Search Results

You are looking at 31 - 40 of 99 items for

  • Author or Editor: János Fehér x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Restricted access

Az interferonok heterogén összetételű glycoproteinek, melyeket a vírusfertőzés hatására, az immunválasz során, az élő sejtek termelnek. Felfedezésük éppen fél évszázaddal ezelőtt történt. Daganatellenes, antivirális és immunmoduláns hatásúak. A terápiában használatos interferonok görög betűkkel jelölt formái utalnak az eredetre: az interferon-alfa leukocita-eredetű, az interferon-béta fibroblastokból származó, az interferon-gamma pedig lymphocyta-eredetű immuninterferon. A humán gyógyászatban a természetes és rekombináns interferonokat egyaránt alkalmazzák. A polietilén-glikollal történő összekapcsolás az interferonkészítmény tartós hatását biztosítja. Jelenleg a klinikumban leginkább hepatitis B és C vírus okozta krónikus hepatitisben a vírus eliminálására, valamint az onkológiában daganatprogresszió gátlására alkalmazzák.

Restricted access

A cardiovascularis halálozás világszerte növekszik. A halálos kimenetelnek egyik legfontosabb kóroki tényezője a diabetes mellitus. E megbetegedés kezelésére alkalmazható gyógyszerek közé tartoznak az inzulin kiválasztását fokozó szerek (insulinsecretagog készítmények), az inzulin hatását növelő (inzulinszenzitizálók) és glükózfelszívódást gátló készítmények. Mindezek alkalmazhatók monoterápiában és különféle kombinációban is. A gyakorlatban nagyon hasznosnak tűnik a roziglitazon és a glimepirid kombinációja. Mivel alkotóik különböző támadáspontokon fejtik ki hatásukat, jól kiegészítik egymást. A glimepirid a béta-sejtek inzulinszekrécióját fokozza, csökkenti a vércukorszintet, a roziglitazon pedig az így megtermelt inzulin iránti érzékenységet fokozza a célszervekben. A két szer additív módon jelentősen javítja a vércukorszintet. A glimepirid és roziglitazon kombinációját a betegek általában jól tolerálják, és a fix kombináció javítja a terápiás adherenciát is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ádám Eiszrich
and
János Fehér

A parenchimás szervek – mint például a máj – abnormális zsírfelhalmozódását zsíros átalakulásnak nevezzük. A máj elzsírosodásának hátterében a májsejtek zsírfelvevő és zsírleadó folyamatainak egyensúlyzavara áll, miáltal a felesleges triglicerid felhalmozódik a hepatocytákban. Normál esetben a sejtek kb. 5%-a tartalmaz trigliceridet, zsírmáj esetén ez az érték 50% fölé is emelkedhet. 50% alatt májelzsírosodásról, 50% felett zsírmájról beszélünk. Enyhébb esetben nem feltétlenül okoz sejtműködési zavart, súlyosabb formánál azonban igen, sokszor a sejthalál előfutára. A zsírmáj olyan kórállapotnak tekinthető, mely érzékennyé teszi a májat egyéb toxikus hatásokkal szemben. Nem önálló betegség, legtöbbször valamilyen ártalom, egyéb kórfolyamat kísérő jelensége. Önmagában – bizonyos súlyossági fokig (a fibrosis megjelenéséig) – reverzíbilis károsodást jelent, a kiváltó ok megszűnésekor a máj a felesleges triglicerid-tartalmát leadja. Kezelni az alapfolyamatot kell; még nem ismert olyan specifikus gyógyszer, amely a hepatocytákban lerakódott zsírt csökkenti.

Restricted access

A hepatocellularis carcinoma (HCC) világviszonylatban a halálhoz vezető rosszindulatú daganatos betegségek között a harmadik leggyakoribb megbetegedés. Az esetek döntő részében (80–90%) májcirrhosis talaján alakul ki. A cirrhosis fő oka a krónikus B- és C-vírus-fertőzés, valamint a tartós alkoholfogyasztás. Alkoholos eredetű májcirrhosisos betegekben a hepatocellularis carcinoma előfordulási gyakorisága 3–15% körül van. Egyéb kiváltó okok lehetnek továbbá a nem alkoholos steatohepatitis (NASH), az obesitas, diabetes mellitus, autoimmun hepatitis, májon belüli epeútgyulladás (primer biliaris cirrhosis, primer sclerotizáló cholangitis), réz- és vasanyagcsere-betegségek (Wilson-kór, haemochromatosis), veleszületett alfa-1-antitripszin-hiány. További kóroki tényezőként a dohányzás és különböző kémiai anyagok jöhetnek számításba. Míg korábban a HCC-s betegek csak szupportív, palliatív kezelésben részesülhettek, manapság a terápia széles skálája ismert. A sebészeti beavatkozások (reszekció, májtranszplantáció) mellett az invazív radioterápia is széles körben elterjedt. Újabban bizonyították a monoklonális antitestekkel végzett célzott terápia hatásosságát, valamint a kis molekulájú kinázinhibitorok eredményességét. 2007-ben került forgalomba a több területen ható kinázinhibitor, a sorafenib, amely jelentős mértékben növelte az előrehaladott HCC-s betegek túlélési idejét.

Open access

A 2-es típusú diabetes világszerte egyre terjedő megbetegedés. A rendezett vércukorkontroll csökkenti a microvascularis és feltehetően a macrovascularis szövődményeket is. A dipeptidil-peptidáz-4- (DPP-4-) gátlók, mint a sitagliptin is, a 2-es típusú diabeteses betegek kezelése során úgynevezett inkretin alapú, glükózdependens hatást fejtenek ki, anélkül, hogy hypoglykaemiát vagy testsúlyemelkedést okoznának.

Open access

A hepatocellularis carcinoma (HCC) a halálhoz vezető rosszindulatú daganatos betegségek között a hatodik leggyakoribb megbetegedés a világon. Az esetek döntő részében (80–90%) májcirrhosis talaján alakul ki. A cirrhosis fő oka a krónikus B- és C-vírus-fertőzés, valamint a tartós alkoholfogyasztás. A kóroki tényezők kezelése, megszüntetése csökkenti a HCC kockázatát. A szerzők összefoglalják azokat az irodalmi adatokat, amelyek a modern antivirális kezelés hatását vizsgálják a HCC előfordulására. Megállapítható, hogy az antivirális kezelés (interferon és nukleozidanalóg készítmény) akkor is csökkenti a HCC előfordulási gyakoriságát és a HCC kuratív kezelés utáni kiújulását, amikor az antivirális terápia nem eredményezi a vírus eliminációját. Elősegítheti a HCC kockázatának csökkenését a redox status egyensúlyának biztosítása is.

Open access

A statinok a lipidcsökkentő terápia során leggyakrabban használt gyógyszerek. Az egyik leghatékonyabb statin a rosuvastatin, amely jól tolerálható és a primer, valamint a szekunder prevencióban lévő betegek többségében képes az LDL-koleszterint célértékig csökkenteni. Emellett a rosuvastatin mérsékli a triglicerid és a nagy szenzitivitású C-reaktív protein szintjét, valamint emeli a HDL-koleszterin koncentrációját is. A képalkotó eljárásokkal végzett vizsgálatok igazolták, hogy a rosuvastatinterápia nemcsak az atherosclerosis progresszióját csökkenti, hanem annak regressziójához is vezethet.

Open access

A mérsékelt alkoholfogyasztás csökkenti a cardiovascularis és 2-es típusú diabetes kockázatát. Ennek az epidemiológiai megfigyelésnek a magyarázata azonban még nem pontosan ismert. Az alkohol emeli a high-density lipoprotein (HDL) koleszterin szintjét. Felmerültek egyéb mechanizmusok is, úgymint a gyulladás- és thrombosisgátló hatások. A mérsékelt alkoholfogyasztás és inzulinérzékenység közötti kapcsolat még vitatott. A lehetséges mechanizmusok közé tartoznak az adiponektinszint emelése, a C-reaktív protein csökkentése és a szabad zsírsav zsírszövetből történő kiáramlásának csökkentése is.

Open access