a keringési reakciók összehasonlító elemzése volt. Módszerek: Hím Sprague Dawley-patkányokban protamin-szulfát (2 mg / 200 μl sóoldatban, n = 6) 30 perces intravesicalis instillatiójával gyulladást indukáltunk, a második csoportban (n = 5) ciklofoszfamidot (75 mg/kg, i.p.) alkalmaztunk 24 órával a vizsgálat előtt. A harmadik csoportban (n = 5) a húgyhólyag átmeneti ischaemiáját idéztük elő a hólyagot ellátó erek 60 perces leszorításával. A kezeletlen kontrollcsoportban a húgyhólyagot fiziológiás sóoldattal instilláltuk (n = 5). A gyulladásos mikrokeringési reakciókat intravitális fluoreszcens videomikroszkóppal vizsgáltuk 60 perc reperfusio után, illetve 24 órával a protamin-szulfát-instillatiót vagy ciklofoszfamid-kezelést követően. Eredmények: A gördülő leukocyták aránya háromszorosára növekedett a hólyag posztkapilláris ereiben a protamin-szulfát-modellben, a ciklofoszfamid-csoportban ötszörös, az IR csoportban hat és félszeres volt a növekedés. A leukocyták kitapadása mindhárom kísérletes csoportban hasonló mértékben (közel hétszeresére) fokozódott. A vörösvértestek áramlási sebessége a protamin-szulfát- és IR csoportban csökkent, míg a ciklofoszfamid-csoportban kismértékben emelkedett. Következtetések: Eredményeink alapján nemcsak a direkt endotheliumsérülést okozó IR, de a protamin-szulfát és a ciklofoszfamid alkalmazása is mikrokeringési változásokat idéz elő a patkány húgyhólyagában. Ezek az eredmények felvetik a mikrokeringési zavarok kóroki szerepét az irritábilis hólyag szindróma és a haemorrhagiás cystitis pathogenesisében is.

Absztrakt

A laparoscopos cholecystectomia gyors elterjedése a világon lényegesen átformálta a sebészi tevékenységet. Az új technika a hasi és a mellkasi műtéteknél egyaránt lehetőséget nyújtott a minimálisan invazív behatolásra, annak valamennyi előnyével. Az ipari alkalmazásokhoz már korábban kifejlesztett robottechnika összekapcsolódott a laparoscopos műtétekkel. A létrejött robotasszisztált sebészet ergonómiailag előnyösebb a műtétet végző sebésznek, ugyanakkor a megőrzött háromdimenziós látásmóddal végzett pontosabb preparálás előnyös a beteg számára. A robotsebészeti rendszerek árának csökkenésével, az újabb generációs, továbbfejlesztett berendezések megjelenésével a napi sebészi tevékenység átalakulása várható.

Absztrakt

A laparoscopos sebészet gyors elterjedése a világon egyúttal az új eljárás oktatásához szükséges módszerek bevezetését is szükségessé tette. Az alkalmazott „gyakorlódobozok” hasznos segítséget jelentettek, majd a „látszólagos valóság” technikája a szimulációs gyakorlás újabb lehetőségét teremtette meg. A sebészet történetében először nyílt rá mód, hogy az orvostanhallgató vagy rezidens kézügyességét mérőszámokkal lehessen jellemezni, a szimulált sebészi beavatkozások mint „komoly játékok” ismerhetők meg. A modern képalkotó eljárások alapján már a műtét előtt megtervezhetők az, egy adott beavatkozás során végzendő mozdulatsorok, melyek ismételhetők, gyakorolhatók, és így a műtét biztonságos kivitelezését is elősegítik. A nyílt műtéteket eljárásspecifikus műanyag táblákon lehet a gyakorlatban elvégezni, illetve interaktív érintőképernyős eszköz használatával és e-learning útján is meg lehet ismerni.

E tanulmány célja egy martonvásári hosszútávú tartamkísérlet trágyázás nélkül művelt kukorica monokultúra talajában fellelhető baktériumközösségek filogenetikai diverzitásának és anyagcsere potenciáljának a felmérése volt. A kutatás során NGS és MicroResp™ technikával vizsgáltuk a művelt és a természeteshez közeli állapotú talajok mikrobiális jellemzőit.

Az NGS adatai alapján a kukorica monokultúra szántott rétegének mintáinak baktériumközösség szerkezete nagyfokú hasonlóságot mutatott egymással, és elkülönült a löszpusztagyep A és C rétegéből formálódó csoporttól, míg a kukorica monokultúra C szintjéből származó minta élesen elvált a többitől. A gyepek talajában nem találtunk nagyobb bakteriális taxonómiai diverzitást, mint a művelt talajokban.

A MicroResp™ mérés alapján megállapítottuk, hogy a természeteshez közeli állapotú talajok felszínhez közeli (A) rétegében kiugró a mikrobiális aktivitás mértéke. A kukorica monokultúrából származó A szint minták mikrobiális aktivitási mintázata egymáshoz hasonló volt, a C rétegből származó minták külön csoportot képeztek.

Eredményeink alapján tehát a hosszú távú tartamkísérletbe vont művelt talajok baktériumközösségeinek filogenetikai diverzitása és metabolikus potenciálja jelentősen eltért a löszpusztagyep mintákétól.

The objective of this study was designed to test whether supplementation of the diet with arginine (Arg) or glutamine (Gln) or their combination influences the production, organ weights and humoral immune response of broilers. A total of 432 one-day-old male Ross 308 broiler chickens were divided into 6 treatment groups: control, Arg-0.5%, Arg-1%, Gln-0.5%, Gln-1% and Arg-0.5%+Gln-0.5%. Drinking water and feed were provided ad libitum. On day 18 of the experiment 50% of chickens in each treatment group were immunised with bovine serum albumin. Ten and 21 days after immunisation blood samples were collected to determine the anti-albumin IgY titre, interleukin 6 (IL6) and interferon gamma (IFNG) and to measure the weight of the liver, spleen, bursa of Fabricius and thymus. Arg or Gln supplementation of the diets influenced neither the production nor the organ weights until 18 days of age. Between 18 and 39 days of age both Arg (0.5% and 1%) and Arg + Gln supplementation improved the feed conversion ratio (FCR) by 3.7%, 6.3% and 4.9%, respectively, while Gln-1% worsened it by 15%. Immunisation slightly (−0.79%) depressed the body weight gain of broilers fed the control diet, which was significantly improved by both Arg (0.5 or 1%) and Arg + Gln supplementation. Immunisation increased the weight of the spleen, bursa and thymus and decreased that of the liver. Supplementation with 1% Gln depressed (−5.13%) the body weight gain of the immunised chickens but strongly stimulated the immune response. Supplementations with Arg and Gln did not influence the IL6 and IFNG level of the blood; however, on day 10 after immunisation these two parameters showed a negative correlation with each other. Regarding production, organ weights and immunity, Arg supplementation should be recommended in the grower phase, while Gln supplementation can be useful in pullets raised for egg production, where a good immune response to vaccinations is an important factor.

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A peritonsillaris tályog a leggyakoribb mély nyaki infekció. Olyan fül-orr-gégészeti kórkép, amely megfelelő kezelés nélkül életveszélyes szövődményekkel járhat. Döntő jelentőségű az empirikus antibiotikumválasztás, melyhez ismerni kell a leggyakoribb kórokozókat és a várható rezisztenciát. Módszerek: A 2012 és 2017 között peritonsillaris tályog miatt kezelt esetek retrospektív feldolgozását végeztük. Összesítettük a sebészi beavatkozás során vett minták aerob és anaerob irányú tenyésztési eredményeit, valamint az empirikusan választott antibiotikumokat. A rutinszerű mikrobiológiai tenyésztés alapján meghatároztuk a leggyakoribb kórokozókat. Az adatokat nemzetközi felmérések eredményeivel hasonlítottuk össze. Eredmények: A vizsgált 6 év során 217 esetben kezeltünk peritonsillaris tályogos beteget. A tenyésztési eredményeket csak 146 esetben tudtuk elemezni. Ebből 47 esetben került sor Fusobacterium species (ebből 25 esetben Fusobacterium necrophorum), 31 esetben Actinomyces species és 29 esetben Streptococcus pyogenes izolálására. Az esetek kétharmadában vegyes aerob/anaerob baktériumflórát izolált a laboratórium. Következtetés: A tályogok kezelésében önmagában a sebészi beavatkozás – az anaerob környezet megszüntetésével – jelentős klinikai javulást eredményez. A jól választott antibiotikum meggyorsíthatja a lefolyást, és csökkentheti az esetleges szövődményeket. Nagy jelentősége van a megfelelő mikrobiológiai mintavételnek, nem vagy nehezen gyógyuló esetekben ez teremtheti meg a célzott antibiotikumterápiára történő váltás lehetőségét. Felmérésünk alapján a peritonsillaris tályogok jelentős részét vegyes baktériumflóra okozza, így a szájüregi anaerob baktériumokra is ható amoxicillin–klavulánsav vagy antibiotikum kombinációjának (2. vagy 3. generációs cefalosporinok kombinálva klindamicinnel vagy metronidazollal) alkalmazása javasolt mint empirikus antibiotikumterápia. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1877–1883.

Summary. Introduction and objective: Peritonsillar abscess is the most common deep neck infection. Without adequate treatment, this otolaryngological disease pattern can cause life-threatening complications. The empirical choice of antibiotics is crucial which requires knowledge of the most common pathogens and the potential resistance. Methods: A retrospective analysis of cases treated for peritonsillar abscess was performed between 2012 and 2017. We summarized the aerobic and anaerobic culture results of the surgical samples and the empirically selected antibiotics. The most common pathogens were determined via routine microbiological culture tests. We compared our data with the results of international studies. Results: During the 6-year study at our Clinic, 217 patients with peritonsillar abscess were treated. The microbiological tests were available for analysis in only 146 cases. In 47 cases, Fusobacterium species (including 25 cases with Fusobacterium necrophorum), in 31 cases Actinomyces species and in 29 cases Streptococcus pyogenes were isolated. In 2/3 of the patients, polymicrobial infection was detected. Conclusion: In the treatment of peritonsillar abscesses, surgical intervention can result in clinical improvement because of the elimination of the anaerobic milieu. A well-chosen antibiotic can accelerate the healing process and reduce the complication rate. Proper microbiological sampling is of great importance, and in cases of non-recovery or poor recovery, this may create the opportunity to switch for targeted antibiotic therapy. The results of this study show that polymicrobial flora is very important for the development of the peritonsillar abscess, thus the recommended antibiotic therapy is amoxicillin–clavulanic acid or 2nd/3rd generation cefalosporin combined with metronidazol or clindamycin. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1877–1883.

Absztrakt:

Bevezetés: A klinikumban ismert a diabeteses ketoacidosisban (DKA) kialakuló hyperlactataemia, azonban a háttérben álló mechanizmusok és a változások kinetikája tisztázatlan. Az emberi szervezetben fiziológiásan főleg a laktát L-izomere van jelen. Hyperglykaemiás állapotokban azonban fokozott lehet a D- és L-laktát-termelés is, így a szöveti hypoperfusio mellett ez a tényező is szerepet játszhat a laktátváltozásokban. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a ketoacidosisban és a frissen diagnosztizált diabetesben jelentkező laktátváltozások kinetikájának és mechanizmusának feltérképezése volt. Módszer: Ketoacidosis (DKA-csoport, n = 13) és frissen diagnosztizált 1-es típusú diabetes mellitus (T1DM-csoport, n = 6) miatt felvett 5–18 éves gyermekek prospektív vizsgálata történt. A felvételt követően 0–12–24–48 órával vérgázvizsgálatot végeztünk, mely az L-laktát-koncentráció meghatározására is alkalmas. Minden időpontban meghatároztuk az összlaktátot (L + D) is gázkromatográfiás tömegspektrometriával. Eredmények: Felvételkor minden ketoacidoticus betegnél kórosan magas L-laktát-koncentrációt mértünk, ami magasabb volt, mint a T1DM-csoportban (p<0,05). 12 óra elteltével az L-laktát-szint ketoacidosisban csökkent, majd ismét megemelkedett 24 és 48 óra után (p<0,01). A T1DM-csoportban csak a 48 órás érték emelkedett szignifikánsan (p<0,05 versus 12 óra). 0–12 óra között az összlaktát-koncentráció jelentősen meghaladta az L-laktát-szintet, ez a D-laktátot tükröző különbség fokozatosan csökkenve 48 óra után megszűnt. Következtetés: A ketoacidosisban észlelt két laktátcsúcs közül az első 12 órában a hyperlactataemia kialakulásában az anaerob glikolízisnek van szerepe. A második, inzulinkezelés és rendezett folyadékháztartás mellett kialakuló csúcs hátterében fokozott aerob glikolízis állhat. Az L-laktát- és összlaktátszintek közötti kezdeti különbség D-laktát képződésére utal, amely a ketoacidosis kezdeti fázisában az L-laktáttal azonos nagyságrendben termelődik. Orv Hetil. 2019; 160(45): 1784–1790.

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban az élelmiszeripar egyre gyakrabban alkalmaz különféle adalékanyagokat az élelmiszerek előállítása során. Célkitűzés: Állatkísérletben vizsgáltuk, hogy a nátrium-glutamát tartós fogyasztása befolyásolja-e a DNS-metil-transzferázok génexpressziós mintázatát mRNS-szinten. Anyagok és módszer: Vizsgálatunkban 24 nőstény CD1 egeret kezeltünk különböző dózisú nátrium-glutamáttal. Az állatok máj-, vese-, tüdő- és lépszövetéből mintavételt követően kvantitatív RT-PCR segítségével határoztuk meg a DNMT1, DNMT3a és DNMT3b enzimeket kódoló gének expresszióját. Eredmények: A négy szövettípus génexpressziós mintázatában több esetben eltérést találtunk a kontrollcsoporthoz viszonyítva. A DNMT1 mind a három csoportban szignifikánsan (p<0,05) visszaszorította a génexpressziót. A DNMT3A a tüdőszövetben az első és második csoportnál (p<0,05), a vese- és májszövetben mind a három csoportnál szignifikánsan visszaszorította a génexpressziót (p<0,05). Következtetések: A nátrium-glutamát hasonlóan a kemopreventív tulajdonságokkal rendelkező epigallo-katekin-galláthoz, kurkuminhez, geniszteinhez, likopinhoz, rezveratrolhoz, mRNS-szinten visszaszorította a kísérleti egerek több szervében is a DNMT1 és DNMT3A génexpresszióját, amely tulajdonságai miatt feltételezhető, hogy antikarcinogén hatással is rendelkezik.Orv. Hetil., 2017, 158(10), 380–385.