Search Results

You are looking at 41 - 50 of 110 items for

  • Author or Editor: Péter Horváth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin Barbara Horváth
,
Péter Pankovics
,
Zita Battyáni
,
Endre Kálmán
, and
Gábor Reuter

Az emberi daganatok mintegy 20%-ában bizonyítható valamilyen fertőző virális ágens kóroki szerepe. A Merkel-sejtes carcinoma ritka, igen agresszív, bizonytalan eredetű, vélhetően a hám stratum basale rétegéből kiinduló daganat. Elsősorban az időseket és az immunszuppresszált személyeket érinti, többnyire a napfénynek kitett bőrterületeken, különösen a fej-nyaki régiókon jelentkezik. Gyakorisága rohamosan növekszik, nemritkán differenciáldiagnosztikai problémát okoz. A Merkel-sejtes carcinomákból 2008-ban egy DNS-polyomavírust (Merkel-sejtes polyomavírus) sikerült azonosítani, amely megnyitotta az utat a daganat valódi kóroki hátterének feltárásához. Az elváltozás fertőző – virális – kóreredete szemléletváltást eredményez a patogenezis és remélhetőleg majd a kezelés területén is. Az ismeretek hazai klinikai gyakorlatba való mielőbbi átkerülése érdekében vállalkoztak a szerzők a Merkel-sejtes carcinoma és az első emberi daganatkeltő polyomavírus, a Merkel-sejtes polyomavírus összefoglalására. Orv. Hetil., 2013, 154, 102–112.

Restricted access
JPC - Journal of Planar Chromatography - Modern TLC
Authors:
Ágnes Móricz
,
Györgyi Horváth
,
Péter Molnár
,
Béla Kocsis
,
Andrea Böszörményi
,
Éva Lemberkovics
, and
Péter Ott

The composition of the essential oil of Thymus vulgaris L. has been determined by GC-FID and GC-MS. Because separation of thymol, carvacrol, and linalool, components of the essential oil, was more efficient by overpressured layer chromatography (OPLC) than by conventional thin-layer chromatography (TLC), the forced flow technique was used before biological detection. All three test compounds had antibacterial effect against the phytopathogenic bacterium Pseudomonas syringae pv. maculicola, in bioautography, although in essential oil thymol was present in sufficient quantity to produce an inhibiting zone in the adsorbent layer. In BioArena investigations, when reduced glutathione as a formaldehyde (HCHO) capturer was dissolved in the cell suspension before bioautographic exposure to the essential oil, the characteristic inhibiting activity of thymol and carvacrol against Bacillus subtilis soil bacteria was reduced, whereas the presence of the HCHO precursors NGmonomethyl-l-arginine or N ɛ-monomethyl-l-lysine enhanced their antibacterial effect. These results suggest that HCHO and its reaction products may be involved in the antibacterial activity of thymol and carvacrol.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
István Tóth
,
Bálint Kaszás
,
Gábor Horváth
,
Zalán Piski
,
Péter Bakó
,
László Lujber
,
Imre Gerlinger
, and
Péter Révész

Absztrakt:

A Wegener-granulomatosis – újabb nevén polyangitis granulomatosis – súlyos, antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociálta, kis ereket érintő vasculitis, melyet a légúti traktus és a renalis rendszer nekrotizáló, granulomatosus gyulladása jellemez. A fülészeti manifesztációk a kórkép korai fázisában fordulhatnak elő, melyek közül a leggyakrabban savós középfülgyulladás, maszkolt otomastoiditis, esetenként sensorineuralis halláscsökkenés jelentkezhet. A diagnózis felállítása a klinikai képen, az immunszerológiai, valamint a hisztopatológiai vizsgálatokon alapszik. A kombinált immunszuppresszív terápia mellett a lokális manifesztációk szanálása szükséges. A terápiarezisztens, Wegener-granulomatosis talaján kialakult elhúzódó középfülgyulladás gyakran komoly kihívás elé állítja a fül-orr-gégészt. Ilyen esetekben a felkészült fülsebész kezében stabil megoldást jelent a subtotalis petrosectomia, amellyel zárt, reakciómentes középfül kerül kialakításra, s abban szimultán vagy halasztottan végezhető hallásrehabilitáció modern, implantálható hallásjavító készülékekkel. A jelen közleményben a szerzők áttekintik a vonatkozó irodalmat és egy esetbemutatáson keresztül ismertetik a Wegener-granulomatosis fülészeti megjelenésének komplex ellátását a modern szakmai szemlélet jegyében. Orv Hetil. 2019; 160(4): 151–157.

Open access

A sebészeti elvek változása a modern, hatékony, perioperatív onkológiai kezelések következményeként

Changes in surgical principles as a result of modern, effective, perioperative oncological treatments

Orvosi Hetilap
Authors:
Örs Péter Horváth
,
András Papp
,
László Cseke
,
Szabolcs Bellyei
,
László Mangel
, and
András Vereczkei

Összefoglaló. Az onkológia hatalmas mértékben fejlődött az elmúlt negyedszázadban. A jelentős siker hátterében sok tényező áll, így a primer és szekunder prevenció, a diagnosztika fejlődése, a kemo- és radioterápia új módszerei és az alapkutatási eredmények beépülése a gyakorlatba. A sebészet szempontjából a fejlődésben a legnagyobb szerepet a műtét előtti onkoterápia elveinek kidolgozása és széles körű gyakorlati alkalmazása játszotta. A Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján 1997 és 2005 között 44 gyomorrákos és 102, borderline reszekábilis vagy irreszekábilis stádiumban levő nyelőcsőrákos beteget részesítettek perioperatív kezelésben. A válaszadás mértéke mindkét csoportban 50% felett volt, és komplett patológiai remissziót sikerült elérni 3 gyomorrákos és 17 nyelőcsőrákos betegnél. A saját és az irodalmi adatok elemzése kapcsán hét új onkológiai sebészeti elv kialakulását észlelték a nagyon sikeres perioperatív kezelés következtében. A megkívánt szabad reszekciós szél a vizsgált betegcsoportokban milliméteres nagyságrendűre csökkent. Ez ún. szervmegtartó műtétekre adott lehetőséget. A prognózis szempontjából a perioperatív kezelés utáni stádium a mértékadó. Oligometastasisos betegen is elérhető a komplett hisztopatológiai remisszió. Komplett remisszió esetén felmerülhet a „watch and wait” taktika alkalmazása. Colontumorok reszekábilis májmetastasisainak kezelésében nem célszerű komplett remisszóra törekedni. Megfordítható a primer tumor és a metastasisok kezelési sorrendje. Az onkológiai kezelések egyre javuló eredményei alapján a sebészeti tevékenység visszaszorulása várható a daganatos betegek gyógyításában. Orv Hetil. 2022; 163(14): 544–550.

Summary. Oncology has evolved to a great extent over the last quarter of century. The significant success is multifactorial, including primary and secondary prevention, the development of diagnostics, new methods of chemo- and radiotherapy, and the integration of basic research results into practice. From the point of view of surgery, the establishing and widespread practical application of the principles of preoperative oncotherapy played a major role in this development. Between 1997 and 2005, 44 patients with gastric cancer and 102 patients with borderline resectable or irresectable esophageal cancer received perioperative treatment at the Department of Surgery of the University of Pécs. The response rate was above 50% in both groups and complete pathological remission was achieved in 3 patients with gastric cancer and 17 patients with esophageal cancer. Based on our own experience and literature data, the development of seven new principles in surgical oncology were observed as the result of a very successful preoperative oncologic treatment. The desired free resection margin was reduced to the millimeter dimension in many cancer cases. Thus so-called organ-preserving procedures were made possible. Regarding the prognosis, the stage after the treatment became determinant. Complete histopathological remission could also be achievable in patients with oligometastases. In the case of a complete remission, the “watch and wait” tactics emerged as an option. Along the preoperative treatment of resectable colorectal liver metastases, there is no need to strive for complete remission. The treatment order of the primary tumor and its metastases can be reversed. Based on the improving results of oncology treatments, a reduction in surgical activity in the treatment of cancer patients is expected. Orv Hetil. 2022; 163(14): 544–550.

Open access

A nyelőcsőpótlás szövődményei

Complications of esophageal reconstruction

Orvosi Hetilap
Authors:
Örs Péter Horváth
,
László Cseke
,
András Papp
,
Gábor Pavlovics
, and
András Vereczkei

A nyelőcső eltávolítására a legnagyobb számban nyelőcsőrák miatt kerül sor. A nyelőcsőpótlás még a mai napig is jelentős kihívást jelent a sebészet számára, mert 50% felett számíthatunk szövődményre, és halálozás is 4–7%-ban fordul elő. A szövődmények feloszthatók korai és késői szövődményekre, valamint általános és specifikus szövődményekre. Sebészeti szempontból a korai és a késői speciális szövődmények jelentik a legfontosabb kérdéseket. A Pécsi Egyetem Sebészeti Klinikáján az 1993 és 2012 közötti 20 évben 540 nyelőcső-reszekció történt. Pótlásra 445 esetben gyomrot, 38 esetben vastagbelet és 57 esetben jejunumot használtak. Az anastomosis a gyomorral pótlásnál 275 esetben a nyakon, 170 esetben a mellkasban történt. A vastagbelet minden esetben a nyakra húzták fel. 29 esetben a nyakon történt szabad jejunummal pótlás és 28 esetben bal oldali thoracolaparotomiából a mellkasban. A gyomorral pótlás esetén 55 esetben lépett fel anastomosiselégtelenség, 8 esetben észleltünk transzplantátumelhalást, és 30 esetben alakult ki korai anastomosisszűkület. Ezek a számok vastagbéllel pótlás esetén: 3 elhalás és 2 insufficientia. Mellkasi jejunumpótlásnál egy anastomosiselégtelenség fordult elő. Nyaki szabad átültetésnél egy transzplantátumnecrosist észleltünk. A késői speciális szövődmények közül a dysphagia a legfontosabb, melynek okaként a következőket találták a gyakoriság sorrendjében: anastomosisszűkület, conduitobstructio, pepticus és ischaemiás strictura, idegen test, lokális recidíva, funkcionális okok, új malignus tumor a reszekció után megmaradt nyelőcsőben és malignus tumor a pótlásra használt szervben. Az okok között lehetnek átfedések, és kezelésük lehet gyógyszeres, endoszkópos vagy sebészi. A sebészi kezelés általában az utolsó lehetőség a nyelésképesség helyreállítására, és jelentős kihívás elé állíthatja még a gyakorlott központokat is. Orv Hetil. 2023; 164(7): 243–252.

Open access
Biologia Futura
Authors:
Gergely Sámuel Bartha
,
Gergő Tóth
,
Péter Horváth
,
Eszter Kiss
,
Nóra Papp
, and
Monika Kerényi

Introduction

Several Aristolochia species were used as medicinal herb across Europe and in recent years, their antimicrobial activity has also been investigated.

Materials and methods

In this study, A. clematitis was selected to evaluate the aristolochic acids I and II (AA I and AA II) concentrations and the antimicrobial activity of methanol, hexane, butanol, and ethyl acetate extracts of the root, stem, leaf, root, and fruit. AA I and AA II contents were measured by a validated high-performance liquid chromatography–ultraviolet method.

Results

Each fraction of the plant contained AA I and AA II and the root was found to have the highest contents of AA I (1.09%) and AA II (0.7454%). The minimum inhibitory concentrations of all extracts were determined by standard microdilution method. The fruit’s extracts showed the most efficient antimicrobial effect against both methicillin sensitive and resistant Staphylococcus aureus strains.

Conclusion

Correlation between the AA I and AA II concentrations and the antimicrobial effect was not found.

Open access

In the first part of this methodological study eleven metacarpi of 9 skeletally normal horses were examined from 4 directions by dual energy x-ray absorptiometry (DXA). The differences between the dorsopalmar-palmarodorsal and lateromedial-mediolateral (opposite sites) bone mineral density (BMD) values were found to be nonsignificant. In the second part of the study the precision of the Norland XR-26 densitometer was tested by measuring 34 metacarpal bones and 34 proximal phalanges, each of them three times, from a single direction. The difference between the individual measurements of the first phalanges and of the metacarpal bones originating from the right or the left side of the same horse were not significant, nor did the age or breed have a significant effect on BMD or bone mineral content (BMC). However, both BMD and BMC are greater in the metacarpal bones than in the proximal phalanges and are higher in geldings than in mares or to stallions, while the BMD or BMC values of mares and stallions did not differ from each other significantly. These data point to the necessity of further BMD studies in a higher number of patients.

Restricted access

The aim of the present study was the chemical characterization of some medically relevant essential oils (tea tree, clove, cinnamon bark, thyme, and eucalyptus) and the investigation of antibacterial effect of the components of these oils by use of a direct bioautographic method. Thin-layer chromatography (TLC) was combined with biological detection in this process. The chemical composition of the oils was determined by gas chromatography (GC) and gas chromatography-mass spectrometry (GC-MS). Eucalyptol (84.2%) was the main component of the essential oil of eucalyptus, eugenol (83.7%) of clove oil, and trans-cinnamic aldehyde (73.2%), thymol (49.9%), and terpinen-4-ol (45.8%) of cinnamon bark, thyme and tea tree oils, respectively. Antibacterial activity of the separated components of these oils as well as of their pure main components (eucalyptol, eugenol, trans-cinnamic aldehyde and thymol) was observed against the Gram-negative luminescence gene-tagged plant pathogenic bacterium Pseudomonas syringae pv. maculicola (Psmlux) and the Gram-negative, naturally luminescent marine bacterium Vibrio fischeri. On the whole, the antibacterial activity of the essential oils could be related to their main components, but the minor constituents may be involved in this process. trans-Cinnamic aldehyde and eugenol were the most active compounds in TLC-bioautography. The sensitivity of TLC-bioautographic method can be improved by using luminescent test bacteria. This method is more cost-effective and provides more reliable results in comparison with conventional microbiological methods, e.g., disc-diffusion technique.

Restricted access
Acta Biologica Hungarica
Authors:
Ágnes Gallé
,
Zalán Czékus
,
Krisztina Bela
,
Edit Horváth
,
Jolán Csiszár
, and
Péter Poór

Although the participation of glutathione transferases (GSTs) in light-dependent pathways and the circadian changes in the whole detoxification system have been studied, there are fewer results regarding the exact daily fluctuation of GSTs. In the present study, it was demonstrated that light up-regulated, while dark period decreased the plant GST activity and the expression of the selected tau group GST genes in tomato. These findings provide additional information on our current knowledge on the circadian rhythm of GSTs in plants and could help in further defining detoxification processes.

Restricted access

Primer vena cava inferior leiomyosarcoma (VCI-LMS) sebészi kezelése

Surgical treatment of primary leiomyosarcoma of the inferior vena cava

Magyar Sebészet
Authors:
Zoltán József Biró
,
Károly Kalmár Nagy
,
Eszter Fehér
,
Éva Gömöri
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Esetismertetés: Ismertetjük egy fiatal nőbeteg rendkívül ritka retroperitonealis daganatának, a vena cava inferior primer leiomyosarcomájának (VCI-LMS) tünettanát, diagnosztikáját, valamint sebészi kezelését. Műtét során derült fény a VCI középső szegmensének falából kiinduló, jelentős méretű malignitásra, amelyet cavaresectióval és szintetikusgraft-pótlással lehetett rekonstruálni. 8 évvel később recidíva miatt újabb műtétre került sor, azonban a bal v. renalis érintettsége komoly műtéttechnikai problémákat vetett fel. Újabb cavaresectio és graftpótlásos v. renalis reimplantáció történt. A beteg szövődménymentesen távozott otthonába. Megbeszélés: A VCI-LMS egy rendkívül ritka sebész-patológiai entitás, mely a vénafal mediájából kiindulva terjedhet intraluminalisan, extraluminalisan vagy mindkét irányba egyaránt. Lokalizációjától függően, amennyiben az 1. szegmensben (vv. hepaticae fölött), a 2. szegmensben (vv. renales és vv. hepaticae között) vagy a 3. szegmensben (vv. renales és v. iliaca között) található, kapcsolatban lehet a máj, illetve a vese venáival, azokat infiltrálva. Tünettanilag a felső szegmens tumora a Budd–Chiari-tünetegyüttes (hepatomegalia, hasi fájdalom, sárgaság, ascites) mellett rendkívül rossz prognózisú, míg a középső lokalizációjú jobb felhasi fájdalom mellett epeúti megbetegedés képét utánozza, és jelentősen jobb hosszú távú kimenetellel bír. A tapasztalat azt mutatja, hogy a radio-kemoterápia ezen daganat kezelésében nem járható út. A radikális ‘en bloc’-resectio tumormentes szélek biztosításával, majd az érintett szakasz rekonstrukciója jelenti az egyetlen adekvát kezelési módot.

Restricted access