Search Results

You are looking at 41 - 50 of 113 items for

  • Author or Editor: András Szabó x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors:
Éva Susánszky
,
András Székely
,
Gábor Szabó
,
Zsuzsa Szántó
,
András Klinger
,
Barna Konkolÿ Thege
, and
Mária Kopp

Tanulmányunkban a magyar lakosság életminőségét és a legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések lefolyását, kialakulásuk bio-pszicho-szociális okait vizsgáló követéses egészségfelmérés (Hungarostudy Egészség Panel) általános módszertanát mutatjuk be. Ismertetjük az egészségpanel népegészségügyi fontosságát, áttekintést adunk az egészségi állapottal kapcsolatos nemzetközi és hazai panelvizsgálatokról, bemutatjuk a kutatás vizsgálati elrendezését, a felmérés előkészítését és lebonyolítását, a súlyozási eljárás menetét, a kérdőívfejlesztés folyamatát és az újonnan alkalmazott tesztbattériát. Összesítve a követéses vizsgálat eredményét: a panelminta 91,5 százalékát (7321 fő) a felmérés és a pótfelmérés során megtaláltuk, közülük 4524-en vettek részt az újabb vizsgálatban. A panel két hulláma közt a becsült halálozási arány 4,3 százalék, a visszautasítási arány 23,7 százalék volt, valamivel magasabb, mint a Hungarostudy 2002-es felmérés idején. A súlyozási eljárással biztosítottuk a minta korra, nemre, régiókra vonatkozó reprezentativitását. A felmérés adataira épülő kutatási eredmények kiterjeszthetők a felnőtt magyar népességre, lehetőséget nyújtanak a betegségek prognózisának vizsgálatára, valamint az egészségi állapot és a társadalmi, gazdasági és pszicho-szociális háttértényezők közötti ok-okozati összefüggések feltárására.

Restricted access

Májáttétes pancreasrák: meghosszabbítható-e a túlélés az oligoperzisztens primer daganat neoadjuváns kemoterápiát követő reszekciójával?

Pancreatic cancer with liver metastases: is it possible to improve survival by resection of oligopersistent primary tumor following neoadjuvant chemotherapy?

Orvosi Hetilap
Authors:
Dezső Kelemen
,
László Mangel
,
Zsolt Szabó
,
Ádám Varga
,
András Palkovics
, and
András Vereczkei

A pancreasrák prognózisa a mai napig az egyik legrosszabb a daganatos betegségek között. Bár a modern célzott és immunterápiák rutinszerű alkalmazása még várat magára, az elmúlt években bevezetett új kemoterápiás kombinációk egyértelmű javulást eredményeztek a hasnyálmirigy-daganatok rutin klinikai ellátásában. A radikális műtét után alkalmazott adjuváns kezelés megnövelte a betegek várható túlélését, illetve a lokálisan előrehaladott tumoroknál alkalmazott neoadjuváns kezelés pedig a reszekabilitási arányt emelte meg. Ezzel szemben áttétes pancreasráknál már csak palliatív kemoterápia indikálható, sajnos az ilyenkor tapasztalt rövid túlélési eredménnyel. Az új kemoterápiás szerek, kombinációk azonban itt is előrelépést hoztak, meghosszabbítva a betegek medián élettartamát. A közelmúltban megjelent több közlemény szerint a palliatív kemoterápiával akár az áttétek teljes regressziója elérhető, lehetővé és indokolttá téve radikális műtét végzését. Az így elért klinikai eredmények kedvezőbbek is lehetnek, mint a csak kemoterápiával kezelt betegekéi. Két saját, elsődlegesen áttétes esetünk ismertetésével is ezt az új szemléletet képviseljük, az oligoperzisztencia esetében indokolható komplex ellátás klinikai jelentőségének bemutatásával, egy hagyományosan csak palliatív szisztémás kezeléssel ellátott kórképnél. Orv Hetil. 2023; 164(43): 1712–1718.

Open access
Restricted access

Elméleti háttér: A Rosenberg (1965) által kidolgozott Önértékelés Skálát világszerte számos kutatásban alkalmazzák az önértékelés konstruktumának mérésére. A kérdőív különböző változatainak faktorstruktúráját hazai mintákon Urbán, Szigeti, Kökönyei és Demetrovics (2014), illetve Rózsa és V. Komlósi (2014) vizsgálták. Cél: A tanulmányban ellenőrizzük a Rosenberg Önértékelés Skála (RSES-H) egy alternatív fordítási változatának faktorstruktúráját, a kérdőív strukturális invarianciáját, valamint bemutatjuk pszichometriai jellemzőit. Módszer: Négy, felnőtt válaszadókkal folytatott kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat (N = 1702, 674 férfi, 1025 nő) adatait elemezzük. Az RSES-H mellett mértük az élettel való elégedettséget, az élet értelmességét, illetve a társas kívánatosság irányába való torzítást is. Eredmények: Az RSES-H faktorstruktúrája megfelelt a korábban közölt bifaktoriális modellnek (egy általános önértékelés faktor, illetve két „módszertani faktor” a pozitív és negatív szövegezésű tételekre), továbbá invariánsnak mutatkozott az egyes alminták között. A skála belső konzisztenciája valamennyi mintában jónak bizonyult (Cronbach-alfa ≥ 0,857). Az önértékelés szintje jelentős mértékben függetlennek bizonyult a szociodemográfiai változóktól (kor, nem, iskolai végzettség), illetve a társas kívánatosságtól, és megfelelő konvergens validitást mutatott más pozitív pszichológiai mérőeszközökkel, így az élettel való elégedettséggel (r = 0,440; p < 0,001) és az élet értelmességének megtapasztalásával (r = 0,415; p < 0,001). Következtetések: A Rosenberg Önértékelés Skála általunk alkalmazott változata megbízható és érvényes mérőeszköz, mely jól alkalmazható az általános önértékelés szintjének felmérésére.

Restricted access

Elméleti háttér: A Diener, Emmons, Larsen és Griffin (1985) által megalkotott Élettel való Elégedettség Skála (Satisfaction with Life Scale, SWLS) a szubjektív jólléttel kapcsolatos kutatások egyik leggyakrabban alkalmazott eszköze. Cél: A tanulmányban bemutatjuk az Élettel való Elégedettség Skála módosított magyar fordítását (SWLS-H), az azzal szerzett eredményeket, valamint elemezzük pszichometriai jellemzőit. Módszer: Az elemzéshez összesen nyolc keresztmetszeti adatfelvétel adatait használtuk fel (összesen N = 3805, férfi: 1547, nő: 2253). Az SWLS-H mellett szerepeltek a kérdőívcsomagokban a Rosenberg Önértékelés Skála, az Életcél Kérdőív (PIL) és az Élet Értelme Kérdőív (MLQ) magyar változatai is. A társas kívánatosság hatásának ellenőrzésére egy almintán felvettük az EPQ Hazugság Skáláját (EPQ-L), valamint több esetben rákérdeztünk a szubjektív egészségi állapotra és a szubjektív anyagi helyzetre is. Eredmények: Az SWLS-H konfirmatív faktorelemzése igazolta a kérdőív egydimenziós szerkezetét, ami a faktorsúlyok tekintetében invariánsnak bizonyult az egyes alminták között is. A kérdőív belső konzisztenciája (Cronbach-alfa stabilan 0,84 felett) és időbeli stabilitása is kiváló. A magasabb életkorú csoportoknál valamivel alacsonyabb elégedettséget találtunk, de a legerősebb pozitív előrejelzőnek a szubjektív anyagi helyzet bizonyult (béta = 0,304). Az SWLS-H értéke csekély mértékben korrelált az EPQ-L-pontszámmal, viszont összefüggött az élet értelmességének megélésével (PIL: r = 0,549, MLQ: r = 0,395), valamint az önértékeléssel (r = 0,429), továbbá pozitívan jelezte előre a szubjektív egészségi állapotot (béta = 0,219), függetlenül az élet értelmessége megélésének és az önértékelésnek a szintjétől. Következtetések: A bemutatott eredmények alapján az Élettel való Elégedettség Skála magyar változata megbízható és érvényes mérőeszköz, amely jól alkalmazható az élettel való elégedettség szubjektív tapasztalatának mérésére.

Restricted access

Hegrák kialakulása korrozív sérülés miatt subtotalisan resecált nyelőcsőben

Development of scar cancer after subtotal oesophagectomy for corrosive injury

Magyar Sebészet
Authors:
Melinda Szabó
,
Gábor Pavlovics
,
András Papp
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: Korrozív sérülést követően a hegrák kialakulásának potenciális veszélye miatt a sebészi ellátásban máig vitatott kérdés, hogy minden esetben kell-e a sérült nyelőcsövet resecálni vagy elegendő a szimpla bypass-műtét. Esetismertetés: 56 éves nőbetegnél lúgivás következtében kialakult nyelőcsőstrictura miatt nyelőcsőresectio történt intramediastinalis colonpótlással. 28 évvel később progrediáló nyelési panaszok, fogyás hátterében epidermoid nyelőcső-carcinoma igazolódott a maradék nyelőcsőben. Sikeres neoadjuváns kemoradioterápiát követően klinikánkon a maradék nyelőcső resectiója és szabad jejunum-transzplantáció történt. A posztoperatív 14. napon szövődménymentes gyógyulást követően, jó nyelési funkcióval otthonába emittáltuk. Megbeszélés: Bemutatott esetünkben 28 évvel a nyelőcső-resectio után és több mint 50 évvel a korrozív sérülést követően alakult ki hegrák a maradék nyelőcsőben, mely egy újabb érv a bypass mellett.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztina Fischer
,
Orsolya Galamb
,
Béla Molnár
,
Zsolt Tulassay
, and
András Szabó

A gyermekkori nephrosis 90%-a idiopathiás nephrosis szindróma. Az idetartozó három kórkép, a minimal change betegség, a mesangialis proliferatio és a focalis sclerosis hasonló klinikai képpel jelentkező, eltérő prognózisú és terápiás válaszú betegség. Dolgozatunk célja az idiopathiás nephrosis szindrómába tartozó kórképek kialakulásával, progressziójával összefüggő genetikai ismeretek, génexpressziós változások áttekintése és funkcionális csoportosítása. A génexpressziós változások meghatározásának eszközeként, dolgozatunk röviden összefoglalja a northern blot, a ribonuclease protection assay, az in situ RNS-hibridizáció, a kvantitatív RT-PCR és a microarray módszerek lényegét. Az eddig elvégzett vizsgálatok a DNS-szintézis és repair gének, növekedési faktorok, extracelluláris mátrix, extracelluláris ligandreceptorok, extracelluláris jelátvitel zavarai mellett kiemelik a metabolikus és transzporter gének, illetve az immunszabályozó gének molekuláris eltéréseit, amelyek összefüggésben vannak az idiopathiás nephrosis szindróma eddig megismert molekuláris hátterével. A chiptechnológia fejlődésével és elterjedésével ezek a markerek és a hagyományos vizsgálati módszerek párhuzamos alkalmazása rutindiagnosztikai szempontból is fontossá válhat.

Restricted access

To grow up with Crohn’s disease

(81 gyermek követése 18 éves korig)

Orvosi Hetilap
Authors:
Judit B. Kovács
,
Anikó Nagy
,
András Szabó
, and
Margit Lőrincz

Célkitűzés: A gyermekkori Crohn-betegség magyarországi jellegzetességeinek és lefolyásának vizsgálata. Módszer: 1984 és 2006 között diagnosztizált és 18 éves korig legalább egy éven át kezelt 81 beteg adatainak retrospektív értékelése. Eredmények: 62%-os fiúdominancia, 12,5% familiaritás észlelhető. A diagnosztikus késedelem 11,36 (1–96) hónap volt. A diagnóziskor az átlagéletkor 13,6 (4–17) év, az aktivitási index 37,88 (5–80), ilealis érintettség 87%-ban, stricturaképző és penetráló forma 27%-ban, perianalis manifesztáció 26%-ban, óriássejt-, illetve granulomaképződés 47%-ban, malnutritio 23,5%-ban, hyposomia 11%-ban volt jelen. Szteroidkezelést a betegek 84%-a, azathioprinterápiát 62%-a kapott. Biológiai terápia a vizsgált időszakban nem volt lehetséges. A műtéti arány 31% (bélműtétek: 20%, perianalis műtétek: 11%). 18 éves korra az átlagos aktivitási index 6,63-ra (0–35), a malnutritiós betegek aránya 9,9%-ra, a hyposomiásoké 2,5%-ra csökkent. A változások mértéke statisztikailag szignifikáns. Következtetések: A gyermekkori Crohn-betegség magyarországi jellegzetességei hasonlóak az európai adatokhoz. A hosszú diagnosztikus késedelem, a magas kezdeti aktivitási index, a granulomák, valamint a stricturaképző és penetráló formák jelenléte későbbi szövődményeket, illetve műtéti igényt jelezhetnek, ezért erőteljes iniciális terápiát indokolnak. Az immunmoduláns terápia korai bevezetése a lefolyást kedvezően befolyásolja. Orv. Hetil., 2011, 152, 546–554.

Restricted access

Világszerte gyakori a szuboptimális D-vitamin-ellátottság. Cél: A szerzők egyéves időszakra vonatkozó retrospektív adatértékelésének a célja az volt, hogy jellemezzék a Semmelweis Egyetemen a járó vagy fekvő betegektől kért D-vitamin-szint-meghatározások eredménye alapján a súlyos (<15 ng/ml) és mérsékelt (15–30 ng/ml) D-vitamin-hiány gyakoriságát, illetve az ismételt mérések alapján a D-vitamin-szintek változását. Módszer és eredmények: Az elemzés során 5808 személy (3936 nő és 1872 férfi) esetében az átlagos D-vitamin-szint 25,5±10,9 ng/ml volt. A mérsékelt D-vitamin-hiány előfordulási gyakorisága a teljes populációban 72%, a súlyos D-vitamin-hiányé 12% volt. A referens tartományt meghaladó D-vitamin-szintet a betegek 0,8%-ában mértek. Az alacsony D-vitamin-szint tekintetében a női nem, az időskor, illetve a téli hónapok független kockázati tényezőnek bizonyultak. 1307 személynél ismételten sor került D-vitamin-szint meghatározásra. A második mérés kapcsán az átlagos D-vitamin-szint alacsonyabb volt (27,07±13,2 vs. 25,9±9,11 ng/ml, p <0,001). A súlyos és a közepes D-vitamin-hiány gyakorisága az ismételt mérés kapcsán is 8,1, illetve 71,5% volt. A súlyos D-vitamin-hiányban szenvedő 110 beteg ismételt vizsgálatakor csak 11 esetében normalizálódott a második alkalomra a D-vitamin-szint. Következtetések: Ezek az eredmények jelzik, hogy a súlyos, illetve a mérsékelt D-vitamin-hiány gyakori jelenség a Semmelweis Egyetemen kezelt betegek körében. Az ismételt D-vitamin-szint-mérések felvetik, hogy a D-vitamin-hiány korrekciójára alkalmazott szupplementáció hatékonysága elmarad az ideálistól. Orv. Hetil., 2011, 152, 1272–1277.

Open access

Absztrakt:

Az újszülöttkorban igazolt mellékvesevérzések előfordulási gyakorisága az ultrahang-diagnosztika fejlődésével emelkedett az elmúlt években. A méhen belül kialakuló esetek ritkán kerülnek felismerésre. A mellékvese cysticus elváltozásainak differenciáldiagnózisa sokszor csak a megszületés után lehetséges. Esettanulmányunkban a 33. terhességi héten a magzati felhas bal oldalán kialakult és ultrahangvizsgálattal észlelt 4 × 3 cm-es cysticus elváltozás nyomon követését mutatjuk be. A terhesség alatt elvégzett képalkotó vizsgálatok (ultrahang, illetve mágneses rezonancia) mellékvesevérzést igazoltak. A 37. terhességi hétre a vérzés nyom nélkül felszívódott. Három héttel később, a 4150 grammos magzat tervezett császármetszés útján, jó állapotban jött világra. A megszületés után végzett endokrinológiai és ellenőrző ultrahangvizsgálatok eltérést nem találtak. Ez a tanulmány az első publikált eset a szakirodalomban, mely igazolja, hogy magzati mellékvesevérzés kialakulhat a méhen belül, és rövid idő alatt spontán felszívódhat. Esetünk felhívja a figyelmet arra, hogy a mellékvesevérzés a szülési traumától függetlenül is előfordulhat az újszülöttnél. Feltételezhető az is, hogy a várandósság alatti mellékvesevérzés előfordulási gyakorisága nagyobb az eddig az újszülöttkorban leírt esetekből következtetettnél. Orv Hetil. 2019; 160(52): 2073–2078.

Open access