Search Results

You are looking at 31 - 40 of 110 items for

  • Author or Editor: Péter Horváth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Bioautography can be extended to a complex system called BioArena by linking different steps to it, for example dissolving a variety of compounds in the cell suspension to affect biological activity, measuring putative mediators of antibiosis, for example formaldehyde (HCHO) and hydrogen peroxide (H 2 O 2 ) in the inoculated layer, and performing densitometric and ex and in situ spectroscopic examination to follow the changes in the inhibition zones and active compounds (e.g. antibiotics and toxins). Possibilities of the basic elements of BioArena system are illustrated in this paper by results with aflatoxin B1 (AFB1). Target bacterial cells in the logarithmic growth phase were found to be the most sensitive for direct bioautography. Densitometric signals of bioautograms (negative densitometry) of 0.125–1 μg AFB1 spots showed logarithmic correlation with the amount of AFB1. The HCHO capturer L-arginine decreased whereas the HCHO generator-mobilizer Cu(II) ions increased the antibacterial-toxic effect of AFB1. The latter effect was also confirmed by negative densitometry. Besides higher levels of HCHO, a decrease of H 2 O 2 in the toxin spot was found. HCHO could also originate, among other sources, from demethylation of AFB1, which is apparent from the Fourier transform Raman spectra obtained in situ from the AFB1-containing spots. These results support the suggested role of HCHO and its reaction products with H 2 O 2 (e.g. singlet oxygen ( 1 O 2 ), ozone (O 3 )) in the antibacterial-toxic effect of AFB1.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A pancreasresectiókat követő sebészi szövődmények közül a leggyakoribbak a pancreasfistula és a meglassult gyomorürülés. A szerzők célja e komplikációk alakulásának elemzése volt saját gyakorlatukban. Anyag és mód-szerek: A 14 éves periódus során malignus pancreas- vagy periampullaris tumor miatt radikális műtéten átesett 287 beteg főbb klinikai adatait vizsgálták. Leggyakoribb a pancreas-adenocarcinoma volt, ami a pancreas feji részére lokalizálódott. Legtöbbször pylorusmegtartásos pancreatoduodenectomiára került sor. A kezdeti időszakban a rekonstrukció során pancreatogastrostomiát vagy kétrétegű pancreatojejunostomiát végeztek, valamint retrocolicus duodeno-, illetve gastrojejunostomiát. A későbbiekben áttértek az egyrétegű implantációs pancreatojejunostomiára és az antecolicus rekonstrukcióra, az utóbbit Braun-anastomosisszal kiegészítve. Eredmények: A posztoperatív időszakban 39%-ban fordult elő szövődmény, 5,6%-ban történt reoperáció, az operatív mortalitás 3,8% volt. Az egyrétegű pancreatojejunalis anastomosis alkalmazását követően a pancreasfistula aránya 5,9%-ra csökkent, ami a pancreatogastrostoma utáni 17,6%-hoz képest szignifikáns különbség. Az antecolicus rekonstrukció eredményeként a meglassult gyomorürülés gyakorisága 10,2%-ról 2,1%-ra csökkent, az eltérés statisztikailag szignifikáns. Következtetések: A 14 év során végrehajtott műtéttechnikai változtatások következtében a pancreasfistula és a meglassult gyomorürülés előfordulása jelentősen csökkent, ami a sebészi módszerek állandó fejlesztésének szükségességére hívja fel a figyelmet.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Gábor Pavlovics
,
László Cseke
,
András Papp
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A nyelőcső-rekonstrukció speciális, szövődményes eseteiben plasztikai sebészeti módszereket alkalmaztunk. Myocutan lebenyeket használtunk a nyaki nyelőcső partialis hiányainak pótlására, nyaki lágyrész-hiányok kitöltésére, valamint varratvonalak biztosítására. Mikrosebészeti technikát alkalmaztunk szabad jejunumgraft átültetéséhez és supercharged colonnal történő pótlásához. Beteganyag és módszer: 1998 és 2012 áprilisa között 5 esetben használtunk m. pectoralis major myocutan vagy izomlebenyt. 38 esetben mikrosebészeti technika felhasználásával rekonstruáltuk az oesophagust, 34 szabad jejunumgraftot és 4 „supercharged” colont alkalmaztunk. Eredmények: 23 primer helyreállítás történt pharyngo-laryngectomiát követően, 15 betegnél szekunder rekonstrukciót végeztünk korábbi pótlások szövődménye(i) vagy recidiváló tumor miatt. Tapasztalatainak bővülésével szabad jejunumgraftot használtunk a nyelőcső teljes thoracalis szakaszának pótlására is. Három graft necrotizált, kettő anastomosisthrombosis, egy MRSA-infekció következtében. Összefoglalás: Nyelőcsősebész és plasztikai sebész együttműködésével a nyelőcsőpótlás nehéz, szövődményes esetei is elfogadható szövődményaránnyal kezelhetők.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Dezső Kelemen
,
Róbert Papp
,
László Cseke
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A szerzők centrális pancreatectomia kapcsán nyert tapasztalataikról számolnak be, rövid irodalmi áttekintést is nyújtva. Anyag és módszerek: 7 betegnél végeztek centrális pancreatectomiát benignus vagy alacsony malignitású daganat miatt, illetve egy esetben pancreasruptura volt az indikáció. Leggyakrabban alkalmazott technikájuk során a pancreas distalis részét Roux-kacsba szájaztatták, a proximalis metszlapot varratokkal zárták, majd jejunummal fedték. Eredmények: Összesen három szövődményük volt (37%), míg reoperációra nem került sor, beteget nem vesztettek el. A nyomon követés során sem az endocrin, sem az exocrin működésben károsodást nem észleltek. Következtetések: Megfelelő javallattal és technikával elvégezve a centrális pancreatectomia biztonságos műtét, és kiváló funkcionális eredménnyel jár.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Csilla Oláh
,
Melinda Váradi
,
Orsolya Horváth
,
Péter Nyirády
, and
Tibor Szarvas

Összefoglaló. Az immunrendszer nem megfelelő működése meghatározó szerepet játszik a daganatok kialakulásában, progressziójában és az egyes terápiák hatékonyságában is. A bélrendszer baktériumai a szervezet immunitásán keresztül képesek befolyásolni a szervezet gyógyszeres terápiákra adott válaszreakcióját, kiváltképpen az immunellenőrzőpont-gátló kezelések hatását. Az újgenerációs nukleinsav-szekvenálási technológiák felhasználásával részletes képet kaphatunk a szervezetben jelen lévő baktériumok minőségi és mennyiségi viszonyairól. A közelmúltban összefüggést igazoltak a vastagbéldaganat, a melanoma, a vesesejtes carcinoma és a nem kissejtes tüdőrák esetén alkalmazott immunellenőrzőpont-gátló terápiák hatékonysága és a bél mikrobiom-összetétele között. Számos olyan baktériumot azonosítottak, melynek jelenlétéből, illetve mennyiségéből következtethetünk az egyes kezelésekkel szembeni egyéni érzékenységre. Ezzel összhangban, az antibiotikumkezelés által okozott dysbiosis növelte az immunellenőrzőpont-gátló terápia sikertelenségének kockázatát. Ezen eredmények tükrében a jövőben a mikrobiom-összetétel meghatározása is fontos tényező lehet az immunterápiák hatékonyságának előrejelzésében, illetve egyre inkább bizonyított, hogy a széles spektrumú antibiotikumkezelés a legtöbbször csökkenti a daganatellenes immunterápiák hatékonyságát. Jelenleg folyó klinikai vizsgálatok pedig a mikrobiom-összetétel mesterséges úton történő megváltoztatásának terápiás lehetőségeit tanulmányozzák. Bebizonyosodott, hogy a korábbi állásponttal szemben a vizelet nem steril. DNS-szekvenálás alkalmazásával számos olyan, a vizeletben előforduló baktériumot sikerült azonosítani, melynek jelenléte hozzájárulhat a húgyhólyagrák kialakulásához és progressziójához, illetve a húgyhólyagban lokálisan alkalmazott BCG-terápia hatékonyságához. Jelen munkában a közelmúlt publikációit feldolgozva összefoglaljuk, mely baktériumok jelenléte hozható összefüggésbe a különböző daganatok kialakulásával, progressziójával és terápiarezisztenciájával. Orv Hetil. 2020; 162(15): 579–586.

Summary. Dysfunction of the immune system plays a crucial role in the development and progression of cancer as well as the effectiveness of antitumor therapies. Gut microbiota, due to their impact on the immune system, are able to influence response to anticancer drug therapies. Next-generation DNA-sequencing technologies enabled a comprehensive quantitative and qualitative exploration of the gut microbiome. An increasing body of evidence indicates the association between the efficacy of immune checkpoint inhibitor therapies and gut microbiome composition in colorectal cancer, malignant melanoma, renal cell carcinoma, and non-small cell lung cancer. Recently, several bacterial strains and species were shown to be associated with treatment efficacies. In accordance, dysbiosis caused by antibiotic treatment was found to increase the risk of failure to immune checkpoint inhibitor therapies. In the light of these results, examination of microbiome composition may become an important factor for the prediction of immunotherapies. Currently ongoing clinical trials are investigating the potential of therapeutic alteration of microbiome composition. Contrary to the previous view, urine has been shown not to be sterile. By using sensitive DNA-sequencing technologies, several urinary bacteria could be identified which may contribute to the development and progression of bladder cancer and may influence the efficacy of intravesical BCG therapy. In the present work, we summarize recent studies that identified the presence of certain bacteria associated with the development, progression, and therapy resistance of various cancers. Orv Hetil. 2020; 162(15): 579–586.

Open access

Absztrakt:

A gastrooesophagealis refluxbetegség a felnőtt lakosság több mint 10%-át érinti. A betegek nagy többsége életmódbeli változtatásokkal és hatásos savcsökkentő szerekkel jól kezelhető. Az érintettek körülbelül 10%-a azonban a kezelés dacára panaszos marad, és náluk súlyos szövődmények fejlődhetnek ki. Különös módon a szövődmények egy része védekező jellegűnek tűnik, amivel a beteg panaszai mérséklődhetnek, illetve mintha az állapot súlyosbodásának és további szövődmények kialakulásának megelőzését céloznák. Az egyértelműen refluxszövődménynek tekinthető Barrett-oesophagusban jelentősen mérséklődhetnek az életminőséget rontó panaszok, mert a Barrett-hám sokkal ellenállóbb a gyomorsav maró hatásával szemben, mint a nyelőcsövet normálisan bélelő laphám. A refluxszövődményként kialakuló motilitászavarok (hipertenzív alsó nyelőcsősphincter, achalasia cardiae és cricopharyngealis achalasia) és strukturális elváltozások (Schatzki-gyűrű, nyelőcsőstrictura, subglotticus tracheastenosis) pedig segítenek megelőzni az aspirációt, amely újabb panaszok megjelenésével járhat, és további súlyos szövődmények kialakulásának a lehetőségét hordozza magában. Orv Hetil. 2017; 158(20): 763–769.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Marosi
,
Endre Horváth
,
Péter Nagy
,
Bernadett Köles
, and
Zsolt B. Nagy

Az utóbbi években megerősítést nyert a fizikai teljesítmény jelentős mértékű genetikai meghatározottsága. Emellett a sportoláshoz köthető sérülésekre és betegségekre való genetikai hajlamról is egyre nagyobb ismeretanyag áll rendelkezésünkre. A teljesítményt befolyásoló génpolimorfizmusok vizsgálata lehetőséget kínál a sportági kiválasztási rendszer fejlesztésére. A sportoló genetikai profiljának ismerete a jövőben lehetővé teszi a személyre szabott edzésprogram kidolgozását és ezáltal a teljesítmény potenciális növelését. A genetikai tesztek a jövőben fontos szerepet játszhatnak a sérülések és a betegségek genetikai kockázati tényezőinek szűrésében is. Orv. Hetil., 2012, 153, 1247–1255.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Dániel Fabó
,
Zoltán Horváth
,
Péter Klivényi
, and
Anita Kamondi

Összefoglaló. Bevezetés: A COVID–19-járvány világszerte hónapokra átalakította a járóbeteg-ellátás működését is. Magyarországon a 2020. március 11-től 2020. június 17-ig fennálló egészségügyi veszélyhelyzeti rendelkezések szabták meg az új kereteket. Célkitűzés: Az első veszélyhelyzeti periódus második felében, 2020. április 22. és 2020. május 5. között mértük fel az epilepsziaellátásban részt vevő orvosok véleményét, hogy milyen mértékben változott a betegek ellátása, és hogyan élték meg a változásokat személyesen. Módszer: Internetes kérdőíves véleményfelmérés történt, a Magyar Epilepszia Liga 2020. április 16–17-re tervezett, de a COVID–19-járvány miatt elhalasztott XV. kongresszusára regisztrált neurológusok között. Kilenc egyszeres vagy többszörös feleletválasztós kérdés és ’szabad kommentár’ mezők álltak rendelkezésre. Eredmények: A megkeresett 116 neurológus közül 33-an válaszoltak (28%), összesen 30 kommentár került rögzítésre. 73%-uk szerint a változások komoly nehézséget okoztak, 15%-uk gondolta, hogy ennek súlyos következményei lesznek. Új betegek fogadása 53%-ban leállt, 25%-ban nagy nehézségekbe ütközött. A gondozott betegek problémáit 49%-ban a távvizit lehetőségeivel élve meg tudták oldani, de 24%-ban ez nem sikerült. A beteg távollétében lebonyolított vizitek 68%-a dokumentált telefonbeszélgetések formájában zajlott. Az orvosok kétharmada veszélyeztetve érezte magát, hogy elkapja a vírust, ebből 40% úgy érezte, nem kap elegendő védelmet, 6% (2 fő) kapta el a fertőzést. Következtetés: A COVID–19-járvány a leginkább az új szakvélemények kiadását érintette, de a gondozási feladatokat sem mindig lehetett megfelelően megoldani. A károkat jelentősen enyhítette az ellátószemélyzet rugalmassága. A telefonvizitek, szükség esetén, az epileptológiában pótolhatják a személyes orvos-beteg találkozásokat. A járvány visszatérésének veszélye miatt a távvizit-alkalmazások technikai fejlesztése és ezek dokumentálási kérdéseinek megoldása fontos. A járványidőszakban a személyzet védelmére nagy figyelmet kell fordítani a fertőződés elkerülése és az orvosok biztonságérzetének fokozása érdekében. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1939–1943.

Summary. Introduction: COVID-19 pandemic has transformed the operation of outpatient care worldwide for months. The new framework was set in Hungary by the health emergency regulations that existed from 11. 03. 2020 to 17. 06. 2020. Objective: In the second half of the emergency period, between 22. 04. 2020 and 05. 05. 2020, we surveyed the opinion of physicians involved in epilepsy care about the extent to which patient care had changed and how they experienced the changes in person. Method: An internet questionnaire survey was conducted among neurologists registered for the annual congress of the Hungarian Chapter of the International League Against Epilepsy. Nine single- or multiple-choice questions and ‘free comment’ fields were available. Results: Of 116 neurologists contacted, 33 responded (28%), and a total of 30 comments were recorded. 73% said the changes caused a serious difficulty, 15% thought it would have serious consequences. Reception of new patients was stopped in 53%, and 25% encountered great difficulties. In 49%, the problems of the cared patients could be solved using remote visits, but 24% could not solve them properly. 68% of outpatient visits took the form of documented telephone conversations. Two-thirds of doctors feared catching the virus, 40% of whom felt they were not getting enough protection. 6% caught the infection. Conclusion: The COVID-19 pandemic has mostly affected the issuance of new expert opinions, but care tasks have not always been adequately addressed. The damage was significantly mitigated by the flexibility of the care staff. Telephone visits, if necessary, can replace personal doctor-patient encounters in epileptology. The technical development of remote visit applications and their documentation issues are important. During the pandemic period, great care must be taken to protect staff in order to avoid infection and increase the sense of safety of doctors. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1939–1943.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
András Salamon
,
Dénes Zádori
,
Emese Horváth
,
László Vécsei
, and
Péter Klivényi

Absztrakt:

A myoclonusdystonia (DYT11) egy olyan ritka, autoszomális domináns módon öröklődő mozgászavar, melyet klinikailag myoclonus és/vagy dystonia jellemez. Hátterében leggyakrabban az ε-szarkoglikán-gén (SGCE) mutációi állnak. A betegség oki terápiája jelenleg nem ismert. Tüneti kezelésként a zonisamidra, az inzulinterápiára, a karbamazepinre, valamint a zolpidemre vonatkozó adatok állnak rendelkezésre. Amennyiben a tünettan gyógyszeresen nem uralható, kétoldali globus pallidus internus mélyagyi stimulációs kezeléstől várható javulás. A jelen közlemény célja Magyarországon elsőként a zonisamidkezelés hatékonyságának bemutatása egy genetikailag igazolt myoclonusdystoniás betegnél. 25 éves nőbetegünknek már gyermekkorában jelentkeztek az elsősorban a jobb felső végtagjára lokalizálódó, villanásszerű rángásai. E mellé elsősorban íráskor és járáskor jelentkező izomgörcsök társultak. Alkohol fogyasztása a tüneteket mérsékelte. Koponya-MRI-vizsgálat a panaszait magyarázó eltérést nem mutatott. Neurofiziológiai vizsgálatok subcorticalis myoclonust valószínűsítettek. A részletes fenotipizálást követően myoclonusdystonia iránydiagnózissal genetikai vizsgálat történt, amely a SGCE-gén 6. exonjának 709. pozíciójában egy heterozigóta formában jelen lévő citozin–timin cserét igazolt, amely korai stopkodon kialakulását okozta (c.709C>T, p.Arg237*). A kockázat-haszon arány mérlegelését követően zonisamidkezelés beállítása mellett döntöttünk, melyet 6 hét alatt fokozatosan emeltünk 300 mg/die dózisig. A myoclonus- és dystoniaspecifikus tesztek jelentős javulást mutattak a kezelés előtti állapothoz képest. Az ismertetett eset célja, hogy felhívja a figyelmet a betegségre, annak potenciálisan életminőséget javító kezelésére, valamint a társszakmák (neurológus, pszichiáter, genetikus) közötti együttműködés fontosságára. Orv Hetil. 2019; 160(34): 1353–1357.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Károly Kalmár Nagy
,
Szabolcs Horváth
,
Péter Szakály
,
László Piros
, and
Róbert Langer

A veseelégtelenséggel szövődött 1-es típusú diabetes mellitus esetében a betegek életkilátása rosszabb, mint néhány rosszindulatú betegségben szenvedő betegé. A vesepótló kezelések minden formája közül a szimultán hasnyálmirigy-vese transzplantáció biztosítja a legjobb betegtúlélési eredményeket. A műtéti technika és az immunszuppressziós kezelés az elmúlt évtized során egyre inkább egységesült. Bár a transzplantálható szervek száma messze elmarad az igény mögött, a szimultán hasnyálmirigy-vese átültetés a legeredményesebb kezelési alternatívaként ajánlható az arra alkalmas betegeknek. A hazai két hasnyálmirigy-transzplantációs programban elvégzett több mint 100 szimultán hasnyálmirigy-vese transzplantáció eredményei összhangban vannak a nemzetközi eredményekkel. Orv. Hetil., 2013, 154, 850–856.

Open access