Search Results

You are looking at 41 - 50 of 109 items for :

  • Author or Editor: László Csaba x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Although experimental autologous patch or tubular conduit vascular grafts made from the internal rectus fascia sheath (IRFS) have been reported in the literature, thorough morphological evaluation and verification of the histological arterialisation of such grafts are lacking. Four purpose-bred Beagle dogs were utilised to create eight arterial internal rectus fascia sheath (ARFS) grafts implanted between bisected ends of the external iliac arteries. Four out of the eight ARFS grafts were patent after three months. Haematoxylin-eosin and Azan staining verified that the grafts gained a vessel-like layered structure with the presence of large amounts of collagen fibres. Although the inner surface of the intact IRFS was originally covered with claudin-5-negative and pancytokeratin-positive mesothelial cells in control samples, the internal cells of the ARFS grafts became claudin-5 positive and pancytokeratin negative like in intact arteries. Spindle-shaped cells of the wall of ARFS grafts were α-smooth muscle actin (α-SMA) positive just like the smooth muscle cells of intact arteries, but α-SMA immunoreactivity was negative in the intact IRFS. According to these findings, the fibroblast cells of the ARFS graft have changed into myofibroblast cells. The study has proved that ARFS grafts may be used as an alternative in arterial replacement, since the graft becomes morphologically and functionally similar to the host vessel via arterialisation.

Open access

Ritka lokalizációjú méhen kívüli terhesség – májterhesség esete

A rare localisation of ectopic pregnancy – hepatic pregnancy

Magyar Sebészet
Authors:
Zoltán Jáné
,
József Farkasdi
,
László Jáger
,
Pál Kneffel
,
Csaba Koppány
,
Béla Márkus
, and
Tamás Puskás

Absztrakt

A méhen kívüli terhesség az életet közvetlenül veszélyeztető leggyakoribb kórkép a mindennapi szülészet-nőgyógyászati gyakorlatban. A szerzők egy 28 éves nő esetét mutatják be, aki epigastrialis fájdalom miatt jelentkezett kórházukban. Az elvégzett diagnosztika 16 hetes májterhességet igazolt. A szerzők hangsúlyozzák a méhen kívüli terhesség korai felismerésének és ellátásának fontosságát, melyek fontos szerepet játszanak az anyai mortalitás csökkentésében.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Csaba Dzsinich
,
Gyula Tóth
,
Gabriella Nyiri
,
Gábor Vallus
,
Péter Berek
, and
László Barta

A nutcracker- (diótörő-) syndroma a bal vena renalisnak az a. mesenterica superior hegyesszögű leágazása és az aorta közötti kompressziója miatt alakul ki. A változatos klinikai kép a tünetmentes morfológiai melléklelettől, proteinuriával kísért enyhe hypertoniától a jelentős vénás collateralis képződéssel járó, masszív unilateralis haematuriáig terjedhet. A betegség felismerésében a képalkotó diagnosztika valamennyi módszere alkalmazható. A kezelés szerteágazó változatai közül a vénás transzpozíció, az áthidalás, a collateralisok kiirtása, stent behelyezése, a vese autotranszplantációja, az a. mesenterica transzpozíciója, sőt nephrectomia is alkalmazásra került. Esetünkben egy 21 éves hypertoniás férfi proteinuriával járó nutcracker-syndromáját az a. mesenterica superior transzpozíciójával oldottuk meg sikeresen.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
István Sugár
,
Attila Vörös
,
Csaba Diczházi
,
Loránd Barabás
,
Luca Valkó
,
Gábor László Kovács
, and
Pál Ondrejka

Absztrakt

Esetismertetés: Két fiatal férfi betegünk egyikénél nyelési panaszait okozó mediastinalis szövetszaporulat exstirpatióját követő szövettani vizsgálat, a másiknál egyéb okból elvégzett hasi CT által valószínűsített mellékvese-adenoma „kivétele” után derítette ki a hisztológia a pontos diagnózist: a bronchialis cystát. Megbeszélés: A mediastinalis tumorok néhány százalékát fejlődési rendellenesség hatására keletkező bronchogen cysták alkotják. Csekély hányaduk okoz panaszt, ezek kerülnek felismerésre. Különösen ritka formája, amikor az ébrényi szakban, az egyedfejlődés során a cystakezdemény a hasüregbe vagy a retroperitoneumba vándorol. Diagnosztizálásuk praktikusan csak az eltávolítást követő szövettan révén lehetséges.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
László Hidi
,
Csaba Csobay-Novák
,
Attila Nemes
,
Balázs Nemes
,
Zoltán Oláh
,
Dániel Pál
, and
Péter Sótonyi

Absztrakt

Bevezetés: Az Endologix a hagyományos implantációs technikától eltérő, aortoiliacalis stentgraftrendszert fejlesztett ki (Nellix, EVAS – endovascular aneurysm sealing system). Magyarországon az első beültetés 2016 elején a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán történt. Metodika: A Nellix két, egyenként 10 mm-es, választható hosszúságú, ballonos fedett stentből, az ezeket körülvevő két endobagből, ezekbe tölthető, az aneurysmazsákot kitöltő biokompatibilis polimerből és egy művelet-összehangoló konzolból áll. Használati kritériumok: nyakhossz: ≥10 mm, nyakátmérő: 18–32 mm, angulatio: ≤60°, aneurysma áramló lumen: ≤60 mm, aneurysma maximális átmérője: >50 mm, arteria iliaca communis minimális és maximális átmérője: ≥ 9 mm és ≤ 35 mm. Eredmények: Hat elektív Nellix-beültetésére került sor klinikánkon. A betegek átlagéletkora 68,33 ± 12,44 év, a férfiak aránya 100% volt. Három esetben (50%) izolált, két esetben (33,33%) arteria iliaca communis aneurysmával kombinált infrarenalis aortaaneurysma és egy esetben (16,67%) arteria iliaca communis aneurysma miatt végeztünk műtétet. Az átlagos posztoperatív ápolási napok száma 5,17 ± 1,47 nap volt. A perioperatív időszakban egy esetben (16,67%) jelentkezett láz, illetve egy esetben (16,67%) femoralis sebgyógyulási zavar. Az átlagos utánkövetési idő 177,17 ± 96,91 nap volt. Endoleak, graftmigráció, aneurysmazsák-növekedés, reoperáció vagy exitus egyik esetben sem volt. Egy betegnél (16,67%) a beavatkozást követő harmadik héten bal hemiparesissel járó, maradványtünet nélkül gyógyuló stroke jelentkezett. Következtetések: Az EVAS új technológiájának köszönhetően, rövid és középtávú eredmények alapján, bonyolult anatómiai helyzetekben is alacsony perioperatív mortalitással-morbiditással használható, illetve csökkenti az endoleakek, graftmigráció és aneurysmazsák-növekedés előfordulását.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Csaba Dzsinich
,
Péter Fazekas
,
László Barta
,
Gabriella Nyiri
,
Gábor Vallus
,
Lajos Tóth
,
Gábor Beke
, and
Péter Berek

Absztrakt

Szerzők egy rendkívül ritkán észlelt, a vena lienalison kialakult aneurysmáról számolnak be. A 34 éves nőbeteg felső hasi panaszok miatt került kivizsgálásra, amelyek hátterében CT-angiographia a vena lienalis aneurysmáját igazolta. A fusiformis, rendkívül vékony falú, 40 mm maximális átmérőjű saccularis tágulat a pancreas hátsó falán képezett benyomatot. A műtét során a v. lienalis és a lép megtartásával tangentialis resectiót végeztek. A beteg eseménytelenül gyógyult, és az 5. posztoperatív napon panaszmentesen távozott. 3 hónappal a műtét után panaszmentesen normál máj és pancreas laboratóriumi paraméterekkel került ellenőrző vizsgálatra.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Csaba Fehér
,
László Agócs
,
Ákos Kocsis
,
Zoltán Heiler
,
Attila Vágvölgyi
,
Attila Csekeő
, and
Pál Vadász

Abstract

A hörgőrendszer egyes területeinek (bal főhörgő, intermedius hörgő) tumorai eltávolíthatóak a hörgő izolált resectiójával a parenchyma megtartása mellett. 2004 januárja és 2009 februárja között öt betegnél végeztünk kuratív szándékkal hörgőresectiót. A tanulmányunkban szereplő öt férfi átlagéletkora 47 év (29–68 év) volt, közülük négynél az intermedius hörgő resectiója történt, míg egy esetben a bal főhörgő egy részletét távolítottuk el. Mindegyiküknél intraoperatív fagyasztásos szövettani vizsgálattal ellenőriztük az átmetszett szélek daganatmentességét. Négy betegnek carcinoid tumora volt, egy esetben a tumor chemodectomának bizonyult. Két esetben észleltünk minimális szövődményt. A hörgők tumor miatti izolált resectiója alacsony morbiditással és mortalitással végezhető. Megfelelő tapasztalatok és lehetőségek birtokában törekedni kell a parenchymamegtartó műtétek végzésére.

Restricted access

A koronavírus-járvány hatása a komplementer terápiás gyógymódok igénybevételére elektív sebészeti műtétek előtt

Relationship between the coronavirus epidemic and the use of complementary and alternative medicine prior to elective surgical procedures

Orvosi Hetilap
Authors:
Sándor Árpád Soós
,
Orsolya Szűcs
,
Katalin Darvas
,
Csaba Hoffmann
,
László Harsányi
, and
Attila Szijártó

Összefoglaló. Bevezetés: A 2019 végén Vuhanból kiinduló, SARS-CoV-2 okozta koronavírus-járvány jelentős hatást gyakorolt életünkre. Specifikus terápia hiányában az emberek egy része alternatív gyógymódokhoz fordult. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja annak feltárása volt, milyen hatást gyakorolt a koronavírus-járvány a betegek komplementer gyógymódokhoz való viszonyulására elektív sebészeti műtétek előtt. Módszer: Egy magyarországi klinika és egy városi kórház elektív sebészeti műtétre váró betegei körében végeztünk anonim kérdőíves felmérést 2020. augusztus 3. és december 18. között. 279 kérdőívet dolgoztunk fel, a válaszadási arány 69,7% volt. Eredmények: A koronavírus-járvány hatására a válaszadók 91,4%-ának nem változott meg a véleménye a nem konvencionális kezelésekről, 8,2%-a bizakodóbban tekintett ezekre. A komplementer terápia betegségmegelőző hatása iránt a kitöltők 16,8%-a volt bizakodó, 25,4%-a elutasító, 57,7%-a nem formált véleményt. A válaszadók 24,7%-a vett igénybe élete során alternatív módszereket, a koronavírus-fertőzés megelőzésére csak a nyilatkozók 10%-a alkalmazna ilyen gyógymódokat. Kizárólag a pandémia hatására senki nem kezdett el komplementer gyógymódokat használni. A kérdőívet kitöltők 55,6%-a használt gyógynövénykészítményt élete során. A járvány ideje alatt a válaszadók 27,5%-a vett igénybe gyógynövénykészítményeket; a gyógymód alkalmazása és a vizsgált szociodemográfiai tényezők között nem találtunk összefüggést. A gyógynövények alkalmazása alacsonyabb mértékű volt a daganatos és a thromboemboliás betegek között. Következtetés: Vizsgálatunk alapján a komplementer gyógymódok használata feltehetően a járvány miatt elrendelt korlátozásokból adódóan csökkent, a gyógynövények alkalmazása azonban nem változott lényegesen. A válaszadók tizede használt komplementer gyógymódot a koronavírus-fertőzés megelőzésére. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1678–1686.

Summary. Introduction: The coronavirus epidemic caused by SARS-CoV-2 from Wuhan at the end of 2019 had considerable impact on our lives. In the absence of specific therapy, some people have resorted to alternative therapies. Objective: The aim of our study was to explore the effect of the coronavirus epidemic on the patients’ attitudes toward complementary and alternative medicine. Method: We have performed anonymous questionnaire survey among patients of a Hungarian university hospital and a city hospital waiting for elective surgery between August 3, 2020 and December 18, 2020. We received 279 questionnaires, the response rate was 69.7%. Results: As a result of the coronavirus epidemic, 91.4% of the respondents did not change their opinion about complementary and alternative treatments, 8.2% were more optimistic about them. 16.8% of respondents were optimistic, 25.4% rejected, and 57.7% did not form an opinion about the disease-preventing effect of complementary therapy. A quarter of respondents (24.7%) had used complementary therapies in their lifetime, with only 10% of respondents using such therapies to prevent coronavirus infection. As a result of the pandemic, no one started using complementary therapies. 55.6% of the respondents used a herbal preparation during their lifetime. In the course of the epidemic, a high proportion of respondents (27.5%) used herbal preparations; no correlation was found between the use of the treatment and the socio-demographic factors examined. The use of herbs was lower among cancer and thromboembolic patients. Conclusion: Based on our study, the use of complementary therapies presumably decreased due to the restrictions imposed in the epidemic, however, the use of herbs did not change significantly. One-tenth of the respondents used naturopathic cure to prevent coronavirus infection. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1678–1686.

Open access

Kis méretű vesedaganatok patológiai és biológiai jellemzőinek elemzése a tumorméret alapján

Analysis of pathological and biological features of small renal masses based on the tumor size

Orvosi Hetilap
Authors:
Csaba Berczi
,
Zsolt Bacsó
,
László Bidiga
,
Judit Nagy
, and
Tibor Flaskó

Összefoglaló. Bevezetés: A kis méretű vesedaganatok között lényegesen gyakoribbak a benignus elváltozások, és a kis malignus tumorok biológiai tulajdonságai is kedvezőbbek, mint a nagyobb daganatokéi. Célkitűzés: Szerzők a kis méretű vesetumorok tulajdonságait vizsgáltuk különböző alcsoportokban. Módszer: 2000. január 1. és 2015. január 1. között 1272 beteg esetén végeztünk műtétet vesedaganat miatt. Közülük 496 betegnek volt kis méretű vesetumora. A betegek átlagéletkora 59 ± 12 év volt. A betegeket a tumorméret alapján három csoportba osztottuk. Az 1. csoportban a daganat mérete ≤4 cm, a 2. csoportban ≤3 cm és a 3. csoportban ≤2 cm volt. Eredmények: Az eltávolított daganat nagysága átlagosan 29 ± 8 mm volt. A szövettan 418 esetben (84%) malignus, míg 78 alkalommal (16%) benignus elváltozást mutatott. A 2 cm-nél kisebb daganatoknál malignitás csak az esetek 73,2%-ában fordult elő. A malignus és a benignus tumorok méretében szignifikáns eltérés volt (p = 0,008). Rosszul differenciált daganat – grade 3. és 4. – az esetek 10,8%-ában, 14,4%-ában, illetve 20,7%-ában volt jelen, amikor a tumorméret kisebb mint 2 cm, 2,1–3 cm, illetve 3,1–4,0 cm volt. A vesecarcinomáknál az átlagosan 10 éves utánkövetési idő alatt progresszió az esetek 5,5%-ában fordult elő. Következtetés: A kis méretű vesetumor az összes vesedaganat 39%-át tette ki. Ezek nagy része malignus volt, és benignus elváltozás az esetek 16%-ában fordult elő. A malignitás előfordulása a 2 cm-nél kisebb tumoroknál volt a legalacsonyabb. A tumorméret szoros összefüggést mutatott a malignitás gyakoriságával és a daganat differenciáltságával. A kedvező patológiai és biológiai eredmények alapján a 2 cm alatti daganatoknál felmerül annak lehetősége, hogy esetükben az aktív követés vagy minimálisan invazív kezelés alkalmazása kerüljön előtérbe. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1693–1697.

Summary. Introduction: The incidence of benign lesions is more common in small renal masses (SRMs) and biological behavior of small malignancies is better compared to larger ones. Objective: The authors measured the characteristics of SRMs in different subgroups. Method: From January 1, 2000 to January 1, 2015, 1272 patients underwent surgery for renal tumors. In 496 of the 1272 cases, the patients had SRMs. The mean age of the patients was 59 ± 12 years. Based on the sizes, the SRMs were divided into three groups. The sizes of the renal tumors were ≤4 cm in Group 1, ≤3 cm in Group 2 and ≤2 cm in Group 3. Results: The mean diameter of the removed SRMs was 29 ± 8 mm. Histology confirmed renal cell carcinoma in 418 cases (84%), while benign tumor was present in 78 patients (16%). However, with the tumor size ≤2 cm, malignancy was detected in 73.2% of the cases. There was a significant difference in the sizes of the malignant and the benign masses (p = 0.008). Grade 3 or 4 tumors were present in 10.8%, 14.4% and 20.7% when the tumor size was ≤2 cm, 2.1 to 3 cm, and 3.1 to 4 cm in diameter, respectively. During the mean 10-year follow-up period, tumor progression was detected only in 5.5% of malignancies. Conclusion: In 39% of all cases, the patients had SRMs. The majority of SRMs were malignant, and benign lesion occurred only in 16% of the cases. The incidence of malignant tumors was the lowest when the size of SRMs was ≤2 cm. The size of the tumor was highly associated with probability of malignancy and tumor grading. Based on the favorable pathological and biological results in tumors below 2 cm, active surveillance or minimally invasive treatment could be the preferred management. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1693–1697.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
János László Iványi
,
Éva Marton
,
Márk Plander
,
Zoltán Vendel Engert
, and
Csaba Tóth

Bevezetés: A primer herelymphoma ritkán előforduló extranodalis non-Hodgkin-lymphoma-entitás. Legtöbbször idős férfiakban fordul elő, nagy malignitású szövettani képpel és kedvezőtlen kórlefolyással. Az érintett here eltávolítása után alkalmazott immunkemoterápia ellenére a betegek kezelési eredményei elmaradnak más extranodalis lymphomásokétól. Célkitűzés: Retrospektív felmérésben a szerzők célul tűzték ki 2000 és 2012 között kórismézett és kezelt herelymphomás betegeik klinikopatológiai és kezelési eredményeinek felmérését. Módszer: Ezen időszak alatt 334 agresszív non-Hodgkin-lymphomás betegből nyolc esetben (8/334, 2,39%) kórisméztek primer herelymphomát (diffúz nagysejtes B-sejtes hét esetben, Burkitt-típusú egy esetben). A betegek medián életkora 60 év (23 és 86 év között) volt. Korai I–IIE hét betegben, előrehaladott stádium egy betegben fordult elő. Egy beteg kivételével (csak radioterápia) minden beteg kemoterápiát kapott (rituximab+CHOP, hat–nyolc ciklus 21 vagy 28 naponként). Mindössze egy beteg részesült központi idegrendszeri kemoterápiás profilaxisban, preventív ellenoldali hereirradiációt nem alkalmaztak. Eredmények: Ötven hónapos medián követés alatt semicastratiót követő rituximab- és CHOP-kúra után hét beteg került komplett remisszióba, két beteg elhunyt (egy beteg a lymphoma progressziója következtében, a remisszióban levő másik beteg szekunder tüdőtumor miatt). Komplett remissziót a betegek 87,5%-ában értek el. A betegségmentes túlélés 13–152 hónap között (medián 38 hónap), az összesített túlélés 17–156 hónap között (medián 43 hónap), az ötéves betegségmentes és összesített túlélés pedig egyaránt 37,5% volt. Következtetések: A viszonylag kedvező kezelési eredmények hátterében a korai stádium túlsúlya, a lymphoma urológiai sebészi eltávolítása, az immunkemoterápia hatásossága, illetve a közeli és távoli (idegrendszeri) relapsus hiánya állhat. Orv. Hetil., 2013, 154, 1666–1673.

Restricted access