Search Results

You are looking at 31 - 40 of 79 items for

  • Author or Editor: György Csaba x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract

The faulty hormonal imprinting theory (published in 1980) and the DOHaD (Developmental Origin of Health and Disease theory (published in 1986) are twin-concepts: both justify the manifestation after long time (in adults) diseases which had been provoked in differentiating cells (e.g. during gestation). This was demonstrated using animal experiments as well, as comparative statistical methods (in human cases). However, there is no explanation for the tools of memorization (even after decades) of the early adversity and the tools of execution (manifestation) in adult age. It seems likely that immune memory is involved to the memorization of early adversity, up to the manifestation of the result (non-communicable diseases). Nevertheless, the relatively short timespan of adaptive immune memory makes this system insuitable for this function, however the newly recognized trained memory of the innate immune system seems to be theoretically suitable for the storage of the records and handling the sequalae, which is the epigenetic reprogramming in the time of provocation, without changes in base sequences (mutation). The flawed (damaged) program is manifested later, in adult age. Evidences are incomplete, so further animal experiments and human observations are needed for justifying the theory.

Open access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Csepeli György, Fischer Paula, and Pléh Csaba
Restricted access

Cells of the immune system synthesize, store, and secrete polypeptide and amino acid type hormones, which also influence their functions, having receptors for different hormones. In the present experiment immunophenotyped immune cells isolated from bone marrow, thymus, and peritoneal fluid of mice were used for demonstrating the adrenocorticotropic hormone (ACTH) and triiodothyronine (T3) hormone production of differentiating immune cells. Both hormones were found in each cell type, and in each maturation state, which means that all cells are participating in the hormonal function of the immune system. The lineage-independent presence of ACTH and T3 in differentiating hematopoietic cells denotes that their expression ubiquitous during lymphocyte development. Higher ACTH and T3 content of B cells shows that these cells are the most hormonally active and suggests that the hormones may have an autocrine regulatory role in B cell development. Developing T cells showed heterogeneous hormone production which was associated with their maturation state. Differences in the hormone contents of immune cells isolated from different organs indicate that their hormone production is defined by their differentiation or maturation state, however, possibly also by the local microenvironment.

Restricted access

The unicellular Tetrahymena pyriformis was stressed by 37°C heat for 1 h and its hormone (serotonin, histamine, triiodothyronine) content was measured by immunocytochemical flow cytometry in different time points (immediately after treatment and after 1, 2, 8, 16 weeks). The treatment increased each hormone level for two weeks, however, after 8 weeks the hormone concentration inside the cells decreased and in case of serotonin this was similar in the 16th week, while the other two hormones’ level was similar to the control. Insulin further increased the hormone production during treatment, but this effect was not durable. After one week the cells behave similar to those, subjected to heath shock only. The results show that a single stress causes deep and durable changes in the hormone household of Tetrahymena which is influenced by exogenously given insulin only in the acute phase.

Restricted access
Restricted access

Abstract

In their review article, the authors overview the primary and secondary pulmonary complications of rheumatoid arthritis (RA) with the help of bibliographic data. They emphasize the pulmonological complications of disease-modifying antirheumatic drugs (DMARDs) used for the pharmaceutical therapy of RA, of which they discuss the methotrexate-induced pulmonary diseases. Methotrexate is used in nearly all additive double and triple — O'Dell-scheme — combined DMARDs therapy, because of which the early detection of drug-induced pulmonological complications is important. For rheumatologists, the treatment of methotrexate-resistant RA is proving to be a great challenge. The biological therapeutical drugs act as cytokine antagonists by blocking the TNF-α and, compared to DMARDs, they can more effectively inhibit the progression of the disease. These are the biological response modifiers. Their main representatives are infliximab, adalimumab, and etanercept. At the end, the authors discuss the biological response modifiers caused secondary pulmonary complications, e.g. the biological response modifiers associated pulmonary tuberculosis, bacterial tracheobronchitis, bacterial pneumonia, bronchiectasia, pulmonary oedema, rapid fibrotising alveolitis, and coccidiomycosis. At 3% of the biological response modifiers treated RA patients living in Arizona, California, Nevada, the pulmonary and disseminated mycosis — coccidiomycosis can appear with a 15% mortality. As a consequence of frequent earthquakes, the spores rising from the ground into the air infect the biological response modifiers treated immunosuppressed patients. The authors are attentive to the fact that patients who travel to the aforementioned endemic or earthquake-active regions while receiving biological therapy are at potentially higher risk, and because of this, their consulting a doctor is indispensable. Studies and use of newer groups of biological response modifiers medicines are awaited in the near future for RA. Nowadays in patients who are nonreactive for TNF-α inhibitor treatment, the use of B-lymphocyte inhibitor rituximab, characteristic in non-Hodgkin lymphoma therapy, is possible. The pulmonary complications of RA therapy of cytokine are not yet known. Antirheumatic therapy nowadays causes a significant improvement in the quality of patients’ lives, while an increasing number of modern therapeutical methods cause more complications.

Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: György Ádám, Csaba Pléh, and Zsófia Vörös

Klinikai vitairatból orvostörténeti munka [GeorgesCanguilhem: A normális és a kóros] (Ádám György)A kettős agy egysége [HámoriJózsef: Az emberi agy aszimmetriái] (Pléh Csaba)Az információs társadalom [ManielCastells: Az információ kora: Gazdaság, társadalom és kultúra - A hálózati társadalom kialakulása. I. kötet] (Vörös Zsófia)A gyermeki agy és a lélek [CsépeValéria: Kognitív fejlődés-neuropszichológia] (Pléh Csaba)

Restricted access

Az autoimmun kórképek általában a ritka kórképek közé tartoznak, de vannak népbetegségnek számító kórformák is. Jelen munkában a szerzők azt elemzik, hogy növekszik-e az autoimmun betegek száma és az autoimmun betegségek előfordulási gyakorisága. Adott kórképen belül a betegek száma növekszik részben az incidencia valós növekedése következtében, amelyet főként az epigenetikus tényezők határoznak meg. Másrészről az incidencia növekedését eredményezi a diagnosztikai lehetőségek javulása, a pontosabb klasszifikációs rendszerek kidolgozása és a labordiagnosztikai lehetőségek finomabbá válása. Ezáltal az enyhébb és atípusos kórformák is felismerésre kerülnek. A prevalencia növekedése is nyomon követhető az immunszuppresszív kezelési lehetőségek bővülése és ennek következtében a túlélés javulása révén. Az egyedi betegségeken túl egyre több kórképről derül ki, hogy autoimmun folyamatok állnak a hátterében, és egyre több új autoimmun kórkép került leírásra. Ennek következtében az autoimmun betegségek száma nő, ezáltal az autoimmun betegek száma is tovább emelkedik. Emiatt és e betegségek krónikus, általában rokkantságot vagy csökkent munkaképességet eredményező volta miatt is mind nagyobb szakmai és társadalmi odafigyelést tesznek szükségessé az autoimmun betegségek és igényelnek az autoimmun betegek.

Restricted access

In the higher ranked animals the alteration of the environment can provoke a uniform reaction named general adaptation system (GAS), which is a manifestation of stress, caused by different stressors. During GAS certain organs show typical reactions and two members of the hormonal system are activated: epinephine and glucocorticoids. As the unicellular ciliate Tetrahymena also synthesize most of the mammalian-like hormones (except steroids), it can respond to stress by a hormonal reaction. The main differences, related to the mammalian GAS hormonal reaction are, that 1) in Tetrahymena the level of all of the hormones studied significantly elevates under the effect of heat, osmotic or chemical stress and 2) the single stress effect is durable. It is manifested at least to the 100th generations, which means that it is inherited epigenetically. Not only hormone synthesis but the receptorial hormone binding is also elevated, which means that the whole hormonal system is activated. The stress reaction (GAS) phylogenetically can be deduced to a unicellular (Protozoan) level however, prokaryotes — which are also stress-reactive — are using another mechanisms.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Emese Kiss, Csaba György Kiss, and Gyula Poór

A szisztémás autoimmun betegségek és a terhesség együttes jelentkezése a háttérben zajló immunológiai és hormonális tényezők egymásra hatása következtében megváltoztatja mind az autoimmun kórkép, mind a terhesség lefolyását. Mivel az autoimmun betegek többnyire nők, sokszor fiatalok, fogamzóképes korban vannak és gyereket szeretnének, egyre inkább fel kell készülnünk erre a speciális helyzetre. Az elmúlt 30 évben jelentősen változott e betegek gyerekvállalásának a megítélése. Míg korábban szisztémás lupus erythematosusban a terhesség alatt és után akár 50%-ban is fellángolt a betegség, ez az arány az elmúlt időszakban jelentősen csökkent. Sokkal nagyobb gondot fordítunk arra, hogy a betegség a fogamzáskor ne mutasson aktivitást, ilyen esetben legalább felére csökken a betegség fellángolásának veszélye. A jobb eredményekhez hozzájárul a gondosabb betegvezetés, a kortikoszteroid megfontoltabb használata is. Antifoszfolipid-szindrómában adekvát antithromboticus kezelés hatására szignifikáns mértékben javult a sikeresen kiviselt terhességek aránya. Rheumatoid arthritisben a methotrexat bátrabb használata, a tumornekrózis-faktor-alfa-gátlók alkalmazása megváltoztatta a betegség természetes lefolyását, egyre több beteg kerül remisszióba. Ez közvetett módon a terhesség vállalását, kiviselését is kedvezően befolyásolja. Jelen tanulmányban a szerzők áttekintik a gyakoribb szisztémás autoimmun betegségek és a terhesség kapcsolatát, valamint a terhesség alatt alkalmazható gyógyszeres kezelés lehetőségeit. Orv. Hetil., 2011, 152, 1715–1723.

Open access