Search Results

You are looking at 41 - 50 of 158 items for

  • Author or Editor: Péter Tóth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A spontán haemothorax a vér felhalmozódását jelenti a mellüregben baleset vagy iatrogén okok hiányában. Egy 17 éves férfi beteg esetét ismertetjük, akinél a vérzés okaként többszörös kóros artériás összeköttetéseket találtunk a szisztémás keringés és a tüdőkeringés között. Az eset kapcsán rövid irodalmi áttekintést nyújtunk a kiváltó okról, valamint a haemothorax klinikumáról, illetve az ennek megoldásában szóba jövő intervenciós radiológiai módszerekről.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Dezső Tóth
,
Adrienn Bíró
,
Zsolt Kincses
,
Péter Árkosy
, and
Miklós Török

Absztrakt

Bevezetés: A gyomortumoros betegek 40%-ánál történik szükségtelenül kiterjesztett nyirokcsomó-dissectio, ami magasabb morbiditással és mortalitással jár. A Maruyama-komputerprogram (MCP) képes megbecsülni a nyirokcsomó-érintettséget még a műtét előtt, illetve a Maruyama-index (MI) jó prognosztikai tényező lehet a teljes és a betegségmentes túlélés megítélésében. Betegek és módszerek: Az MCP eredményességének számításához különböző „cut-off” szinteket határoztunk meg a receiver operating characteristics (ROC) analízis használatával. A hosszú távú onkológiai eredményeket – mint a teljes túlélést (OS) és a betegségmentes túlélést (DFS) – számítottuk a „hagyományos” nyirokcsomódissectio-kiterjesztés (D1 vs. D2) és a Maruyama-index szerinti operáció (MI < 5 vs. MI ≥ 5) alapján. Eredmények: 74 beteget vizsgáltunk az MCP segítségével műtét előtt a rövid távú eredmények felmérésére, és 101 beteg adatai voltak alkalmasak a hosszú távú onkológiai kimenetel értékelésére. Az MCP szenzitivitása 90,2%, specificitása 63,3% és a megbízhatósága 78,4% volt. A pozitív prediktív érték 75,5%-nak, a negatív prediktív érték pedig 84%-nak adódott. A D1 dissectiós csoportban a betegségmentes túlélés 93,6 hónap, a D2 csoportban 68,7 hónap (p = 0,41, HR = 1,34) volt. A teljes túlélés pedig 74,6 hónapnak, illetve 72,2 hónapnak (p = 0,66, HR = 0,87) adódott. Azoknál a betegeknél, akiknél MI < 5, a betegségmentes túlélés 92 hónap lett, míg azoknál a betegeknél, akiknél az MI ≥ 5, ez 62,5 hónap volt (p = 0,31, HR = 1,4). Teljes túlélés tekintetében az eredmény 86 hónap és 60,4 hónap (p = 0,17, HR = 1,52) lett. Következtetések: Eredményeink bebizonyították, hogy a nyirokcsomóáttétek számítógépes becslése hatékony eljárás, és amennyiben az MI < 5, az jelentősebb prediktív értéke a túlélésnek, mint a D1 versus D2 szinteken alapuló lymphadenectomia.

Restricted access

Kiégés a magyar fogorvosok körében

Burnout among Hungarian dentists

Orvosi Hetilap
Authors:
Eszter Szalai
,
Júlia Hallgató
,
Péter Kunovszki
, and
Zsuzsanna Tóth

Összefoglaló. Bevezetés: A kiégés jelensége fokozottan érinti az egészségügyi dolgozókat, a nagyfokú stressz, a folyamatos fizikai és emocionális megterhelés miatt. A kiégés mérését fogorvosok körében végeztük, mivel Magyarországon még nem készült csak fogorvosokat mérő keresztmetszeti vizsgálat. Célkitűzés: Elsődleges célunk a fogorvosi kiégés előfordulásának, súlyosságának mérése, a rizikófaktorok kiszűrése volt. Másodlagos célul a kiégés veszélyére való figyelem felkeltését tűztük ki az érintett csoportban. Módszer: Az adatgyűjtés a ’Maslach Burnout Inventory – Human Services Survey’ 22 tételes magyar, validált változatával történt online formában. Eredmények: Online kérdőívünket 407 fogorvos töltötte ki. A következő eredményeket kaptuk: az emocionális kimerülés esetében a válaszadók 20%-a (81 fő) tartozik a magas kategóriába, a cinizmus dimenziójának esetében a válaszadók 17,5%-át (70 fő) jellemzi a magas pontszám. A teljesítményvesztés magas dimenziója a minta 75%-ában (302 fő) volt igazolható. Szignifikáns (p≤0,05) védőfaktornak találtuk a harmonikus kollegiális viszonyt, a hobbi meglétét, a 2–4 óra napi munkát, a támogató otthoni és munkahelyi légkört, az egészségi probléma és a saját vállalkozás hiányát. Szignifikáns negatív eltérést 6–10 éve dolgozó férfiak körében találtunk. Következtetés: Az eredmények felhívják a figyelmet a legfontosabb protektív tényezőkre, melyek segítségével csökkenthető a kiégés mértéke. Orv Hetil. 2021; 162(11): 419–424.

Summary. Introduction: Burnout has an increased impact on healthcare workers due to severe stress, constant physical and emotional strain. Burnout was measured among dentists, as no such cross-sectional study has been made in Hungary. Objective: Our primary goal was to measure the incidence and severity of dental burnout and to screen for the risk factors. Our secondary goal was to raise awareness of the risk of burnout in the affected group. Method: Data collection was performed online with the 22-item Hungarian validated version of Maslach Burnout Inventory – Human Services Survey. Results: 407 dentists completed our online questionnaire. The following results were obtained: in the case of emotional exhaustion, 20% of the respondents belong to the high category, in the cynicism dimension, 17.5% of the respondents have high scores. The high dimension of performance loss is typical in 75% of the sample. We found that harmonious collegial relationships, the existence of a hobby, 2–4 hours of daily work, a supportive home and work atmosphere, the lack of health problems and self-employment are significant (p≤0.05) protective factors. Significant negative differences were found among men who had been working for 6–10 years. Conclusion: The results draw attention to the most important protective factors that can help reduce the rate of burnout. Orv Hetil. 2021; 162(11): 419–424.

Open access

Iatrogenic Cushing’s syndrome is the most common form of hypercortisolism. Glucocorticoids are widely used for the treatment of various diseases, often in high doses that may lead to the development of severe hypercortisolism. Iatrogenic hypercortisolism is unique, as the application of exogenous glucocorticoids leads to the simultaneous presence of symptoms specific for hypercortisolism and the suppression of the endogenous hypothalamic-pituitary-adrenal axis. The principal question of its therapy is related to the problem of glucocorticoid withdrawal. There is considerable interindividual variability in the suppression and recovery of the hypothalamic-pituitary-adrenal axis, therefore, glucocorticoid withdrawal and substitution can only be conducted in a stepwise manner with careful clinical follow-up and regular laboratory examinations regarding endogenous hypothalamic-pituitary-adrenal axis activity. Three major complications which can be associated with glucocorticoid withdrawal are: i. reactivation of the underlying disease, ii. secondary adrenal insufficiency, iii. steroid withdrawal syndrome. Here, the authors summarize the most important aspects of this area based on their clinical experience and the available literature data.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Györgyi Miklós
,
György Fekete
,
Irén Haltrich
,
Miklós Tóth
, and
Péter Reismann

Absztrakt:

A Williams–Beuren-szindróma minden etnikumban és nemben azonos gyakorisággal előforduló veleszületett genetikai betegség. Felismerése a mentális retardáció okának tisztázásán kívül azért is fontos, mert cardiovascularis, endokrinológiai, pszichiátriai, urológiai és egyéb betegségek bármely életkorban történő megjelenését okozhatja. A közlemény egy középkorú nő esetét mutatja be, akit gasztroenterológiai kórkép miatt hospitalizáltak. Klinikai észlelése során a típusos megjelenés, mentális retardáció, viselkedésmintázata alapján felmerült a Williams-szindróma gyanúja, amelyet később igazolni sikerült. Tudomásunk szerint ez a nőbeteg most Magyarországon a legidősebb, igazolt Williams-szindrómával élő páciens. Orv Hetil. 2017; 158(47): 1883–1888.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Igaz
,
Károly >Rácz
,
Miklós Tóth
,
Edit Gláz
, and
Zsolt Tulassay

A iatrogén Cushing-szindróma a hypercortisolismus leggyakoribb formája. Számos betegség kezelésében alkalmaznak sokszor nagy adagban glükokortikoidokat, ami nem ritkán súlyos klinikai képpel jellemzett hypercortisolismus kialakulásához vezet. A iatrogén Cushing-szindróma különlegességét az exogén glükokortikoidok okozta hypercortisolismus tüneteinek és az endogén hypothalamo-hypophysis-mellékvese rendszer gátlásának kettőssége adja. A kórkép kezelésének központi kérdése a glükokortikoid terápia leépítésének nehézsége. A hypothalamus-hypophysis-mellékvese rendszer gátlásában és regenerálódásában igen nagy fokú az egyének közötti variabilitás, emiatt a leépítés megtervezése csak fokozatosan, a klinikai kép és az endogén hormonaktivitás hatékonyságát jelző laboratóriumi paraméterek figyelembe vételével lehetséges. A leépítés során három fő szövődmény jelentkezhet: az alapbetegség reaktiválódása, másodlagos mellékvesekéreg-elégtelenség kialakulása, ill. az ún. szteroid megvonási tünetegyüttes. A szerzők saját klinikai tapasztalataik és a nemzetközi irodalom javaslatai alapján foglalják össze a témakör legfontosabb kérdéseit.

Restricted access

Benignus multicysticus peritonealis mesothelioma

Benign multicystic peritoneal mesothelioma

Orvosi Hetilap
Authors:
Alpár György
,
Ferenc Schmal
,
Huba Szabó
,
Lajos Barna Tóth
, and
Péter Lukovich

Összefoglaló. A benignus multicysticus peritonealis mesothelioma a hashártyából kiinduló ritka, jóindulatú daganat, mely leginkább fiatal, reproduktív életkorban lévő nőket érint. A betegség klinikai képe teljesen aspecifikus, a pontos diagnózis emiatt nagyon sok esetben a végleges szövettani lelet segítségével kerül felállításra. A fiatal nőbeteg kizáródott lágyéksérv gyanújával, sürgősséggel került műtétre. A műtét során a Nuck-csatornában a ligamentum rotundummal összetapadó cystosus képlet került eltávolításra, ugyanakkor sérv nem volt észlelhető. A szövettani vizsgálat benignus multicysticus peritonealis mesotheliomát igazolt. A beteget hyperthermiás intraperitonealis kemoterápiát végző osztályra irányítottuk, ahol laparoszkópos exploráció történt. Ennek során residualis tumor vagy egyéb eltérés nem volt észlelhető. Egy 41 éves férfi beteg 4 évvel a jelenlegi osztályos felvételt megelőzően köldöksérv miatt elektív műtéten esett át. Ekkor a hasfali peritoneumról egy 2 cm-es cysticus képletet exstirpáltak, melynek szövettana benignus multicysticus peritonealis mesotheliomát igazolt. 2018 márciusában periappendicularis abscessus gyanúja miatt történt műtétekor az appendix distalis részén, az appendixszel együtt, egy diónyi, többrekeszes cystosus képlet is eltávolításra került. A szövettan a primer tumor recidíváját igazolta. Kontroll radiológiai vizsgálat során nem volt residualis tumormasszára utaló eltérés. A benignus multicysticus peritonealis mesothelioma malignizálódásra való hajlama alacsony. En bloc műtéti eltávolítása javasolt, ebben az esetben a recidíva valószínűsége 50% körüli. Amennyiben az utánkövetés alatt a tumor kiújul, mérlegelendő a totális peritonectomia, illetve a hyperthermiás intraperitonealis kemoterápia elvégzése. Orv Hetil. 2019; 160(21): 839–843.

Summary. Benign multicystic peritoneal mesothelioma is a rare benign tumor originating from the peritoneum, affecting mostly young, fertile women. Its presentation is non-specific, thus the final diagnosis is made after the histological examination. A young female patient presented with incarcerated inguinal hernia of which an emergency surgery was performed. During the operation a cystic mass neighboring the round ligament in the canal of Nuck was removed. No inguinal hernia was found. The histological examination confirmed the diagnosis of benign multicystic mesothelioma. The patient was referred to a center performing hyperthermic intraperitoneal chemotherapy, where laparoscopic exploration was performed. The second surgery revealed no residual tumor or any other pathology. A 41-year-old male patient, 4 years before presenting at our ward, had an elective umbilical hernia repair surgery. During the operation 2 cm big cystic mass was removed from the peritoneum, and the histological examination revealed benign multicystic mesothelioma. In 2018, acute surgery was performed due to a periappendicular abscess, while during the surgery a multicystic mass situated on the distal end of the appendix was also removed. The pathological finding confirmed the recurrence of the first tumor. The radiological examination did not find any signs of residual tumor mass anywhere else. The chances of malignant transformation in cases of benign multicystic peritoneal mesothelioma are low. The suggested treatment is en bloc surgical removal of the mass, however, in these cases recurrence is still 50%. If during follow-ups the recurrence of the tumor is found, a total peritonectomy or hyperthermic intraperitoneal chemotherapy is advisable. Orv Hetil. 2019; 160(21): 839–843.

Restricted access

Absztrakt:

A mindennapi fogászati praxisban igen fontos a sterilitás. Az egyes eszközök és anyagok csírátlanítása azonban eltérő módszereket igényel. A hőérzékeny és rugalmas, elasztikus anyagok esetén a legelterjedtebb sterilizálási módok azért nem használhatók, mert alacsonyabb hőmérsékletű sterilizálás szükséges, hogy ne veszítsék el eredeti fizikai tulajdonságaikat. Ezen anyagok közé tartozik a kofferdam lepedő is, mely rugalmasságától megfosztva alkalmatlanná válik izolálási feladatának ellátására a fogmegtartó kezelések során. Gumilepedő csírátlanítására ritkán kerül sor, bizonyos esetek megoldása azonban megkívánhatja azt. Ilyen szituációban a fogorvosnak viszonylag limitált, sokszor nehezen elérhető eszköztárból kell választania. Közleményünk sorra veszi a sterilizálóeljárásokat, különös figyelmet szentelve a plazmasterilizálásnak, illetve a hidrogén-peroxid-gázt használó eljárásoknak. Esetbemutatásunkban egy kiterjedt, a fog koronai és gyökéri területét is érintő ínyszél alá terjedő fraktúra ellátása során az adhezív technika alkalmazhatóságát hidrogén-peroxid-gázt használó készülékben sterilizált kofferdam lepedő felhelyezésével biztosítottuk. Orv Hetil. 2020; 161(3): 110–115.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Bubán
,
László Tóth
,
Miklós Tanyi
,
János Kappelmayer
, and
Péter Antal-Szalmás

Huszonöt évvel ezelőtt izolálták először a Ki-67 fehérjét, ami napjainkra az osztódó sejtek első számú hisztológiai markere lett. Ez a kivételes szerkezetű molekula olyan alapvető biológiai funkciókkal bír, amelyek nélkülözhetetlenek a normális sejtciklushoz. Miután a Ki-67 fehérje minden osztódó sejtben (G1, S, G2/M fázis) jelen van, de a nyugvó sejtekből (G0 fázis) hiányzik, kiválóan alkalmazható az osztódó sejtfrakció kimutatására, ezáltal klinikai jelentőséggel is bír különböző tumoros folyamatok malignitásának megállapításában, a terápiára adott válasz megítélésében. A sejtproliferációban betöltött nélkülözhetetlen funkciói alapján felvetődik a tumorgenezisben is lehetséges szerepe. A szerzők munkájukban áttekintik a fehérje történetét, tulajdonságait, lehetséges szerepeit a sejtciklus szabályozásában és prognosztikai jelentőségét különböző tumoros betegségekben.

Restricted access