Search Results

You are looking at 41 - 50 of 99 items for

  • Author or Editor: János Fehér x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Open access

Napjainkban egyre több adat van a neuroendokrin és az immunrendszer közötti kapcsolatra. A molekuláris genetikai kutatások eredményei bizonyították, hogy a neurotranszmitterek, a hormonok és a citokinek az alapjai ennek a közös nyelvnek. Bebizonyosodott, hogy az immunrendszer képes neurotranszmitterek, hormonok, az endokrin rendszer pedig citokinek termelésére. Ez az integratív (holisztikus) szemlélet teszi lehetővé a pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer élettani és kóros működésének megismerését. Az autoimmun kórképek társulásai és az autoimmun poliendokrin szindrómák heterogén betegségcsoportot képeznek, amelyeknek lényege a saját antigénnel szemben csökkent vagy megszűnt tolerancia. A molekuláris genetikai kutatások a szervspecifikusnak nevezett kórképek társulásainak mechanizmusát tárták fel. Az 1-es típusú autoimmun poliendokrin szindróma jellemzője, hogy legalább kettő jelen van a három kardinális betegségből: Addison-kór, autoimmun hypoparathyreosis és mucocutan candidiasis. Ennek a ritka, autoszomális szindrómának az oka az autoimmun regulátor gén (AIRE) mutációja. A 2-es típusú autoimmun poliendokrin szindrómában az Addison-kór, az autoimmun pajzsmirigybetegségek egyike és/vagy 1-es típusú diabetes mellitus társul egymással. A 3-as típusú poliendokrin szindrómát az autoimmun pajzsmirigybetegség, az 1-es típusú diabetes mellitus jellemzi. Az 1-es típusú poliendokrin szindrómától eltérően a 2-es és a 3-as típusúakat egyes HLA-antigének társulásai jellemzik. Az egyes betegségekre hajlamosító genetikai faktorok megismerése lehetővé teszi, hogy jobban megértsük a közös autoimmun mechanizmust, és lehetőséget nyújt a korai kezeléshez és megelőzéshez egyaránt.

Open access

Az adalimumab humán, rekombináns monoklonális antitest, amely hatékony terápiás lehetőséget biztosít rheumatoid arthritisben, polyarticularis juvenilis idiopathiás arthritisben, psoriasisban, arthritis psoriaticában, spondylitis ankylopoeticában, valamint Crohn-betegségben szenvedő betegek gyógyításában. Az adalimumab magas affinitással kötődik a tumornekrózis-faktor (TNF) -alfához, ezáltal gátolja a TNF és receptorai (szolúbilis és membránasszociált) közötti kapcsolódást. Jól tolerálható és biztonságos, javítja a betegek életminőségét. Az esetleges mellékhatások a betegek gondos megfigyelése és rendszeres ellenőrzése mellett csökkenthetők. A szerzők részletesen tárgyalják a szakirodalomban adalimumabbal kapcsolatos tanulmányokat a fenti kórképekben.

Open access

Idült C-vírus-hepatitisben a túlsúly/elhízás a zsírmáj kialakulásának független kóroki tényezője. A kombinált pegilált interferon + ribavirin kezelés hatástalansága hepatitis C-vírus 1-es genotípusa esetében a derékkörfogattal, a testtömegindexszel (BMI), a szénhidrát-anyagcsere zavarával, a steatosissal, a fibrosis súlyosságával áll összefüggésben. Az elhízás a kezelésre adott elégtelen válasz önálló negatív prediktív tényezője. Esetismertetés: A szerzők egy 59 éves, elhízott (BMI = 46,47 kg/m 2 ), krónikus HCV-fertőzött férfi beteg esetét ismertetik, akinél a testsúlycsökkenés – kétszeri sikertelen kombinált antivirális kezelés után – a peginterferon-alfa-2a + ribavirin kezelésre adott biokémiai és virológiai választ segítette. A beteg a korszerű interferon és ribavirin kombinált kezelések között amantadin- és szilimarinterápiában részesült. Megbeszélés: A szerzők esetükkel összefüggésben áttekintik a zsírmáj, illetve az inzulinrezisztencia jelentőségét idült HCV-hepatitisben, valamint ismertetik a testsúlycsökkentés és az inzulinrezisztencia csökkentésének jelentőségét. Következtetés: A testsúlycsökkentés és a hepatoprotectiv szerek elősegíthették a peginterferon és ribavirin kombinált kezelés antivirális hatásának növelését és így a tartós immunválasz kialakítását.

Restricted access

A nem alkoholos zsírmáj az átlagpopulációban 15–25%-ban fordul elő. Az alapvető eltérés a nem alkoholos zsírmáj és a metabolikus szindróma (2-es típusú diabetes mellitus, dyslipidaemia, hypertonia és obesitas) vonatkozásában az inzulinrezisztencia kialakulása. Lefolyása nem minden esetben jóindulatú folyamat, jól ismert a klinikai gyakorlatban idült májbetegséggé és cirrhosissá történő átalakulása, valamint együtt járhat hepatocellularis carcinoma kialakulásával is. A nem alkoholos zsírmáj emelkedett cardiovascularis kockázattal jár, és egyre inkább úgy tűnik, hogy nem pusztán az atherosclerosis markere, hanem korai mediátora is. Kezelése jelenleg a metabolikus szindrómába tartozó betegségek terápiájára irányul, amely a májműködést is javíthatja.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
János Fehér
and
Árpád Szállási
Restricted access

Az idült májbetegségek kezelésére csak a kóroki folyamatok ismeretében tudunk célzott terápiát választani. Az oxidatív stressz okozta májkárosodásban (alkoholos és nem alkoholos májbetegség, gyógyszer és vegyszer okozta megbetegedések) az antioxidáns tulajdonságú szerek, mint például a silymarin, a vírusos eredetű krónikus hepatitisekben (hepatitis B- és hepatitis C-vírus-fertőzés) pedig a kombinált peginterferon + nukleozidanalóg kezelés az elsődlegesen választandó szer. A silymarin fő tulajdonságai: membránstabilizáló és antioxidáns hatás, elősegíti a májsejt-regenerációt, csökkenti a gyulladásos aktivitást és gátolja a fibrogenezist. Mindezt kísérletes és klinikai vizsgálatok is igazolták. Nyílt vizsgálatok szerint a silymarin tartós alkalmazása az alkoholos eredetű májcirrhosisban szenvedő betegek túlélési idejét jelentős mértékben növelte. Legújabban kimutatták, hogy nagy dózisú silibinininfúzió hepatitis C-vírus okozta krónikus hepatitisben négyhetes kezelés során jelentős mértékben csökkentette a hepatitis C-vírus-számot. A legújabb molekuláris biológiai vizsgálatok igazolták, hogy a silymarin, a fenti korábban bizonyított hatása mellett, jelentős mértékben képes csökkenteni a daganatossejt-proliferációt, az angiogenezist, valamint az inzulinrezisztenciát. Mindezen tulajdonságok alapján a mai korszerű betegellátásban a silymarinkészítmények alkalmazása a krónikus májbetegségek kezelésében, elsősorban az alkoholos és nem alkoholos steatohepatitisben, helyénvaló és várhatóan a jövőben is az lesz. Bizonyos tumoros betegségekben pedig adjuváns kezelésként kerülhetnek alkalmazásra.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
János Fehér
and
Ágnes Hegybíró
Restricted access
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
János Osztovits
,
Csaba Balázs
, and
János Fehér

2009 márciusában egy új, addig csak sertésekben kimutatott influenza A-vírus H1N1-szubtípusa okozott emberi megbetegedéseket Mexikóban, majd három hónap alatt a föld minden régiójában elterjedt. Bár a mortalitás aránya alapján az új H1N1-fertőzések nem súlyosabbak a szezonális influenzajárványoknál, a gyors és globális terjedés miatt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2009. július 11-én világméretű járványnak (pandémiának) nyilvánította a H1N1-fertőzést. 2009. október elejéig közel 400 000 igazolt H1N1-vírus-fertőzést és 5000 halálesetet ismerünk a világ minden tájáról. A fertőzés terjedésének üteme világszerte mérsékelten növekvő tendenciát mutat, bár Európában és Észak-Amerikában az őszi-téli időjárás várhatóan kedvezni fog a gyorsuló terjedésnek. A betegség az esetek többségében enyhe tünetekkel zajlik, láz, köhögés, torokfájás, izomfájdalmak jelentkezhetnek, melyek 3–7 nap alatt spontán elmúlnak. Ekkor az otthon maradás javasolt, a fertőzés továbbadásának elkerülése céljából. Orvoshoz kell fordulni a fokozott kockázatú betegeknek, és szövődmény kialakulásának gyanújakor. Ez esetben szóba jön az antivirális kezelés, illetve más gyógyszeres vagy szükség esetén intenzív terápia is. A H1N1-pandémia elleni védekezés legfontosabb eleme a megelőzés, amely egyrészt a higiénés előírások ismeretét és betartását jelenti, különösen közösségekben, másrészt a védőoltás mérlegelését. A rendelkezésre álló tudományos igényű tanulmányok nagy esetszámú és sokéves tapasztalatokról számolnak be a jelenleg is alkalmazott influenza-védőoltásokkal kapcsolatban. Néhány speciális csoport esetében (várandós anyák az első trimeszterben, 6 hónaposnál fiatalabb gyermekek) az influenzavakcina adása – tapasztalatok hiánya miatt – nem javasolt, de a népesség túlnyomó többsége számára a védőoltás ellen jelentős érv nem ismert. Az influenza elleni védőoltás hatására esetlegesen jelentkező szövődmények enyhék, ezek kockázata nagyságrendekkel kisebb az influenzafertőzés okozta szövődmények és mortalitás rizikójánál.

Open access