Search Results

A nem alkoholos zsírmáj gyakran fordul elő a metabolikus szindrómához tartozó 2-es típusú diabetesben, dyslipidaemiában és obesitasban. Célkitűzés: Az ezetimib/simvastatin 10/20 mg kombinált kezelés hatékonyságának és biztonságosságának meghatározása 2-es típusú diabeteses és nem alkoholos zsírmájú betegek esetében. Módszer: Tizenkilenc 2-es típusú diabeteses és nem alkoholos zsírmájú beteget vizsgáltunk, akiket 2005 és 2008 között diagnosztizáltak és kezeltek a Budaörsi Egészségügyi Központban. Hat hónappal az ezetimib/simvastatin (10/20 mg naponta) kombinált kezelést követően minden betegnél megfigyeltük a szérum-alanin-aminotranszferáz- (ALT-), aszpartát-aminotranszferáz- (AST-), koleszterin-, LDL-koleszterin-, HDL-koleszterin- és trigliceridszint változását. Eredmények: Hat hónappal az ezetimib/simvastatin adását követően szignifikánsan csökkent az ALT (63,78±5,12 vs. 32,57±3,92 U/L; p < 0,0001), az AST (50,79±3,66 vs. 23,68±3,42 U/L; p < 0,0001), a koleszterin (6,26±0,46 vs. 4,02±0,31 mmol/L; p < 0,0001) és az LDL-koleszterin (4,24±0,37 vs. 2,22±0,1 mmol/L; p < 0,0001) koncentrációja. A kombinált kezelés szignifikánsan csökkentette a triglicerid szintjét (2,62±0,48 vs. 1,33±0,20 mmol/L; p < 0,0001) és növelte a HDL-koleszterin (1,02±0,12 vs. 1,18±0,07 mmol/L; p < 0,0001) koncentrációját. Következtetések: Vizsgálatunk eredményei azt mutatják, hogy az ezetimib/simvastatin kombinált kezelés biztonságos és hatékony 2-es típusú diabeteses, nem alkoholos zsírmájú betegek esetében.

A gastrointestinalis traktus a táplálék feldolgozásában betöltött emésztő-, illetve felszívófunkcióján túl kiemelkedő jelentőséggel bír a béllumenben lévő patogénekkel szemben, megakadályozva azok keringésbe jutását, és fontos szerepet játszik az immunhomeosztázis fenntartásában. Bakteriális transzlokáció alatt a gyomor-bél rendszer életképes baktériumainak vagy bakteriális termékeinek különböző, extraintestinalis szövetekbe jutása értendő. A kóros jelenséget számos klinikai kórkép kapcsán azonosították. A bakteriális transzlokáció kialakulására prediszponáló, alapvető feltételek közé tartozik a bél mikroflórájának megváltozása, a nyálkahártya-integritás sérülése, valamint a gazdaszervezet immunhiányos állapota. A bakteriális transzlokáció fellépése megnövekedett szövődményekkel és mortalitási rátával párosul, ezért a jövőben fontos mérlegelendő szempontot kell képeznie a kockázati csoportba tartozó betegek terápiás algoritmusának felállítása során. Orv. Hetil., 2014, 155(8), 304–312.

Absztrakt

A jobb kamra geometriai és funkcionális változásai számos megbetegedésben nagy jelentőséggel bírnak. Mindazonáltal a rutin echokardiográfiás mérések csak korlátozott diagnosztikus és prognosztikus erővel rendelkeznek. Az olyan modern szívultrahangos technikák, mint a speckle-tracking analízis vagy a 3D echokardiográfia napjainkban már elérhető és könnyen kivitelezhető módszerek, amelyek a jobb kamra komplex felépítésének és működésének költséghatékony, noninvazív vizsgálatát teszik lehetővé. Diagnosztikus értékük és precizitásuk jóval nehezebben hozzáférhető eljárásokat helyettesíthet. Egyre bővülő irodalmi adatok alapján használatuk a mindennapi klinikumban (jobb kamrai infarktus, pulmonalis hypertensio, arrhythmogen jobb kamrai dysplasia, szívtranszplantáció utáni követés, a sportszív differenciáldiagnosztikája) lényeges segítséget jelenthet. Orv. Hetil., 2016, 157(29), 1139–1146.

Absztrakt:

Az ösztrogénhormonok fiziológiai szerepe sok tekintetben ismert. Meglehetősen kevés információ áll azonban rendelkezésre az ösztron és az ösztradiol lebontása során képződő vegyületek szerepéről a különböző, ösztrogénhatással összefüggésbe hozott kórképekben. A kutatások intenzív érdeklődésének középpontjában jelenleg a két ösztrogénhormon mellett tizenhárom extragonadális metabolit áll. A képződő metabolitok protektív vagy éppen proinflammatorikus és/vagy proonkogén hatással rendelkeznek. A szisztémás keringésben mért metabolitszintek nem mutatnak összefüggést a lokálisan megjelenő metabolitokéval, ennek a jövőben diagnosztikai jelentősége lehet. A jelen tanulmány célja a perifériás szövetekben az extragonadális metabolommal kapcsolatos irodalmi források átfogó áttekintése, valamint felhívni a figyelmet a perifériás szövetek ösztrogénhomeosztázisának szerepére, az ösztrogénmetabolom igazolt, valamint a klasszikus hormonhatásoktól eltérő biológiai aktivitására, egyes kórfolyamatokban azonosított klinikai jelentőségére. Ezek az ismeretek a lokálisan determinált kórfolyamatok megértését, korai diagnosztikáját a későbbiekben a metabolomika eszköztárával jelentősen segíthetik. Orv Hetil. 2017; 158(24): 929–937.

Absztrakt:

A placentaris vascular endothelial growth factor A és endoglin gének placentaris aktivitása a méhen belüli növekedési visszamaradással járó terhességekben az eutróf magzati növekedéssel járó terhességekhez képest fokozott. E jelenség kiindulópontjaként az irodalmi adatok a placentaris endoglin aktivitás fokozódását véleményezik, amely antiangiogén hatása révén méhlepényi funkciózavar, illetve krónikus magzati hypoxia kialakulásához vezet. Ez utóbbi hatására a méhlepényi vascular endothelial growth factor A – egyfajta kompenzációként – aktivitásfokozódást mutat, amely az érképződés stimulálása révén a vérkeringési viszonyok javítását célozza. Noha az anyai serum placental growth factor szint mind méhen belüli növekedési visszamaradás, mind praeeclampsia esetén értékes prediktor lehet, méhlepényi génje a placentaris vérkeringés szabályozásában – feltehetően – kevésbé vesz rész. Orv. Hetil., 2017, 158(16), 612–617.

Abstract

In recent years, the integrated approach of STEM disciplines (Science, Technology, Engineering, and Mathematics) has been adopted in the Middle East to improve students' scientific capacities and their formative thinking. Nevertheless, this approach encounters complications in the application, including many due to gender differences. Middle Eastern women's life and education is affected by conservative constraints and social norms where gender stereotypes and culture impact shared views about specific domains. Research regarding gender has frequently emphasized gender imbalance in virtually all STEM study fields and professions. This study explores STEM education's conceptual framework in Jordan and Saudi Arabia. Likewise, it provides an overview of STEM teachers' practices and their gender perspectives in the classrooms. We investigate the implementations and gender differences in STEM education by scrutinizing relevant literature and studies in the selected countries. The conclusions indicate a shortage of teachers' knowledge in applying STEM education in classrooms and a need for more development programs that qualify teachers for STEM education applications. In addition, the results show that gender disparities are promoted by the education system and teachers who teach STEM subjects in schools because social norms and gender stereotypes influence them.

Összefoglaló. A vérkészítmény-irradiáció célja a transzfúzió-asszociált graft-versus-host betegség (TA-GVHD) megelőzése a magvas sejtek nukleinsav-állományának szelektív károsításával. Az irradiáció hátránya a káliumtartalom növekedése, az általános sejtkárosító hatás, a körülményesebb előállítással járó időveszteség és a többletköltség. A legújabb nemzetközi ajánlásokban az utóbbi évtizedek szisztematikus adatgyűjtése alapján részletesen definiálták, mely klinikai helyzetekben javasolják csak az irradiált vérkészítmények adását. A pontos indikációs kör meghatározása lehetővé teszi az indokolatlan rendelések csökkentését. Egyáltalán nem indokolt a friss fagyasztott plazma irradiációja. A készítménygyártás során alkalmazott módosítások közül a leukoredukció szignifikáns mértékben csökkenti a TA-GVHD kockázatát. Nem indokolt patogén redukciós eljárással kezelt készítmény irradiációja. A Hodgkin-lymphomában élethosszig alkalmazott irradiált készítményindikáció nem evidenciaalapú, és várható az indikáció egyre kiterjedtebb módosítása és szűkítése. A hazai gyakorlatban újszerű kezdeményezésként a Semmelweis Egyetem II. Gyermekgyógyászati Klinika Hematológiai osztálya a jelenleg hatályos Transzfúziós Szabályzat kevéssé meghatározott indikációs körét meghaladva bevezette a Magyar Gyermekonkológusok és Gyermekhematológusok Társasága által kidolgozott és jóváhagyott új körülírt indikációs körét. A változtatás kezdeti fél éves időszaka alatt a korábbi kizárólagosan irradiált készítményhasználatról a klinika szintjén 1 alá csökkent az irradiált/nem irradiált készítmény arány. A változtatás 6 hónap alatt mintegy 2,4 millió Ft-os költségmegtakarítást eredményezett. A vizsgált időszakban beadott 526 vérkészítmény közül mindössze 45-nél (8,6%) állt fenn az irradiáció indikációja, további 43 (8,2%) transzfúzió indikáció hiányában történt irradiált készítménnyel. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a korábbi gyakorlat biztonságosan racionalizálható, a vérkészítmény-irradiáció indikációja hozzáigazítható a fejlett országok irányelveihez és ez jelentős közvetlen költségmegtakarítást jelent az ellátóhely számára.

Summary. The goal of blood product irradiation is the prevention of transfusion-associated graft-versus-host disease (TA-GVHD) by the selective alteration of the DNA-content of nucleated blood cells. The disadvantages of irradiation include increases in potassium content, general cell damage, time-loss due to production associated extra work and additional costs. Based on systematic data collection, the recent recommendations provide detailed definitions as to what are the clinical situations in which only irradiated blood products are indicated. This allows the avoidance of unjustified orders of irradiated products. Irradiation of fresh frozen plasma is not indicated at all. Leukoreduction, a modification applied during production significantly decreases the risk of TA-GVHD. Pathogen reduced products should not be irradiated. Indication for lifelong irradiated products for patients with Hodgkin-lymphoma is not evidence-based and its modification and narrowing are expected. As a novel initiative of II. Department of Pediatrics at Semmelweis University, ordering irradiated blood products has started according to new guidelines of the Hungarian Society of Pediatric Hematologists and Oncologists instead of the currently nationally effective Transfusion Guidelines. During the initial 6 months of change, savings of 2.4 million HUF were observed. Out of 526 products transfused during these 6 months, the new guidelines recommended irradiated products only in 45 cases (8.6%) and in 43 other cases (8.2%), irradiated products were transfused in the absence of appropriate indications. The experiences suggest that the old practice can safely be rationalized, and the indications can be adjusted according to the new international guidelines resulting in direct cost savings.

Összefoglaló. A focalis nodularis hyperplasia (FNH) a máj második leggyakrabban előforduló benignus góca. Nem malignizálódik, így a jelenlegi ajánlások szerint eltávolítása relatív indikációt képez. Kezelését illetően több különböző módszer is ismert. A közlemény célja, hogy összefoglalót adjon az FNH ellátásáról és két esetben bemutassa az alternatív kezelési lehetőségeket. Egy 40 éves nőbetegnél hasi panaszok miatt indult kivizsgálás során a májban CT-morfológiailag FNH igazolódott. A laesio lokalizációját figyelembe véve, a sebészeti reszekció magas rizikója miatt, transarterialis embolisatio (TAE) mellett döntöttünk. Többszörös kezelést követően a kontroll képalkotó vizsgálatok alapján jelentős regressziót értünk el, mindemellett a beteg panaszmentessé vált. Egy 25 éves nőbetegnél hasi panaszok miatt történt MR-vizsgálat igazolt FNH-t. Az elhelyezkedésre tekintettel TAE-t végeztünk, a beteg azonban ezúttal nem vált teljesen panaszmentessé. Definitív megoldásként májreszekció történt, melyet követően panaszai megszűntek. Tünetmentes FNH felfedezésekor elegendő lehet a betegek hosszú távú követése. Tünetek, illetve nagy műtéti kockázat esetében a malignus májtumoroknál rutinszerűen alkalmazott TAE az FNH-ban akár önmagában vagy sebészi kezeléssel kombinálva is eredményesen alkalmazható. Kisebb rizikó esetén a legmegfelelőbb választás a primer laparoszkópos reszekció. Orv Hetil. 2022; 163(15): 606–612.

Summary. Focal nodular hyperplasia (FNH) is the second most common benign mass of the liver. According to the current recommendations, removal makes relative indication. Several different treatment methods are known. The purpose of the paper is to provide a summary of FNH care and to present alternative treatment options in two cases. A 40-year-old woman was investigated for abdominal complaints; CT scan confirmed FNH of the liver. Given the localization of the lesion, we chose transarterial embolization (TAE) due to the high risk of surgical resection. After multiple treatments, regression was achieved, and the patient became asymptomatic. Painful FNH in a 25-year-old female was confirmed by MRI. The lesion was dominantly seen in segment 1, causing vena cava compression and collaptiform episodes. As a definitive solution, liver resection was performed, after which her complaints ceased. Long-term follow-up of patients may be sufficient when asymptomatic FNH is detected. In the case of symptoms or high risk of surgery, TAE can be used effectively by FNH either alone or in combination with surgical treatment. For lower-risk patients, primary laparoscopic resection is the most appropriate choice. Orv Hetil. 2022; 163(15): 606–612.

Absztrakt

Esetismertetés: Két fiatal férfi betegünk egyikénél nyelési panaszait okozó mediastinalis szövetszaporulat exstirpatióját követő szövettani vizsgálat, a másiknál egyéb okból elvégzett hasi CT által valószínűsített mellékvese-adenoma „kivétele” után derítette ki a hisztológia a pontos diagnózist: a bronchialis cystát. Megbeszélés: A mediastinalis tumorok néhány százalékát fejlődési rendellenesség hatására keletkező bronchogen cysták alkotják. Csekély hányaduk okoz panaszt, ezek kerülnek felismerésre. Különösen ritka formája, amikor az ébrényi szakban, az egyedfejlődés során a cystakezdemény a hasüregbe vagy a retroperitoneumba vándorol. Diagnosztizálásuk praktikusan csak az eltávolítást követő szövettan révén lehetséges.

Absztrakt

Bevezetés: Az első TEM (transanal endoscopic microsurgery) műtétet Magyarországon Nagy Attila professzor végezte osztályunkon 1992-ben. Azóta 2016. augusztus 1-jéig éves átlagban 60, összesen 1385 ilyen műtét történt, 992 esetben jóindulatú és 393 esetben rosszindulatú elváltozás miatt. Közleményünkben egy év (2013) beteganyagát, azon belül pedig a carcinomás eseteket dolgoztuk fel. Betegek és módszer: 2013-ban 118 betegnél összesen 121 esetben végeztünk TEM-műtétet (három betegnél kétszer). Ebből 70 betegnél jóindulatú, 48 betegnél rosszindulatú elváltozás miatt végeztük a beavatkozást. Az átlag utánkövetési idő: 32,06 (12–39) hónap volt. Az eseteket az egyedi betegsorsok részletes bemutatásával retrospektíve elemeztük. A carcinomák patológiai stádiumai a következők voltak: nyolc in situ carcinoma, 14 T1, 12 T2, kilenc T3 és öt Tx. Preoperatív RCT-t 17 beteg kapott (négy ypT0, kettő ypT1, három ypT2, nyolc ypT3). Eredmények: A pTis stádiumú betegcsoportban nyolcból hét beteget tudtunk utánkövetni. Recidíva: 2/7, ebből malignus egy (14,28%), távoli áttét: 0, DFS: 85,71%; OS: 100% volt. A pT1 stádiumú csoportban egy beteget csak négy hónapig tudtunk utánkövetni. Recidíva 13-ból két esetben (15,38%), távoli áttét 1/13 (7,69%) alakult ki. DFS: 84,61%, OS: 84,61% volt. A pT2-csoportban három malignus recidívát észleltünk: 3/11 (27,2%.). Távoli áttét egy esetben igazolódott: 1/11 (9,09%). DFS: 81,81%, OS: 81,81% volt. A pT3-csoport eredményei: lokális recidíva: 2/8 (25%), távoli áttét: 3/8 (37,5%), DFS: 62,5%, OS: 75%. A pTx-csoportban öt betegből négy esetben neo-RCT-t követően teljes patológiai regressziót észleltünk, egy beteg szövettani eredménye carcinoid lett. A neo-RCT-t kapott betegek közül összesen 10 esetben észleltünk downstaginget. Következtetések: A részletes esettörténetek bemutatásával a rectumcarcinomák TEM-mel történő ellátásának komplexitására és az egyénre szabott ellátás fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. A vizsgált betegcsoport alapján messzemenő következtetéseket a kis esetszám és az ellátás sokfélesége miatt nem lehet levonni. A TEM és hasonló módszerek hatékony alkalmazásához a rectumcarcinomák ellátásában elengedhetetlen mind a preoperatív diagnosztika, mind a patológiai alcsoportok részletekbe menő pontosítása. A neo-RCT-vel TEM-re alkalmassá tehető betegek számát a korai esetek kiszűrésén túlmenően a reszponder, nonreszponder státusz egzakt meghatározhatóságával lehetne növelni.