Search Results
You are looking at 41 - 50 of 50 items for
- Author or Editor: Miklós Kásler x
- Refine by Access: All Content x
Az implantátumbehelyezéssel történő emlőnagyobbítás évtizedek óta az egyik leggyakrabban végzett esztétikai plasztikai sebészeti beavatkozás. Az életkor előrehaladtával a több millió implantált egyre nagyobb arányban kerül az emlőrákra veszélyeztetett korcsoportba, így a jövőben az implantált emlőben kialakuló rosszindulatú daganat klinikai megjelenése gyakoribbá válik. Bár az implantátum nem áll összefüggésben a tumor kialakulásával, az ilyen esetek számos különleges megfontolást igényelnek a diagnosztikában, a terápiában és az utánkövetésben. Az implantátummal megnagyobbított emlő daganatainak szakszerű, a modern onkoplasztikus elveknek megfelelő multidiszciplináris ellátása csak a megfelelő onkológiai, emlő- és plasztikai sebészeti ismeretek alapján lehetséges. Közleményünkben a hazánkban is várhatóan gyakrabban előforduló speciális onkológiai és esztétikai állapot szakirodalmának széles körű áttekintését folytatjuk, először magyar nyelven. Orv. Hetil., 2011, 152, 1679–1691.
A fejlesztés 3. évében 8 új molekuláris diagnosztikai szolgáltatást fejlesztett ki a Konzorcium az emlőrák, vastagbélrák, tüdőrák, GIST és melanoma prognosztikája és predikciója számára. A kutatási periódusban 2 szabadalmat jelentett be új típusú mitogén/motogén jelpálya-módosításra. Emberi daganatok preklinikai modelljein az eritropoetin erekre gyakorolt hatásainak funkcionális képalkotó vizsgálatokkal történő mérését dolgozta ki. Humán melanoma modelleken a szisztémás progresszió genomikai jellemzőit határozta meg.
Absztrakt
Bevezetés: A European Society of Breast Cancer Specialists létrehozta az emlőrákellátást végző onkológiai központok és szakorvosok európai minőségbiztosítási feltételrendszerét, hogy egységes minimumstandardok bevezetésével csökkentse az emlőrák mortalitását a kontinensen. Célkitűzés: Jelen vizsgálat célja, hogy az Országos Onkológiai Intézet Emlő- és Lágyrészsebészeti Osztályán operált, illetve az intézetben multidiszciplinárisan kezelt emlődaganatok komplex onkológiai ellátását a European Society of Breast Cancer Specialists minőségbiztosítási kívánalmai szerint elemezze és a nagy esetszámú, reprezentatív minta révén a magyar emlőrákos populációról részletes klinikopatológiai adatokat szolgáltasson az onkológiai ellátórendszer számára. Módszer: 2011. június 1. és 2012. május 31. között multidiszciplinárisan kezelt emlődaganatok részletes klinikopatológiai retrospektív adatfeldolgozását végezték a European Society of Breast Cancer Specialists egységes nemzetközi kritériumrendszere szerint. Eredmények: A vizsgált időszakban 906 betegnél történt malignus, illetve jóindulatú emlődaganat miatt műtét. Az EUSOMA kötelező minőségbiztosítási minimumelvárásainak az Országos Onkológiai Intézet eredményei mindenben megfeleltek. Következtetések: Az Országos Onkológiai Intézet emlődiagnosztikával és multidiszciplináris onkológiai kezelésével foglalkozó emlőrák-ellátási szervezeti egysége a European Society of Breast Cancer Specialists által meghatározott minimumesetszámot, személyi és tárgyi feltételeket teljesíti. Orv. Hetil., 2016, 157(42), 1674–1682.
Bevezetés: A tüdőrák diagnosztikájának metodikája rendkívül széles, magába foglalja a különböző röntgenológiai, citológiai és patológiai vizsgálóeljárásokat. Célkitűzés: A dolgozat célja a perifériás tüdőtumorok CT-vezérelt vékonytű-technikás aspirációs citológiai gyors, azonnal adott diagnózisainak követése, citohisztológiai összehasonlítása, illetve minőségbiztosítása volt. Módszer: 128 beteg CT-vezérelt percutan tüdőaspirációs citológiai vizsgálatát végezték el. A citológiai diagnózisokat négy kategóriába (malignus, malignitásra suspect, malignitásra negatív, nem reprezentatív) sorolták. Az aspirációs citológiai módszer diagnosztikus érzékenységét a szövettani eredményekhez viszonyítva elemezték. Eredmények: 128 perifériás tüdőelváltozásból a citológiai diagnózis 71 esetben malignus, 14-ben suspect, 14-ben negatív, 29-ben pedig nem reprezentatív volt. A mintavételeket 33 (25,6%) esetben követte szövettani vizsgálat. A tumorátmérő 0,8–11,5 cm (átlag 3,28) között változott. A kórszövettani vizsgálat hét benignus elváltozást, 17 primer tüdőrákot és kilenc metasztázist igazolt. A mintavételeket követő leggyakoribb szövődmény a pneumothorax volt. Az összesített pozitív–negatív esetek számításánál a szenzitivitás és a pozitív prediktív érték 88,8%-nak bizonyult. Megbeszélés: A szerzők megállapították, hogy tanulmányukban a perifériás tüdőtumorok CT-vezérelt aspirációs citológiai vizsgálatának minőségbiztosítási eredményei megfelelnek a nemzetközileg elvárt követelményeknek. Orv. Hetil., 2013, 154, 28–32.
A daganatos betegek ellátásában a többszakmás onkológiai orvosi munkacsoport, a multidiszciplináris onkoteam által történő terápiameghatározás mára már világszerte rutingyakorlattá vált. A multidiszciplináris onkoteam működése azonban újabb és újabb nehézségekkel szembesül a szakma gyors fejlődése, a fokozott elvárások, a financiális megfontolások előtérbe kerülése, a nem mindig kontrollált döntési mechanizmusok és az állandó idő- és szakemberhiány miatt. A továbbfejlődés egyik formája lehet a szinte mindenhol fellelhető osztályos megbeszélések, főorvosi referálók átalakítása a multidiszciplináris onkoteamnek megfelelő adminisztratív, jogi és döntési feltételrendszerrel. Az így kialakított onkoterápiás onkoteam alkalmas lehet a részleteiben nevesített, kivitelezhető, már a beteggel is részben egyeztetett, optimális onkológiai kezelés meghatározására, továbbá oktatási és centrumfeladatok elvégzésére. Az orvosok pszichés terheinek csökkentése is összességében a betegellátás minőségbiztosításának megerősítését szolgálja. A tanulmány mindezen szempontok részletesebb elemzésével együtt bemutatja a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának kétlépcsős, multidiszciplináris és onkoterápiás onkoteamrendszerét. Orv. Hetil., 2012, 153, 1984–1991.
Bevezetés: Az emlőrákok regionális nyirokcsomóstátuszának meghatározásában az őrszemnyirokcsomó-biopszia mára rutin emlősebészeti eljárássá vált. A magas szintű bizonyítékon alapuló, minimál invazív sebészi módszer a klinikailag negatív hónalji nyirokcsomók esetén sikerrel váltja ki a diagnosztikus axillaris lymphadenectomiát. Az eljárás fontossága abban rejlik, hogy negatív nyirokcsomóstátusz esetén elkerüli az akár 70%-os morbiditással járó (hónalji fájdalom, vállmerevség, lymphoedema és paraesthesia) teljes hónaljárki lymphadenectomiát. Célkitűzés: Jelenleg az elfogadott eljárás pozitív őrszemnyirokcsomó esetén a teljes komplettáló axillaris blokkdisszekció. Eközben több randomizált klinikai vizsgálat bizonyította, hogy a hónalji nyirokcsomók besugárzása és az elektív axillaris blokkdisszekció között nincs különbség a túlélés tekintetében az emlőrákos betegeknél. Az Országos Onkológiai Intézet Emlősebészeti Osztálya ebben a témában kezdett előretekintő, randomizált, kétkarú összehasonlító klinikai vizsgálatot. Az OTOASOR vizsgálat (Optimal Treatment of The Axilla – Surgery or Radiotherapy) célja korai emlőrákos esetekben, pozitív hónalji őrszemnyirokcsomó-státusz esetén az axilla két különböző kezelési lehetőségének, a hagyományos axillaris lymphadenectomiának és a régió további műtét nélküli célzott besugárzásának hosszú távú eredményeinek összehasonlítása volt. Módszer: A tanulmányba korai stádiumú primer, invazív emlőrákos nőbetegeket vontak be, akiknél a tumor 3 cm-nél kisebb volt és a műtét előtt nem volt klinikai gyanújel axillaris nyirokcsomó-propagációra. A betegeket a műtét előtt két karra randomizálták, vagy hagyományos komplettáló axillaris blokkdisszekció („A” kar – hagyományos kezeléses kar), vagy hónalji nyirokcsomó-besugárzás („B” kar – vizsgálati kar). Az őrszemnyirokcsomó-biopszia izotóp segítségével történt, a kék festék használata opcionális volt. Az eltávolított őrszemnyirokcsomók végleges szövettani vizsgálata 0,5 mm-es szinteken hematoxin-eozin festéssel történt. A vizsgálati karon a komplettáló sebészeti beavatkozás elmaradt, és a betegek 50 Gy (2 Gy/nap) irradiációban részesültek további axillaris műtét helyett. A műtét utáni adjuváns kezelés és a betegek utánkövetése az aktuális intézeti protokollnak megfelelően történt. Eredmények: A vizsgálatba 2002. augusztus és 2009. június között összesen 2109, korai emlőrákban szenvedő beteg került besorolásra, a komplettáló axillaris blokkdisszekció karra 1054 beteg, míg a sugárterápiás karra 1052 beteg került. A 2 követéses karon a betegek egyenletesen oszlottak el a legjelentősebb prognosztikai faktorokat tekintetbe véve. Az őrszemnyirokcsomó-biopszia 2073 betegnél volt sikeres (98,4%), és ezek közül 526 betegnél lett pozitív az őrszemnyirokcsomó (25,4%). Ötvenkét beteg került kizárásra a vizsgálatokból különböző okok miatt. A fennmaradó 474 beteg közül a hagyományos komplettáló axillaris lymphadenectomia karra 244 beteg („A” kar), míg a sugárterápiás karra 230 beteg („B” kar) került besorolásra. A korai utánkövetési idő jelenleg 41,9, illetve 43,3 hónap a két karon, és ezalatt nem jelentkezett szignifikáns különbség a két kar betegei között. A hónalji kiújulásban sem találtak eddig lényeges különbséget, 0,82%-nak bizonyult az „A” karon, míg 1,3% volt a vizsgálati „B” karon. Ugyancsak nem találtak szignifikáns különbséget a betegek teljes túlélésében sem eddig a korai utánkövetési időpontig. Következtetések: A 3,5 éves medián utánkövetési idő után vizsgált kezdeti eredmények a felvetett hipotézis helyességét tűnnek alátámasztani, miszerint az axillaris blokkdisszekció a regionális sugárkezeléshez képest nem javítja az őrszemnyirokcsomó-pozitív betegek regionális kontrollját és a betegek teljes túlélési mutatóit. Orv. Hetil., 2013, 154(49), 1934–1942.
A regionális nyirokcsomóstátus az emlőrák legfontosabb prognosztikai faktora. A korai, klinikailag nyirokcsomó-negatív emlőrákoknál az őrszemnyirokcsomó-biopszia az axillaris staging standard módszere. A preoperatív limfoszcintigráfia az őrszemnyirokcsomók számának és elhelyezkedésének meghatározásával pontosítja a biopsziát. Az utóbbi években az idős, túlsúlyos betegeknél, atípusos vagy extraaxillaris nyirokelvezetésnél, nem ábrázolódó, illetve az izotópbeadási helyhez közeli őrszemnyirokcsomók meghatározásához egy új, hibrid képalkotó eljárás, a komputertomográfiával kombinált single photon emissziós komputertomográf (3D SPECT/CT) nyújt segítséget. A szerzők magyarul elsőként tekintik át az emlőrák-őrszemnyirokcsomó meghatározásával foglalkozó, a 3D SPECT/CT teljes – máig mindössze 14 közleményből álló – angol nyelvű szakirodalmát. Összefoglalásként elmondható, hogy a 3D SPECT/CT növeli a preoperatív őrszemnyirokcsomó-meghatározás eredményességét, minőségét, segítve ezzel a rutin klinikai gyakorlatban az emlőrákos betegek pontosabb stagingjét. Orv. Hetil., 2011, 152, 678–688.
A Központi Statisztikai Hivatal halálozási adatainak összevetése a Nemzeti Rákregiszter adatbázisával.
Egy adat-összekapcsolás tanulságai
Comparison of Hungarian Central Statistical Office’s causes of death data with the database of the Hungarian National Cancer Registry.
Lessons from a record linkage
Bevezetés: Nemzetközi összehasonlításban a rosszindulatú daganatos incidencia és mortalitás tekintetében Magyarország az élvonalba tartozik. A halálozási statisztikát a Központi Statisztikai Hivatal a hatpéldányos Halottvizsgálati bizonyítványok feldolgozása alapján készíti el, míg az új daganatos betegségek előfordulásának populációalapú mérését a Nemzeti Rákregiszter végzi. Célkitűzés: A Központi Statisztikai Hivatal és a Nemzeti Rákregiszter független adatbázisainak összekapcsolása rávilágíthat egymás gyengeségeire, emellett lehetőséget teremt az adatok verifikációjára, pontosítására, kiegészítésére, valamint a jelenlegi adatcsere bővítésének szükségességére. Módszer: A Központi Statisztikai Hivatal 2012 és 2020 közötti halálozási adatait a társadalombiztosítási azonosító jel alapján kötöttük össze a Nemzeti Rákregiszter 2001 és 2020 közötti adatbázisával. A 2018-ra vonatkozó – főképpen tüdőrákos – haláleseteket mélyebb vizsgálatnak vetettük alá, mellyel az adatbevitel hiányosságai mellett a két állomány közötti eltéréseket is demonstráltuk. Eredmények: A Központi Statisztikai Hivatal 2018-ra vonatkozó halálozási adatbázisában 32 586 esetben rosszindulatú daganat volt a statisztikai közlésre kiválasztott elsődleges halálok, melyből a Nemzeti Rákregiszterben 29 970-et azonosítottunk. A Központi Statisztikai Hivatal adatai között 8716, statisztikai közlésre kiválasztott tüdőrákos halálesetből 7957 személyt találtunk meg a Regiszterben. A 7957 egyezésből a Nemzeti Rákregiszterben 7381-hez tartozott tüdőrákos diagnózis. A fennmaradó 576 esetet a Regiszter más daganattal rögzítette, a leggyakrabban, 69 esetben tüdőáttét szerepelt. Megbeszélés: A két adatbázis közötti eltérés adódhat az adatfelvételek metodikai különbségeiből, a jelentési fegyelem problémáiból, a hiányos, pontatlan kitöltésből és a feldolgozási algoritmusok különbözőségéből. Mindazonáltal a vizsgált adatbázisok tartalmának döntő hányada értékes információt tartalmaz, ezért alkalmasak adattudományi vizsgálatokra. Következtetés: A jelen elemzés tapasztalatai alapján a két intézmény közötti adatátadás felülvizsgálata várható. Emellett az elektronikus Halottvizsgálati bizonyítvány bevezetése vélhetően javítani fogja a társadalombiztosítási azonosító jel kitöltöttség megbízhatóságát, ráadásul a rendszerbe épített ellenőrzéseknek köszönhetően a kitöltés minősége javulhat, a feldolgozás ideje lerövidülhet. Orv Hetil. 2022; 163(37): 1481–1489.
