Search Results

You are looking at 51 - 60 of 80 items for :

  • Author or Editor: György Lázár x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Vizsgálatunkban a Zenker-diverticulum nyitott (transcervicalis diverticulectomia, cricomyotomia) és transoralis (transoralis stapler diverticulostomia) műtéti kezelésével szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be. Módszer: 2006. január 1. és 2016. december 31. között 29 beteget kezeltünk panaszokat okozó Zenker-diverticulummal. Összesen 29 műtét történt, 13 esetben transcervicalis, 16 alkalommal transoralis műtétet végeztünk. Összehasonlítottuk az eltérő megközelítésű sebészi kezelések perioperatív és hosszú távú eredményeit. Eredmények: A betegek átlagosan 31 hónapos panaszos időszakot követően kerültek műtétre. A vezető tünet mindkét csoportban a súlyos dysphagia és a súlyos regurgitatio volt. Intraoperatív szövődményt nem észleltünk. Egy beteg vérzés miatt reoperációra került a transoralis csoportban, míg egy esetben igazoltunk pneumoniát a transcervicalis csoportban. Az átlagos műtéti idő (42,5 versus [vs.] 98 perc, p<0,001), a per os táplálásig eltelt idő (2,9 vs. 4,6 nap, p<0,001) és az ápolási napok száma (7,3 vs. 9,7 nap, p<0,001) is szignifikánsan rövidebb volt a transoralis csoportban, mint a transcervicalis csoportban. A kontrollvizsgálatok során 15 beteg teljesen panaszmentes volt. Transcervicalis eljárást követően két esetben maradtak vissza panaszok (mérsékelt dysphagia, illetve tartós rekedtség). Transoralis műtét után 6 betegnél recidív tünetek jelentkeztek, 4 betegnél súlyos regurgitatio miatt transcervicalis műtétet végeztünk. Következtetés: A transoralis stapler diverticulostomia gyors, rövid kórházi ápolást biztosító beavatkozás, mely elsősorban idős, komorbid betegeknél és közepes diverticulumméret esetében választandó. Hosszú távon a tartós regurgitatio miatt a betegek egy részénél ismételt beavatkozásra lehet szükség. A transcervicalis feltárás magasabb perioperatív morbiditással járó műtéti beavatkozás, melyet elsősorban a 3 cm alatti és nagy diverticulumméret fennállásakor javasolt végezni. Orv Hetil. 2019; 160(16): 629–635.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Bernadett Borda
,
Edit Szederkényi
,
Csaba Lengyel
,
Tamás Várkonyi
,
Zoltán Hódi
,
Éva Kemény
,
Viktor Szabó
, and
György Lázár

Absztrakt

Bevezetés: A vesetranszplantáció után az egyik leggyakoribb szövődmény az újonnan kialakult diabetes mellitus. Célkitűzés: A szerzők célja volt, hogy a vesetranszplantáció után felmérjék a cyclosporin-A-t (n = 95) és tacrolimust (n = 102) szedők körében az újonnan kialakult diabetes mellitus előfordulási gyakoriságát, és ennek hatását a T-sejt-mediált rejectio gyakoriságára. Módszer: Transzplantáció után egy évvel vizsgálták az életkort, a laboratóriumi eredményeket, a vesefunkciót és morfológiát. A szövettani mintákat az 1997-es Banff-klasszifikáció 2007-es módosítása alapján értékelték. Eredmények: A cyclosporin-A-alapú immunszuppresszióban részesültek körében 12%, a tacrolimust szedőknél 24% volt az újonnan kialakult diabetes mellitus előfordulási gyakorisága (p = 0,002). Az albumin nem, de a húgysavszint (p = 0,002), valamint a recipiens életkora (p = 0,003) szignifikánsan eltért a diabeteses és nem diabeteses betegcsoportok között. A vesefunkciót vizsgálva a szérumkreatinin, a becsült glomeruláris filtrációs ráta, a szérumurea nem különböztek szignifikánsan. A szövettani mintákat vizsgálva az újonnan kialakult diabetesmellitus-csoportban a T-sejt-mediált rejectio szignifikánsan nagyobb arányban fordult elő (13 vs. 8 beteg; 37% vs. 6%; p = 0,001). Következtetések: Az újonnan kialakult diabetes mellitus kóros hatása már a korai időszakban megmutatkozik a vese morfológiáján. Orv. Hetil., 2015, 156(19), 785–789.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Péter Kupcsulik
,
Attila Nagy
,
György Lázár
,
József Farkas
,
Aurél Ottlakán
,
György Martyin
,
Tibor Oláh
,
Tibor Dinka
,
Attila Oláh
, and
Ferenc Jakab

Absztrakt

Jóllehet a körvarrógépek használta világszerte elterjedt, különösen a rectumanastomosisok elkészítésére, a forgalomban lévő eszközök alkalmazhatóságáról kevés közlés lát napvilágot. 2008. május és 2009. március között 9 sebészeti osztályon összesen 136 betegen alkalmaztak CS® körvarrógépeket anastomosis készítésére a rectumon. A prospektív vizsgálat a rectum felső és középső harmadán készített varratokat elemezte, a vizsgálatba 5 olyan esetet is bevontak, ahol az anastomosis a rectum alsó harmadában készült. 115 adenocarcinoma, 16 egyéb malignus daganat, 5 benignus elváltozás miatt került sor infraperitonealis resectióra. 20 műtét laparoscoppal, 116 hagyományos módon történt. A 32 mm átmérőjű eszközt 50, a 28 mm-est 85, a 25 mm-est 1 esetben használták. Intraoperatív technikai hiba 4 esetben fordult elő, a kiegészítő beavatkozással az anastomosis korrigálható volt. Posztoperatív szövődmény ezekben az esetekben nem fordult elő. Késői varratelégtelenséget 5 esetben észleltek, ebből 3 spontán gyógyult, 2 esetben reoperációra került sor. A teljes beteganyagban 2 haláleset fordult elő, ez 1,4%-os mortalitásnak felel meg. A CS® körvarrógépek megfelelőnek bizonyultak infraperitonealis rectumanastomosis céljára.

Restricted access
Physiology International
Authors:
Györgyi Csósza
,
Gergő Szűcs
,
Zsolt Rozgonyi
,
Balázs Csoma
,
György Losonczy
,
Veronika Müller
,
Kristóf Karlócai
, and
Zsófia Lázár

Abstract

Cytokines can modulate vascular remodelling and the adaptation of the right ventricle in pre-capillary pulmonary hypertension (PH). However, detailed data on the circulating levels of cytokines in patients are limited. We measured blood cytokine concentration in 39 treatment-naïve patients (pulmonary arterial hypertension: N = 16, chronic thromboembolic PH: N = 15, PH due to lung disease: N = 8) and 12 control subjects using enzyme-linked immunoassays. Apelin concentration >1,261 ng/mL identified patients with PH (66% sensitivity and 82% specificity), and in patients it was related to systolic pulmonary arterial pressure (PAP) (r = 0.33, P = 0.04), right atrial pressure (r = 0.38, P = 0.02), cardiac index (r = −0.34, P = 0.04), and right ventricular stroke work index (r = −0.47, P = 0.003). IL22RA2 concentration correlated with mean PAP (r = −0.32, P = 0.04) and serum N-terminal pro B-type natriuretic peptide level (r = −0.42, P = 0.01). VEGF concentration increased in patients upon clinical improvement (N = 16, P = 0.02). Circulating apelin is a novel biomarker of pre-capillary PH. Apelin and IL22RA2 levels are related to right ventricular function upon diagnosis of PH.

Open access

Korai és késői graftectomiák a Szegedi Sebészeti Klinikán – 5 év beteganyagában

Early and late graftectomies in patients during a 5-year period - single unit data from the Department of Surgery, University of Szeged

Magyar Sebészet
Authors:
Márton Harsányi
,
György Lázár
,
Edit Szederkényi
,
Zoltán Hódi
,
Ferenc Rárosi
,
Csilla Keresztes
, and
Bernadett Borda

Bevezetés

A veseátültetés utáni graftectomia aránya az első évben 7–10%-ra tehető, mely a későbbiekben 3-5%-ra csökken. A graftectomia indikációja és pontos időzítése bizonyos esetekben vita tárgya, elsősorban a tüneteket nem okozó, már nem működő graftok esetén.

Módszer

A szegedi Sebészeti Klinika Transzplantációs Osztályon 2015. január 1. és 2020. december 31. között veseátültetésen átesett betegek adatait elemeztük. Áttekintettük a graftectomiák indikációit, időzítését, szövődményeit, összehasonlítottuk a korai és késői graftectomiákat.

Eredmények

A vizsgált időszakban 294 veseátültetés történt. Közülük 37 betegnél (13%) történt graftectomia. A gyakoribb indikációk a következők voltak: vérzés 11 (30%), artériás keringési zavar 8 (22%), v. renalis thrombosis 7 (19%), kevert aktív antitestes és zajló celluláris rejectio 7 (19%), akut humorális rejectio 4 (10%). A graftectomiákat 26 esetben nem működő, míg 11 esetben működő grafttal végeztük. A korai és a késői graftectomiákat összehasonlítva 15 esetben (40%) történt korai, a transzplantáció után 30 napon belüli, és 22 esetben (60%) késői graftectomia.

Következtetések

A vizsgált időszakban a graftectomiák leggyakoribb oka az akut vérzés volt, amely a krónikus veseelégtelenség következtében kialakult thrombocytopathiának köszönhető. A koraiak esetén sürgősségi, a késői graftectomiáknál döntő többségében elektív műtét történt.

Open access

Intubálással biztosított spontán légzés módszerével elvégzett sublobaris tüdőreszekciók korai műtét utáni eredményei. Új műtéti eljárás

Early postoperative results of sublobal lung resections performed with spontaneous ventilation combined with double lumen tube intubation. A new surgical method

Magyar Sebészet
Authors:
József Furák
,
Zsanett Barta
,
Judit Lantos
,
Tibor Németh
,
Balázs Pécsy
,
András Buzás
,
Márton Vas
,
Csongor Fabó
,
Zsolt Szabó
,
Anna Rieth
, and
György Lázár

Bevezetés

A nem intubált spontán légző (NITS) minimál invazív (video-assisted thoracic surgery VATS) eljárás széles körben elterjedt, de felmerülnek kétségek az eljárás biztonságosságával kapcsolatosan. Ennek megoldására fejlesztettünk ki egy új, alacsonyabb kockázatú spontán légző mellkassebészeti módszert (intubált spontán ventilláció – SVI). Vizsgálatunkban az SVI sublobaris reszekciók korai posztoperatív eredményeit mutatjuk be.

Anyag és módszer

2020. május 25. és 2021. március 26. között 20 SVI VATS sublobaris reszekciót végeztünk kétlumenű intratrachealis tubus használatával.

Eredmények

A műtétre került betegek közül 9 nő és 11 férfi, az átlagos életkor 66,1 év, az átlag BMI 27,8, FEV1 89,1%, Carlson Comorbidity Index pedig 6,2 volt. A műtéti idő 61,5 perc volt, a behelyezett mellkasi drain átlagosan 1,85 nap után került eltávolításra. A kórházi ápolási napok száma 3,35 volt. A morbiditásra 5%-os értéket kaptunk. 9 esetben primer tüdődaganat került eltávolításra, 6 metastasectomiát végeztünk, 5 esetben pedig benignus elváltozás miatt történt a műtét.

Következtetés

A kétlumenű intratrachealis tubus melletti spontán ventillációs VATS sublobaris reszekciók a posztoperatív eredményeik alapján biztonságos mellkassebészeti eljárásnak tarthatók.

Open access

A nyelőcső motilitási betegségeinek minimálisan invazív sebészete

Minimally invasiv surgery for motility disorders of the oesophagus

Magyar Sebészet
Authors:
László Andrási
,
Szabolcs Ábrahám
,
Zsolt Simonka
,
Attila Paszt
,
Márton Erdős
,
László Rovó
,
András Rosztóczy
,
Georgina Ollé
, and
György Lázár

Bevezetés és célkitűzés

Vizsgálatunkban a nyelőcső motilitási betegségeinek minimálisan invazív műtéti kezelésében szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be a pharingo-oesophagealis (Zenker-) diverticulum, az epiphrenalis nyelőcső diverticulum és az achalasia cardiae vonatkozásában, hangsúlyt fektetve a perioperatív eredményekre és az életminőségre.

Anyag és módszerek

2003. január 1. és 2020. december 31. között Zenker, epiphrenalis diverticulum és achalasia miatt műtéttel kezelt és gondozott betegeket vontunk be a vizsgálatokba. Zenker-diverticulum miatt transoralis stapler diverticulostomiát 17, transcervicalis diverticulectomiat és cricomyotomiat 23 esetben, epiphrenalis diverticulum miatt 14 betegnél laparoscopos transhiatalis diverticulectomiát és Heller–Dor-műtétet, míg 63 esetben achalasia cardiae miatt Heller–Dor-műtétet végeztünk. Elemeztük a perioperatív eredményeket, valamint közép- és hosszú távon a műtétek életminőségre kifejtett hatásait.

Eredmények/következtetések

A műtétek minimális vérvesztéssel, alacsony morbiditással, mortalitás nélkül voltak kivitelezhetők. Vizsgálatunk szerint mind a Zenker-diverticulumok mindkét megközelítésből végzett műtéte, mind az achalasia cardiae és az epiphrenalis gurdély kezelésében alkalmazott laparoscopos Heller–Dor-eljárás biztonságos és hatékony sebészi módszerek. A minimálisan invazív technikával operált betegek tüneti kontrollja hosszú távon is megfelelő, és csak a betegek alacsony százalékánál jelentkeznek recidív panaszok, amelyek kiegészítő gyógyszeres és/vagy korrekciós műtétet is igényelhetnek.

Open access

A neoadjuvans FLOT-terápia hatása az előrehaladott gyomor-cardia tumorok rövid távú onkológiai és sebészi kezelés eredményeire

Short term results of the FLOT neoadjuvant therapy on the surgical management of advanced gastro-oesophageal junction adenocarcinoma

Magyar Sebészet
Authors:
Attila Paszt
,
Zsolt Simonka
,
Krisztina Budai
,
Márton Erdős
,
Márton Vas
,
Aurél Ottlakán
,
Zoltán Szepes
,
László Torday
,
László Tiszlavicz
, and
György Lázár

Bevezetés

Napjainkban az előrehaladott T2–T4-stádiumú, akár regionalis nyirokcsomó érintettséggel bíró gyomor-cardia tumoros betegek esetében a terápiás algorytmus szerint neoadjuvans kezelés történik, majd azt követi a sebészeti beavatkozás.

Betegek és módszer

A neoadjuvans onkológiai kezelés − a gastro-oesophagealis junctio tumorainak esetében − korábban az epirubicin, cisplatin és fluorouracil (ECF) vagy epirubicin, cisplatin és capecitabin (ECX) kombinácioból állt (I. csoport). Az újonnan alkalmazott terápiás protokoll (FLOT-, F: 5-FU, L: leucovorin, O: oxaliplatin, T: docetaxel) vizsgálatába a resecabilisnak ítélt cT2 vagy magasabb stádiumba sorolandó nyirokcsomó-pozitív betegeket cN+) válogattuk be (II. csoport). Klinikánkon 2013. december 31. és 2021. június 1. között FLOT-kezelésen átesett, T2–T4-stádiumú cardiatumoros betegeink retrospectiv analízisét végeztük el (n = 9). Az eredményeket összehasonlítottuk a korábbi ECF/ECX-kezelésből random módon kiválasztott másik 9 beteg eredményével. Kutatásunk során vizsgáltuk az eltérő kezelési módszerek tumorregressziós változásait (TRG), lehetséges mellékhatás profiljait, az elvégzett műtétek típusait, azok onkológiai radikalitását (nyirokcsomószám, resectiós szélek).

Eredmények

A két csoport eredményeit összehasonlítva a FLOT neoadjuvans kezelésen átesett betegeknél szignifikánsan magasabb komplett pathológiai regressziót észleltünk, mint a – korábbi – ECX/ECF-kezeléseknél. A műtétek során eltávolított nyirokcsomók számában, a sebészi resectiós szélek (distalis, circumferentialis) nagyságában a csoportok között szignifikáns eltérés nem igazolódott. A vizsgálatban a leggyakoribb mellékhatásként a neutropenia jelentkezett. A leukopenia, neutropenia, hányinger jóval gyakrabban jelent meg a korábban alkalmazott (ECF/ECX) protokoll kapcsán.

Következtetés

Az előrehaladott stádiumú gyomor-cardia tumorok esetében alkalmazott új FLOT neoadjuvans kezelés szignifikánsan magasabb mértékű komplett pathológiai tumorregressziót eredményezett. Vizsgálati eredményeink alapján elmondható, hogy a kedvezőbb mellékhatás profillal rendelkező FLOT neoadjuvans kezelés, majd azt követő sebészeti beavatkozás a követendő eljárás késői cardia tumorok esetében.

Open access

Új trendek az axilla sebészi kezelésében emlőrák esetén

New trends in the surgical treatment of axilla in breast cancer

Magyar Sebészet
Authors:
Zoltán Horváth
,
Attila Paszt
,
Zsolt Simonka
,
Melinda Látos
,
László Kaizer
,
Sándor Hamar
,
András Vörös
,
Katalin Ormándi
,
Zsuzsanna Fejes
,
Judit Oláh
, and
György Lázár

Az emlődaganatok onkosebészeti kezeléséhez szorosan hozzátartozik az áttétes hónalji nyirokcsomók eltávolítása is. Az utóbbi 30 évben a hónaljnyirokcsomók diagnosztikája, kezelése is nagymértékű változáson ment keresztül. A sentinel nyirokcsomó-biopsia 1993-as bevezetése a betegek jelentős részénél biztonságosan elhagyhatóvá tette a nagy morbiditással járó axilláris blockdissectiót, és hasonlóképpen szignifikánsan pontosabbá vált az emlődaganatok stádiummeghatározása és így az onkológiai, komplex kezelés is. Az őrszemnyirokcsomó-biopsia bevezetése után nem sokkal megjelent az őrszemnyirokcsomó intraoperatív vizsgálata (pl.: inprint citológia) is, mely már a két ülésben végzett műtétek számát, ezáltal a betegek megterhelését és a műtéti költségeket is jelentősen csökkentette.

Saját vizsgálatunk eredménye rámutat, hogy az axilla kezelésében az axilláris blockdissectio elvégzése a betegek egyre kisebb csoportjánál szükséges, és ez az arány a jövőben tovább fog csökkeni, az alternatív hónalji sugárkezelés egyre szélesebb körű alkalmazásával is.

A sentinel nyirokcsomó imprint citológiai vizsgálata, a jelenlegi irányelvek figyelembevételével, már nem jár igazolható előnyökkel, rutinszerű alkalmazása nem indokolt. A legfrissebb nemzetközi ajánlások alapján mastectomia kapcsán (amikor posztoperatív sugárkezelést nem tervezünk), valamint neoadjuváns kezelést követően lehet indikált az őrszemnyirokcsomó intraoperatív vizsgálata.

Eredményeink szerint a preoperatív axilláris ultrahangvizsgálat során a gyanús nyirokcsomók észlelése előre jelezheti a betegség stádiumát. A kutatási eredményeink alapján a neoadjuváns kezelésben részesült betegek esetén sikerült igazolnunk, hogy a preoperatív daganatméret (≤20 mm, P = 0,002) mellett a preoperatív nyirokcsomóméret (≤15 mm, P = 0,04) alapján jósolható meg, hogy a betegség N0-1-es státuszú.

Open access

Minimálisan invazív adrenalectomia – 23 év alatt végzett transperitonealis és retroperitonealis adrenalectomiák operatív és perioperatív eredményei a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikán

Minimally invasive adrenalectomy – Operative and perioperative results of transperitoneal and retroperitoneal adrenalectomies performed at the University of Szeged Department of Surgery during 23 years

Magyar Sebészet
Authors:
Aurél Ottlakán
,
Attila Paszt
,
Zsolt Simonka
,
Szabolcs Ábrahám
,
Csenge Vass
,
Krisztina Varga
,
Bernadett Borda
,
Márton Vas
,
Ádám Balogh
, and
György Lázár

Célkitűzés

Vizsgálatunk célja a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinikán végzett retroperitonealis (RP) és transperitonealis (TP) adrenalectomiák operatív és perioperatív eredményeinek bemutatása volt.

Betegek és módszer

Retrospektív cohort vizsgálatunkban 1998–2021 között végzett 174 adrenalectomia (28 RP; 146 TP) következő paramétereit értékeltük: korábbi hasi műtétek aránya, konverziós arány, műtéti idő, intraoperatív vérvesztés, tumorméret, szövettan, kórházi tartózkodási idő, valamint korai és késői szövődmény ráta.

Eredmények

TP esetében szignifikánsan magasabb korábbi hasi műtétek (TP vs RP: 68 [46,57%] vs. 4 [14%] P = 0,0021) mellett a konverziós arányban jelentős különbség nem mutatkozott (TP vs. RP: 7 [4,79%] vs. 5 [18%], P = 0,312). TP-technikával szignifikánsan nagyobb tumorok eltávolítása történt (TP vs. RP: 58,05 mm vs. 34,8 mm, P = 0,016), az intraoperatív vérvesztésben azonban jelentős különbség nem mutatkozott (TP vs. RP: 67,85 ml vs. 50,2 ml, P = 0,157), illetve a műtéti idő alakulásában a TP-csoportban szignifikánsan jobb eredményeket találtunk (TP vs. RP: 86,3 perc vs. 134,5 perc, P = 0,024). A leggyakoribb szövettani lelet az adenoma volt (TP vs. RP: n = 95, 65,06% vs. 18 [64,3%]). A TP-csoportban 19 malignus lézió (13,01%) fordult elő, míg RP-ben malignus tumor eltávolítás nem történt. Pheochromocytoma TP-ben 11 (7,53%), míg RP-ben 5 (17,8%) esetben fordult elő. A kórházi tartózkodásban szignifikáns különbség nem mutatkozott (TP vs. RP: 5,125 nap vs. 4,61 nap, P = 0,413). Korai szövődmény TP-ben öt (lépsérülés, posztoperatív láz, súlyos intraoperatív vérzés, súlyos fokú hyperkalaemia, műtétiseb-szuppuráció), míg RP-ben két esetben (2 alkalommal súlyos intraoperatív vérzés) fordult elő. TP-csoportban egy posztoperatív haláleset történt kamrafibrilláció miatt. Késői szövődmények közül TP-ben egy alkalommal fordult elő posztoperatív hasfali sérv.

Következtetések

Mindkét módszer biztonságos és jól standardizálható. Saját vizsgálatunkban az RP-adrenalectomiák kisebb elváltozások eltávolításában, míg a TP-technika szignifikánsan rövidebb műtéti idővel nagy méretű és malignus tumorok resectiójára is alkalmasnak bizonyult.

Open access