Search Results

You are looking at 41 - 50 of 99 items for

  • Author or Editor: János Fehér x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
János Fehér
and
Árpád Szállási
Restricted access

Az idült májbetegségek kezelésére csak a kóroki folyamatok ismeretében tudunk célzott terápiát választani. Az oxidatív stressz okozta májkárosodásban (alkoholos és nem alkoholos májbetegség, gyógyszer és vegyszer okozta megbetegedések) az antioxidáns tulajdonságú szerek, mint például a silymarin, a vírusos eredetű krónikus hepatitisekben (hepatitis B- és hepatitis C-vírus-fertőzés) pedig a kombinált peginterferon + nukleozidanalóg kezelés az elsődlegesen választandó szer. A silymarin fő tulajdonságai: membránstabilizáló és antioxidáns hatás, elősegíti a májsejt-regenerációt, csökkenti a gyulladásos aktivitást és gátolja a fibrogenezist. Mindezt kísérletes és klinikai vizsgálatok is igazolták. Nyílt vizsgálatok szerint a silymarin tartós alkalmazása az alkoholos eredetű májcirrhosisban szenvedő betegek túlélési idejét jelentős mértékben növelte. Legújabban kimutatták, hogy nagy dózisú silibinininfúzió hepatitis C-vírus okozta krónikus hepatitisben négyhetes kezelés során jelentős mértékben csökkentette a hepatitis C-vírus-számot. A legújabb molekuláris biológiai vizsgálatok igazolták, hogy a silymarin, a fenti korábban bizonyított hatása mellett, jelentős mértékben képes csökkenteni a daganatossejt-proliferációt, az angiogenezist, valamint az inzulinrezisztenciát. Mindezen tulajdonságok alapján a mai korszerű betegellátásban a silymarinkészítmények alkalmazása a krónikus májbetegségek kezelésében, elsősorban az alkoholos és nem alkoholos steatohepatitisben, helyénvaló és várhatóan a jövőben is az lesz. Bizonyos tumoros betegségekben pedig adjuváns kezelésként kerülhetnek alkalmazásra.

Restricted access

Non-alcoholic fatty liver disease is present in 15–25% of the general population. The fundamental derangement in non-alcoholic fatty liver disease is insulin resistance, a key component of the metabolic syndrome, which includes type 2 diabetes mellitus, dyslipidemia, hypertension, and obesity. The natural history of non-alcoholic fatty liver disease is not always benign, its causality for chronic liver disease and cirrhosis is well known in clinical practice and sometimes it is accompanied by hepatocellular carcinoma. Non-alcoholic fatty liver disease is likely to be associated with increased cardiovascular disease risk, and raises the possibility that non-alcoholic fatty liver disease may be not only a marker but also an early mediator of atherosclerosis. Therapy is currently directed at treating components of the metabolic syndrome which may also beneficial for the liver.

Restricted access

In the background of hepatic steatosis there is an imbalance between the processes of the hepatocytes’ lipid uptake and lipid elimination, thus overproduction results in the accumulation of excess triglycerides in the cells of the liver. Normally about 5% of the cells contain triglyceride; in steatosis this may exceed 50%. Under 50% the condition is called fatty infiltration, and over 50% it is called fatty liver. In mild forms this does not necessarily lead to disorders in cell functions, but in more severe forms it does; it often precedes the death of the cells. Fatty liver can be considered a pathologic condition which makes the liver more susceptible to other toxic influences. It is not a genuine disease; in most cases it is associated with a noxious state or other pathologic process. By itself, to a certain grade of severity (the appearance of fibrosis), it represents a reversible damage; upon cessation of the underlying cause the liver clears its excess triglyceride content. The treatment is to be aimed at the underlying process; up to now there is no known specific medicine that could reduce the fat accumulated in the hepatocytes.

Restricted access

Interferons are glycoproteins of heterogeneous composition produced by the living cell as a part of the immune response to a viral infection. They were discovered exactly half a century ago. They possess antineoplastic, antiviral and immunomodulatory activities. The therapeutically used forms are denoted by Greek letters indicating their origin: leukocytes, fibroblasts, and lymphocytes for interferon-alpha, -beta and -gamma, respectively. Both natural and recombinant interferons have been used in human medicine. Connection with polyethylene glycol assures the prolonged effect of interferon preparations. Currently they are applied for the elimination of viruses in the therapy of chronic hepatitis B and C and for inhibiting the progression of neoplasms in oncology.

Restricted access

Cardiovascular mortality rate is increasing all over the world. One of the most important aetiological factors of the lethal outcome is diabetes mellitus. Medicines that can be used for treating this disease include agents which increase insulin secretion (insulin secretagogues), enhance the effect of insulin (insulin sensitizers), or inhibit glucose absorption. All these can be used as monotherapy and in various combinations as well. In the practice, the combination of rosiglitazone and glimepiride seems to be very useful. As each component exerts its activity on different target points, they complement each other well. Glimepiride stimulates insulin secretion in the beta cells, and leads to a reduction of blood glucose levels, while rosiglitazone stimulates peroxisome proliferators-activated receptor-gamma and improves insulin resistance at the vascular and metabolically active cells. The combination of glimepiride and rosiglitazone is usually well tolerated by the patients, and the fix combination also improves their adherence to therapy.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
János Fehér
and
Ágnes Hegybíró
Restricted access
Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
János Osztovits
,
Csaba Balázs
, and
János Fehér

2009 márciusában egy új, addig csak sertésekben kimutatott influenza A-vírus H1N1-szubtípusa okozott emberi megbetegedéseket Mexikóban, majd három hónap alatt a föld minden régiójában elterjedt. Bár a mortalitás aránya alapján az új H1N1-fertőzések nem súlyosabbak a szezonális influenzajárványoknál, a gyors és globális terjedés miatt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2009. július 11-én világméretű járványnak (pandémiának) nyilvánította a H1N1-fertőzést. 2009. október elejéig közel 400 000 igazolt H1N1-vírus-fertőzést és 5000 halálesetet ismerünk a világ minden tájáról. A fertőzés terjedésének üteme világszerte mérsékelten növekvő tendenciát mutat, bár Európában és Észak-Amerikában az őszi-téli időjárás várhatóan kedvezni fog a gyorsuló terjedésnek. A betegség az esetek többségében enyhe tünetekkel zajlik, láz, köhögés, torokfájás, izomfájdalmak jelentkezhetnek, melyek 3–7 nap alatt spontán elmúlnak. Ekkor az otthon maradás javasolt, a fertőzés továbbadásának elkerülése céljából. Orvoshoz kell fordulni a fokozott kockázatú betegeknek, és szövődmény kialakulásának gyanújakor. Ez esetben szóba jön az antivirális kezelés, illetve más gyógyszeres vagy szükség esetén intenzív terápia is. A H1N1-pandémia elleni védekezés legfontosabb eleme a megelőzés, amely egyrészt a higiénés előírások ismeretét és betartását jelenti, különösen közösségekben, másrészt a védőoltás mérlegelését. A rendelkezésre álló tudományos igényű tanulmányok nagy esetszámú és sokéves tapasztalatokról számolnak be a jelenleg is alkalmazott influenza-védőoltásokkal kapcsolatban. Néhány speciális csoport esetében (várandós anyák az első trimeszterben, 6 hónaposnál fiatalabb gyermekek) az influenzavakcina adása – tapasztalatok hiánya miatt – nem javasolt, de a népesség túlnyomó többsége számára a védőoltás ellen jelentős érv nem ismert. Az influenza elleni védőoltás hatására esetlegesen jelentkező szövődmények enyhék, ezek kockázata nagyságrendekkel kisebb az influenzafertőzés okozta szövődmények és mortalitás rizikójánál.

Open access