Search Results

You are looking at 31 - 40 of 99 items for

  • Author or Editor: János Fehér x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A 2-es típusú diabetes világszerte egyre terjedő megbetegedés. A rendezett vércukorkontroll csökkenti a microvascularis és feltehetően a macrovascularis szövődményeket is. A dipeptidil-peptidáz-4- (DPP-4-) gátlók, mint a sitagliptin is, a 2-es típusú diabeteses betegek kezelése során úgynevezett inkretin alapú, glükózdependens hatást fejtenek ki, anélkül, hogy hypoglykaemiát vagy testsúlyemelkedést okoznának.

Open access

A hepatocellularis carcinoma (HCC) a halálhoz vezető rosszindulatú daganatos betegségek között a hatodik leggyakoribb megbetegedés a világon. Az esetek döntő részében (80–90%) májcirrhosis talaján alakul ki. A cirrhosis fő oka a krónikus B- és C-vírus-fertőzés, valamint a tartós alkoholfogyasztás. A kóroki tényezők kezelése, megszüntetése csökkenti a HCC kockázatát. A szerzők összefoglalják azokat az irodalmi adatokat, amelyek a modern antivirális kezelés hatását vizsgálják a HCC előfordulására. Megállapítható, hogy az antivirális kezelés (interferon és nukleozidanalóg készítmény) akkor is csökkenti a HCC előfordulási gyakoriságát és a HCC kuratív kezelés utáni kiújulását, amikor az antivirális terápia nem eredményezi a vírus eliminációját. Elősegítheti a HCC kockázatának csökkenését a redox status egyensúlyának biztosítása is.

Open access

A statinok a lipidcsökkentő terápia során leggyakrabban használt gyógyszerek. Az egyik leghatékonyabb statin a rosuvastatin, amely jól tolerálható és a primer, valamint a szekunder prevencióban lévő betegek többségében képes az LDL-koleszterint célértékig csökkenteni. Emellett a rosuvastatin mérsékli a triglicerid és a nagy szenzitivitású C-reaktív protein szintjét, valamint emeli a HDL-koleszterin koncentrációját is. A képalkotó eljárásokkal végzett vizsgálatok igazolták, hogy a rosuvastatinterápia nemcsak az atherosclerosis progresszióját csökkenti, hanem annak regressziójához is vezethet.

Open access

A mérsékelt alkoholfogyasztás csökkenti a cardiovascularis és 2-es típusú diabetes kockázatát. Ennek az epidemiológiai megfigyelésnek a magyarázata azonban még nem pontosan ismert. Az alkohol emeli a high-density lipoprotein (HDL) koleszterin szintjét. Felmerültek egyéb mechanizmusok is, úgymint a gyulladás- és thrombosisgátló hatások. A mérsékelt alkoholfogyasztás és inzulinérzékenység közötti kapcsolat még vitatott. A lehetséges mechanizmusok közé tartoznak az adiponektinszint emelése, a C-reaktív protein csökkentése és a szabad zsírsav zsírszövetből történő kiáramlásának csökkentése is.

Open access
Open access

Napjainkban egyre több adat van a neuroendokrin és az immunrendszer közötti kapcsolatra. A molekuláris genetikai kutatások eredményei bizonyították, hogy a neurotranszmitterek, a hormonok és a citokinek az alapjai ennek a közös nyelvnek. Bebizonyosodott, hogy az immunrendszer képes neurotranszmitterek, hormonok, az endokrin rendszer pedig citokinek termelésére. Ez az integratív (holisztikus) szemlélet teszi lehetővé a pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer élettani és kóros működésének megismerését. Az autoimmun kórképek társulásai és az autoimmun poliendokrin szindrómák heterogén betegségcsoportot képeznek, amelyeknek lényege a saját antigénnel szemben csökkent vagy megszűnt tolerancia. A molekuláris genetikai kutatások a szervspecifikusnak nevezett kórképek társulásainak mechanizmusát tárták fel. Az 1-es típusú autoimmun poliendokrin szindróma jellemzője, hogy legalább kettő jelen van a három kardinális betegségből: Addison-kór, autoimmun hypoparathyreosis és mucocutan candidiasis. Ennek a ritka, autoszomális szindrómának az oka az autoimmun regulátor gén (AIRE) mutációja. A 2-es típusú autoimmun poliendokrin szindrómában az Addison-kór, az autoimmun pajzsmirigybetegségek egyike és/vagy 1-es típusú diabetes mellitus társul egymással. A 3-as típusú poliendokrin szindrómát az autoimmun pajzsmirigybetegség, az 1-es típusú diabetes mellitus jellemzi. Az 1-es típusú poliendokrin szindrómától eltérően a 2-es és a 3-as típusúakat egyes HLA-antigének társulásai jellemzik. Az egyes betegségekre hajlamosító genetikai faktorok megismerése lehetővé teszi, hogy jobban megértsük a közös autoimmun mechanizmust, és lehetőséget nyújt a korai kezeléshez és megelőzéshez egyaránt.

Open access

Az adalimumab humán, rekombináns monoklonális antitest, amely hatékony terápiás lehetőséget biztosít rheumatoid arthritisben, polyarticularis juvenilis idiopathiás arthritisben, psoriasisban, arthritis psoriaticában, spondylitis ankylopoeticában, valamint Crohn-betegségben szenvedő betegek gyógyításában. Az adalimumab magas affinitással kötődik a tumornekrózis-faktor (TNF) -alfához, ezáltal gátolja a TNF és receptorai (szolúbilis és membránasszociált) közötti kapcsolódást. Jól tolerálható és biztonságos, javítja a betegek életminőségét. Az esetleges mellékhatások a betegek gondos megfigyelése és rendszeres ellenőrzése mellett csökkenthetők. A szerzők részletesen tárgyalják a szakirodalomban adalimumabbal kapcsolatos tanulmányokat a fenti kórképekben.

Open access

Idült C-vírus-hepatitisben a túlsúly/elhízás a zsírmáj kialakulásának független kóroki tényezője. A kombinált pegilált interferon + ribavirin kezelés hatástalansága hepatitis C-vírus 1-es genotípusa esetében a derékkörfogattal, a testtömegindexszel (BMI), a szénhidrát-anyagcsere zavarával, a steatosissal, a fibrosis súlyosságával áll összefüggésben. Az elhízás a kezelésre adott elégtelen válasz önálló negatív prediktív tényezője. Esetismertetés: A szerzők egy 59 éves, elhízott (BMI = 46,47 kg/m 2 ), krónikus HCV-fertőzött férfi beteg esetét ismertetik, akinél a testsúlycsökkenés – kétszeri sikertelen kombinált antivirális kezelés után – a peginterferon-alfa-2a + ribavirin kezelésre adott biokémiai és virológiai választ segítette. A beteg a korszerű interferon és ribavirin kombinált kezelések között amantadin- és szilimarinterápiában részesült. Megbeszélés: A szerzők esetükkel összefüggésben áttekintik a zsírmáj, illetve az inzulinrezisztencia jelentőségét idült HCV-hepatitisben, valamint ismertetik a testsúlycsökkentés és az inzulinrezisztencia csökkentésének jelentőségét. Következtetés: A testsúlycsökkentés és a hepatoprotectiv szerek elősegíthették a peginterferon és ribavirin kombinált kezelés antivirális hatásának növelését és így a tartós immunválasz kialakítását.

Restricted access

A nem alkoholos zsírmáj az átlagpopulációban 15–25%-ban fordul elő. Az alapvető eltérés a nem alkoholos zsírmáj és a metabolikus szindróma (2-es típusú diabetes mellitus, dyslipidaemia, hypertonia és obesitas) vonatkozásában az inzulinrezisztencia kialakulása. Lefolyása nem minden esetben jóindulatú folyamat, jól ismert a klinikai gyakorlatban idült májbetegséggé és cirrhosissá történő átalakulása, valamint együtt járhat hepatocellularis carcinoma kialakulásával is. A nem alkoholos zsírmáj emelkedett cardiovascularis kockázattal jár, és egyre inkább úgy tűnik, hogy nem pusztán az atherosclerosis markere, hanem korai mediátora is. Kezelése jelenleg a metabolikus szindrómába tartozó betegségek terápiájára irányul, amely a májműködést is javíthatja.

Restricted access