Search Results
You are looking at 31 - 40 of 245 items for
- Author or Editor: Anikó x
- Refine by Access: All Content x
Az előrehaladott, világossejtes veserák kezelési palettája a molekuláris patológiai ismeretek szélesedése által új, célzott terápiás készítmények megjelenésével bővült. A magasan erezett vesedaganatok progressziójában központi szerepet játszik a daganat érújdonképződése, amelynek kulcsmolekulája a vascularis endothelnövekedési faktor, a modern targetszerek direkt vagy indirekt célpontja. A jelenleg törzskönyvezett készítmények hatásmechanizmusuk alapján a következő csoportokba sorolhatók: vascularis endothelnövekedési faktor ligandot blokkoló monoklonális antitestek (bevacizumab), a vascularis endothelnövekedési faktor receptorait gátló tirozinkináz-inhibitorok (sorafenib, sunitinib, pazopanib) vagy az intracelluláris jelátvitelben kulcsszerepet játszó mTOR-kináz-gátlók (temsirolimus, everolimus). Randomizált vizsgálatok alapján a nemzetközi ajánlások első vonalban sunitinib, pazopanib vagy interferon-α-bevacizumab kombinációt javasolnak jó és közepes prognózisú betegeknél, míg rossz prognózisúaknál temsirolimust. A korábbi standard citokinterápia hatástalansága esetén sorafenib vagy pazopanib alkalmazható. Eredménytelen tirozinkináz-gátló terápiát követően jelenlegi ismereteink szerint az everolimuskezelés hatékonyságának bizonyítékai a legerősebbek. A betegek életkilátásai várhatóan folyamatosan javulni fognak a targetkészítmények spektrumának további bővülésével. Orv. Hetil., 2011, 152, 655–662.
Absztrakt
Bevezetés: A kiégés gyakran előforduló jelenség az egészségügyi dolgozók, így az orvosok körében is. Célkitűzés: A kiégés esetleges összefüggésének feltárása az egészséggel, pszichoszomatikus tünetekkel, életérzéssel, alváskörülményekkel. Módszer: Kvantitatív keresztmetszeti vizsgálat online kérdőívvel 186 orvos részvételével. A kiégés mérésére Pines és Aronson 21 tételből álló kérdéssorozatát alkalmazta a szerző. Az adatok típusainak megfelelően χ2-próbát, független kétmintás T- és Mann–Whitney-tesztet, korrelációanalízist végzett a szerző. A kiégés stresszorainak vizsgálata lineárisregresszió-analízissel történt. Eredmények: A kiégés mértéke negatívan korrelált az életkorral (p = 0,040; r = –0,151), az egészségügyben eltöltött évek számával (p = 0,027; r = –0,162), a pozitív jólléttel (p<0,001, r = –0,670), és pozitívan korrelált a negatív jólléttel (p<0,001; r = 0,585), az élettel való elégedettséggel (p<0,001; r = –0,532). A burnout által érintettek rosszabbnak ítélték meg egészségi állapotukat (p<0,001), gyakrabban jelentkeztek pszichoszomatikus tünetek (p<0,001), daganatos (p = 0,007), allergiás (p = 0,030), pszichiátriai (p = 0,025) megbetegedések és alvászavar. Következtetések: A kiégés a válaszadó orvosok egyharmadát érinti; a magasabb életkor és a több gyermek protektív tényezőnek bizonyult. Orv. Hetil., 2016, 157(16), 623–630.
Absztrakt
Bevezetés: Az egészségmagatartás az egészség fenntartását, javítását és helyreállítását eredményező tevékenység. Célkitűzés: A szerző fel kívánta tárni az orvosok egészségmagatartásának összefüggéseit az életkorral, nemmel, egészségügyi ellátás szintjével, a szakmatípussal és a havi túlóra mennyiségével. Módszer: Kvantitatív keresztmetszeti vizsgálat online kérdőívvel 186 orvos részvételével. Az adatelemzés χ2-, Kolmogorov–Szmirnov-, Mann–Whitney- és Kruskal–Wallis-próbával történt. Eredmények: A fekvőbeteg-ellátásban dolgozókra jellemző a több kávé- (p = 0,034) és energiaital- (p = 0,018) fogyasztás, valamint az, hogy csak hétvégén, otthon tudnak nyugodtan étkezni (p = 0,032). A férfiak (p = 0,003) gyakrabban fogyasztanak alkoholt, naponta két liternél több folyadékot (p = 0,005), vörös húsokat (p<0,001) és főtt ételt (p = 0,018), továbbá testtömegindexük magasabb (p<0,001; U = 2289,0), mint a nőknek. Az alapellátásban dolgozók gyakrabban fogyasztanak főtt ételt (p = 0,005), a 30 év alattiak pedig csipszet és gyorsételeket (p = 0,001), energiaitalt (p = 0,005), de fizikailag ők a legaktívabbak (p = 0,010). Következtetések: Az orvosok táplálkozási szokása több ponton is eltér a kívánatostól, és a fizikai aktivitás mértéke elmarad a nemzetközi trendektől. Orv. Hetil., 2016, 157(30), 1198–1206.
School Meals on the Menu
Studies on the Practices of Children's Catering
Abstract
In Hungary, about half of the 3–18 age group has regularly used school food service. This paper focuses on the operation and social embeddedness of school canteens and the at-home eating habits of the families involved. My conclusions are based on the findings of my interdisciplinary research group. Ethnographers from the RCH Institute of Ethnology and dietitians from the National Institute of Pharmacy and Nutrition have been studying school food from 2018 to 2023. We selected a few model settlements: in addition to the capital, Budapest, three smaller towns, and two villages. Through questionnaires, interviews, and fieldwork observations, we investigated cooking, serving, meal courses, meal time, eating habits, preferences, as well as the nutritional knowledge of students, teachers, kitchen staff, and parents. Our goal, among other things, is to collect best practices and facilitate communication between participants. Some examples from our research highlight the special role of the centrally regulated school food in local food culture, and difficulties with social and historical roots can occasionally hamper school lunches in becoming a socially accepted model of a healthy diet. The school canteen works best at sites where cooking takes place within the school premises. There is a strong connection between the kitchen staff and the teachers, and they work together in the interest of the children. The value of food and its appreciation is demonstrated by how it is treated and how it is talked about. Communication about food in the canteen should be based on food preparation at home, where parents and children work together. The operation of canteens has become particularly problematic following the measures introduced during the coronavirus pandemic. A sustainable, enjoyable canteen can only be realized through the regular communication of schools and school kitchens, as well as children and their parents. Our findings are presented to our respondents, along with providing them with a comparison of different examples.
Abstract
Food culture has played, and continues to play, an important role in the definition of identity and community cohesion. Food is not just a matter of sustenance but is also a cultural element with myriad links to the material world and to festive and everyday customs. Meals and individual dishes also function as mediators, providing a means and a channel of communication. Local communities select, reconstruct, or construct their common food heritage through their social discourse on the past, belonging, and locality. This paper presents the institutional framework for the management, preservation, and transmission of food-related traditions at the national and local levels in Hungary and looks at the practice of heritagization through one specific local example.
