Search Results

Absztrakt:

A gyermekkorban végzett szervátültetés mára hazánkban is minden, az átültetésre alkalmas gyermek számára elérhetővé vált. Fontos ismernünk és tudnunk, hogy a végállapotú szervelégtelenség kialakulásához vezető okok szinte minden szerv esetében jelentősen különböznek a felnőttekéitől. Gyermekkorban mindezek mellett mind sebészi, mind gyermekgyógyászi oldalról más kihívásokkal kell megküzdenünk, mint a felnőtteknél (a szervek és a recipiens mérete, más és más formában zajló infekciók, az immunszuppresszív szerek eltérő farmakokinetikája és farmakodinamikája, noncompliance). A gyermekkori szervtranszplantáció ugyanakkor az elmúlt évtizedek egyik sikertörténete, amely csak sok szakterület gondos és összehangolt munkájával érheti el eredményeit. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1948–1956.

Absztrakt:

Bevezetés: A mitralis anulus (MA) morfológiája és funkciója számos valvularis (például mitralis regurgitatióban) és nem valvularis betegségben (például bizonyos cardiomyopathiákban, cardialis amyloidosisban) eltéréseket mutathat. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja az MA morfológiai és funkcionális jellemzői és a háromdimenziós speckle-tracking echokardiográfiával (3DSTE) számított bal kamrai (BK) ejekciós frakció (EF) összefüggéseinek vizsgálata volt normális és határérték-BK-EF-fel bíró esetekben. Módszer: A jelen vizsgálatba 146 olyan önkéntes eredményeit válogattuk be (átlagos életkor 32,0 ± 11,4 év; 74 férfi), akiknél teljes körű kétdimenziós Doppler-echokardiográfiás vizsgálat történt negatív eredménnyel, melyet 3DSTE-vel egészítettünk ki. A vizsgált populációt két további alcsoportra bontottuk a 3DSTE-vel számított BK-EF-nek megfelelően (határérték 50–54% versus ≥55%). Eredmények: A határérték-BK-EF-fel bíró esetekben magasabb BK-i végszisztolés térfogatot és alacsonyabb BK-i longitudinális straint lehetett mérni. A végszisztolés és végdiasztolés MA-átmérő-, -area- és -kerület-értékek nagyobbnak bizonyultak a határérték-BK-EF-fel bíró esetekben, ekkor az MA funkcionális paraméterek is kisebbek voltak. A fenti összefüggések ellenére a BK-EF nem mutatott korrelációt sem a végszisztolés és végdiasztolés MA-méretekkel, sem az MA funkcionális paraméterekkel. Következtetések: A 3DSTE-vel meghatározott határérték-BK-EF együtt jár az MA tágulásával és funkciójának romlásával. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2129–2135.

Összefoglaló. Halláspanasszal számos beteg fordul orvoshoz. A rutinszerűen elvégzett súgottbeszéd-, hangvilla- és tisztahangküszöb-audiometriai vizsgálat alapján vezetéses, sensorineuralis, illetve a kettő együttes fennállása esetén kevert típusú halláscsökkenést különböztetünk meg. Vezetéses halláscsökkenés létrejöhet mind a külső, mind a közép- vagy a belső fül veleszületett vagy szerzett rendellenességei esetén. Amennyiben a stapediusreflex kiváltható, ugyanakkor a betegnél nincs jelen a külső fület, valamint a középfület érintő kórfolyamat, felmerül a harmadikablak-szindróma lehetősége. A kórkép okaként egy, a belső fül csontos tokján „harmadik ablakként” funkcionáló laesio van jelen, amely az ovális ablakon keresztül beérkező hangenergia egy részét elvezeti, mielőtt az a kerek ablakon át kivezetődik a középfülbe. A diagnózis felállítása gyakran nehéz feladat elé állítja a klinikust, melyhez a megfelelő audiológiai, illetve képalkotó vizsgálatok elvégzése elengedhetetlen. Tekintettel arra, hogy a panaszok megszüntetésére számos műtéti módszer került leírásra, közleményünkben átfogó képet adunk a kórkép etiológiájáról, diagnosztikájáról, terápiájáról, valamint bemutatjuk saját kezdeti tapasztalatainkat is 2 eset prezentálásával. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1944–1952.

Summary. Patients frequently present to the physician with hearing loss. Routine hearing tests include speech field (whisper test), tuning forks and pure tone threshold audiometry, which can identify the presence of sensorineural hearing loss, conductive hearing loss or a combination of both (mixed type). Conductive hearing loss can be a symptom of many different conditions. These include congenital or acquired malformations of the outer, middle and inner ear. If a conductive hearing loss with intact stapedial reflexes are recorded and in the absence of outer or middle ear pathology, then the third window syndrome should be considered. The cause is a bony defect on the otic capsule that acts as a ’third window’, dissipating the incoming sound energy. Without the appropriate audiological and imaging tests, the diagnosis of the condition is challenging in clinical setting. Several surgical techniques have been described to treat the condition. The authors give a comprehensive review of the etiology, diagnosis and treatment of the disease presenting their initial experiences with 2 cases. Orv Hetil. 2020; 161(46): 1944–1952.

Absztrakt:

Bevezetés: A laboratóriumi vizsgálatok iránti igény fokozódik, a prevenció, a pontosabb diagnosztika, a terápia indikálásának eldöntése, a terápia eredményességének monitorozása érdekében. Célkitűzés: Elemzésünk célja az Egészségbiztosítási Alap laboratóriumi előirányzatának egészség-gazdaságtani elemzése. Adatok és módszer: Elemzésünkhöz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisát használtuk. Az elemzés a 2002 és 2018 közötti időszakot öleli fel. Vizsgáltuk a laboratóriumi előirányzat éves összegét, az esetszámokat és a beavatkozások számát, a különböző tulajdonviszonyú laboratóriumi szolgáltatók részesedését az egészségbiztosítási gyógyító-megelőző kasszából. Eredmények: A laboratóriumi vizsgálatok finanszírozására rendelkezésre álló forrás 2005 és 2015 között érdemben nem változott, az időszak jelentős részében a 21–22 milliárd Ft/év sávban mozgott. Mind az esetszámban, mind a beavatkozások számában látunk érdemi visszaesést 2006 és 2008 között. Az utóbbi években az esetszám évi 14–15 millió körül, míg a beavatkozások száma évi 180 millió körül állandósult. A forprofit vállalkozások részesedése az egészségbiztosítási forrásokból a 2010. évi 29,0%-ról 2018-ban 10,6%-ra csökkent, míg az állami intézmények részesedése a 2010. évi 27,1%-ról 2018-ban 78,7%-ra nőtt. Következtetés: A laboratóriumi aktivitás az elmúlt években stabilizálódott. A szakmai szabályok esetlegesen még szükséges pontosításával, a kódok karbantartásával a laboratóriumi ellátásokra fordított összegek tovább növelhetők a most már zömében köztulajdonban lévő laboratóriumi szolgáltatók irányában. Orv Hetil. 2020; 161(12): 468–473.

A dolgozat célja annak meghatározása, hogy Magyarországon a nők hány százaléka vesz részt nőgyógyászati citológiai vizsgálaton (lefedettség), akár a szervezett szűrővizsgálat keretében, akár az egyéb nőgyógyászati vizsgálatok során. Adatok és módszerek: Az elemzés az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) rutinszerűen gyűjtött finanszírozási adatokat tartalmazó adatbázisára épül. A vizsgálatban a 2000 és 2002 közötti 3 éves periódus volt az opportunisztikus szűrés referencia-időszaka, míg a 2003 és 2005 közötti 3 év a szervezett szűrés első szűrési ciklusa. Eredmények: Míg a 2000 és 2002 közötti 3 évben 1 667 618 nőnél végeztek citológiai vizsgálatot, addig ez a szám 2003 és 2005 között 1 749 498 főre emelkedett. A 25–64 év közötti női korosztályban 2000 és 2002 között az 1 éves lefedettség 22,0–23,3% között változott, ami 2003 és 2005 között 23,4–24,3%-ra emelkedett. A 2000 és 2002 közötti 3 éves lefedettség pedig 48,9%-ról 2003 és 2005 között 52,6%-ra emelkedett a szervezett szűréssel érintett célpopulációban (+3,7%). Következtetés: A szervezett szűrés kismértékben növelte a citológiai vizsgálaton részt vevő nők számát. Ahhoz azonban, hogy érdemi mortalitáscsökkenést eredményezzen a program, a részvételi mutatókat növelni szükséges.

A vékonybél stromatumorai az összes vékonybél-stromatumor 35%-át alkotják. A SIST-tumorok egyik vezető klinikai tünete a gastrointestinalis vérzés. A kapszulás endoszkópia forradalmasította a vékonybél-diagnosztikát, mivel a módszer alkalmas a teljes vékonybél vizualizálására, a betegek számára jól tolerálható, és a szövődmények száma alacsony. Tisztázatlan eredetű, obskúrus gastrointestinalis vérzések esetén negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően következő diagnosztikus lépésként javasolt módszer. Esetismertetés: 2 beteg (58 és 69 év, egy férfi és egy nő) vizsgálatát végeztük el tisztázatlan eredetű gastrointestinalis vérzés miatt negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően kapszulás endoszkópiával. A videofelvételeket mindegyik esetben két független vizsgáló értékelte. Mindkét esetben a kapszula a 8 órás vizsgálati idő alatt elérte a Bauchin-billentyűt, a teljes vékonybél jól vizualizálható volt. A vizsgálatok értékelése során a vékonybél vérzésének hátterében egyik esetben a makroszkópos kép alapján tumort véleményeztünk, a másik esetben a vérzésforrás magasságát tudtuk kijelölni, az észlelés alatt is aktívan vérző laesio típusát azonban nem. A vérzésforrás pontosítása miatt a második esetben kettős ballonos enteroszkópia történt. A sebészeti beavatkozásokat követő hisztológiai és immunhisztokémiai vizsgálatok során orsósejtes GIST-tumorok igazolódtak. A Fletcher-klasszifikációt alapul véve, a tumorméret és a mitotikus index alapján mindkét eset alacsony rizikócsoportba sorolható. Következtetés: A kapszulás vékonybél-endoszkópia korai diagnózist és definitív terápiát eredményez, és ezzel a betegek túlélése jelentősen javulhat.

Célkitűzés: Az országos kiterjedésű, szervezett emlőszűrési program 2002 januárjában indult el Magyarországon a 45–65 év közötti nők számára 2 éves szűrési intervallummal. A dolgozat célja a szervezett emlőszűrési program részvételi mutatóinak meghatározása, beleértve a szűrési és diagnosztikus célú képalkotó emlőfelvételek gyakoriságának elemzését. Adatok és módszerek: Az elemzésben szereplő adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozási adatbázisából származnak, és a 2000–2005 közötti 6 évet ölelik fel. A 45–65 éves nők körében meghatározták azok arányát, akik a szervezett szűrést megelőző két évben (2000–2001), illetve a program első két ciklusában (2002–2003, 2004–2005) akár szűrési, akár diagnosztikai célú képalkotó emlővizsgálaton vettek részt. Eredmények: A szűrési célú képalkotó emlőfelvételen részt vettek aránya (átszűrtség) a 2000–2001-es 7,4%-ról a 2002–2003-as, illetve 2004–2005-ös szervezett emlőszűrési ciklusban 34,0, illetve 29,5%-ra emelkedett. A diagnosztikus célú képalkotó emlőfelvételen részt vettek aránya (átvizsgáltság) pedig ugyanezen időszakokban 19,8%-ról 22,1 (2002–2003), illetve 23,2%-ra (2004–2005) emelkedett. Az országos lefedettség (átszűrtség + átvizsgáltság) ennek megfelelően a szervezett szűrés hatására 26,2%-ról (2000–2001) 53,5%-ra (2002–2003), illetve 50,8%-ra (2004–2005) nőtt a vizsgált kétéves ciklusban a 45–65 év közötti nők esetében. Következtetés: A magyar emlőszűrési program kezdeti részvételi arányai 2004–2005-ben kissé csökkentek; az emlőrák miatti halálozás érdemi csökkentéséhez ennek emelése szükséges.

A vastag- és végbélrák a halálokok sorrendjében a második helyen áll. Fejlődésmenete különösen alkalmassá teszi szűrővizsgálatra. Bár a tünetmentes vastag- és végbélrák kimutatására endoszkópos módszereket is eredményesen alkalmaznak, máig csak a rejtett székletvér kimutatásának hatásosságára rendelkezünk epidemiológiai, azaz randomizált, ellenőrzött vizsgálatokban nyert bizonyítékokkal, ezért ennek módozatai alkalmazhatók tömeges, népegészségügyi lakosságszűrésre. A guajak típusú kémiai vérkimutatást a fajlagosság hiánya miatt joggal kritizálják. Az újabb módszerek közül a vérfehérjék (hemoglobin) antigenitásán alapuló immunkémiai módszereket tartják a legmegfelelőbbnek. Magyarországon a Nemzeti Népegészségügyi Program keretében szervezett modellprogramokban kétféle vérfehérje (emberi hemoglobin és albumin) specifikus kimutatására alkalmas immunkémiai módszert használtak. A mintaprogramokban a meghívottak 30–45%-a jelent meg. A pozitív székletmintát adó személyek mintegy harmada visszariadt a kolonoszkópiás vizsgálattól. A szűrővizsgálatok jelentős számú, szövettanilag igazolt mirigyes polipot és korai rákot hoztak felszínre, és igazolták a módszer hasznosságát. A modellprogramok még folyamatban vannak. A szűrővizsgálatok folyamatos és fokozatos kiterjesztése előtt a mintaprogramokban használt kettős specificitású (hemoglobin és albumin) vérkimutatási eljárás alkalmazhatóságát – hitelesített kontrollmódszerekkel párhuzamosan vizsgálva – igazolni kell annak érdekében, hogy a laboratóriumi protokoll rutin-vizsgálóeljárásnak ismerje el. Emellett kívánatos a teljes kolonoszkópia alkalmazhatóságának vizsgálata is, ám ehhez szükség van az ország kolonoszkópos kapacitásának fejlesztésére.

Magyarországon a vastag- és végbélrákból származó halálozás drámaian magas, és népegészségügyi méretű beavatkozást sürget, ezért a halálozás mérséklése a népegészségügyi lakosságszűrés révén kiemelt helyet foglal el a Nemzeti Népegészségügyi Program célkitűzései között. A szerzők modelltanulmányokban szűrővizsgálati módszerként a székletbeli rejtett vér humán specifikus laboratóriumi kimutatását alkalmazták, átlagosan 32%-os lakossági részvétellel. A vastag- és végbéldaganatok szűrésére vonatkozó célok azonban nem teljesültek. Ennek oka – egyéb akadályozó tényezők mellett – egy, a szakmát megosztó vitában keresendő, amely a szűrés módszertanát és stratégiáját érinti. A közlemény kritikusan tárgyalja a vitatott kérdéseket azzal a meggyőződéssel, hogy a vastag- és végbélrák magyarországi epidemiológiai helyzete a mortalitás mérséklésének ez idő szerint legígéretesebb stratégiájának, a lakossági szűrésnek a folytatását sürgeti. Orv. Hetil., 2011, 152, 1223–1232.

Bevezetés: Az országos kiterjedésű, szervezett emlőszűrési program 2002 januárjában indult el Magyarországon a 45–65 év közötti nők számára 2 éves szűrési intervallummal. Célkitűzés: A dolgozat célja a szervezett országos emlőszűrési program 2008–2009. évi részvételi mutatóinak meghatározása. Módszer: Az elemzésben szereplő adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozási adatbázisából származnak. A 45–65 éves nők körében meghatározásra került azok aránya, akik a program 4. ciklusában (2008–2009) akár szűrési, akár diagnosztikai célú képalkotó emlővizsgálaton vettek részt. Eredmények: A szűrési célú képalkotó emlőfelvételen részt vettek aránya (átszűrtség) a 2000–2001-es 7,6%-ról a 2008–2009-es szervezett emlőszűrési ciklusban 31,2%-ra emelkedett. A diagnosztikus célú képalkotó emlőfelvételen részt vettek aránya (átvizsgáltság) pedig ugyanezen időszakokban 20,2%-ról 20,4%-ra (2008–2009) nőtt. Az országos lefedettség (átszűrtség + átvizsgáltság) ennek megfelelően a szervezett szűrés hatására 26,6%-ról (2000–2001) 50,1%-ra (2008–2009) nőtt a 45–65 év közötti nők esetében. A részvételi arány 2002–2009 között stagnált. Következtetések: Az emlőrák miatti halálozás érdemi csökkentéséhez az emlőszűrési program részvételi arányainak emelése szükséges. Orv. Hetil., 2013, 154(50), 1975–1983.