Search Results

You are looking at 31 - 37 of 37 items for

  • Author or Editor: Csaba Sándor x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Physiology International
Authors:
András Szabó
,
Dominika Szabó
,
Krisztina Tóth
,
Balázs Szécsi
,
Rita Szentgróti
,
Ádám Nagy
,
Csaba Eke
,
Ágnes Sándor
,
Kálmán Benke
,
Béla Merkely
,
János Gál
, and
Andrea Székely

Abstract

Purpose

The frailty concept has become a fundamental part of daily clinical practice. In this study our purpose was to create a risk estimation method with a comprehensive aspect of patients' preoperative frailty.

Patients and methods

In our prospective, observational study, patients were enrolled between September 2014 and August 2017 in the Department of Cardiac Surgery and Department of Vascular Surgery at Semmelweis University, Budapest, Hungary. A comprehensive frailty score was built from four main domains: biological, functional-nutritional, cognitive-psychological and sociological. Each domain contained numerous indicators. In addition, the EUROSCORE for cardiac patients and the Vascular POSSUM for vascular patients were calculated and adjusted for mortality.

Results

Data from 228 participants were included for statistical analysis. A total of 161 patients underwent vascular surgery, and 67 underwent cardiac surgery. The preoperatively estimated mortality was not significantly different (median: 2.700, IQR (interquartile range): 2.000–4.900 vs. 3.000, IQR: 1.140–6.000, P = 0.266). The comprehensive frailty index was significantly different (0.400 (0.358–0.467) vs. 0.348 (0.303–0.460), P = 0.001). In deceased patients had elevated comprehensive frailty index (0.371 (0.316–0.445) vs. 0.423 (0.365–0.500), P < 0.001). In the multivariate Cox model an increased risk for mortality in quartiles 2, 3 and 4 compared with quartile 1 as a reference was found (AHR (95% CI): 1.974 (0.982–3.969), 2.306 (1.155–4.603), and 3.058 (1.556–6.010), respectively).

Conclusion

The comprehensive frailty index developed in this study could be an important predictor of long-term mortality after vascular or cardiac surgery. Accurate frailty estimation could make the traditional risk scoring systems more accurate and reliable.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Márta Péntek
,
Zoltán Szekanecz
,
László Czirják
,
Gyula Poór
,
Bernadette Rojkovich
,
Anna Polgár
,
György Genti
,
Csaba György Kiss
,
Zsuzsa Sándor
,
István Májer
,
Valentin Brodszky
, and
László Gulácsi

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus, progresszív, szimmetrikus sokízületi gyulladás. A betegek hosszú távú gondozásához és a költséghatékonysági modellekhez alapvető ismerni és standardizáltan mérni a betegség lefolyását és annak következményeit. Célkitűzés: A betegségprogresszió és az egészségi állapot, életminőség és költségek kapcsolatainak vizsgálata magyarországi RA-s betegeken. Módszer: 2004. április–augusztus között keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztek RA-s betegek bevonásával hat fekvőbeteg-osztályos háttérrel rendelkező járóbeteg-szakambulancián. Standardizált kérdőívekkel vizsgálták a betegség progresszióját kifejező funkcionális állapotot (HAQ), az egészségi állapotot (EQ-5D), a betegségspecifikus életminőséget (RAQoL), felmérték a betegségaktivitást (DAS) és a betegséggel összefüggő költségeket, elemezték e paraméterek kapcsolatát. Eredmények: 255 beteg adatait elemezték [átlagos életkor: 55,5 ± 12,3 év; a betegség fennállása: 9,0 ± 9,3 év; HAQ: 1,38 ± 0,76; EQ-5D: 0,46 ± 0,33; RAQoL: 16,2 ± 8,1; DAS: 5,09 ± 1,42; költség: 1 043 163 (± 844 750) Ft/beteg/év]. Szignifikáns korrelációt találtak az összes esetben ( p < 0,01), függvénykapcsolat volt kimutatható: EQ-5D index = 1,014–0,25 × HAQ–0,041 × DAS és HAQ = 0,314 + 0,065 × RAQoL. Betegségsúlyossági csoportonként (0,5 HAQ-léptékkel) vizsgálva, az egészségi állapot átlaga rosszabbodott (EQ-5D: 0,784; 0,576; 0,504; 0,367; 0,211; 0,022), és az átlagos költség emelkedett (628 280; 888 187; 953 759; 1 291 218; 1 346 112; 1 371 674 Ft/beteg/év) a betegség előrehaladásával. Minimális klinikailag szignifikáns funkciócsökkenés (0,25 HAQ-változás) 0,0705 EQ-5D-csökkenésnek és 1,884 RAQoL-emelkedésnek felelt meg, nem súlyosan aktív (DAS < 5,1) esetekben kisebb a változás (EQ-5D: 0,05725). Következtetések: A betegségprogresszió és az általános egészségi állapot, életminőség és a költségek kapcsolata nem tér el jelentősen a nemzetközi eredményektől. A betegségköltségek nagysága azonban jelentősen kisebb Magyarországon, mint a fejlett országokban. A vizsgálat adatokkal szolgál a hazai egészség-gazdaságtani elemzésekhez.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Elemér Mohos
,
Attila Nagy
,
György Szabados
,
György Réti
,
Tamás Kovács
,
Zoltán Jánó
,
Csaba Berki
,
József Mohay
,
Lóránt Szabó
,
Krisztina Bene
,
Gábor Bognár
,
Myroslav Horzov
,
Petra Mohos
,
Gábor Sándor
,
Gábor Tornai
,
Péter Szenkovits
,
Tibor Nagy
,
Csaba Orbán
, and
Vivien Herpai

Absztrakt

Célkitűzés: A nyelőcső-reszekció többnyire rossz állapotú betegeken végzett, két testüreget megnyitó műtét, ennek megfelelően magas mortalitási és morbiditási adatokkal. Ennek javítása érdekében kerültek bevezetésre a kisebb megterhelést jelentő, minimálisan invazív módon végzett beavatkozások. A torakoszkóposan és laparoszkóposan végzett McKeown-műtét közvetlen posztoperatív szakra kifejtett hatását tanulmányoztuk 20 esetünk kapcsán, továbbá közlésre kerül az általunk alkalmazott műtéti technika. Betegek és módszer: Osztályunkon az elmúlt négy évben 20 torakoszkópos oesophagusreszekciót végeztünk laparoszkópos gyomorcsövesítéssel és nyaki anastomosissal. Egy beteg strictura, a másik 19 carcinoma miatt került műtétre, közülük 11 volt T4 stádiumú. 17 betegnél történt neoadjuváns kemoradioterápia előrehaladott stádium miatt. A rendszeres kontrollvizsgálatokat az onkológiai ambulancia végezte. Eredmények: Átlagosan 25 hónapos követési idő után nyolc betegünk van életben, közülük kettő áll kezelés alatt ismert recidív tumor miatt. 19 beteg a műtétet követően 12 órán belül extubálásra került, az intenzív osztályon töltött idő egy-két napra rövidült. A műtéti idő átlagosan 320 perc volt. Nyolc betegnél összeejtett tüdő mellett végeztük a mellkasi dissectiót, közülük három esetében alakult ki pneumonia, míg a ventilált tüdő mellett operált 12 beteg esetében egy alkalommal. Egy betegnél kényszerültünk sürgős konverzióra aortasérülés miatt, amit azonnali thoracotomia után sikerült ellátnunk. Egy beteget veszítettünk el 30 napon belül nyaki anastomosiselégtelenség, mediastinitis, oesophagotrachealis fistula miatt. Két betegnél kellett a posztoperatív szakban retorakoszkópiát és a ductus thoracicus lekötését elvégeznünk chylothorax miatt. Konklúzió: Megfigyelésünk szerint a minimálisan invazív nyelőcső-reszekció lényegesen alacsonyabb mortalitás és morbiditás mellett vezet azonos onkológiai eredményre a nyitottan végzett beavatkozással összehasonlítva. Ventilált tüdő mellett végzett mellkasi dissectio után a légúti komplikációk aránya tovább csökkent. Aorta-, illetve tracheaérintettség esetén mérlegelendő a thoracotomiából végzett exploráció és esetleges reszekció. Tapasztalataink az alacsony betegszám miatt további megerősítésre szorulnak.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Elemér Mohos
,
Attila Nagy
,
György Szabados
,
Lóránt Szabó
,
László Szabó
,
Béla Gál
,
Miklós Kiss
,
György Réti
,
Tamás Kovács
,
Zoltán Jánó
,
Csaba Berki
,
József Mohay
,
Krisztina Bene
,
Gábor Bognár
,
Myroslav Horzov
,
Petra Mohos
,
Gábor Sándor
,
Gábor Tornai
,
Péter Szenkovits
,
Tibor Nagy
,
Csaba Orbán
, and
Vivien Herpai

Absztrakt

Bevezetés: A kóros elhízás és az okozott társbetegségek, elsősorban a 2-es típusú diabetes prevalenciája az elmúlt évtizedekben rohamos növekedésnek indult. Miután a konzervatív kezelési módszerek (diéta, tréning) legtöbbször nem hoznak megoldást, egyre nagyobb az igény a metabolikus sebészeti beavatkozásokra. Módszer: Osztályunkon az elmúlt hat és fél évben 514 laparoszkópos Roux Y gyomorbypassműtétet (LRYGB) és 54 laparoszkópos gyomorsleeve-reszekciót (LGSR) végeztünk. Random kiválasztott 40, gyomorbypassműtéten és 15 sleeve-reszekción átesett beteg adatait dolgoztuk fel. Ismertetésre kerülnek az alkalmazott indikációs kritériumok, a pre- és posztoperatív rutineljárások, az elért eredmények, illetve a komplikációk típusa és aránya. Eredmények: Tapasztalataink alapján mindkét műtéti beavatkozás relatív alacsony szövődményráta mellett végezhető és hosszú távon is hatékony mind a testsúlycsökkenés, mind a társbetegségek javulásának vonatkozásában. Gyomorbypass után nagyobb mértékű fogyást (testsúlyfelesleg-csökkenés 88% vs. 68%) és a 2-es típusú diabetes, a hypertonia és a gastrooesophagealis reflux magasabb arányú javulását tapasztaltuk a sleeve-reszekcióhoz viszonyítva. Konklúzió: Eredményeink alapján az LRYGB-t részesítjük előnyben, sleeve-reszekciót akkor indikálunk, amikor bypass végzésére nincs, illetve csak magas rizikó mellett volna lehetőség, természetesen figyelembe véve a beteg ez irányú, egyénre szabott igényeit is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tímea Rengeiné Kiss
,
Anikó Smudla
,
Elek Dinya
,
László Kóbori
,
László Piros
,
József Szabó
,
Zoltán Máthé
,
Sándor Illés
,
Tamás Mándli
,
Tamás Szabó
,
Mónika Szabó
,
Szabolcs Tóth
,
Gellért Tőzsér
,
Csaba Túri
,
Balázs Füle
,
Péter Kanizsai
, and
János Fazakas

Absztrakt:

Bevezetés: A májtranszplantáció során a haemostasis a hagyományos alvadásifaktor-szintekkel és a viszkoelasztikus tesztekkel monitorizálható, nem szokványos megközelítése a coagulatiósfaktor-specifikus vérveszteség dinamikus követése. Célkitűzés: Kutatásunk célja az alvadásifaktor-specifikus vérveszteség alapján kiszámolt térfogati tartalékok vizsgálata, a vér- és faktorkészítmény-mentes májtranszplantáció első 48 órájában a Child–Pugh-score tükrében is. Módszer: 59, vér- és faktorkészítményt nem igénylő, májtranszplantált beteg hagyományos alvadásifaktor-szintjeit, viszkoelasztikus paramétereit és faktorspecifikus vérveszteségeit elemeztük Gross-metódus segítségével, kiindulási és „coagulopathiás” triggerszintek alapján. A haemostasistartalékokat Child–Pugh-osztályozás szerint is összehasonlítottuk. A hagyományos laboratóriumi vizsgálatok és a faktorspecifikus térfogati tartalékok kiszámítása a májtranszplantáció előtt (T1), végén (T2) és 12–24–48 órával utána (T3–T4–T5) történt. A viszkoelasztikus tesztek eredményeit a májtranszplantáció előtt (T1) és végén (T2) rögzítettük. Eredmények: A műtét végére az alapszintről a fibrinogén 1,2 g/l-rel, míg a protrombin és az V-ös, a VII-es és a X-es faktor 26–40%-kal csökkent. A posztoperatív időszakban a fibrinogénszint 0,9 g/l-rel (T2–T4, p<0,001), míg a II-es, az V-ös, a VII-es és a X-es faktor szintje 12–30%-kal emelkedett (T3–T5, p<0,001). A viszkoelasztikus tesztek paraméterei a normáltartományban maradtak a műtét végén is (T1–T2). A haemostasis-össztartalék 61%-os csökkenést mutatott az operáció végére (p<0,001), azonban a posztoperatív második napra elérte a kiindulási érték 88%-át. A kiindulási tartalékok a Child–Pugh A csoporthoz viszonyítva a dekompenzált Child–Pugh B és C csoportnál 36–41%-kal alacsonyabbak voltak, a 48. órára azonban a különbség már nem volt szignifikáns. Következtetés: A haemostasis térfogatalapú megközelítése kiegészíti a hagyományos laboratóriumi vizsgálatokat és a viszkoelasztikus teszteket, mivel dinamikusan jelzi a haemostasis aktuális tartalékát faktoronként, és a „leggyengébb láncszemet” mutatja meg a rendszerben. Orv Hetil. 2020; 161(7): 252–262.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Constantin
,
Éva Rákóczi
,
Andrea Ponyi
,
Csaba Ambrus
,
Krisztina Kádár
,
Ildikó Vastagh
,
Angéla Dajnoki
,
Beáta Tóth
,
Gergely Bokrétás
,
Veronika Müller
,
Mária Katona
,
Márta Csikós
,
Orsolya Fiedler
,
Rita Széchey
,
Edit Varga
,
Gábor Rudas
,
Attila Kertész
,
Sándor Molnár
,
Sarolta Kárpáti
,
Viktor Nagy
,
Pál Magyar
,
Mohamed Mahdi
,
Krisztina Németh
,
Dániel Bereczki
,
Miklós Garami
,
Melinda Erdős
,
László Maródi
, and
György Fekete

A Fabry-kór a lizoszomális tárolási betegségek csoportjába tartozó, X-kromoszómához kötötten, recesszív módon öröklődő betegség, amely a globotriaosylceramid felhalmozódásához vezet a szervezet legkülönbözőbb szöveteiben. A betegség első tünetei többnyire gyermekkorban jelentkeznek, a progresszió során a betegek súlyos szervi károsodásokkal és korai halálozással számolhatnak. Elsősorban fiúk és férfiak érintettek, azonban a betegség tüneteit heterozigóta nők esetében is megfigyelhetjük, de náluk a kórkép súlyossága változó, általában enyhébb lefolyású. Az enzimpótló kezelések megjelenése szükségessé tette, hogy részletes diagnosztikus és terápiás protokollt dolgozzunk ki. A jelen dolgozatban megjelenő ajánlásokat egy, a magyarországi Fabry-betegek kezelésében aktívan részt vevő orvosokból, a diagnosztika területén dolgozó biológosukból és egyéb szakemberekből álló multidiszciplináris munkacsoport foglalta össze. A munkacsoport áttekintette a korábbi klinikai tanulmányokat, a publikált vizsgálatokat és a közelmúltban megjelent nemzetközi és nemzeti útmutatókat.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Constantin
,
Annamária Székely
,
Andrea Ponyi
,
Vera Gulácsy
,
Csaba Ambrus
,
Krisztina Kádár
,
Ildikó Vastagh
,
Angéla Dajnoki
,
Beáta Tóth
,
Gergely Bokrétás
,
Veronika Müller
,
Mária Katona
,
Márta Medvecz
,
Orsolya Fiedler
,
Rita Széchey
,
Edit Varga
,
Gábor Rudas
,
Attila Kertész
,
Sándor Molnár
,
Sarolta Kárpáti
,
Viktor Nagy
,
Pál Magyar
,
Mohamed Mahdi
,
Éva Rákóczi
,
Krisztina Németh
,
Dániel Bereczki
,
Miklós Garami
,
Melinda Erdős
,
László Maródi
, and
György Fekete

A Fabry-kór a lizoszomális tárolási betegségek csoportjába tartozó, X-kromoszómához kötötten, recesszív módon öröklődő betegség, amely a globotriaozilceramid felhalmozódásához vezet a szervezet legkülönbözőbb szöveteiben. A betegség első tünetei többnyire gyermekkorban jelentkeznek, a progresszió során a betegek súlyos szervi károsodásokkal és korai halálozással számolhatnak. Elsősorban férfiak érintettek, azonban a betegség tüneteit heterozigóta nők esetében is megfigyelhetjük, de náluk a kórkép súlyossága változó, általában enyhébb lefolyású. Az enzimpótló kezelések megjelenése szükségessé tette, hogy részletes diagnosztikus és terápiás protokollt dolgozzunk ki. A jelen dolgozatban megjelenő ajánlásokat egy, a magyarországi Fabry-kóros betegek kezelésében részt vevő orvosokból, a diagnosztika területén dolgozó biológosukból és egyéb szakemberekből álló multidiszciplináris munkacsoport foglalta össze. A munkacsoport áttekintette a korábbi klinikai tanulmányokat, a publikált vizsgálatokat és a közelmúltban megjelent nemzetközi és nemzeti útmutatókat.

Open access