Search Results

You are looking at 41 - 50 of 66 items for

  • Author or Editor: Gabriella Lengyel x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Emil Fraenkel, György Szabó, Gabriella Lengyel, Peter Jarčuška, Ivica Lazúrová, Elek Dinya, and János Fehér

A nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) szerzett metabolikus májbetegség, amely a májsejtekben a trigliceridek lerakódása következtében jön létre és együtt jár nekrobiotikus gyulladásos reakcióval, fibrosissal és akár májcirrhosissal. Alkoholos eredetű zsírmájtól (AFLD) való elkülönítése néha gondot okoz. Az anamnézis ismeretében ez egyszerűbb, de ha az egyén az alkoholfogyasztásra vonatkozóan nem nyilatkozik, az elkülönítés nehézségbe ütközhet. Célkitűzés: Célunk volt a szénhidrátszegény transzferrin (CDT) meghatározása nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegeknél, valamint a vizsgálat során észlelt kiugró értékek elemzése a betegek anamnézise alapján. Betegek és módszerek: A vizsgált csoportot 39 beteg alkotta, akiknél a hasi ultrahangvizsgálat a zsírmájra jellemző alaki eltérést mutatott. Közülük 21 nőbeteg és 18 férfi beteg volt. A betegeknél a CDT mérésén kívül meghatároztuk a testtömegindex- (BMI-) értéket és a HOMA-indexet. Eredmények: A betegek életkorában nem találtunk szignifikáns eltérést a nemek között. A CDT átlagértéke 2,39±0,52% volt, a férfiaknál 2,51±0,61, a nőknél 2,28±0,4; a nemek szerinti csoportfelosztásnál nem találtunk szignifikáns eltérést a csoportok között. A CDT-értékek eloszlása normális mintázatot mutatott. A BMI a túlsúlyosság tartományába esett, és ennél az értéknél sem volt szignifikáns eltérés a nemek között. Következtetés: Eredményeink alapján is valószínűsíthető, hogy az NAFLD és az AFLD a CDT% értéke alapján is elkülöníthető, és ez az érték a gamma-glutamil-transzpeptidáz értékénél specifikusabb markernek tekinthető, de esetében is fontos az anamnézis, az egyéb tényezők figyelembevétele és a lehető legtüzetesebb tisztázása.

Open access
Hungarian Medical Journal
Authors: Krisztina Hagymási, Gabriella Lengyel, Eszter Nagy, Zsolt Pallai, Ibolya Kocsis, János Fehér, Zsolt Tulassay, and Anna Blázovics

Non-alcoholic fatty liver disease (NAFLD) is developed mainly by insulin resistance and oxidative stress, but the exact pathogenesis is unknown. Increased prevalence of non-organ specific autoantibodies (NOSA) in NAFLD may be the result of primary immune-mediated mechanism or secondary hepatocellular injury as a consequence of free radical reaction and cytokine production. The importance of NOSA positivity in NAFLD is uncertain. Our aim was to investigate the NOSA prevalence and the redox status as well as the cytokine level in NAFLD patients. Plasma free SH-group concentration, total antioxidant status were measured by colorimetric methods. Free radical–antioxidant balance was determined by a chemiluminometric assay. IL-6 concentration was measured by ELISA in various group of NAFLD patients. NOSA (antinuclear antibody) prevalence was found to be 55% in NAFLD patients. NOSA-positive patients showed a decrease of plasma free SH-group concentration, total antioxidant status and strengthening of free radical reaction. Elevated IL-6 concentrations were measured in both patient groups, but IL-6 concentration was higher in the ANA-negative group with better antioxidant status.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Bálint, Gabriella Lengyel, Romána Zelkó, Sándor Halász, Zoltán Vincze, and János Fehér
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tatjána Ábel, Katalin Sándor, Anna Tremmel, István Pénzes, Eldin_Mohamed Gamal, Gabriella Lengyel, and István Szabolcs

A szerzők egy 38 éves nő súlyos hypertriglyceridaemia (trigliceridszint 16 761 mg/dl [189,4 mmol/l]) okozta rekurrens pancreatitis esetét ismertetik. A magyar és a nemzetközi irodalomban tudomásuk szerint ilyen magas trigliceridérték még nem fordult elő. A beteg klasszikus kezelésben (folyadékpótlás, fájdalomcsillapítás, antibiotikum, szájon át történő étkezés megszüntetése) és plazmaferézis-terápiában részesült. A beteg sikeresen két alkalommal, 1 hónap különbséggel, plazmaferézis-kezelésen esett át, amelynek következtében klinikai és laboratóriumi paraméterei javultak. A súlyos hypertriglyceridaemia (trigliceridszint magasabb, mint 1000 mg/dl, ≈11,3 mmol/l) az akut pancreatitis független kockázati tényezője. A plazmaferézis, úgy tűnik, biztonságosan, hatékonyan és gyorsan csökkenti a trigliceridszintet és ezzel megszünteti a pancreatitist fenntartó okot a súlyos hypertriglyceridaemiás beteg esetében. Orv. Hetil., 2014, 155(30), 1203–1206.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Bálint, Gabriella Lengyel, Romána Zelkó, Sándor Halász, Zoltán Vincze, and János Fehér
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Gáspár, Anna Egresi, Gabriella Lengyel, Anna Blázovics, Judit Tőke, and Krisztina Hagymási

Absztrakt:

Szervezetünk számos fémiont tartalmaz, amelyeket anyagcsere-folyamataihoz és működéséhez használ fel. A fémion-koncentrációk megváltozása kóros folyamatokat indíthat el, ugyanakkor a különböző kórfolyamatok a fémion-koncentrációk megváltozásához is vezethetnek. A szerzők összefoglaló közleményükben bemutatják, hogy különböző kórokú májbetegségekben hogyan változik a fiziológiásan is jelen lévő fémionok koncentrációja, ismertetik a lehetséges következményeket, illetve tárgyalják az összefüggést a kórfolyamat progressziójával. A szerzők kitérnek a fémionkoncentráció-változások diagnosztikus vagy prognosztikus értékére is. Orv Hetil. 2020; 161(22): 917–923.

Open access

A bélflóra patofiziológai jelentősége és szerepe mint terápiás célpont májbetegségekben

The role of gut microbiota in chronic liver diseases, and treatment possibilities

Orvosi Hetilap
Authors: Krisztina Hagymási, Anna Bacsárdi, Anna Egresi, Evelin Berta, Zsolt Tulassay, and Gabriella Lengyel

Absztrakt:

A bélben jelen lévő mikroorganizmusok összessége, azaz a bélflóra szimbiózisban él a gazdaszervezettel, s jelentősen hozzájárul, ám ugyanakkor befolyásolja is annak homeosztázisát. Feltételezhető, hogy számos intestinalis és extraintestinalis kórkép patofiziológiájában központi szerepet tölt be, s meghatározhatja azok kialakulását, lefolyását, szövődményeit. Az intestinalis mikrobióta fontos érdeklődési és kutatási témává vált az elmúlt időben, különösen a hepatológiában, hiszen a máj az a szervünk, amely első szűrőként találkozik a bélből felszívódott tápanyagokkal, bakteriális alkotókkal, toxinokkal és metabolitokkal. A különböző májbetegségek, mint az alkoholos, a nem alkoholos zsírmáj, a steatohepatitis, a cirrhosis vagy a hepatocellularis carcinoma kialakulása összefüggésbe hozható a bélflóra megváltozott összetételével, illetve aktivitásával, így feltételezhető, hogy pre-, pro- és antibiotikumokkal történő befolyásolása a kórképek kezelésében szerephez juthat. Összefoglaló cikkükben a szerzők bemutatják a bélflóra kapcsolatát a különböző etiológiájú májbetegségekkel, valamint áttekintik a terápia lehetőségeit is. Orv Hetil. 2018; 159(36): 1465–1474.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Evelin Berta, Anna Egresi, Anna Bacsárdi, Zsófia Gáspár, Gabriella Lengyel, and Krisztina Hagymási

Absztrakt:

A hepatitis C-vírus (HCV) megközelítőleg 4 millió új fertőzést okoz évente, és 399 000 beteg hal meg a fertőzés következtében kialakuló szövődmények, cirrhosis és hepatocellularis carcinoma (HCC) miatt. Idült HCV-fertőzésben a mikrokörnyezeti változások, a fertőzés kiváltotta idült gyulladás, az oxidatív stressz és az endoplazmás reticulum stressz genetikai, epigenetikai változásokon keresztül évtizedek alatt vezethetnek primer májrák kialakulásához. A HCV direkt hepatocarcinogen tulajdonsága ismert. Négy HCV-fehérje (core, NS3, NS4B, NS5A) transzformációs tulajdonsága bizonyított. A hatékony antivirális kezelés, a tartós vírusválasz elérése a HCV okozta máj-, valamint a nem májeredetű halálozást csökkenti. Az interferonalapú antivirális kezelés a HCC előfordulását csökkenti. A direkt ható antivirális szerek (DAA) előnye a nagyobb arányú tartós vírusválasz, a kevesebb mellékhatás, valamint a rövidebb terápiás időtartam. Az elmúlt néhány évben közlemények jelentek meg, amelyek a DAA-kezelések nem várt hatásairól számoltak be. A szerzők ismertetik a DAA-kezelésekben a HCC előfordulását vizsgáló tanulmányok eredményeit. A kérdés pontos eldöntésére további prospektív, multicentrikus vizsgálatok, hosszabb követési időszakok, a kontrollcsoportok pontos kiválasztása szükséges. A vírusellenes kezelés befejezése után is kiemelkedő jelentőségű a HCC-surveillance, amelyet a rendszeres (3–6–12 havonta végzett) hasi UH-vizsgálat jelent, még a sikeresen kezelt betegeknél is. Orv Hetil. 2019; 160(22): 846–853.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: György Szabó, Emil Fraenkel, Gergely Szabó, Éva Keller, István Bajnóczky, Andrea Jegesy, András Huszár, Elek Dinya, Gabriella Lengyel, and János †Fehér

A szénhidrátszegény transzferrin meghatározása a rendszeres, napi 60 grammot meghaladó alkoholfogyasztás bizonyítására használatos, elsősorban a biztosítás-orvostanban. A szénhidrátszegény transzferrinszázalék értéke azonban nagyon sokszor emelkedett más okok miatt is. Célok: Jelen munkában a szerzők az úgynevezett táplálékkiegészítők és a doppinglistákon is szereplő szereknek a szénhidrátszegény transzferrinszázalék, átlagos vörösvérsejt-térfogat és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeket befolyásoló hatását vizsgálták. Módszer: A vizsgálatban két sportklubban 15 testépítő és 10 ökölvívó szénhidrátszegény transzferrinszázalék-, átlagos vörösvértesttérfogat- és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeit határozták meg, a vizsgált személyek valamennyien férfiak voltak. Eredmények: A 15, alkoholt nem fogyasztó testépítő és 10 ökölvívó részletes anamnézise alapján sikerült bizonyítani, hogy a testépítő személyeknél a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-érték – vélhetően az általuk használt doppinglistán található szerek miatt – a bokszolók esetében mért értékek kétszerese. Következtetés: Ma még nem teljesen tisztázott, hogy a különböző gyógyszerek és vegyszerek milyen módon befolyásolják a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-értékeket. A szerzők eredményei alapján a módszer alkalmas lehet doppingvizsgálatoknál történő előszűrésre. Orv. Hetil., 2012, 153, 514–517.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Anna Egresi, Dóra Drexler, Krisztina Hagymási, Anna Blázovics, Zsuzsanna Jakab, Ibolya Kocsis, Sarolta Dakó, Anna Bacsárdi, and Gabriella Lengyel

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban az egészséges életmódra törekvés fontos ösztönző tényező mind a bio-, mind a funkcionális élelmiszerek fogyasztására. A bioélelmiszerek kevesebb növényvédőszer-maradékot és szignifikánsan több, egészségre kedvező vegyületeket tartalmaznak, mint például a növényi termékek polifenoljait, valamint a tejben és a húskészítményekben található, többszörösen telítetlen zsírsavakat. A legújabb tanulmányok szerint a bél–máj tengely fontos szerepet játszik a nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) patogenezisében, így a pre- és probiotikumok terápiás eszközök lehetnek. Az ökológiai gazdálkodásból származó joghurtok egészségre gyakorolt hatásait az úgynevezett hagyományos joghurtokkal azért nehéz összehasonlítani, mert nincs kellően érzékeny biomarker. Célkitűzés: Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy különböző biomarkerek mennyire használhatók annak kimutatására, hogy hogyan hat a hagyományos és az ökológiai joghurt a NAFLD-ben szenvedő betegek állapotára. Betegek és módszer: Prospektív, kohorszos vizsgálatot végeztünk 37 (életkor = 51,73 ± 11,82, férfi = 21, nő = 16), nem alkoholos zsírmájbetegségben szenvedő beteg bevonásával. A NAFLD diagnosztizálása ultrahangvizsgálaton és egyéb etiológia kizárásán alapult. A betegeket shear wave elasztográfiával is megvizsgáltuk a májfibrosis stádiumának meghatározására. A betegeket véletlenszerűen két csoportra osztottuk. A betegek egyenként 8 héten keresztül napi 300 gramm ökológiai (n = 21) vagy hagyományos (n = 16) gazdálkodásból származó joghurtot fogyasztottak. 37 rutin laboratóriumi adatot vizsgáltunk, mértünk 4 citokinkoncentrációt, 3 redoxhomeosztázis-markert és 14 testösszetétel-értéket a joghurtok fogyasztása előtt, befejezéskor, valamint 12 héttel a befejezés után. Eredmények: Mindkét joghurt fogyasztását követően enyhén növekedett a D-vitamin-szint, és minimálisan csökkent a LDL-szint, a többi 35 rutin laboratóriumi adatban statisztikailag nem volt különbség. Az adiponektin (8793,64 ± 5365,98 pg/ml – 13 161,33 ± 8346,24 pg/ml) és a leptin (161,70 ± 158,41 – 277,94 ± 188,15 pg/ml) szintje megemelkedett a 8 hetes joghurtfogyasztás után a „hagyományos csoportban”. Ezzel szemben a kezelés után az adiponektinszintek szignifikáns csökkenését tapasztaltuk az „ökológiai csoportban” (12 017,57143 ± 7122,12 – 8833,5 ± 5216,17). A két csoportban csak az adiponektin tendenciája különbözött. Az indukált szabad gyökök mennyisége statisztikailag szintén alacsonyabb (10,05 ± 16,67 – 5,58 ± 4,41) volt közvetlenül a joghurtok fogyasztása után. A testösszetétel-mérés eredményei (testsúly, teljes testvíz, fehérje, ásványi anyagok, testzsírtömeg, vázizomtömeg, testtömegindex, testzsírszázalék, visceralis zsír területe, alapanyagcsere, derék-csípő arány, a csontok ásványianyag-tartalma, testsejttömeg) között nem volt szignifikáns különbség. Következtetés: Ezek az adatok arra utalnak, hogy az adiponektin lehetséges biomarkerként szerepelhet a nem alkoholos zsírmájbetegségben alkalmazott probiotikus kezelés hatékonyságának értékeléséhez. Munkánk az alapját képezheti a jövőbeli tanulmányoknak, amelyek a (bio)joghurt fogyasztása és az egészségre gyakorolt hatások közötti összefüggéseket vizsgálják. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1466–1474.

Open access